Ügyvédek lapja, 1891 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-14 / 7. szám
Vill. évfolyam. Budapest, 1891. február 14. 7. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI .Á.DR. ; egész évre 6 frt, — félévre 3 fr*„ — negyedévre 1 fart 50 kr. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. ----&—egg--c---MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. KIADÓHIVATAL, Budapest, VI., Terézkörut 22. sz. TARTALOM. Miniszterelnökből — ügyvéd. — Az „ok“ és „indoki” használata a birói ítéletekben. — A telekkönyvi törvényeink reformjáról. Irta Pödessy József gálszécsi ügyvéd. — A büntetőtörvénykönyv 266. §-ához. Irta: Csatlós Elek beregszászi ügyvéd. — Az 1881: LIX. t.-cz. 5. §-ához. Irta: dr. Kecskeméti Emil budapesti kir. törvényszéki joggyakornok — Irodalom. — Vegyes. — Csődnaptár. — Tárcza. A yankeek országából. Melléklet. Jogesetek. Köztörvényi ügyek. — Kereskedelmi-, váltó- és csőd-ügyek. — Bűnügyek. Február 1-től új előfizetést nyitottunk lapunkra. Az előfizetési feltételek lapunk homlokán olvashatók. Vidéki előfizetőknek a felső bíróságoknál levő ügyeikről, levelező lapon, díjmentes értesítést ad a kiadóhivatal. Miniszterelnökből — ügyvéd. (Dr. N. D.) „Milánó, febr. 7. Crispi ma újra megnyitja ügyvédi irodáját és erről régi ügyfeleit körlevélben értesítette.11 Ez a szűkszavú, de reánk jogászokra és ügyvédekre nagy jelentőségű hír járta be a közelmúlt napokban a czivilizált világ sajtóját. És ez a miniszterelnök nem is egy harmad-negyed rangú csillag volt, kit összeköttetések, rang, születés vagy valamely ostoba véletlen dobott fel az államélet boltozatának legmagasabb pontjára, hanem első rangú tehetség, akinek nevét együtt emlegették Bismarckkal, a ki méltó párja korunk ezen legnagyobb államférfiának, aki három világrészre kiterjedő politika irányításában vezérszerepet játszott. S nem is egy apró keleti államocskáról van szó, ahol végre a paraszt és miniszter nem sokban különbözik egymástól, hanem egy elsőrangú kulturállamtól, amelyben csak nagy műveltség, hosszas kitartó küzdelem, igazi tehetség árán lehet eljutni azon állásra, amelyről az állam hajója kormányoztatik. Crispi osztozott a nagy államférfiak tragédiájában : egy ellenkező politikai áramlat lesodorta a fényes polczról, „megbukott.11 Nem, ez nem bukás volt, hanem emelkedés, a szellemi és erkölcsi emelkedettségnek legpregnánsabb nyilvánulása. Visszatért a kezdethez. Ha az ügyvédség magasztos hivatásának gyakorlása jó volt arra, hogy e kar vállain a legmagasabb állami funkcióba emelkedjék, úgy ez a kar megérdemli, hogy azon magas polctról ugyanoda térjen vissza. Soha az ügyvédi karnak méltóbb elismerés nem jutott államférfia részéről. Voltak és vannak államférfiak, kik szóval és törvényhozási intézkedésekben elismerték az ügyvédi kar jelentőségét, hódoltak is neki, de mindezek elenyésznek azon tett mellett, melylyel a volt hatalmas miniszterelnök az ügyédséget megtisztelte s a melylyel annak jelentőségét megpecsételte. S vájjon megtörténhetnék-e ez nálunk? Áll-e a magyar ügyvédi kar oly magas niveam, hogy ügyvédi pályáról felemelkedett — nem mondunk miniszterelnököt — miniszter is méltónak tarthatná az ügyvédi kart, hogy miniszteri pályájának bevégzése után ezen kar kebelébe térjen vissza, hogy azon melegágyat, amelyből nagggyá nőtt ki, ugyanoda való visszatérésével tisztelje meg ? Van-e a mi államférfiainkban oly szellemi és erkölcsi emelkedettség, hogy a vörös bársony széket a tárgyalóterem korlátaival cserélje fel, hogy a kegyelmes úr a legdemokratikusabb intézmény tagjává szegődjék újra és egyenlősítse magát a tekintetes ügyvéd urakkal! Ez a két kérdés az, mely Crispi esete alkalmából a gondolatok és az elmélkedés egész tárházát nyitja meg előttünk. Nálunk is volt és van reá eset, hogy ügyvédből miniszter, curiai és táblai elnök vált idővel. Ezek azonban még mind a régi idő emberei Abból az időből származnak e férfiak, midőn a hivatalnoki és ügyvédi kar még nem voltak oly szigorúan kasztszerűleg elkülönítve. Lehet, hogy ez után is meg fogesni hasonló ritka kivétel, de a mai állami és igazságügyi intézményeink mellett, ha ezek mostani alakjukban tovább is fent maradnak, ebbeli reményeink mindinkább eltünedeznek. Gyorsan haladunk lefelé a büreaukratizmus lejtőjén! Az ügyvédség ma puszta iparág, mely a megélhetés bajával küzd, mely nem teljesíti az állam és közéletben azt a szerepet, melyet ezen magasztos hivatás természete megkövetel, hogy azzá lehessen, amivé lennie kell. A régi rómaiaknál az ügyvéd egy volt az oratorival: „vir bonus, dicendique peritus11, — bátor férfiú: „ne quid veri tacere non audeat.“ Ugyanaz, ami a mai parlamentban egy valódi politikus, csakhogy sokkal tágabb működési körrel. Azt, amit az államférfiú a parlamentben teljesít, végzi az ügyvéd az állami élet minden egyes nyilvánulásában a fórumon és az adminisztrációban. Ott van minden ponton a megsértett jog és igazság védelmében és érvényesítésében. Ott, ahol igazi közélet és szabadság van, az ügyvéd az államélet java. Az ügyvédi hivatás természeténél fogva a legteljesebb nyilvánosságot, ez pedig a lehető legkiterjedtebb szóbeliséget feltételezi. Kell, hogy az ügyvéd cselekményei, a köz és az egyesek érdekében teljesített lépései nyilvános közszemlére legyenek kitéve, élete egy nyitott könyv legyen. Ez legyen ellenőrzője, de ez egyszersmind a kar éltetője. A nyilvános, közéletben való szereplés tudományt, férfias Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.