Ügyvédek lapja, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-13 / 19. szám
egyéb okból el is enyészhetik, pusztán azon az alapon, hogy a feljelentő részére egy esetleges jutalomban való részesülés lehetősége nincs kizárva, valamint maga a feljelentő fizetésre irányzott követelést nem támaszthatna a kincstár ellen, úgy a feljelentő jogán fellépett felperes arára sem marasztalható a kincstár. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. 1 n d o k o k : Felperes több jogot nem érvényesíthet, mint amennyi R. Gy.-t illethette, kinek állítólagos feljelentői jutalma képezi a per tárgyát. A harmincad hivatali utasítás 673. §-ának helyes értelmezése szerint a feljelentői jutalom az esetben is járna ugyan a feljelentőnek, ha büntető ítélet nélkül bírságolás történt, azonban tekintettel arra, hogy alperes a per során azzal is védekezett, hogy a feljelentésről írásbeli tárcra adatik ki és csak ennek ellenében szolgáltatható ki a jövedéki kihágás feljelentéséért járó jutalom: figyelembe kellett venni, hogy a harmincad hivatali utasítás 689. §. 2-ik pontja , illetve 679. §-a értelmében jelen esetben a jövedéki kihágást állítólag feljelentett R. Gy. csakis akkor követelhetné a feljelentői jutalmat, ha a feljelentésről írásbeli elismervényt volna képes felmutatni, vagy ha ennek hiányában kormányhatósági külön engedélylyel nyert volna igényt a jutalom kiutalványozásához. Minthogy azonban felperes ezeknek a feltételeknek fenforgását nem igazolta . . . A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a kereseti összeget R. R. jogán követeli alperestől; ezt tehát felperes csak akkor és annyiban érvényesítheti, ha és amennyiben R. R. is érvényesíthette volna. Nem szenvedhet kétséget, hogy azt R. R. csak akkor követelheti, ha részére az illetékes pénzügyi hatóság végérvényes határozatával megállapíttatik, márpedig felperes nem is állította, hogy léteznék olyan pénzügyi hatósági határozat, melylyel R. R. feljelentői jutaléka megállapíttatott. Nem pótolja ennek hiányát az, hogy a feljelentés következtében megindított jövedéki kihágási eljárás során a birság összege kiszabatott és a harminczad hivatali utasítás 673. §-a szerint a feljelentőt jutalomkép a birság egyharmad része illeti, mert ez a szabályrendeletnek olyan elvi intézkedése, melynek alkalmazására nem a bíróság, hanem az illetékes pénzügyi hatóság van hivatva; következően egyedül ama szabályrendelet intézkedése alapján, amint R. R. bíróság előtt érvényesíthető követelést nem támaszthatna, és úgy az ő jogán sikerrel felperes sem támaszthat. (1905. április 27-én: 239 1905. P.) Annak igazolása, hogy az adósnak feltételtől függő fizetési kötelezettsége már beállott, a hitelezőt terheli. Ennélfogva, ha a bíróság életjáradékot ítél, alperes csak a felperes életbenlétének felperes részéről való igazolása ellenében tartozik évjáradékát kiadni. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, mindazonáltal azzal a kiegészítéssel, illetve változással, hogy alperes a felperes részére megítélt járadékot a felperes életben létének felperes részéről igazolása ellenében tartozik fizetni. Indokok: A felperes életbenléte feltételét teszi a felperes követelésének és az alperes fizetési kötelezettségeinek, annak igazolása pedig, hogy az adósnak feltételtől függő fizetési kötelezettsége már beállott, a hitelezőt terheli. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy alperes csak a felperes életbenlétének felperes részéről való igazolása ellenében tartozik a felperes évjáradékát kiadni. Ezzel a változtatással egyebekben a másodbíróság ítélete az abban felhívott és felhozott indokok alapján hagyatott helyben. (1905. márczius 23-án, 825.) Valamely kereskedelmi üzlet folytatásához tartozó felszerelési tárgyakra az a vélelem áll, hogy azok annak tulajdonát képezik, a kié az üzlet, amely vélelemmel szemben nem az üzlet tulajdonosának, de az ellenfélnek kell az ellenkezőt bizonyítani és mivel abból, hogy a nő az alatt, míg férje csőd alatt állott, az atyja által adott pénzen saját neve alatt üzletet alapított, jogilag az következik, hogy az üzlet és az azt alkotó összes vagyontárgyak a nő tulajdona, a nő által önállóan szerzett dolgok pedig, még ha annak idején a férjnek közszerzeményi igénye lehet is, mindaddig míg ennek az igénynek a házasság megszűntével való érvényesíthtetése be nem következett, a férj hitelezőinek kielégíthetésére nem fordítható. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét, amely szerint a végrehajtási jegyzőkönyv 36—50. tétele alatt összeírt ingók iránti igényével a felperest elutasította és a per- és felebbezési költségben marasztalta, megváltoztatja, ezen ingókat is a zár alól feloldja és az összes költségeket, tehát úgy a per- és felebbezési, mint a felülvizsgálati költségeket a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési bíróság tényállása szerint az a szállítói üzlet, amelynek felszerelését a végrehajtási jegyzőkönyv 36—50. tétel alatt összeírt ingók képezik, a felperes neve alatt a részére kiállított iparigazolvány alapján folytattatik, megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy az üzletet a végrehajtást szenvedett ellen nyitott csőd tartama alatt, a felperes részére annak atyja vásárolta meg az üzlet előbbi tulajdonosától és ezen tényállás mellett a felperest ezen ingók iránti igényével azért utasította el, mert a végrehajtási törvény 49. §-a értelmében ezek az ingók a felperes és a vele közös háztartásban élő és az üzletben foglalatoskodó végrehajtást szenvedett közös biztalatában találtattak és a férj főszerzői minőségénél fogva annál is inkább lefoglalhatók, mert a felperesnek nem sikerült kizárólagos tulajdoni jogát annyira bizonyítania, hogy azok a fennálló vélelemmel szemben a zár alól feloldhatók lennének, mert felperes azt nem bizonyította, hogy a lefoglalt ingók valamennyien vagy azok közül melyek származnak az előző üzletből, az pedig joggal feltehető, hogy ezen romlásnak és kopásnak kitett ingók a megveitekkel, már mind nem azonosak, az azóta vásárolt ingókra nézve pedig a vérehajtást szenvedett férj főszerzői minőségénél fogva nem lehet a felperes kizárólagos tulajdonjogát a szogáltatott bizonyítékokkal beigazolnak tekinteni. Az ezen jogi álláspontot megtámadó felülvizsgálati kérelem azonban alaposnak tekintendő, mert valamely kereskedelmi üzlet folytatásához tartozó felszerelési tárgyakra az a vélelem áll, hogy azok annak tulajdonát képezik, akié az üzlet, amely vélelemmel szemben nem az üzlet tulajdonosának, de az ellenfélnek kell az ellenkezőt bizonyítani és mivel abból, hogy a nő az alatt, míg férje csőd alatt állott, az atyja által adott pénzen saját neve alatt üzletet alapított, jogilag az következik, hogy az üzlet és az azt alkotó összes vagyontárgyak a nő tulajdona, a nő által önállóan szerzett dolgok pedig, még ha annak idején a férjnek közszerzeményi igénye lehet is, mindaddig, míg ennek az igénynek a házasság megszűntével való érvényesíthetése be nem következett, a férj hitelezőinek kielégítésére nem fordítható, ennélfogva a jelen esetben, ahol a megállapított tényállás szerint az üzlet a nő tulajdona, az annak felszerelését képező tárgyakra, amelyekre az, hogy azok a végrehajtást szenvedett férj által szereztettek, beigazolva nem lett, annak tartozásai fejében annál kevésbé foglalhatók le, mert oly szabály, hogy a kereskedő és iparos osztályhoz tartozó házastársak által a házasság tartama alatt szerzett vagyon tekintetében a férj főszerzőnek vélelmezendő, sem tételes törvényeinkből, sem a bírói gyakorlat által a közszerzemény tekintetében felállított elvekből le nem vonható, az ily, ha közszerzeményt képező vagyon is, annak a házastársnak a kezelése és rendelkezése alatt áll, akinek akár külön vagyonából, akár külön vállalatából az származik és míg a házasság fennáll, a feleség, amennyiben a férj ellen vezetett végrehajtás folyamán oly, habár közszerzeményi vagyon vétetett foglalás alá, amelyre nézve a rendelkezés joga őt illeti, joggal igényelheti annak a foglalás alóli felmentését. A felülvizsgálati kérelemnek ez okból az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja alapján helyt adni, a kérdéses 36—50. tétel alatt felsorolt ingókat, mint a nő neve alatt folytatott üzlet felszereléséhez tartozó tárgyakat, a zár alól feloldani és a költséget az 1881. évi LX. t.-cz. 98. §-a alapján az egész vonalon kölcsönösen megszüntetni kellett. (1905. ápril 26-án I. G. 563.) A férjnek az a cselekménye, melylyel nején testi sértést okoz, jogos indokul szolgál arra, hogy a nő férjével az életközösséget megszüntesse. Az a körülmény, hogy felperes a férje ellen emelt bűnvádi panaszt visszavonta, anélkül, hogy férjével a megszakított életközösséget ismét visszaállította volna, csak a panasznak büntetőjogi következményeit szüntette meg, de a panasz egyszerű visszavonásából a teljes kibékülésre és a férj cselekményének megbocsátására jogi következtetést vonni nem lehet. (M. k. ). 1905. április 8-án. (i. 683.) Valamely jog vagy követelés csak oly határok között képezhetvén átruházás tárgyát, amily terjedelemben azt maga az átruházó jogosult érvényesíteni. amennyiben az engedmény útján átruházott jog vagy követelés annak engedményezése előtt egyezségileg leszállittatott vagy kisebb terjedelemre korlátoztatok, az erre alapított kifogás az engedményes ellen is sikerrel érvényesíthető s ezen mit sem változtat az, hogy az eredetileg érvényben volt jog telekkönyvi bejegyzés által biztosítva volt s pedig nemcsak az itt fennebb felhozottaknál fogva, hanem azért sem, mivel a telekkönyvi bejegyzés és illetve az annak alapján nyert zálogjog csakis érvényesen fennálló követelés biztosításául szolgálhat. (51. k. C. 1905. ápr. 17-én G. 705.)