Ügyvédek lapja, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-05-13 / 19. szám

egyéb okból el is enyészhetik, pusztán azon az alapon, hogy a felje­lentő részére egy esetleges jutalomban való részesülés lehetősége nincs kizárva, valamint maga a feljelentő fizetésre irányzott követelést nem támaszthatna a kincstár ellen, úgy a feljelentő jogán fellépett felperes arára sem marasztalható a kincstár. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét helybenhagyja. 1 n d o k o k : Felperes több jogot nem érvényesíthet, mint a­mennyi R. Gy.-t illethette, kinek állítólagos feljelentői jutalma képezi a per tárgyát. A harminc­ad hivatali utasítás 673. §-­ának helyes értelme­zése szerint a feljelentői jutalom az esetben is járna ugyan a feljelen­tőnek, ha büntető ítélet nélkül bírságolás történt, azonban tekintettel arra, hogy alperes a per során azzal is védekezett, hogy a feljelentés­ről írásbeli tárcra adatik ki és csak ennek ellenében szolgáltatható ki a jövedéki kihágás feljelentéséért járó jutalom: figyelembe kellett venni, hogy a harminc­ad hivatali utasítás 689. §. 2-ik pontja , illetve 679. §-a értelmében jelen esetben a jövedéki kihágást állítólag fel­jelentett R. Gy. csakis akkor követelhetné a feljelentői jutalmat, ha a feljelentésről írásbeli elismervényt volna képes felmutatni, vagy ha ennek hiányában kormányhatósági külön engedélylyel nyert volna igényt a jutalom kiutalványozásához. Minthogy azonban felperes ezek­nek a feltételeknek fenforgását nem igazolta . . . A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a kereseti összeget R. R. jogán követeli alperestől; ezt tehát felperes csak akkor és annyiban érvényesítheti, ha és a­mennyiben R. R. is érvényesíthette volna. Nem szenvedhet kétsé­get, hogy azt R. R. csak akkor követelheti, ha részére az illetékes pénzügyi hatóság végérvényes határozatával megállapíttatik, már­pedig felperes nem is állította, hogy léteznék olyan pénzügyi hatósági hatá­rozat, melylyel R. R. feljelentői jutaléka megállapíttatott. Nem pótolja ennek hiányát az, hogy a feljelentés következtében megindított jövedéki kihágási eljárás során a birság összege kiszabatott és a harminczad hivatali utasítás 673. §-a szerint a feljelentőt jutalomkép a birság egyharmad része illeti, m­ert ez a szabályrendeletnek olyan elvi intéz­kedése, melynek alkalmazására nem a bíróság, hanem az illetékes pénzügyi hatóság van hivatva; következően egyedül ama szabályren­delet intézkedése alapján, a­mint R. R. bíróság előtt érvényesíthető kö­vetelést nem támaszthatna, és úgy az ő jogán sikerrel felperes sem támaszthat. (1905. április 27-én: 239 1905. P.) Annak igazolása, hogy az adósnak feltételtől függő fizetési kötelezettsége már beállott, a hitelezőt terheli. Ennélfogva, ha a bíróság életjáradékot ítél, alperes csak a felperes életbenlétének felperes részéről való igazolása ellenében tartozik évjáradékát kiadni. A m. kir. Curia : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik, mind­azonáltal azzal a kiegészítéssel, illetve változással, hogy alperes a fel­peres részére megítélt járadékot a felperes életben létének felperes részéről igazolása ellenében tartozik fizetni. Indokok: A felperes életbenléte feltételét teszi a felperes kö­vetelésének és az alperes fizetési kötelezettségeinek, annak igazolása pedig, hogy az adósnak feltételtől függő fizetési kötelezettsége már be­állott, a hitelezőt terheli. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy alperes csak a felperes életbenlétének felperes részéről való igazolása ellenében tartozik a felperes évjáradékát kiadni. Ezzel a változtatással egyebekben a másodbíróság ítélete az abban felhívott és felhozott indokok alapján hagyatott helyben. (1905. márczius 23-án, 825.) Valamely kereskedelmi üzlet folytatásához tartozó felszerelési tárgyakra az a vélelem áll, hogy azok annak tulajdonát képezik, a kié az üzlet, a­mely vélelemmel szemben nem az üzlet tulajdonosának, de az ellenfélnek kell az ellen­kezőt bizonyítani és mivel abból, hogy a nő az alatt, míg férje csőd alatt állott, az atyja által adott pénzen saját neve alatt üzletet alapított, jogilag az követ­kezik, hogy az üzlet és az azt alkotó összes vagyontárgyak a nő tulajdona, a nő által önállóan szerzett dolgok pedig, még ha annak idején a férjnek köz­­szerzeményi igénye lehet is, mindaddig míg ennek az igénynek a házasság meg­szűntével való érvényesíthtetése be nem következett, a férj hitelezőinek kielégít­­hetésére nem fordítható. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla a felperes felül­vizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét, a­mely szerint a végrehajtási jegyzőkönyv 36—50. tétele alatt összeírt ingók iránti igényével a felperest elutasította és a per- és fe­lebbezési költségben marasztalta, megváltoztatja, ezen ingókat is a zár alól feloldja és az összes költségeket, tehát úgy a per- és felebbe­zési, mint a felülvizsgálati költségeket a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A felebbezési bíróság tényállása szerint az a szál­lítói üzlet, a­melynek felszerelését a végrehajtási jegyzőkönyv 36—50. tétel alatt összeírt ingók képezik, a felperes neve alatt a részére kiál­lított iparigazolvány alapján folytattatik, megállapította a felebbezési bíróság azt is, hogy az üzletet a végrehajtást szenvedett ellen nyitott csőd tartama alatt, a felperes részére annak atyja vásárolta meg az üzlet előbbi tulajdonosától és ezen tényállás mellett a felperest ezen ingók iránti igényével azért utasította el, mert a végrehajtási törvény 49. §-a értelmében ezek az ingók a felperes és a vele közös háztartásban élő és az üzletben foglalatoskodó végrehajtást szenvedett közös biztalatá­­ban találtattak és a férj főszerzői minőségénél fogva annál is inkább lefoglalhatók, mert a felperesnek nem sikerült kizárólagos tulajdoni jogát annyira bizonyítania, hogy azok a fennálló vélelemmel szemben a zár alól feloldhatók lennének, mert felperes azt nem bizonyította, hogy a lefoglalt ingók valamennyien vagy azok közül melyek származ­nak az előző üzletből, az pedig joggal feltehető, hogy ezen romlásnak és kopásnak kitett ingók a megveitekkel, már mind nem azonosak, az azóta vásárolt ingókra nézve pedig a vérehajtást szenvedett férj főszer­zői minőségénél fogva nem lehet a felperes kizárólagos tulajdonjogát a szogáltatott bizonyítékokkal beigazolnak tekinteni. Az ezen jogi álláspontot megtámadó felülvizsgálati kérelem azon­ban alaposnak tekintendő, mert valamely kereskedelmi üzlet folytatá­sához tartozó felszerelési tárgyakra az a vélelem áll, hogy azok annak tulajdonát képezik, a­kié az üzlet, a­mely vélelemmel szemben nem az üzlet tulajdonosának, de az ellenfélnek kell az ellenkezőt bizonyí­tani és mivel abból, hogy a nő az alatt, míg férje csőd alatt állott, az atyja által adott pénzen saját neve alatt üzletet alapított, jogilag az következik, hogy az üzlet és az azt alkotó összes vagyontárgyak a nő tulajdona, a nő által önállóan szerzett dolgok pedig, még ha annak idején a férjnek közszerzeményi igénye lehet is, mindaddig, míg ennek az igénynek a házasság megszűntével való érvényesíthetése be nem következett, a férj hitelezőinek kielégítésére nem fordítható, ennélfogva a jelen esetben, a­hol a megállapított tényállás szerint az üzlet a nő tulajdona, az annak felszerelését képező tárgyakra, a­melyekre az, hogy azok a végrehajtást szenvedett férj által szereztettek, beigazolva nem lett, annak tartozásai fejében annál kevésbé foglalhatók le, mert oly szabály, hogy a kereskedő és iparos osztályhoz tartozó házastár­sak által a házasság tartama alatt szerzett vagyon tekintetében a férj főszerzőnek vélelmezendő, sem tételes törvényeinkből, sem a bírói gyakorlat által a közszerzemény tekintetében felállított elvekből le nem vonható, az ily, ha közszerzeményt képező vagyon is, annak a házas­társnak a kezelése és rendelkezése alatt áll, a­kinek akár külön va­gyonából, akár külön vállalatából az származik és míg a házasság fennáll, a feleség, a­mennyiben a férj ellen vezetett végrehajtás folya­mán oly, habár közszerzeményi vagyon vétetett foglalás alá, a­melyre nézve a rendelkezés joga őt illeti, joggal igényelheti annak a foglalás alóli felmentését. A felülvizsgálati kérelemnek ez okból az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) pontja alapján helyt adni, a kérdéses 36—50. tétel alatt felsorolt ingókat, mint a nő neve alatt folytatott üzlet felszerelé­séhez tartozó tárgyakat, a zár alól feloldani és a költséget az 1881. évi LX. t.-cz. 98. §-a alapján az egész vonalon kölcsönösen megszün­tetni kellett. (1905. ápril 26-án I. G. 563.) A férjnek az a cselekménye, melylyel nején testi sértést okoz, jogos indokul szolgál arra, hogy a nő férjével az életközösséget megszüntesse. Az a körülmény, hogy felperes a férje ellen emelt bűnvádi panaszt visszavonta, a­nél­kül, hogy férjével a megszakított életközösséget ismét visszaállította volna, csak a panasznak büntetőjogi következményeit szüntette meg, de a panasz egyszerű visszavonásából a teljes kibékülésre és a férj cselekményének megbocsátására jogi következtetést vonni nem lehet. (M. k. ). 1905. április 8-án. (i. 683.) Valamely jog vagy követelés csak oly határok között képezhetvén átru­házás tárgyát, a­mily terjedelemben azt maga az átruházó jogosult érvényesí­teni. a­mennyiben az engedmény útján átruházott jog vagy követelés annak engedményezése előtt egyezségileg leszállittatott vagy kisebb terjedelemre kor­látoztatok, az erre alapított kifogás az engedményes ellen is sikerrel érvénye­síthető s ezen mit sem változtat az, hogy az eredetileg érvényben volt jog telek­könyvi bejegyzés által biztosítva volt s pedig nemcsak az itt fennebb felhozot­taknál fogva, hanem azért sem, mivel a telekkönyvi bejegyzés és illetve az annak alapján nyert zálogjog csakis érvényesen fennálló követelés biztosításául szolgálhat. (51. k. C. 1905. ápr. 17-én G. 705.)

Next