Ügyvédek lapja, 1889 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1889-02-23 / 8. szám

VI. évfolyam. Budapest, 1880. február 23. 8. szám A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. P------------------------------------------------------------------------------- ------------------------------- (-|------------------------------------------------------------------------------Up UH ZiCkf 196 MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. *'*DÓTHITML Q0 Budapest, VI., Teréz-korut 22. sz. Budapest, VI., Teréz-körut 22. sz. fi.—----------------------,— ---------------——­ — 0l-------------------------------------------------------© ELŐFIZETÉSI­­Á.JR.: egész évre 1 frt, — félévre 1 frt, — negyedévre 1 frt 50 krr. TARTALOM. A bírói függetlenség. Irta: XXX. — A bagatelltörvény revíziója. Irta : S­e­r­l­y Antal budapesti kir. aljárásbiró. — Az írásbeliség a fuvarozási jog­­ban. Irta : R­e­i­n­i­t­z József budapesti ügyvéd, a magyar kir. államvasutak ügyésze. — Törvényjavaslat az öröklési jogról. — Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — Miniszteri határozatok. A bírói függetlenség. Irta : XXX. Az elsőfokon ítélő kir. bírák, a bírói felelősségről szóló törvényjavaslat szerint — mint köztudomású — nem­csak fegyelmi büntetéskép, de a közszolgálat érdekében, fegyelmi vétség nélkül is, áthelyezhetők. A törvényjavaslat ezen intézkedése ismételten meg­­támadtatott úgy a szaksajtóban, mint más téren is. A támadás alaptétele és kiindulási pontja nem cse­kélyebb, mint az, hogy a javaslat e két intézkedése alap­jában megtámadja a bírói függetlenséget és rést üt a bí­rói hatalom gyakorlásáról alkotott 1869. évi IV. törvény­­czikken, holott pedig igazságszolgáltatásunknak a közigaz­gatástól való különválasztása s egyéb intézkedése által Magyarországot egyenesen e törvény iktatta a jogállamok sorába. A jog uralmát Magyarországon kétségkívül a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény biztosítja; ez mondja ki és állapítja meg azt. E féltékenyen őrzött magna char­tánkban találjuk föl: életünk, szabadságunk, becsületünk és minden javaink palládiumát,­­ az erőszak, az önkény, a törvénytelenség és minden illetéktelen befolyás ellen. Ha tehát a czélzott intézkedés valóban csorbát üt­hetne magistraturánk függetlenségén vagy meggyöngül­hetné a jog s ezzel együtt az igazság uralmát, sőt még ha csak veszélyeztetné is azt, úgy harczvonalba kellene sietniök az ország legjobbjainak kivétel nélkül, hogy meg­győződésük összes fegyvereivel s a bátorság azon erejé­vel, melyet a védelemnek az igaznak tudott ügy varázsa kölcsönöz, verjék vissza a támadást és pedig még akkor is, ha e támadás csak folyományai által és bárcsak köz­vetve is, veszélyeztethetné a birói függetlenséget. Mert az emberiség nehéz küzdelmeinek vannak egyéb vívmányai, melyeket föladni, melyektől visszalépni jelen társadalmi alakulásunk szétrombolása nélkül többé már nem szabad és nem lehet. És első­sorban ezek közé tartozik egykor, az alkotmány egyéb nagy kérdései mellett, annyi vér árán kivívott elvnek az elismerése, ma pedig a szabad nemzeteknek már alku tárgyát sem képezhető követel­ménye , a birói függetlenség is. A magistratura függetlensége oly általánosságban és oly közelről érinti a nemzet összeségének legszentebb ér­dekeit s hatásaiban oly rendkívüli horderejű, hogy valóban üres kicsinyeskedés volna azt keresnem, vájjon melyik az az egyik a két fél közül, kinek nézetem szerint igaza van ? Nem a javaslat ellenzőinek vagy pártolóinak véleményé­ről van szó, hanem tisztán és kizárólag a nagy kérdés tárgyilagos megvizsgálásáról: megtámadja-e a bíró áthe­­lyezhetése a bíró függetlenségét vagy nem ? A birói függetlenség is, mint annyi más nagy eszme a franczia forradalomból — a nagy gondolatok ez arze­náljából — veszi eredetét. Az assamblée constituante ve­tette föl 1790-ben s nyomban declarálta is — örök időkre. E nagy kijelentés, a hatalmaknak törvényhozói, végrehaj­tói és birói hatalmi körökre való fölosztásán s e hatal­maknak egymástól való szétválasztásán alapszik. Ezóta vallja és ismeri azután a politika és a tudomány a hatal­mak elkülönítésének tanát. S midőn a forradalom doktrínáit — melyek közül nem egy a művelt emberiség közkincsévé vált — levon­ták s azt az életben is alkalmazni kezdték: a hatalmi kö­rök közül ennek a mindig leggyöngébbnek, a birói hata­lom sértetlen uralmának az egyedüli biztosítékát, a biró elmozdu­hatlanságában keresték és találták fel. Az első consul élethossziglan nevezte ki a bírákat, minden egyéb, minden további jog nélkül. Jegyezzük meg tehát mindjárt, hogy a bírói hatalom biztosítékát az eszme szülőföldén is csak az állás folytonosságában, csak a viselt hivataltól való elmozdu­latlanságban látták, a­nélkül, hogy a bíró függetlenségének veszélyeztetését vélték volna abban, ha élet­hossziglan viseli hivatalát, esetleg akarata ellenére, más helyen is kellene gyakorolni. A későbbi idők folyása Európaszerte elnyomni igye­kezett a franczia forradalomnak még örökérvényű enun­­cziáczióit is. Csak néhány fényes nagyság ragyogó szel­leme őrizte meg és tartotta föl azt, midőn a nemzetekben a nagy és szabad eszmékhez való ragaszkodásnak már­­már utolsó csilláma is kihunyt. A szent szövetség fojtó légkörében kiveszett minden biztosítéka a fölismert sza­badságnak. A hatalmak megosztásának doktrínája csak egyszerű szólam, és az élet tapasztalatai szerint, az a kü­lön természetű s egymástól elkülönítendőnek nyilvánított három hatalmi kör továbbra is, ismét csak egy kézbe forrt össze. De erre azután megbillen az egyensúly, mivel ennek igaz mértéke már ott él minden gondolkozó agyá­ban s elutasíthatlanul kezdi követelni a mindent magában összpontosító, az egy kézben egyesülő hatalom ellenében, a biztosítékokat. És pedig annál inkább, mert a tények is hangosan követelik azt. Ugyanis I. Napóleon elkergeti a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next