Ügyvédek lapja, 1896 (13. évfolyam, 1-54. szám)
1896-10-10 / 43. szám
XIII. évfolyam. Budapest, 1896. október 10. 43. szám. ÜGYVÉDEK LAPJA SZERKESZTŐSÉGi KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., Teréz-körút 22. szám. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR Előfizetési ár: Egész évre.............frt 6.— Félévre ....... » 3.- -Negyedévre .... •• 1.60 KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. 1' ÁRTALOM. Előfizetési felhívás. — Liedemann Károly . Irta: P o 11á k Illés budapesti ügyvéd. — Liedemann Károly temetése. — Végrehajtók baja. — Adalékok a bukás kérdéséhez. Irta: dr. Heil Fausztin budapesti kír. Ítélőtáblás biró. — A felek ágytól és asztaltól való különélésének elrendelése. — Magyar jogászgyűlés. — A szegedi ügyvédi kamara székházának felavatása. — Vegyes. — Csődnaptár. Melléklet. Jogesetek. Kereskedelmi-, váltó- és csődügyek. — Bűnügyek. — Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Előfizetési felhivás. Október 1-én uj előfizetést nyitottunk. Lapunk előfizetési ára : Egész évre .... 6 írt. — kr. Félévre.............................3 » — » Negyedévre .... 1950 » Az előfizetések Budapestre az „Ügyvédek Lapja** kiadóhivatalába (Teréz-körút 22. sz.) küldendők. Vidéki előfizetőink szántára a felső bíróságok- vagy hatóságoknál levő ügyeikről levelező-lapon díjmentes értesítést adunk. Liedemann Károly ! írta : Polták Illés budapesti ügyvéd. Őszi napsugár ringott a pirosló faleveleken, mikor Liedemann Károlyt visszabocsátottuk az anyatermészet néma ölébe. Egy emberrel kevesebb a földön, egy hangulattal több. Akkordunkból örökre kiveszett az ő lágy-meleg hangja, de emléke itt marad köztünk hangulat alakjában, a befejezett körű, egész és meleg ember resomancziája, mely utána rezeg ( még a kedélyekben, mikor az okozó hang rég megszűnt már a hallérzékekre hatni. Mi az, ami Liedemann Károly egyéniségét s váratlan kidőlését oly közel hozta sziveinkhez? Nem volt sem országos ember, sem országos név, sem tribün, sem barreau nem látták körülre tömörülni a babért; mint jogász, mint ügyvéd egyaránt beérte a második helylyel: mi az hát mégis, ami ezt a férfiút kiemelte a többiek közül, fölemelte vállainkra és a midőn kezébe adta a hóhérpallósunkat, ezt a rendeltetésénél fogva gyűlöltségre hivatott alakot körülvette szerelmünkkel ? A belső igaz aranytartalom választóvize a pályatársak ítélete. Lehetsz te nagy embere a tömegnek, kifoghatja lovaidat a deliriosus nép, újságok, hirhordók, pártfelek arany piedestalra emelhetik vert arany szobrodat, kongó ürességü tartalmatlan ember vagy te mégis, oh hazámfia, ha pályatársaid, azok, kik várfalaid mögött laknak, kártyáidba látnak s veséidbe néznek, tőled elfordulnak. A kit figurus nonodit, a kinek ez fonja halántéka körül az örökzöldet, az egész ember. A kit ez nemcsak tiszteletére, de szerelmére is érdemesít, az meleg ember. Ebben a léha, üres, kapzsi társadalomban meg tudjuk becsülni a meleg embert. A mily ritka a sok fagyos lélek között az olyan, mely, mintha napsugarakat árasztana maga körül, annyira érzik az ily egyéniségnek magasabb származását is, a mily ritka köztünk a tartalmas ember önfegyelmezése, a mely őt kizárólag hivatalához köti, annyira szívesen meghajtjuk a Stoa iskolája előtt lobogóinkat. A dekomposíczió világában tüneményszámba megy egy tehetséggel, állással, képességekkel és összeköttetésekkel bíró ember, aki egyéb sem akar lenni saját magánál. Ahol mindenki a szomszéd pitvarához szagol és senki sem fér meg a bőrében, ahol a nagyralátó individualizmus daczára az egyén sehogy sem bir önönmagára konczentrálódni, de örökös s csillapíthatatlan szomjúsággal kergetődzik a mások körei felé, ahol már alig van fenyő, csupán csak másonélő, ott érthető csudaszámba megy egy ember, a ki beéri azzal, a mi, a ki mint a hattyú, csöndes méltósággal lejt a halastó tükörszinén s csak épen annyit vesz fel a fenék füveiből, a mennyire szüksége van és a mennyi kényesen őrzött tiszta tollazatának mocsoktalanságával összeegyeztethető. Az ügyvédi kar nem minden fájdalom nélkül látja tehetségeinek hitehagyását, de mint az állami élet főgyűjtőmedre, kénytelen belenyugodni abba, hogy jelesei, vagy azok, akik magukat annak tartják, világító erejük főbb részeit másfelé hajítják, a kar erejének, niveaujának és fényének rovásán. Ám ha találkozik, aki karakterének összes súlyával, képességének minden kihatásával és fénylő sugarainak összes garmadáival köztünk, velünk, talajunkban marad, a mi dicsősége akad, az a mienk, a mi fénye ragyog, az a mienk, a mi kire emelkedik, az minket emel, ölel, babéroz, hogyne vennők mi azt körül tiszteletünkkel, hogyne fogadnánk be szivünkbe s hogyne foglalnánk, mint a mi ékességünket, ékes drága foglalatba! ? Annak a szinte gyengéd szeretetnek, melylyel a kartársak az ő ügyészüket körülvették, bizonyára ezek voltak okai. Tudva vagy nem tudva: a tömeges vonzalom mindig a tömeg érdekköréből nő s gyökerei mélyen lent vannak a vegetatív ösztönök aljain. Liedemannt szerettük, mert a mienk volt s mert összes vonatkozásaiban a karnak és érdekeinek szentelte nemes életét. Szerettük, mert élete tiszta volt, miként a hattyú és e tisztaság minket ékesített. Szerettük, mert egyéniségéből egy meleg lélek sugarai ömlöttek ránk és mert kezében a vád pallosa is meleg reflexekben tündökölt. . . ... A reflexek eltűntek, a pallos kiesett az ügyész kezéből . Liedemann Károlyt hétfőn délután visszaadtuk a természet nagy melegágyának. Hogy miért emelte utolsó vádját önmaga ellen, kardja miért suhintott le utoljára ő reá magára? Okozatok oka, te utolsó látója a logika irgalmatlan műveleteinek, te tudod csak! Az emberi agy nem bírja soká az igazságok nehéz vedermunkáját. Belefárad és belebotlik. Mert az igazság nem az embereké és ember ne merészeljen soha sem Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.