Ügyvédek lapja, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-29 / 17. szám
i Irodalom. (A polgári perrendtartás. 1911. 1. t.-cz. magyarázata. Kiadja Benkő Gyula Grill-féle könyvkereskedés. Irta: dr. Kovács Marczell kir. törvényszéki biró Aradon.) Ismerteti: dr. Tolnai János aradi ügyvéd. A polgári perrendtartásról szóló uj törvény megalkotása a szakírók égész sorát ösztönözte arra, hogy perjogunk eme nagyszabású átalakítását czélzó törvényhez magyarázó műveket adjanak közre. A most megjelent törvénymagyarázatok közül dr. Kovács Marcell aradi törvényszéki bírónak művével kívánunk e helyen foglalkozni, mely műnek első kötete most hagyja el a sajtót. Dr. Kovács Marcell nem új név a szakirodalom terén. Az egyes szaklapokban megjelent monográfiái figyelmet keltettek. De különösen értékesnek ismerte el a jogászi közvélemény szerzőnek amaz előadását, melyet Részletek a polgári perrendtartás javaslatában czím alatt a múlt év elején a magyar jogászegyletben tartott, s mely azután önálló füzetben is megjelent. Ezen detailmunka is elárulta, hogy szerzője nagy tanulmánynyal és körültekintéssel kezeli a per joganyagát, s így érthetős az a nagy érdeklődés, melylyel a jogászvilág Kovács Marcell nagy, rendszeres perjogi művének megjelenésié elé tekint. A mű első kötetét vanmost alkalmunk a szerzői szívességiéből, a revizionális ivek alapján ismertetni. A most megjelenő első kötet felöleli az 1911. évi I. t.-cz. 1—386 §§-ait, vagyis a bíróságokról, a felekről szóló czimeket, és a harmadik czimből az I—XIV. a perfelvételi tárgyalásról, azérdemleges tárgyalásról és a bizonyításról szóló fejezeteket. A műnek tanulmányozása első tekintetre meggyőzi az olvasót arról, hogy a munka a perjogunk minden részletét a legsubtilisabb gonddal, de a mellett tömör és könnyen áttekinthető rendszerrel öleli fel. Lapidaria rövidségei előszó után a bevezetés következik, mely a polgári per fogalmának meghatározását, a törvény előzményeinekés történetének tömör ismertetését tartalmazza. Nyomban utána reátér a szerzői magának a törvény szövegének tárgyalására. Az egész műben kerülve vannak a terjengős elméleti fejtegetések, s ilyenekre csakis ottan tér ki a szerző, ahol errea törvény egyes intézkedései alaposabb megvilágításának szempontjából szükség van. Mindenik czim élén az illető részletkérdésről szóló bevezetést találunk, mely a czim által felölelt rendelkezésekkel általánosságban foglalkozik. Következik azután a törvény egyes szakaszainak szövege, majd az egyes szakaszok, illetőleg azok egyes részeinek beható taglalása. Az, egyes szakaszok ismertetéseinek első vezető gondolata, az illető szakasz rendelkezéseinek a meglevő, jelenlegi perjoggal való összehasonlítása, úgy, hogy már elő tekintetre tisztázva áll az olvasó előtt a kérdés, hogy az illető törvényszakasz mennyiben képez a jelenlegi jogállapottal szemben úyítást. A további magyarázat során fel van dolgozva a hazai judikatúra, s ott, ahol az illető szakasz megegyezik az osztrák és németi perrendtartások megfelelő intézkedéseivel, az ottani judikáturára és szakirodalomra is utalás történik. Igen praktikus berendezése a könyvnek az, hogy az egyes szakaszokat követő magyarázatok élén, rövid mutatója közöltetik a magyarázatban felölelt részletkérdéseknek, úgy, hogy a gyakorlat embere hamarosan eligazodhatik arra nézve, ha mit keres. A törvény minden egyes szakasza minden oldalról megvilágítva, kellő alapossággal van kommentálva, mégis különös felemlítést érdemelnek a bírói hatáskörre, az értékmegállapításra, az illetékességre, a perképességre és törvényes képviseletre, a perindítás hatályára, a pergátló kifogásokra, a keresetváltoztatásra és a perfüggőségre vonatkozó szakaszokhoz írott magyarázatok. Ezek mindenike oly alaposísággal, a belföldi és külföldi judikatúrára és szakirodalomra támasz-kodva világítja meg az illető részletkérdést, s oly áttekinthetőencsoportosítja az anyagot, hogy minden egyes szakaszhoz írott magyarázat önálló monographiaszámba mehet. Habár a munka szorosan perjog keretében mozog, igen értékesek a mű azon részei is, melyekben a perjog az anyagi magánjogi kérdésektől el nem vonatkoztatható. Ebből a szempontból csak a 70—74. §-okhoz írott kommentárra utalunk, melyekben a perképességgel és a törvényes képviselettel kapcsolatos, kérdések az anyagi magánjog szempontjából igen érdekesen vannak tárgyalva, ugyanilyen szempontból igen érdekesek a perindítás hatályaira vonatkozólag a törvény 147. §-ához fűzött részletes és erős elmeéllel irott fejtegetések. De egyáltalában a perjog tárgyalása mellett, mindenütt, ahol az anyag megkívánja, utalás történik az anyagi magánjogra, a subsidiárius jogforrást képező osztrák polgári törvénykönyvre és a magyar polgári törvénykönyv tervezetének megfelelő szakaszaira. Természetesen feldolgozást nyert a munkáiban a perrendtartás életbeléptetésére vonatkozó törvénytervezet is, melynek intézkedései idézve vannak a törvény megfelelő szakaszainál. De e mellett a megkívántató mértékben tárgyalva vannak más törvényeknek, mint a főudvarmester bíráskodásról szóló törvénynek, a végrehajtási és örökösödési eljárásnak, a kereskedelmi, váltó és csődtörvénynek, ügyvédi rendtartásnak, a házassági törvénynek, a hatásköri bírósági törvénynek, a berni egyezménynek a perjogi viszonylattal kapcsolatos intézkedései. Ugyancsak igen jó áttekinthetőséggel terjeszkedik ki a kommentár a nemzetközi jogsegéllyel és a nemzetközi perjogi vonatkozásokkal kapcsolatos minden egyes kérdésre, melyek a megfelelő szakaszoknál vannak a magyarázatba beleszőve. Kétségtelen, hogy igen nehéz dolog egy új, a gyakorlati életbe és még bele nem vitt, s amellett alapos reformokat tartalmazó törvényhez magyarázatot írni. Mindazonáltal megállapítható az, hogy Kovács Marcell könyve oly szakavatottsággal, olyan sokoldalúsággal tárgyalja, a nagyterjedelmű anyagot, hogy e könyv határozott nyeresége lesz a szakirodalomnak. S habár — miként ezen ismertetésből is kitűnik — a szerző thémáját alaposan és minden szempontból megvilágítva kezeli, aműnek legnagyobb erénye az, hogy az egész anyagnak céltudatos csoportosítása, az egész feldolgozás tömörsége és irályának szabatos voltánál fogva, a mű könnyen áttekinthető és igen könnyen kezelhető. Elmondhatjuk a könyvről, hogy az a gyakorlat emberének alapos munkája a gyakorlati élet számára. Bírónak és ügyvédnek egyaránt értékes segédeszköze lesz azon nehézségek leküzdés© körül, melyek az új törvény, mint gyökeres reform mű hatályba lépte alkalmával a gyakorlati jogkeresés és jogszolgáltatás terén felmerülni fognak. A könyvet a Pesti könyvnyomda részvénytársaság állította ki éles nyomással, tetszetős alakban. Kiadásával a Grill-féle udvari könyvkereskedés van megbízva. ÜGYVÉDEK LAPJA A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa. Magántól a büntetés mértéke tárgyában felebbezéssel nem élhet Vádlott azon elárásában, hogy ügyfelének elhalálozása után részben olyan költséget érvényesített, melyről írásban lemondott, részben pedig olyant, melyet az ellenfél rég kifizetett, az ü. R- 68 § ának b) pontja szerint minősíttetett. A kecskeméti ügyvédi kamara fegyelmi birósága: A fegyelmi biróság dr. . . . ügyvédet vétkesnek mondja ki az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetésében s ezért őt az 1874: XXXIV. t.-cz. 70. §-ának 2. pontja alapján az ügyvédi kamara pénztárába 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett befizetendő 300 K. pénzbírságra ítéli. Indokok stb. A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa : A kir Curia ügyvédi tanácsa a magánfél részéről beadott felebbezést visszautasítja és az elsőfokú fegyelmi biróság ítéletét csakis a vádlott felebbezése alapján bírálja felül s ez alapon az ítéletet helyben hagyja. Indokok: A magánfél felebbezését, mint a büntetés mértéke tárgyában beadottat a btkv. 101. §-a alapján kellett visszautasítani. Az első bíróság ítéletét azonban, az abban felhozott és e helyt is elfogadott indokok alapján kellett helyben hagyni, minthogy vádlott azon eljárásában, hogy ügyfelének elhalálozása után részben olyan költséget érvényesített, melyről írásban lemondott, részben pedig olyant, melyet az ellenfél rég kifizetett, az a nyilvánvaló célzat rejlett, hogy az örökösök előtt feltehetőleg nem ismert jog megszüntető ténykörülmények elő nemkerülnek, a most jelzett jogtalan vagyonszerzési kísérlet pedig a tisztesség legelemibb törvényeibe ütközik s minthogy vádlott azzal, hogy az ügyfele nevében perelt követelés teljes kifizetése daczára a követelés behajtása végett gondnoki kirendelést kért és ily minőségben az eljárást folytatta , a bíróságot megtévesztette és a törvénykezési eljárás biztonságát és tisztaságát veszélyeztetetve és megzavarva, súlyosan vétett az ügyvédség megbízhatóságába vetett hit és a kar tisztessége és közbizalmi állása ellen. Az az ügyvéd vonható fegyelmileg felelőségre, aki az Ü. R. 18. §-a értelmében az ügyvédi kamara kiadásának fedezésére kivetett évi illetményt az annak megfizetésére engedélyezett halasztás és peres lépések daczára sem fizette meg, de a kamarai illetmény fogalma alá nem vonhatók, a vádlott ügyvédtől korábbi ügyekben jogerős ítéletekkel reá kiszabott pénzbírságok, mert ha ezek az ügyvéd vagyontalansága miatt be nem hajthatók, e miatt fegyelmi eljárás nem indítható. A szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága : A fegyelmi bíróság Dr. . . . ügyvédet vétkesnek mondja ki az 1874. évi XXXIV. t. sz. 68.