Ügyvédek lapja, 1887 (4. évfolyam, 2-37. szám)

1887-06-04 / 23. szám

IV. évfolyam. Budapest, 1887. junius 4. 23. szám. BUDAPESTI TOORS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Egész évre Félévre Negyedévre I­LOFIZETESI AI­J 6 frt — kr. 3 frt — kr. 1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Br. WOLP VXXIBKOM köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Dalszinház-utcza 2. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyagi részét illető közlemény. Tartalom. Előfizetési felhívás. — Teleszky István. — Házasságjogi szabályzat a polg.­bíróságok elé tartozó válóperekben. — A fu­varlevél kiszolgáltatásának hatálya az áru átvételének megtaga­dása esetében. Irta: dr. K­e­i­n­i­t­z József budapesti ügyvéd. — A végrehajtási törvény 190. § a. Irta: dr. Kemény Dezső gál­­szácsi ügyvéd. — A zsidó házassági jogról. Irta: dr. Mez­ey Ferencz. — Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. Melléklet. Jogesetek: Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság határozatai. Előfizetési felhívás. Junius hó 1-től uj előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 írt. — kr. Félévre.......................3 » — » Negyedévre .... 1­0. 50 « Az előfizetések Budapestre az ¡Ügyvédek Lapja* kiadóhivatalába (VI., Dalszinh­áz-utcza 2■ SZ. a.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a­ felső bíróságok­ vagy hatóságoknál levő ügye­ikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. Teleszky István. Aki korunkból és a maga emberségéből, jogászi hír­nevének szárnyain emelkedett az igazságügyminisztérium államtitkári állásába, méltó arra, hogy üdvözöljük őt. A klaszikus Róma jogászai nem tudtak institucziót képzelni, mely nem az erők szabad versenyéből és nem a polgárok összeségének jóváhagyásából keletkezett. A com­­munis reipublicae sponsio mellett a consensus omnium képezte ott minden érvényes jogi intézmény alapfeltételét. Teleszky István államtitkárrá kineveztetése minden magyar jogász keblében felkelti a megelégedést, mert va­lódi turista érdemek jutalmát és méltó elismerését látja benne ; azt az elismerést, mely ezen érdemeknek hazánk­ban eddig vajmi ritkán jutott osztályrészéül. De a consensus omnium nemcsak korunk körében, ha­nem a magyar bíróság körében is, melyet együtt és egy­szerre tudunk csak képzelni a jogvédelem képviselőivel, lélekemelő módon nyilatkozott, amint Teleszky István ki­neveztetése nyilvánosságra jutott. És ennek az egyértelmű megelégedésnek annál inkább örülünk s azt annál szívesebben tolmácsoljuk lapunkban is, mert azt a természetes megnyugvást látjuk benne, mely a jogász keblébe akkor szökött beköltözni, midőn oly férfiút lát az igazságügyi adm­inisztráczió egyik kimagasló hivata­lába lépni, ki alapos és reámis gondolkozásával, feltűnést nem kereső munkálkodásával, jogi tudományának minden­kor bebizonyított egyensúlyával­ és egész turista­ lényének összhangjával érdemelte ki a közbecsülést. Oly tulajdonok ezek, melyeket annál az újabb úgy­nevezett jogi iskolánál, melyről azt látjuk, hogy nálunk létezni akar s mindenben a feltűnést, az ötletszerű be­folyásoknak és rapszodisztikus theóriáknak időlegesen alá­vetett pillanatnyi tündöklést és a minden áron való sze­replést tűzte ki czéljául — fájdalom — hasztalan ke­resünk. Két férfin áll ma a magyar igazságügyi adminisztrá­­czió élén, kiknek egyike, az igazságügyminiszter, a birói pályán szerzett érdemeivel vivta ki magának a jók becsü­lését s az igazi jogász hírnevét; másika mint ügyvéd s a magyar igazságügyi törvényhozás egyik kimagasló alakja jutott az igazságügyminiszteri államtitkári székbe. Örömmel konstatáljuk a két hivatásnak ez igazi test­­vérisülését s a két rokonjellemnek e találkozását, melynek a hatása lehetetlen, hogy ne éreztesse erkölcsi befolyását azon eltévelyedésekkel szemben, melyeket jogéletünknek kivált egyik terén az utóbbi időben mindenki megdöbbenve tapasz­talhatott. Az a gyakorlati érzék, mely mindkettőnek oly emi­nens jellemvonását képezi, az a harmónia, melyben jogá­szi fölényük az élet szükségletei felismerésének nagy tehet­ségével áll, biztosít bennünket arról, hogy alkotásaikban népünk jogérzete fel fogja ismerni, hogy azok saját lelki­ismeretének élő megtesülései, aminek átérzésétől eddig meg­lehetősen elszokott, vagy épen flagráns példák statuálása által meggondolatlanul elszoktattatott. Kartársunkat, kit büszkén nevezünk és tartunk an­nak államtitkári méltóságában is, legjobb kivánataink és reményeink kisérik be az igazságügyminisztérium kapuján s nem hiszszük, hogy rajta is megtörténjék, ami már meg­történt, hogy az ember bement, de az ügyvéd künn maradt. A psychológia a jellemekben történő visszahatásnak egyik érdekes példájaként említi fel azt a metamorfózist, melyet a rangbeli emelkedés némely emberben előidéz. A régi jóbarát, amire mindenütt­­ elég gyakran van példa, magas hivatalba jutván, egyszerre csak leereszkedő és nagy­úri szenvelgéssel néz jóbarátjára le, hogy éreztesse vele az űrt, mely őket elválasztja. És még jó, ha a régi baráti viszony eltüntetései, a hatalom hivalkodó mutogatásának ingere nem foglalja el az előbbi jó viszony helyét. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next