Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1890-10-18 / 43. szám

VII. évfolyam, 43. szám. Budapest, 1890. október 18. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. B-------------------------------------------_ __ N­--------------------------------------------_ SZERKESZTŐSÉG: KIADÓHIVATAL. Budapest, VI., Terézkömút 22. sz. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. p-------------------------------------------l­ lg---------------------------------------------E EXIDESZET­ÉSZ A.S. : egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — negyedévre 1 frt 50 kr. K­ETilOM. A bírói praxis bogarai. — A zsidó válóperekben hozott ítélet jog­­erejű­ségéről. Irta: Sztehlo Kornél budapesti ügyvéd. — A sommás el­járásról szóló javaslat. — Kritikai megjegyzések a Plósz-féle „a sommás eljárásról”" szóló törvényjavaslatra. Irta : dr. Báttaszéki Lajos budapesti ügyvéd. — Törvényjavaslat a sommás eljárásról. — Azok a budapesti bí­róságok. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza: A beerke. Irta: Tá­bori Róbert. Melléklet. J­ogesetek: Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd­ügyek. — Bűnügyek. — Fegyelmi ügyek. Október 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. A bírói praxis bogarai. A közvetlenségnek és az igazi szóbeliségnek hatását a bírói gyakorlatra megmérhetlen horderejűnek tartották mindenütt, a­hol érzékkel bírtak a jogszolgáltatás legele­mibb követelményei iránt. Legfőbb hatása e két tényezőnek nem abban áll, a­mit széltében szeretnek hangoztatni azok, kik az igaz­ságszolgáltatás exigenc­iáinak külső vonatkozásai szem­pontjából képesek csak mérlegelni azt a jelentőséget, melylyel a törvénykezésnek bírnia kell, hanem áll legelső­sorban abban, hogy a közvetlenség és a szóbeliség való­ságos nevelő és folyton regeneráló befolyást képes gya­korolni nemcsak a törvénykezésre, hanem magára a birói testületre is. A négy fal közé bezárt, szerzetesi életre kényszerí­­tett törvénykezés idővel menthetl­enül megpenészedik a mesterségnek elvontan fejlődő különösségeiben. Minél tá­volabb tartja azt a törvényhozás a társadalomtól, minél nagyobb aggódással vagy minél nagyobb könnyelműség­gel vágja szét azokat a kötelékeket, melyek a bíróságot az élettel összekapcsolni volnának hivatva, annál nagyobb, lesz szükségképen és természetszerűleg először az eltérés, azután az ellentét az élet és a bírói praxis között. Kifejlődik egy spec­iális birói észjárás, mely a tör­vénykezési mesterségnek külön észjárása. Lesz egy spe­cziális igazság, melyet a birói hivatalszobákban gyártanak, de melyet nem ért meg a hétköznapi, a hivatás félszeg­­sége által ki nem fic­amított egészséges gondolkozás, mely­nek az élet, a tapasztalás, a természetszerűen fejlődő logika ad létjogot. És minél nagyobb lesz a távolság az életben forgó mindennapi halandók és a szabad levegő által be nem járt tanácskozási termekbe kényszerített bírák között, annál kevésbé értik meg egymást társadalom és bíróság, melyek idegenül állnak egymással szembe. Az egyik méltán bá­mulja a másiknak komoly számba nem vett gondolkozá­sát és cselekedeteit s ez a bámulat rendszerint ép oly jogos, a mily kölcsönös. De minél nagyobb az ár, mely ezt a társadalmat a maga bíróságától elválasztja, annál inkább kezd fölbillenni a kölcsönösségnek ez az egyensúlya. Az élet csak megy a maga utján. Halad és fejlődik, mert a szabad levegő, mely áthatja, nagy potenczia s ez mindig jótékonyan érezteti hatását. De az elzárt szobák­ban, legyenek azok bár eufemiszticze birói tanácstermek nevezete alatt ismeretesek, csakhamar gombák teremnek, melyek a zárt levegőnek természetes produktumai. A zárt levegőnek egy ily méltó produktumáról aka­runk megemlékezni, mely a Curia gyakorlatában a polgári perjog terén kezd úgyszólván állandó gyakorlattá válni s melyet, miután egymásután látjuk azt megjelenni a feleb­­bezéseket visszautasító végzésekben, szó nélkül hagyni többé nem lehet. Egymásután olvassuk a közölt dec­íziókban azt az indokolást, hogy a másodbíróság in mel­us változtatván meg az elsőbíróság ítéletét, a­kinek ez javára szolgál, az többé felebbezéssel a Curiához nem élhet. Ismerjük a perjog történelmében azt a­ nagyon jellemző irányt, mely egyebek között úgy a büntető, mint a pol­gári perjogban ezt a theóriát teremtette meg. A büntető törvénykezés terén a legborzalmasabb reakc­iónak és a sötétség vadságának mesterségesen csinált a posteriori theoriája, a polgári perjogban a skolasztikus agyafúrt kor­látoltságnak méltó jellemvonása volt, mely a maga szűk látkörében kificzamitott észjárással akart hatni, midőn vagy czélja volt a jogokat kijátszani, vagy nem tudott már, miután minden hitelét elvesztette, feltűnést kelteni egyéb után. De utóvégre is ezek az idők régóta elmúltak. A fe­­lebbviteli rendszernek tudományos alapja és jelentősége lett. A­mi a régi proc­esszuális theóriákban pusztán az egyéni jogok megszorítása volt, az ma ezzel a czélzattal és ebben a jelentőségben nem létezik. Annak, hogy két egy­behangzó bírói ítélet ellen nincs többé orvoslás, ma ész­szerű bázisa van. Ez pedig az az elv, hogy a­hol két fó­rum egybehangzóan ítél, ott meg kell lennie legalább az elméletileg feltehető megnyugvásnak az iránt, hogy a­mit két fórum egybehangzóan igaznak mondott, az ilyennek el is fogadható. A­miből viszont az következik, hogy midőn két birói fórum különbözőleg ítél, ott ez a megnyugvás ipso fakto és minden esetben, akár in melius, akár in pejus történt a változtatás, elenyészik s ott épen ennélfogva áll elő a harmadik, a legfőbb fórumnak hivatása, hogy az egymástól eltérő két birói felfogás között az ingóvá tett igazságot a maga tekintélyével helyreállítsa. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next