Ügyvédek lapja, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-29 / 17. szám

i Irodalom. (A polgári perrendtartás. 1911. 1. t.-cz. magyarázata. Kiadja Benkő Gyula Grill-féle könyvkereskedés. Irta: dr. Kovács Marczell kir. törvényszéki biró Aradon.) Ismerteti: dr. Tolnai János aradi ügyvéd. A polgári perrendtartásról szóló uj törvény megalkotása a szak­írók égész sorát ösztönözte arra, hogy perjogunk eme nagyszabású átalakítását czélzó törvényhez magyarázó műveket adjanak­ közre. A most megjelent törvénymagyarázatok közül dr. Kovács Marcell aradi törvényszéki bírónak művével kívánunk e helyen foglalkozni, mely műnek első kötete most hagyja el a sajtót. Dr. Kovács Marcell nem új név a szakirodalom terén. Az egyes szaklapokban megjelent monográfiái figyelmet keltettek. De különö­sen értékesnek ismerte el a jogászi közvélemény szerzőnek amaz elő­adását, melyet Részletek a polgári perrendtartás javas­latában czím alatt a múlt év elején a magyar jogá­szegyletb­e­n­ tartott, s mely azután önálló füzetben is megjelent. Ezen detailmunka is elárulta, hogy szerzője nagy tanulmánynyal és körültekintéssel kezeli a per jog­anyagát, s így érth­etős az a nagy érdeklődés, melylyel a jogászvilág Kovács Marcell nagy, rendszeres perjogi művének megjelenésié elé tekint. A mű első kötetét van­­most alkalmunk a szerzői szívességiéből, a revizionális ivek alapján ismertetni. A most megjelenő első kötet felöleli az 1911. évi I. t.-cz. 1—386 §§-ait, vagyis a bíróságokról, a felekről szóló czimeket, és­ a har­madik czimből az I—XIV. a perfelvételi tárgyalásról, az­­érdemleges tárgyalásról és a bizonyításról szóló fejezeteket. A műnek tanulmányozása első­ tekintetre meggyőzi az olvasót arról, hogy a munka a perjogunk minden részletét a legsubtilisabb gond­dal, de a mellett tömör és könnyen áttekinthető rendszerrel öleli fel. Lapidaria rövidségei előszó után a bevezetés következik, mely a polgári per fogalmának meghatározását, a törvény előzményeinek­­és történetének tömör ismertetését tartalmazza. Nyomban utána reátér a szerzői magának a törvény szövegének tárgyalására. Az egész műben kerülve vannak a terjengős elméleti fejtegeté­sek, s ilyenekre csakis ottan tér ki a szerző, a­hol erre­­a tör­vény egyes intézkedései alaposabb megvilágításának szempontjából szük­ség van. Mindenik czim élén az illető részletkérdésről szóló bevezetést találunk, mely a czim által felölelt rendelkezésekkel általánosságban­ foglalkozik. Következik azután a törvény egyes szakaszainak szövege, majd az egyes szakaszok, illetőleg azok egyes részeinek beható taglalása. Az, egyes szakaszok ismertetéseinek első vezető gondolata, az illető szakasz rendelkezéseinek a meglevő, jelenlegi perjoggal való összehasonlítása, úgy, hogy már elő tekintetre tisztázva áll az olvasó előtt a kérdés, hogy az illető törvényszakasz mennyiben képez a jelenlegi jogállapottal szemben úyítást. A további magyarázat során fel van dolgozva a hazai judikatúra, s ott, a­hol az illető szakasz megegyezik az osztrák és németi per­rendtartások megfelelő intézkedéseivel, az ottani judikáturára és szak­­irodalomra is utalás történik. Igen praktikus berendezése a könyvnek az, hogy az egyes szaka­szokat követő magyarázatok élén, rövid mutatója közölte­tik a ma­gyarázatban felölelt részletkérdéseknek, úgy, hogy a gyakorlat embere hamarosan eli­gazodhatik arra nézve, h­a mit keres. A törvény minden egyes szakasza minden oldalról megvilágítva, kellő alapossággal van kommentálva, mégis különös felemlítést érde­melnek a bírói hatáskörre, az értékmegállapításra, az illetékességre, a perképességre és törvényes képviseletre, a perindítás hatályára, a pergátló kifogásokra, a keresetváltoztatásra és­­ a perfüggőségre vo­­­­natkozó szakaszokhoz írott magyarázatok. Ezek mindenike oly alapos­­í­sággal, a belföldi és külföldi judikatúrára és szakirodalomra támasz-­­­kodva világítja meg az illető részletkérdést, s oly áttekinthetően­­cso­­portosítja az anyagot, hogy minden egyes szakaszhoz írott magyarázat önálló monographiaszámba mehet. Habár a munka szorosan perjog keretében mozog, igen érté­kesek a mű azon részei is, melyekben a perjog az anyagi magánjogi kérdésektől el nem vonatkoztatható. Ebből a szempontból csak a 70—74. §-okhoz írott kommentárra utalunk, melyekben a perképes­­séggel és a törvényes képviselettel kapcsolatos, kérdések az anyagi magánjog szempontjából igen érdekesen vannak tárgyalva, ugyan­ilyen szempontból igen érdekesek a perindítás hatályaira vonatkozólag a törvény 147. §-ához fűzött részletes és erős elmeéllel irott fejte­getések. De egyáltalában a perjog tárgyalása mellett, mindenütt, a­hol az anyag megkívánja, utalás történik az anyagi magánjogra, a subsidi­­árius jogforrást képező osztrák polgári törvénykönyvre és a magyar polgári törvénykönyv tervezetének megfelelő szakaszaira. Természetesen feldolgozást nyert a munkáiban a perrendtartás élet­­beléptetésére vonatkozó törvénytervezet is, melynek intézkedései idézve vannak a törvény megfelelő szakaszainál. De e mellett a megkívántató mértékben tárgyalva vannak más törvényeknek, mint a főudvarmes­ter bíráskodásról szóló törvénynek, a végrehajtási és örökösödési el­járásnak, a kereskedelmi, váltó és csődtörvénynek, ügyvédi rendtar­tásnak, a házassági törvénynek, a hatásköri bírósági törvénynek, a berni egyezménynek a perjogi viszonylattal kapcsolatos intézkedései. Ugyancsak igen jó áttekinthetőséggel terjeszkedik­ ki a kommentár a nemzetközi jogsegéllyel és a nemzetközi perjogi vonatkozásokkal kapcsolatos minden egyes kérdésre, melyek a megfelelő szakaszoknál vannak a magyarázatba beleszőve. Kétségtelen, hogy igen nehéz dolog egy új, a gyakorlati életbe és még bele nem vitt, s amellett alapos reformokat tartalmazó tör­vényhez magyarázatot írni. Mindazonáltal megállapítható az, hogy Kovács Marcell könyve oly szakavatottsággal, olyan sokoldalúsággal tárgyalja, a nagyterjedelmű anyagot, hogy e könyv határozott nye­resége lesz a szakirodalomnak. S habár — miként ezen ismertetésből is kitűnik­ — a szerző thémáját alaposan és minden szempontból megvilágítva kezeli, a­mű­­nek legnagyobb erénye az, hogy az egész anyagnak c­éltudatos cso­portosítása, az egész feldolgozás tömörsége és irályának szabatos vol­tánál fogva, a mű könnyen áttekinthető és igen könnyen kezelhető. Elmondhatjuk a könyvről, hogy az a gyakorlat emberének alapos munkája a gyakorlati élet számára. Bírónak és ügy­védnek egyaránt értékes segédeszköze lesz azon nehézségek leküz­dés© körül, melyek az új törvény, mint gyökeres reform­ mű hatályba lépte alkalmával a gyakorlati jogkeresés és jogszolgáltatás terén fel­merülni fognak. A könyvet a Pesti könyvnyomda részvénytársaság állította ki éles nyomással, tetszetős alakban. Kiadásával a Grill-féle udvari könyvkeres­kedés van megbízva. ÜGYVÉDEK LAPJA A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa. Magántól a büntetés mértéke tárgyában felebbezéssel nem élhet­ Vádlott azon el­árásában, hogy ügyfelének elhalálozása után részben olyan költséget érvényesített, melyről írásban lemondott, részben pedig olyant, melyet az ellen­fél rég kifizetett, az ü. R- 68 § ának b) pontja szerint minősíttetett. A kecskeméti ügyvédi kamara fegyelmi birósága: A fegyelmi biróság dr. . . . ügyvédet vétkesnek mondja ki az 1874. évi­ XXXIV. t.-cz. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség elkövetésében s ezért őt az 1874: XXXIV. t.-cz. 70. §-ának 2. pontja alapján az ügyvédi ka­mara pénztárába 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett befizetendő 300 K. pénzbírságra ítéli. Indokok stb. A m. kir. Curia ügyvédi tanácsa : A kir Curia ügyvédi tanácsa a magánfél részéről beadott felebbezést visszautasítja és az elsőfokú fegyelmi biróság ítéletét csakis a vádlott felebbezése alapján bírálja felül s ez alapon az ítéletet helyben hagyja. Indokok: A magánfél felebbezését, mint a büntetés mértéke tárgyában beadottat a btkv. 101. §-a alapján kellett visszautasítani. Az első bíróság ítéletét azonban, az abban felhozott és e helyt is elfogadott indokok alapján kellett helyben hagyni, minthogy vádlott azon eljárásában, hogy ügyfelének elhalálozása után részben olyan költséget érvényesített, melyről írásban lemondott, részben pedig olyant, melyet az ellenfél rég kifizetett, az a nyilvánvaló c­élzat rejlett, hogy az örökösök előtt feltehetőleg nem ismert jog megszüntető ténykörül­mények elő nem­­kerülnek, a most jelzett jogtalan vagyonszerzési kí­sérlet pedig a tisztesség legelemibb törvényeibe ütközik s minthogy vádlott azzal, hogy az ügyfele nevében perelt követelés teljes kifizetése daczára a követelés behajtása végett gondnoki kirendelést kért és ily minőségben az eljárást folytatta , a bíróságot megtévesztette és a tör­vénykezési eljárás biztonságát és tisztaságát veszélyeztetetve és meg­zavarva, súlyosan vétett az ügyvédség megbízhatóságába vetett hit és a kar tisztessége és közbizalmi állása ellen. Az az ügyvéd vonható fegyelmileg felelőségre, a­ki az Ü. R. 18. §-a ér­telmében az ügyvédi kamara kiadásának fedezésére kivetett évi illetményt az annak megfizetésére engedélyezett halasztás és peres lépések daczára sem fi­zette meg, de a kamarai illetmény fogalma alá nem vonhatók, a vádlott ügy­védtől korábbi ügyekben jogerős ítéletekkel reá kiszabott pénzbírságok, mert ha ezek az ügyvéd vagyontalansága miatt be nem hajthatók, e miatt fegyelmi el­járás nem indítható. A szabadkai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága : A fegyelmi bíróság Dr. . . . ügyvédet vétkesnek mondja ki az 1874. évi XXXIV. t. sz. 68.

Next