Ügyvédek lapja, 1889 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1889-02-23 / 8. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1880. február 23. 8. szám A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. P------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------- (-|------------------------------------------------------------------------------Up UH ZiCkf 196 MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. *'*DÓTHITML Q0 Budapest, VI., Teréz-korut 22. sz. Budapest, VI., Teréz-körut 22. sz. fi.—----------------------,— ---------------—— — 0l-------------------------------------------------------© ELŐFIZETÉSIÁ.JR.: egész évre 1 frt, — félévre 1 frt, — negyedévre 1 frt 50 krr. TARTALOM. A bírói függetlenség. Irta: XXX. — A bagatelltörvény revíziója. Irta : Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró. — Az írásbeliség a fuvarozási jogban. Irta : Reinitz József budapesti ügyvéd, a magyar kir. államvasutak ügyésze. — Törvényjavaslat az öröklési jogról. — Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — Miniszteri határozatok. A bírói függetlenség. Irta : XXX. Az elsőfokon ítélő kir. bírák, a bírói felelősségről szóló törvényjavaslat szerint — mint köztudomású — nemcsak fegyelmi büntetéskép, de a közszolgálat érdekében, fegyelmi vétség nélkül is, áthelyezhetők. A törvényjavaslat ezen intézkedése ismételten megtámadtatott úgy a szaksajtóban, mint más téren is. A támadás alaptétele és kiindulási pontja nem csekélyebb, mint az, hogy a javaslat e két intézkedése alapjában megtámadja a bírói függetlenséget és rést üt a bírói hatalom gyakorlásáról alkotott 1869. évi IV. törvényczikken, holott pedig igazságszolgáltatásunknak a közigazgatástól való különválasztása s egyéb intézkedése által Magyarországot egyenesen e törvény iktatta a jogállamok sorába. A jog uralmát Magyarországon kétségkívül a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény biztosítja; ez mondja ki és állapítja meg azt. E féltékenyen őrzött magna chartánkban találjuk föl: életünk, szabadságunk, becsületünk és minden javaink palládiumát, az erőszak, az önkény, a törvénytelenség és minden illetéktelen befolyás ellen. Ha tehát a czélzott intézkedés valóban csorbát üthetne magistraturánk függetlenségén vagy meggyöngülhetné a jog s ezzel együtt az igazság uralmát, sőt még ha csak veszélyeztetné is azt, úgy harczvonalba kellene sietniök az ország legjobbjainak kivétel nélkül, hogy meggyőződésük összes fegyvereivel s a bátorság azon erejével, melyet a védelemnek az igaznak tudott ügy varázsa kölcsönöz, verjék vissza a támadást és pedig még akkor is, ha e támadás csak folyományai által és bárcsak közvetve is, veszélyeztethetné a birói függetlenséget. Mert az emberiség nehéz küzdelmeinek vannak egyéb vívmányai, melyeket föladni, melyektől visszalépni jelen társadalmi alakulásunk szétrombolása nélkül többé már nem szabad és nem lehet. És elsősorban ezek közé tartozik egykor, az alkotmány egyéb nagy kérdései mellett, annyi vér árán kivívott elvnek az elismerése, ma pedig a szabad nemzeteknek már alku tárgyát sem képezhető követelménye , a birói függetlenség is. A magistratura függetlensége oly általánosságban és oly közelről érinti a nemzet összeségének legszentebb érdekeit s hatásaiban oly rendkívüli horderejű, hogy valóban üres kicsinyeskedés volna azt keresnem, vájjon melyik az az egyik a két fél közül, kinek nézetem szerint igaza van ? Nem a javaslat ellenzőinek vagy pártolóinak véleményéről van szó, hanem tisztán és kizárólag a nagy kérdés tárgyilagos megvizsgálásáról: megtámadja-e a bíró áthelyezhetése a bíró függetlenségét vagy nem ? A birói függetlenség is, mint annyi más nagy eszme a franczia forradalomból — a nagy gondolatok ez arzenáljából — veszi eredetét. Az assamblée constituante vetette föl 1790-ben s nyomban declarálta is — örök időkre. E nagy kijelentés, a hatalmaknak törvényhozói, végrehajtói és birói hatalmi körökre való fölosztásán s e hatalmaknak egymástól való szétválasztásán alapszik. Ezóta vallja és ismeri azután a politika és a tudomány a hatalmak elkülönítésének tanát. S midőn a forradalom doktrínáit — melyek közül nem egy a művelt emberiség közkincsévé vált — levonták s azt az életben is alkalmazni kezdték: a hatalmi körök közül ennek a mindig leggyöngébbnek, a birói hatalom sértetlen uralmának az egyedüli biztosítékát, a biró elmozduhatlanságában keresték és találták fel. Az első consul élethossziglan nevezte ki a bírákat, minden egyéb, minden további jog nélkül. Jegyezzük meg tehát mindjárt, hogy a bírói hatalom biztosítékát az eszme szülőföldén is csak az állás folytonosságában, csak a viselt hivataltól való elmozdulatlanságban látták, anélkül, hogy a bíró függetlenségének veszélyeztetését vélték volna abban, ha élethossziglan viseli hivatalát, esetleg akarata ellenére, más helyen is kellene gyakorolni. A későbbi idők folyása Európaszerte elnyomni igyekezett a franczia forradalomnak még örökérvényű enuncziáczióit is. Csak néhány fényes nagyság ragyogó szelleme őrizte meg és tartotta föl azt, midőn a nemzetekben a nagy és szabad eszmékhez való ragaszkodásnak mármár utolsó csilláma is kihunyt. A szent szövetség fojtó légkörében kiveszett minden biztosítéka a fölismert szabadságnak. A hatalmak megosztásának doktrínája csak egyszerű szólam, és az élet tapasztalatai szerint, az a külön természetű s egymástól elkülönítendőnek nyilvánított három hatalmi kör továbbra is, ismét csak egy kézbe forrt össze. De erre azután megbillen az egyensúly, mivel ennek igaz mértéke már ott él minden gondolkozó agyában s elutasíthatlanul kezdi követelni a mindent magában összpontosító, az egy kézben egyesülő hatalom ellenében, a biztosítékokat. És pedig annál inkább, mert a tények is hangosan követelik azt. Ugyanis I. Napóleon elkergeti a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.