Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1890-10-18 / 43. szám
VII. évfolyam, 43. szám. Budapest, 1890. október 18. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. B-------------------------------------------_ __ N--------------------------------------------_ SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL. Budapest, VI., Terézkömút 22. sz. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. p-------------------------------------------l lg---------------------------------------------E EXIDESZETÉSZ A.S. : egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — negyedévre 1 frt 50 kr. KETilOM. A bírói praxis bogarai. — A zsidó válóperekben hozott ítélet jogerejűségéről. Irta: Sztehlo Kornél budapesti ügyvéd. — A sommás eljárásról szóló javaslat. — Kritikai megjegyzések a Plósz-féle „a sommás eljárásról”" szóló törvényjavaslatra. Irta : dr. Báttaszéki Lajos budapesti ügyvéd. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Azok a budapesti bíróságok. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza: A beerke. Irta: Tábori Róbert. Melléklet. Jogesetek: Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek. — Bűnügyek. — Fegyelmi ügyek. Október 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. A bírói praxis bogarai. A közvetlenségnek és az igazi szóbeliségnek hatását a bírói gyakorlatra megmérhetlen horderejűnek tartották mindenütt, ahol érzékkel bírtak a jogszolgáltatás legelemibb követelményei iránt. Legfőbb hatása e két tényezőnek nem abban áll, amit széltében szeretnek hangoztatni azok, kik az igazságszolgáltatás exigenciáinak külső vonatkozásai szempontjából képesek csak mérlegelni azt a jelentőséget, melylyel a törvénykezésnek bírnia kell, hanem áll legelsősorban abban, hogy a közvetlenség és a szóbeliség valóságos nevelő és folyton regeneráló befolyást képes gyakorolni nemcsak a törvénykezésre, hanem magára a birói testületre is. A négy fal közé bezárt, szerzetesi életre kényszerített törvénykezés idővel menthetlenül megpenészedik a mesterségnek elvontan fejlődő különösségeiben. Minél távolabb tartja azt a törvényhozás a társadalomtól, minél nagyobb aggódással vagy minél nagyobb könnyelműséggel vágja szét azokat a kötelékeket, melyek a bíróságot az élettel összekapcsolni volnának hivatva, annál nagyobb, lesz szükségképen és természetszerűleg először az eltérés, azután az ellentét az élet és a bírói praxis között. Kifejlődik egy speciális birói észjárás, mely a törvénykezési mesterségnek külön észjárása. Lesz egy specziális igazság, melyet a birói hivatalszobákban gyártanak, de melyet nem ért meg a hétköznapi, a hivatás félszegsége által ki nem ficamított egészséges gondolkozás, melynek az élet, a tapasztalás, a természetszerűen fejlődő logika ad létjogot. És minél nagyobb lesz a távolság az életben forgó mindennapi halandók és a szabad levegő által be nem járt tanácskozási termekbe kényszerített bírák között, annál kevésbé értik meg egymást társadalom és bíróság, melyek idegenül állnak egymással szembe. Az egyik méltán bámulja a másiknak komoly számba nem vett gondolkozását és cselekedeteit s ez a bámulat rendszerint ép oly jogos, a mily kölcsönös. De minél nagyobb az ár, mely ezt a társadalmat a maga bíróságától elválasztja, annál inkább kezd fölbillenni a kölcsönösségnek ez az egyensúlya. Az élet csak megy a maga utján. Halad és fejlődik, mert a szabad levegő, mely áthatja, nagy potenczia s ez mindig jótékonyan érezteti hatását. De az elzárt szobákban, legyenek azok bár eufemiszticze birói tanácstermek nevezete alatt ismeretesek, csakhamar gombák teremnek, melyek a zárt levegőnek természetes produktumai. A zárt levegőnek egy ily méltó produktumáról akarunk megemlékezni, mely a Curia gyakorlatában a polgári perjog terén kezd úgyszólván állandó gyakorlattá válni s melyet, miután egymásután látjuk azt megjelenni a felebbezéseket visszautasító végzésekben, szó nélkül hagyni többé nem lehet. Egymásután olvassuk a közölt decíziókban azt az indokolást, hogy a másodbíróság in melus változtatván meg az elsőbíróság ítéletét, akinek ez javára szolgál, az többé felebbezéssel a Curiához nem élhet. Ismerjük a perjog történelmében azt a nagyon jellemző irányt, mely egyebek között úgy a büntető, mint a polgári perjogban ezt a theóriát teremtette meg. A büntető törvénykezés terén a legborzalmasabb reakciónak és a sötétség vadságának mesterségesen csinált a posteriori theoriája, a polgári perjogban a skolasztikus agyafúrt korlátoltságnak méltó jellemvonása volt, mely a maga szűk látkörében kificzamitott észjárással akart hatni, midőn vagy czélja volt a jogokat kijátszani, vagy nem tudott már, miután minden hitelét elvesztette, feltűnést kelteni egyéb után. De utóvégre is ezek az idők régóta elmúltak. A felebbviteli rendszernek tudományos alapja és jelentősége lett. Ami a régi processzuális theóriákban pusztán az egyéni jogok megszorítása volt, az ma ezzel a czélzattal és ebben a jelentőségben nem létezik. Annak, hogy két egybehangzó bírói ítélet ellen nincs többé orvoslás, ma észszerű bázisa van. Ez pedig az az elv, hogy ahol két fórum egybehangzóan ítél, ott meg kell lennie legalább az elméletileg feltehető megnyugvásnak az iránt, hogy amit két fórum egybehangzóan igaznak mondott, az ilyennek el is fogadható. Amiből viszont az következik, hogy midőn két birói fórum különbözőleg ítél, ott ez a megnyugvás ipso fakto és minden esetben, akár in melius, akár in pejus történt a változtatás, elenyészik s ott épen ennélfogva áll elő a harmadik, a legfőbb fórumnak hivatása, hogy az egymástól eltérő két birói felfogás között az ingóvá tett igazságot a maga tekintélyével helyreállítsa. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.