Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1890-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1890. január 1.­1. szám A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR­ KÖZLÖNYE.­­)--------------------------------------------(p) -------•e-ew------ --------------------------------------A szerkesztőség: MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. kiadóhivatal: Budapest, VI., Teréz-körut 22. sz. Budapest, VI., Teréz-körut 22. sz. n--------------------------------------------- ------- ---------------------------------------------a ELŐFIZETÉSI­­Á­FL : egész évre 0 — félé­vre S frt. — negyedévre 1 frt 60 kr. TARTALOM. Az új év kezdetén. — A bírák egyenruházata kérdéséhez. — A ki­tagadásról. Irta : dr. Jelinek Arthur budapesti ügyvéd, orsz. képviselő. — Végrehajtási ügyekben kit illet meg a jog a követelések behajtására ügygondnokot kinevezni ? Irta : R­ó­t­h Nándor budapesti kir. táblai kise­gítő biró. — Téves törvénymagyarázat. Irta: dr. Schoenberg Ferencz budapesti ügyvéd. — Törvényjavaslat az örökösödési eljárásról. Irta: dr. Blum János budapesti ügyvéd. — A feltételes szabadságra bocsátásról. Irta: Pethő Miklós jászberényi fogházfelügyelő. — Felebbvitel a som­más eljárásban. Előadói tervezet. Készítette : P­­­ó­s­z Sándor. — Külföldi szemle. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza: A gyermek-kódex. Irta: dr. Kenedi Géza budapesti ügyvéd. Melléklet. J­ogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd-ü­gyek. — Bűnügyek. Az új év kezdetén. Mit hagyott nekünk örökül a múlt év ? Szabad-e reménynyel tekintenünk a jövő év elé, any­­nyi csalódás után, a­mennyi a magyar jogászságot más­fél évtized óta érte, a­mely hosszú idő alatt minden év új és folyton keservesebb kiábrándulást hozott ? Nem teszünk le a reményről. Nem teszünk le azért, mert a fordulat, mely a múlt évben az ország kormányrendszerében beállott, biztató ígé­retet képez a jövőre. És a csalódás keservesebb volna va­lamennyi eddiginél, mert nemcsak a magyar jogászságnak, hanem egyúttal e nemzet jogéletének feltámadás nélküli sírját jelentené. Bízunk és reménylünk. A lefolyt idő, mióta a jelenlegi igazságügyminiszter elfoglalta helyét a kabinet kebelében, sokkal rövidebb arra, semhogy ítéletet lehetne mondani igazságosan azon államférfiú működése fölött, ki az igazságügyminiszteri székbe emeltetett. Nekünk elég konstatálnunk e rövid idő alatt azt a kézzelfogható eredményt, hogy Szilágyi Dezső az első igazságügyminiszter Horvát Boldizsár óta, aki mint poli­tikai tényező nemcsak számot tesz a kabinetben, hanem annak irányt adó hatalmi súlyát képezi. A változás, mely e tekintetben beállott, az eddigi rendszerrel szakítást jelent. Sőt többet ennél. Egyenes megtagadását és bukását annak a politikának, mely ere­jét a jog uralmának eltiprásában, vagy lehető paralizálá­­sában találta fel. Ez alatt szenvedtünk mi ügyvédek. Ez bénította meg az összes magyar jogászság er­kölcsi erejét és tekintélyét. Ez tette a jogot a közigazgatás szolgájává. Ez szülte meg azt az üldözést, melyben a jog em­bereinek hosszú időn át oly gyászos részük volt. Mindig azt hirdettük, évek hosszú során át, hogy a­míg ez a kormányzati szék­ém­ meg nem bukik, addig hasztalan minden reménykedés. Addig ebben az országban a jog biztosításáról, jogintézmények hamisítatlan szerve­zéséről, az igazságszolgáltatás összes tényezőinek kellő tekintélyéről és arról a befolyásról, melyet a reform mun­kájában játszaniok okvetlenül kell, ha ez sikerre akar szá­mítani, szó sem lehet. Pesztilens légkör volt az, melyben a jognak élete elsenyvedt s erőtelen, vézna, kiaszott hatalmi faktorrá vált, melylyel nem kellett többé számolni senkinek, hanem ke­gyelem-kenyérre volt utalva, melyet, ha a megszokott por­tron felül kapott ,sokan még meghálálhatónak is tartottak. Ez a légkör megváltozott. A casualitás nagy prófé­tája Buckle, a népek életében s a művelődés történetében szerencsés eventualitásnak nyilvánítja az ily fordulatot, mely egyedül készítheti elő a talajt arra, hogy egy nép a maga jogintézményei által kapjon hatalmat és erőt. Sohasem volt a talaj erre hazánk történetében még így előkészítve, mint ma. Az érdem ezért azt a férfiút illeti, a­ki ma az igazságügyminiszteri tárcza élén áll. De mert őt illeti, kétszeres súlylyal nehezedik reá a felelősség is, hogy azt a talajt, melyre most a termékenységnek áldó napja süt, kellő időben és úgy rendezze vetés alá, hogy meg is hozza a rég nélkülözött gyümölcsöket. Az érdemet, mely e helyzet előkészítésében áll, osz­tatlanul neki vindikáljuk. Hogy miként használja fel azt, s mily eredményeket mutat fel tevékenysége, azt a közel­jövőtől várjuk, mely meg fogja hozni e kérdésre a fe­leletet. A nemzetek jogéletének sokszor szomorú története azt bizonyítja, hogy az az államférfi, a­ki nagy jogrefor­mokra vállalkozik, a kabinet körében biztosított fölény nélkül, e jogreformok keresztülvitelére képtelen. Ha vala­mely nemzet igazságügyminisztere ezt a fölényt a szoro­san vett jusztíczia körén kívül tágabb keretben, a jog­uralom eszméjének az államélet minden terén való erköl­csi inaugurálásával szerzi meg, abban mi s mindazok, kik ismerik a nemzetek életében domináló faktorok hatásának titkát, nem hátrányt, hanem előnyt és érdemet látunk, mely lehetetlen, hogy ne éreztesse a maga nagy hatal­mát a juszticzia terén is, mely ama nagy keretnek egyik részét képezi. Szigorú bírálat lesz az, melyet e működés fölött mon­dani fogunk. De igazságos. Ez az év, melybe beléptünk, fogja megmutatni, vál­jon a szerencsés helyzet, mely előkészíttetett, fel fog-e használtatni a reformok nagy munkájára, a­mint azt fel­használni lehet, de felhasználni már elodázhatlanná is vált. Lapunk mai száma 14 oldalra terjed.

Next