Ügyvédek lapja, 1920 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1920-01-01 / 1. szám

XXXVI. évfolyam. Budapest, 1920 január 11. szám ÜGYVÉDEK LAPJA JOGI ÉS ÜGYVÉDTÁRSADALMI HETILAP A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖR HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VI., Nagymező utca 29. sz. Telefon: 27—88. • KIADÓHIVATAL: Budapest, VI., Teréz körút 46. szám. Telefon: 88—94. Főszerkesztő : Dr. VVOLF VILMOS. Szerkesztők : ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre..............................80 korona Fél évre......................................40 korona Negyed évre..........................20 korona Dr. GRÜNHAJT ÁRMIN Dr. ÚJLAKI JÓZSEF. Egyes számára 3 kor. 50 fillér. Lapunk egyelőre manden hó 1. és 15. napján jelenik meg. TARTALOM: A kamarai választások. — Sürgős reformok adójogunkball. Irta: Vargia Imre közigazgatási bíró. — Jogsegélykérdések. Irta: Dr. Kovács Marc és curiai bíró. — Közvédelem a proletárdiktatúrában. Irta : Dr. Barta Jenő budapesti ügyvéd. — A proletárdiktatúra által vállalataink- nak okozott károkról. Irta: Dr. Hermán Béla budapesti ügyvéd. — Vegyes. — A kamarai választások. Alig egy évvel ezelőtt választotta meg a budapesti ügyvédi kamara vezetőségét és választmányát, és most megint új választások előtt áll. Az utolsó választást a forradalom lázában ejtette meg a fővárosi ügyvédség; a forradalom elmúltával maguk a megválasztottak is úgy találták, hogy a választás revidiálása helyén való és ezért megbízatásukat, a kamara tagjai egyetemének kedzébe visszaadták. Az az egy év, mely a két kamarai választást egymástól előválasztja, a magyar nemzet történetének leggyászosabb korszakkát és a magyar ügyvédség legsúlyosabb megpróbáltatásának idejét jelenti. Az elmúlt szomorú idők tapasztalataiból a fővárosi ügyvédségnek le kell vonnia, a tanulságokat. Oly vezetőséget és oly választmányt kell választania, amely összetételében minden felforgató irányzatnak ellenállva, a jogrendnek és törvénytisz- teletnek ápolója legyen úgy a saját maga kebelében, mint a társadalommal és — ha szükséges — akormányzattal szemben is. Az 1918. év október végi forradalom óta a törvénynek és jognak feltétlen uralma megszűnt az országban és — sajnos — még ma sem mondhatjuk, hogy a törvény uralmát arra hivatott hatóságaink biztosíthatták volna. Szerteszét az országban a proletárdiktatúra rémuralmának letörése óta is az önbíráskodásnak el nem ismerhető címe alatt jogállamban tűrhetetlen bűntettek tömegei követtetnek el anélkül, hogy hatóságaink ezek meggátlására a szükséges erőt kifejteni képesek lennének. Ezek az állapotok pedig annál lesújtóbbak, minél inkább van épen a jelen pillanatban szükség arra, hogy a jó hírnevünkön és becsületünkön ejtett csorbát kiköszörüljük. Nemzeti kultúránk, amely ezen ország területén az egyéb nemzetek között egy évezreden át tudta a vezetést fenntartani, a jövőben csak úgy lesz képes vonzóerőt gyakorolni azokra a magyar és más anyanyelvű honfitársainkra, akiket a rossz sors tőlünk elszakítani készül, ha azt régi fényébe visszaállítjuk. Az igazi kultúra egyik legfontosabb tényezője pedig a jognak mindenek felett tiszteletben tartása. Ha ezen országban a magyar jogállamot ismét felépítjük, úgy ennek tündöklő eszméje lesz az a vezércsillag, amely elszakadó testvéreinket visszavezeti hazánkhoz és ellenállhatatlan erővel visszahozza azokat, akiket mesterségesen készített országhatárok sohasem lesznek képesek velünk szemben idegenekké tenni. A magyar ügyvédségnek itt látjuk jövő feladatai legnagyobbját. Minden erkölcsi és szellemi erejével követelnie kell a jognak és törvénynek feltétlen uralmát úgy az egyesekkel, mint a kormányzati hatóságokkal szemben, hogy itt megint a magyar jogállam a haladó kor eszmevilágában megerősödve álljon azok között az új államalakulatok között, amelyeknek államfenntartó tényezői sorából az erőszak nem egyhamar fog eltűnni. Amikor tehát, most megint az urnák elé lép az ország első ügyvédi kamarájának egyeteme, hogy vezetőit e nehéz időkben kijelölje, gondosan kell ügyelnie arra, hogy a kiválasztandók jellem és tudás, akarat és képzettség dolgában az elsők legyenek tagjai sorában. Az ügyvédi érdekeknek előmozdítását mindegyik ügyvédi párt és az ügyvédi pártoknak minden egyes tagja, természetszerűen kívánja és amennyiben ez érdekek az ország közérdekeivel összhangban állanak, teljes joggal követelhetik is. De az ügyvédségnek közérdekét és egyben az országnak kockán forgó nagy érdekeit csak az olyan vezetők fogják előmozdíthatni, akik jellemszilárdságot, akaraterőt, tudást és önzetlenséget visznek magukkal a díszes állásokba, amelyeket a kar összessége nyújt, népi azért, hogy az egyesek hasznára váljék a kitüntetés, hanem oly célból, hogy a köz javára működjenek kitüntetettjei. Az “Ügyvédek Lapja” soha semmiféle ügyvédi pártnak külön érdekeit a többiével szemben nem pártolta és nem támogatta. Nem tér el ezen helyesnek talált princípiumától ezúttal sem; soraink most sem szótáriak sem az egyik, sem a másik párt mellett, sem azok egyike ellen sem. Ha a választás kérdésével e helyütt mégis foglalkozunk, úgy tesszük ezt azért, hogy a kar tagjainak figyelmét a választások fontosságára felhívjuk, mert az ország jövője szempontjából is jelentős, hogy a budapesti ügyvédi kamarának oly tisztikara és választmánya legyen, amely súllyal, bátorsággal és tekintéllyel léphet fel a kormánnyal és a hatósággal szemben és amelyhez bizodalma van úgy saját tagjainak, mint a nagyközönségnek is. A kamara tagjaiban megvan a tiszta ítélőképesség és a helyes érzék a megfelelő férfiaknak kiválasztására. Bízunk benne, hogy a választás ezúttal a legjobbakat fogja a kamara élére állítani. Sürgős reformok adójogunkban. Irta: Vargha Ilkre, közigazgatási biró. II. Teljesen át kell dolgozni a kereseti adótörvényt. Az 1909. évi adóreform alkalmával már összhangba akarták hozni a kereseti adót a jövedelemadóval. Azonban ez a törvény mai napig sem lépett életbe, ellenben elég szerencsétlen módon oldották meg az úgynevezett petrifikálás kérdését, amelynek következményeként minden adózó adóját évről-évre újra lehet kivetni. Legfőbb ideje tehát ezen a téren is rendet teremteni. Igen csekély módosítással lehet és kell az új adórendszerbe beilleszteni a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényt. A társulatok kereseti adóját az ismételt megnovellázás nagyon bonyolulttá tette. Sok olyan rendelkezés is van ezekben a novellákban, amelyek rendkívül megnehezítik a kivetést. Elég rámutatni a betétek 20%-át meghaladó értékpapírok kamatainak levonására. Megérett tehát ez a törvény is arra, hogy egységes új törvénybe foglaltassék.