Ügyvédek lapja, 1896 (13. évfolyam, 1-54. szám)
1896-01-04 / 1. szám
z ügyvédek lapja. A büntető eljárás reformjára nézve is jelentékeny lépésekkel közeledtünk a czél felé, mert a büntető perrendtartás tervezetét az igazságügyi kormány nemcsak benyújtotta már a képviselőházhoz, de az a szakbizottságban már a múlt évben megvitatás tárgyát képezte és ez évben is képezni fogja. A tervezet érdemére már volt alkalmunk nézetünket elmondani. Leglényegesebb fogyatkozását képezi az, hogy a bűnperben nem egyenjogosítja a védelmet a váddal, hogy a védelemnek, úgy mint eddig, csak akkor lesz hozzászólása, ha a vizsgálatot már teljesen befejezték, hogy tehát e tekintetben marad minden a réginél. A budapesti büntető törvényszéknek önállósítása oly partiális intézkedés, mely országos jelentőségre nem tarthat igényt. Különben teljesen önálló volt eddig is s a tényleges állapotot legfeljebb névlegesen is keresztülvitték. Őszintén szólva, e csupán külső újítástól nem várunk semmi javulást az érdemben, mert itt is az a bökkenő, hogy a munkaerő kevés és míg azt nem szaporítják, hiábavalónak tartjuk a külső új technikai beosztást. Amit a régi rendszer alatt nem tudott négy-öt vizsgáló bíró és ugyanannyi büntető tanács elvégezni, azt nem fogja elvégezni most sem, azért, mert a büntető törvényszéki nagyságos alelnökből méltóságos elnök lett. Oda mindenekelőtt több ember kell! . . . Azzal az óhajtással fejezzük be e rövid visszapillantásunkat, vajha a millenáris esztendő végén és az utána következő év elején szólhatnánk már az egységes polgári törvénykönyvnek legalább kész tervezetéről, melyet már vagy 25 esztendő óta kodifikálnak. Magyar honos külföldön kötött házasságának érvényessége. Irta: dr. Báttaszéki Lajos budapesti ügyvéd. Magyar honos külföldön kötött házassága érvényességének kérdésében nagyobb vita folyt a múlt héten dr. Edvi Illés Károly és dr. Márkus Dezső urak között . Őszintén szólva, e vita nem tisztázta a kérdést, amiben azon-ban nem a vitatkozó felek a hibásak, hanem a törvény hiányossága. Bizonyítékul szolgál erre nézve az a nyilatkozat, melyet a lapok közlései szerint, maga az igazságügyminiszter tett a kérdésben. Azt mondotta ugyanis, hogy kétséget sem szenved, miszerint a magyar honosoknak külföldön kötött házasságait érvényeseknek kell elismerni itthon is, minthogy azonban a bíróságoknak ez irányban való felfogása még nem ismeretes, jó lesz, ha itthon újra megkötik a házasságot. Bocsánatot kérünk, de a törvény épen arra való ily lényeges kérdésben, hogy ne legyen tere a bírói felfogásnak, mely eltérő is lehet s annyi, ahány törvényszék, hanem hogy egyöntetű eljárás fejlődjék.. Bátran konstatálható tehát, hogy a házassági törvénynek idevonatkozó szakaszai homályosak, de különösen ki nem merítik a tárgyat és így a legellentétesebb felfogásnak nyitnak tág teret. Az ide vonatkozó intézkedéseket lényegben a házassági törvény 108, 109, 110 és 113-ik szakaszai tartalmazzák. A 108-dik szakasz azt rendeli, hogy külföldön kötött házasságok érvényességét, a házasulandók kora és cselekvőképessége tekintetében, mindegyiknek kizárólag saját hazájának törvényei szerint kell megítélni, egyébként azonban mindkét fél hazájának törvényei szerint kell elbírálni, ha csak ezek más törvények alkalmazását nem rendelik, vagy a jelen törvény máskép nem intézkedik. A „jelen“ törvény azután a 109. §-ban rendeli, hogy ha magyar állampolgár férfi külföldi nővel külföldön köt is házasságot, a házasság érvényessége — a nő kora és cselekvőképessége kivételével — a magyar törvény szerint ítélendő meg. A 110. §. előírja, hogy a magyar állampolgárt, ha külföldön is köt házasságot, a jelen törvény 14—27. és 124 szakaszai kötelezik, azaz a tiltó akadályokra és az ezek áthágására szabott büntetésre nézve, a hazai törvény irányt adó. A 113. §. végül azt az intézkedést tartalmazza, hogy a házasság érvényessége a házasságkötés alaki kellékek tekintetében, a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. A főelvek tehát, amelyek ezen szakaszokban lefektették, hogy a kor és cselekvőképességtől eltekintve, egyébként magyar honosnak a külföldön kötött házassága belső érvényességére nézve itthon mindkét fél hazájának, alaki kellékek tekintetében pedig a házasságkötés idejében és helyén fennálló törvények szerint ítélendő meg. Csak egy fix pont emelkedik ki itt, az, hogy ha magyar férfi köt külföldi nővel házasságot, habár külföldön, ez — kivévén a nő korát és cselekvőképességét — máskép minden tekintetben a magyar törvény szerint ítélendő meg. Kétséget sem szenved tehát, hogy ha magyar férfi például Bécsben köt szükségbeli polgári házasságot, annak érvényessége itthon magyar törvény szerint lévén megítélendő, minthogy a magyar törvény — a tiltó és bontó akadályok esetlefedezte — a tudósok most javában veszekednek, míg az újabb sorozatot már nagy részben lefordították és ki is adták. Ez a munka, mely az illetőknek jóformán semmi anyagi hasznot nem hozott, rengeteg sok fejtörésbe, fáradságba és türelembe került. Tiszteljük tehát külön még az eszményi czélokért való lelkesedést is, amikor e törekvés néhány tanulságos példáját szemügyre veszszük. A megértéshez néhány, rövidre fogott megjegyzés elkerülhetetlenül szükséges. A régi Babylonia, mely az Eufrátes déli kanyarulataitól a Tigrisig terjedt el, igen magas kultúrával biró államforma volt. Midőn Kr. sz. e. 538-ban, a perzsák, Cyrus alatt, elfoglalják azt, az új hódítók nyomban és sikerrel igyekeznek azon, hogy a legyőzőnek intézményeit elfogadják. Az istenek hatalmasok és nagy tiszteletben részesülnek, mert papi kollégiumjaik, melyeknek tagjai a magas patriciusi nemességből származnak, nemcsak a földnek nagy részét birtokolják „holt kézen", hanem a tudományt is monopolizálják. A szó szoros értelmében ők rendelkeznek a királyi méltóság felett is, mert ennek szintén az isteni elismerésre van szüksége. A lakosságnak második, némi súlylyal bíró osztályát a pénzes emberek képezik földbirtokkal vagy a nélkül. Az antik gazdasági viszonyoknak lényeges alapját itt is, ép úgy, mint mindenütt, a rabszolgaság képezi. Felszabadítások előfordulnak, a vagyontalan „szabad" jobbára valamely klientélához látszik tartozni, amint azt a római időkből ismerjük. Mindebből az következik, hogy a jogviszonyok itt a római viszonyokkal bámulatos módon párhuzamosak. Megtaláljuk itt is a bérletet és albérletet, a szerfelett kifejlődött zálogjogot (az antikrotikus zálogot is), a haszonbérleti és szállítási szerződéseket, a jelzálog-kölcsönöket és a szinte rémitő AI „ÜCIYID1I LAPJA11 UUIUL Kétezerötszáz éves perek. — Böngészet a rég elmúlt időkből. — Az „Ügyvédek Lapja" eredeti tárczája. Irta : Zempléni P. Gyula, Kohler J. berlini és Peiser F. C. dr. königsbergi tanárok tollából „Aus dem babylonischen Rechtsleben“ czím alatt, 3 füzetből álló, rendkívül érdekes tartalmú munka jelent meg. Meg vagyunk róla győződve, hogy a jogtörténelem és a történeti kutatás barátai szívesen veszik, ha ezen, a maga nemében igazán út-törő művet, e lapok hasábjain megismertetjük. * „Száz év múltán úgyis mindegy lesz“, szokta a szorongatott adós önmagát vigasztalni, amikor birtokának minus mennyisége ismét megfogyatkozott. Erre az igazságra támaszkodva, bátran ellehetnénk anélkül, hogy csak távolról is törődjünk a kiselejtezett percsomókkal, melyek kora Nebukadnezar király uralkodása és Dárius trónralépte közötti időbe tehető. Lehetnek azonban olyanok, akiket ez okiratok már magas koruknál fogva is érdekelni fognak, bár eleve is annak megjegyzésével tartozunk, hogy Babyloniában, ahonnan ez ékírásos akták származnak, még ezeknél sokkal régiebbeket is találtak. Igen sok percsomó még abból a korból származik, amikor a biblia az özönvízről és a torony építéséről beszél, amelyek tehát 4000 évre vagy ennél is messzebbre vannak a mi fin de siécle-ünktől. E tiszteletreméltó agyagtáblák tartalmán — mert hiszen a papírmalmokat akkoriban még sem Edison, sem más fel nem