Ügyvédek lapja, 1890 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1890-11-08 / 46. szám
1 0) annak az alkalmazása üdvös, hasznos és czélszerű volna. Külföldön az ilyen szaktanácskozásokat a nyilvánosság kontrolja alá helyezik és pedig az arra illetékes nyilvánosság kontrolja alá. Az ilyen szaktanácskozásokra külföldön meghívják a szaklapok szerkesztőit, tudósítóit, ha résztvevő értekezőnek nem, de tudósítónak. Ezen a csatornán fut és juthat csak nyilvánosságra a törvényszerkesztés minden fázisa. Ily módon értesülnek és értesülhetnek csak az ország szakemberei a törvényelőkészítés mozzanatairól s ily módon csinálnak s csinálhatnak csak közvéleményt, az alkotandó törvény alapelvei és részleteiről. Tisztázódnak az eszmék, kidomborodnak a fogalmak, diskurálják az eltéréseket a kompetens közegek s az eredmény az, hogy a parlament elé egy minden pontjában megvitatott, a szakkörökben tisztázott javaslat kerül, amely aztán toldásra-foldásra nem szorul, mert az általános közvéleménynek megfelel. Míg nálunk a nagyszabású törvényjavaslatokon könnyű szerrel fut át a parlament, a miniszter ama biztosítására, hogy ezt a szakemberek istár alposan és a nyilvánosság ellenőrzése mellett előlegesen megvitatták. A szaksajtónak az a feladata és hivatása, hogy a jogi élet minden mozzanatáról értesítse az olvasót. A talpnyalásokról szóló híreket és a dicshymnusokat már megunta a közönség. Más híreket akar és azért a nagyszabású jogreformokról le kell lebbenteni a fátyolt. A zárt ajtók mögötti tárgyalásnak a törvényszéknél van helye, mikor ocsmány bűntettet tárgyalnak, de nem akkor, mikor fontos törvénytervezet fölött mondanak véleményt az ország első bírái. A saját nézetét és véleményét titokban tarthatja a miniszter, de ahhoz nincs joga, hogy Szabó Miklós, Daruváry, Karap Ferencz véleményeit, melyekre kiváncsi a közönség, Wertheim lakat alatt tartsa. A nyilvánosságnak teljes joga van követelni a maga beleszólását és ellenőrködését Szilágyi úr törvénytervezeteibe és ettől a jogától azt megfosztani nem lehet és nem szabad. __________ ÜGYVÉDEK LAPJA. ki „ÍGYTIDEK LAPJAI" TÁRCSÁJA. Az igazságról. Irta : Homo. A ki az igazságról írni akar, az „Norvégia hegyormairól szakítsa ki a fenyvesek királyát, mártsa bele az Aetna izzó mélyébe és ezen tűzzel telitett óriás tollal . . sem fogja megállapíthatni, hogy mi az igazság. Keresik százezer év óta. Keresik a szívekben, keresik az agyakban, keresik a világűrben, mint egyikét amaz örök idők óta nyilatkozó esetéknek, melyek a Kosmost fentartják és képezik. Mindenütt kisikamlott a kutató kéz puhatoló ujjai közül és a vegyészeti retortában, mindenütt ott marad egy darab feloldatlan valami, ami a tudós elé odahelyezkedik, mint valami vaskapu, amelyen azonban nem hat keresztül a Botond vasökle. Akik keresték az objektív észszel, a dolgok végén azt a feloldhatlan reziduumot, a számításon kívül hagyott szubjektív elemmel vélték felismerni, akik pedig a subjektív szívvel keresték, azok abban a kimaradt objektivitást találgatták. De alkatelemeire széjjelanalysálni nem volt képes senki. Mert az igazság olyan, aminő a Szép fogalma: Nincsen! Mint nincsen absolut szép, úgy nincsen absolut igazság, a A sommás eljárásról szóló javaslat. .. (T.) Nem hagyhatók megjegyzés nélkül a javaslatnak a perorvoslatok kizárására és halasztó hatályára vonatkozó rendelkezései sem. A 109. §. felebbezést nem enged, „ha a felebbezési kérelem tárgyának értéke járulékok nélkül 20 irtot meg nem haladt, s a 157. §. szerint „felülvizsgálati kérelemnek nincs helye, ha a felülvizsgálati kérelem tárgya járulékok nélkül 200 frtot meg nem halad." Már többször kiemeltük, hogy az érték szempontjából per és per között különbséget tenni jogi okokból nem lehet, de czélszerűségi okok sem szólnak a perorvoslatok korlátozása mellett. A bíróság tévedhetlensége 20 frt értéknél sincs kizárva és absolute semmi biztosítékot sem nyújt a törvényszék arra nézve, hogy 200 frtot meg nem haladó értékű pereknél a jogszabályokat helyesen fogja alkalmazni. Hogy ez így van, ez kétséget nem szenved; ha pedig ez áll, akkor a jogbiztosság feltétlenül megköveteli a perorvoslatnak az értékre való tekintet nélküli megengedését és ennek nem lehet oka az, hogy a perorvoslati eljárás költségei az értékkel arányban nem állanak; egyrészt azért nem, mert a félnek szabadságában áll az ítéletben megnyugodni és ezáltal a perorvoslati eljárás költségeitől megmenekülni. Lehet azonban, hogy az első bírósági eljárás folyamán kiderített tényállás a fél hibáján kívül oly hiányos, hogy fölvilágosítás esetén az első fokon pervesztes, a másodfokon pernyertessé válhat; lehet, hogy az alsó bíróság valamely jogszaszabályt oly helytelenül alkalmazott, hogy ítéletében megnyugodni absolute lehetetlen és sokszor lehetnek a pernek, a csekély érték daczára, oly erkölcsi momentumai, melyek az értéket messze túlhaladják és az alsóbirósági ítélet megváltoztatásához valamely pretium affectionis fűződik. De ha mindez nem állana is, még akkor sem helyes az igazságszolgáltatás kedvezményeitől bárkit is megfosztani azért, mert az igazság, melyet keres, kisebb értékkel áll kapcsolatban. A jogegyenlőség ne csak elvben legyen meg, hanem valósíttassék meg az tényleg is minden téren, ahol az csak lehetséges. A per kisebb érték miatt rendszerint szegényebb emberek között foly, már most ezek csupán azért, mert szegények, ne élvezzék az igazságszolgáltatás összes biztosítékait ? Ugyanezen okok hozhatók fel a perorvoslatok halasztó hatályára nézve is, amennyiben a halasztó hatály az érmint nincsenek absolut fogalmak általában, melyeket csakis a mi kicsinyes inductiónk teremtett. Mert nincsen igazság, de vannak igazságok, amint nincsen tény, hanem vannak tények. A mi van, az mind igaz s hogy ezen tények között, melyik a jogos és melyik a jogtalan, az tisztán subjektív felfogás, melynek kiinduló pontja a mi sajátos kényelmi és kedélyi érzésünk és egyénünk világa. Az emberek hisznek az igazságban, de ha ezen hithez közelebb állunk, azonnal világos lesz, hogy mindenki csak a saját igazságában hisz. A tudomány pedig, amely az egyes tapasztalati tényekből általános fogalmat construál a maga induktív eszével, az olyan, mint az én bölcselkedő legyem, amelyet a minap a következő definitión lestem meg: „Észre kellett vennie minden gondolkodó légynek, hogy a nyári időben akadály nélkül közlekedhetni szoba és utcza között, holott a levegő lehűtésekor ezen szabad mozgás valami ismeretlen oknál fogva lehetetlenné vált. Bármennyire erőlködöm is, nem vagyok képes a nyíláson kijutni a szabadba és ezen lehetetlenségbe, melyet sem látni, sem szagolni nem lehet, koponyám ketté zúzódik. Mi lehet ez a feltűnő akadály s mi lehet ennek oka ? Kétségtelen, donga magában, hogy a levegő télen az ablakrétegben megsűrűsödik és átlátszó, de áthatlan testté változik át. Kétségtelen. És ha van egyetemük a legyeknek, ezen