Ügyvédek lapja, 1896 (13. évfolyam, 1-54. szám)

1896-01-04 / 1. szám

z ügyvédek lapja. A büntető eljárás reformjára nézve is jelentékeny lépésekkel közeledtünk a czél felé, mert a büntető perrend­tartás tervezetét az igazságügyi kormány nemcsak benyújtotta már a képviselőházhoz, de az a szakbizottságban már a múlt évben megvitatás tárgyát képezte és ez évben is képezni fogja. A tervezet érdemére már volt alkalmunk nézetünket elmon­dani. Leglényegesebb fogyatkozását képezi az, hogy a bűn­­perben nem egyenjogosítja a védelmet a váddal, hogy a vé­delemnek, úgy mint eddig, csak akkor lesz hozzászólása, ha a vizsgálatot már teljesen befejezték, hogy tehát e tekintetben marad minden a réginél. A budapesti büntető törvényszéknek önálló­­sítása oly partiális intézkedés, mely országos jelentőségre nem tarthat igényt. Különben teljesen önálló volt eddig is s a tényleges állapotot legfeljebb névlegesen is keresztülvitték. Őszintén szólva, e csupán külső újítástól nem várunk semmi javulást az érdemben, mert itt is az a bökkenő, hogy a mun­kaerő kevés és míg azt nem szaporítják, hiábavalónak tartjuk a külső új technikai beosztást. A­mit a régi rendszer alatt nem tudott négy-öt vizsgáló bíró és ugyanannyi büntető ta­nács elvégezni, azt nem fogja elvégezni most sem, azért, mert a büntető törvényszéki nagyságos alelnökből méltóságos elnök lett. Oda mindenekelőtt több ember kell! . . . Azzal az óhajtással fejezzük be e rövid visszapillantá­sunkat, vajha a millenáris esztendő végén és az utána követ­kező év elején szólhatnánk már az egységes­­ polgári tör­vénykönyvnek legalább kész tervezetéről, melyet már vagy 25 esztendő óta kodifikálnak. Magyar honos külföldön kötött házassá­gának érvényessége. Irta: dr. Báttaszéki Lajos budapesti ügyvéd. Magyar honos külföldön kötött házassága érvényes­­­­ségének kérdésében nagyobb vita folyt a múlt héten dr. Edvi Illés Károly és dr. Márkus Dezső urak között­ . Őszintén szólva, e vita nem tisztázta a kérdést, a­miben azon-­­­ban nem a vitatkozó felek a hibásak, hanem a törvény hiá­nyossága. Bizonyítékul szolgál erre nézve az a nyilatkozat, melyet a lapok közlései szerint, maga az igazságügyminiszter tett a kérdésben. Azt mondotta ugyanis, hogy kétséget sem szenved, miszerint a magyar honosoknak külföldön kötött házasságait érvényeseknek kell elismerni itthon is, minthogy azonban a bíróságoknak ez irányban való felfogása még nem ismere­tes, j­ó lesz, ha itthon újra megkötik a házas­ságot. Bocsánatot kérünk, de a törvény épen arra való ily lé­nyeges kérdésben, hogy n­e legyen tere a bírói felfogásnak, mely eltérő is lehet s annyi, a­hány törvényszék, hanem hogy egyöntetű eljárás fejlődjék.. Bátran konstatálható tehát, hogy a házassági törvénynek idevonatkozó szakaszai homályosak, de különösen ki nem me­rítik a tárgyat és így a legellentétesebb felfogásnak nyitnak tág teret. Az ide vonatkozó intézkedéseket lényegben a házassági törvény 108, 109, 110 és 113-ik szakaszai tartalmazzák. A 108-dik szakasz azt rendeli, hogy külföldön kötött há­zasságok érvényességét, a házasulandók kora és cselekvő­ké­pessége tekintetében, mindegyiknek kizárólag saját hazájának törvényei szerint kell megítélni, egyébként azonban mind­két fél hazájának törvényei szerint kell elbírálni, ha csak ezek más törvények alkalmazását nem rendelik, vagy a jelen törvény máskép nem intézkedik. A „jelen“ törvény azután a 109. §-ban rendeli, hogy ha magyar állampolgár­ férfi külföldi nővel külföldön köt is há­zasságot, a házasság érvényessége — a nő kora és cselekvő­képessége kivételével — a magyar törvény szerint íté­lendő meg. A 110. §. előírja, hogy a magyar állampolgárt, ha kül­földön is köt házasságot, a jelen törvény 14—27. és 124 sza­kaszai kötelezik, azaz a tiltó akadályokra és az ezek áthágá­sára szabott büntetésre nézve, a hazai törvény irányt adó. A 113. §. végül azt az intézkedést tartalmazza, hogy a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kellékek te­kintetében, a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. A főelvek tehát, a­melyek ezen szakaszokban lefektet­­ték, hogy a kor és cselekvő­képességtől eltekintve, egyéb­ként magyar honosnak a külföldön kötött házassága belső érvényességére nézve itthon mindkét fél hazájának, alaki kellékek tekintetében pedig a házasságkötés ide­jében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. Csak egy fix pont emelkedik ki itt, az, hogy ha magyar férfi köt külföldi nővel házasságot, habár külföldön, ez — ki­­vévén a nő korát és cselekvő­képességét — máskép minden tekintetben a magyar törvény szerint ítélendő meg. Kétséget sem szenved tehát, hogy ha magyar férfi például Bécsben köt szükségbeli polgári házasságot, annak érvényes­sége itthon magyar törvény szerint lévén megítélendő, mint­hogy a magyar törvény — a tiltó és bontó akadályok esetle­fedezte — a tudósok most javában veszekednek, míg az újabb sorozatot már nagy részben lefordították és ki is adták. Ez a munka, mely az illetőknek jóformán semmi anyagi hasznot nem hozott, rengeteg sok fejtörésbe, fáradságba és türelembe került. Tiszteljük tehát külön még az eszményi czélokért való lelkesedést is, a­mikor e törekvés néhány tanulságos példáját szemügyre veszszük. A megértéshez néhány, rövidre fogott megjegyzés elkerülhe­tetlenül szükséges. A régi Babylonia, mely az Eufrátes déli kanyarulataitól a Tigrisig terjedt el, igen magas kultúrával biró államforma volt. Midőn Kr. sz. e. 538-ban, a perzsák, Cyrus alatt, elfoglalják azt, az új hódítók nyomban és sikerrel igyekeznek azon, hogy a le­győzőnek intézményeit elfogadják. Az istenek hatalmasok és nagy tiszteletben részesülnek, mert papi kollégiumjaik, melyeknek tagjai a magas patriciusi nemességből származnak, nemcsak a földnek nagy részét birtokolják „holt kézen", hanem a tudományt is mo­nopolizálják. A szó szoros értelmében ők rendelkeznek a királyi méltóság felett is, mert ennek szintén az isteni elismerésre van szüksége. A lakosságnak második, némi súlylyal bíró osztályát a pén­zes emberek képezik földbirtokkal vagy a nélkül. Az antik gaz­dasági viszonyoknak lényeges alapját itt is, ép úgy, mint min­denütt, a rabszolgaság képezi. Felszabadítások előfordulnak, a vagyontalan „szabad" jobbára valamely klientélához látszik tar­tozni, a­mint azt a római időkből ismerjük. Mindebből az követ­kezik, hogy a jogviszonyok itt a római viszonyokkal bámulatos módon párhuzamosak. Megtaláljuk itt is a bérletet és albérletet, a szerfelett kifejlő­dött zálogjogot (az antikrotikus zálogot is), a haszonbérleti és szállítási szerződéseket, a jelzálog-kölcsönöket és a szinte rémitő AI „ÜCIYID1I LAPJA11 UUIUL Kétezerötszáz éves perek. — Böngészet a rég elmúlt időkből. — Az „Ü­g­yvédek Lapja" eredeti tárczáj­a. Irta : Zempléni P. Gyula, Kohler J. berlini és Peiser F. C. dr. königsbergi taná­rok tollából „Aus dem babylonischen Rechtsleben“ czím alatt, 3 füzetből álló, rendkívül érdekes tartalmú munka jelent meg. Meg vagyunk róla győződve, hogy a jogtörténelem és a történeti kuta­­­­tás barátai szívesen veszik, ha ezen, a maga nemében igazán út-­­­törő művet, e lapok hasábjain megismertetjük. * „Száz év múltán úgyis mindegy lesz“, szokta a szorongatott adós önmagát vigasztalni, a­mikor birtokának minus mennyisége ismét megfogyatkozott. Erre az igazságra támaszkodva, bátran el­lehetnénk a­nélkül, hogy csak távolról is törődjünk a kiselejtezett percsomókkal, melyek kora Nebukadnezar király uralkodása és Dárius trónralépte közötti időbe tehető. Lehetnek azonban olyanok, a­kiket ez okiratok már magas koruknál fogva is érdekelni fognak, bár eleve is annak megjegy­zésével tartozunk, hogy Babyloniában, a­honnan ez ékírásos akták származnak, még ezeknél sokkal régiebbeket is találtak. Igen sok percsomó még abból a korból származik, a­mikor a biblia az özönvízről és a torony építéséről beszél, a­melyek tehát 4000 évre vagy ennél is messzebbre vannak a mi fin de siécle-ünktől. E tiszteletreméltó agyagtáblák tartalmán — mert hiszen a papírmalmokat akkoriban még sem Edison, sem más fel nem

Next