Ügyvédek lapja, 1891 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-14 / 7. szám

Vill. évfolyam. Budapest, 1891. február 14. 7. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI .Á.DR. ; egész évre 6 frt, — félévre 3 fr*„ — negyedévre 1 fart 50 kr. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. ----&—egg--c---­MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. KIADÓHIVATAL, Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. TARTALOM. Miniszterelnökből — ügyvéd. — Az „ok“ és „indoki” használata a birói ítéletekben. — A telekkönyvi törvényeink reformjáról. Irta­ P­ö­­­­dessy József gálszécsi ügyvéd. — A büntetőtörvénykönyv 266. §-ához. Irta: Csatlós Elek beregszászi ügyvéd. — Az 1881: LIX. t.-cz. 5. §-ához. Irta: dr. Kecskeméti Emil budapesti kir. törvényszéki jog­gyakornok­ — Irodalom. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza. A yan­­keek országából. Melléklet. J­ogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd-ügyek.­ — Bűnügyek. Február 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. Miniszterelnökből — ügyvéd. (Dr. N. D.) „Milánó, febr. 7. Crispi ma újra megnyitja ügyvédi irodáját és erről régi ügy­feleit körlevélben értesítette.11 Ez a szűkszavú, de reánk jogászokra és ügyvédekre nagy jelentőségű hír járta be a közelmúlt napokban a czivilizált világ sajtóját. És ez a miniszterelnök nem is egy harmad-negyed rangú csillag volt, kit összeköttetések, rang, születés vagy valamely ostoba véletlen dobott fel az államélet boltozatának legmagasabb pontjára, hanem első rangú tehetség, a­kinek nevét együtt emlegették Bismarckkal, a ki méltó párja korunk ezen legnagyobb államférfiának, a­ki három világrészre kiterjedő politika irányításában vezérszerepet játszott. S nem is egy apró keleti államocskáról van szó, a­hol végre a paraszt és miniszter nem sokban különbözik egymástól, hanem egy elsőrangú kultur­államtól, a­melyben csak nagy műveltség, hosszas kitartó küzdelem, igazi tehetség árán lehet eljutni azon állásra, a­melyről az állam hajója kor­­mányoztatik. Crispi osztozott a nagy államférfiak tragédiájában : egy ellenkező politikai áramlat lesodorta a fényes polczról, „megbukott.11 Nem, ez nem bukás volt, hanem emelkedés, a szellemi és erkölcsi emelkedettségnek legpregnánsabb nyilvánulása. Visszatért a kezdethez. Ha az ügyvédség magasztos hiva­tásának gyakorlása jó volt arra, hogy e kar vállain a leg­magasabb állami funkc­ióba emelkedjék, úgy ez a kar megérdemli, hogy azon magas polctról ugyanoda térjen vissza. Soha az ügyvédi karnak méltóbb elismerés nem jutott államférfia részéről. Voltak és vannak államférfiak, kik szóval és törvényhozási intézkedésekben elismerték az ügy­védi kar jelentőségét, hódoltak is neki, de mindezek el­­­enyésznek azon tett mellett, melylyel a volt hatalmas mi­niszterelnök az ügyédséget megtisztelte s a melylyel annak jelentőségét megpecsételte. S vájjon megtörténhetnék-e ez nálunk? Áll-e a ma­gyar ügyvédi kar oly magas niveam­, hogy ügyvédi pá­lyáról felemelkedett — nem mondunk miniszterelnököt — miniszter is méltónak tarthatná az ügyvédi kart, hogy mi­niszteri pályájának bevégzése után ezen kar kebelébe térjen vissza, hogy azon melegágyat, a­melyből nagggyá nőtt ki, ugyanoda való visszatérésével tisztelje meg ? Van-e a mi államférfiainkban oly szellemi és erkölcsi emelkedettség, hogy a vörös bársony széket a tárgyaló­terem korlátaival cserélje fel, hogy a kegyelmes úr a leg­demokratikusabb intézmény tagjává szegődjék újra és egyenlősítse magát a tekintetes ügyvéd urakkal! Ez a két kérdés az, mely Crispi esete alkalmából a gondolatok és az elmélkedés egész tárházát nyitja meg előttünk. Nálunk is volt és van reá eset, hogy ügyvédből minisz­ter, curiai és táblai elnök vált idővel. Ezek azonban még mind a régi idő emberei Abból az időből származnak e fér­fiak, midőn a hivatalnoki és ügyvédi kar még nem voltak oly szigorúan kasztszerűleg elkülönítve. Lehet, hogy ez után is meg fog­­esni hasonló ritka kivétel, de a­ mai ál­lami és igazságügyi intézményeink mellett, ha ezek mos­tani alakjukban tovább is fent maradnak, ebbeli reménye­ink mindinkább eltünedeznek. Gyorsan haladunk lefelé a büreaukratizmus lejtőjén! Az ügyvédség ma puszta iparág, mely a megélhetés ba­jával küzd, mely nem teljesíti az állam és közéletben azt a szerepet, melyet ezen magasztos hivatás természete meg­követel, hogy azzá lehessen, a­mivé lennie kell. A régi rómaiaknál az ügyvéd egy volt az oratorival: „vir bonus, dicendique peritus11, — bátor férfiú: „ne quid veri tacere non audeat.“ Ugyanaz, a­mi a mai parlamentban egy va­lódi politikus, csakhogy sokkal tágabb működési körrel. Azt, a­mit az államférfiú a parlamentben teljesít, végzi az ügyvéd az állami élet minden egyes nyilvánulásában a fórumon és az adminisztrác­ióban. Ott van minden pon­ton a megsértett jog és igazság védelmében és érvénye­sítésében. Ott, a­hol igazi közélet és szabadság van, az ügyvéd az államélet java. Az ügyvédi hivatás természe­ténél fogva a legteljesebb nyilvánosságot, ez pedig a le­hető legkiterjedtebb szóbeliséget feltételezi. Kell, hogy az ügyvéd cselekményei, a köz és az egyesek érdekében teljesített lépései nyilvános közszem­lére legyenek kitéve, élete egy nyitott könyv legyen. Ez legyen ellenőrzője, de ez egyszersmind a kar éltetője. A nyilvános, közéletben való szereplés tudományt, férfias Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.

Next