Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1905 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1905-01-01 / 1. szám

nék a tagok és ez által a gyakorló ügyvédek sorából is és elvesz­tené ügyvédkedési jogosultságát. Az az áldozat, a­mit a tervezett nyugdíjintézet a fizetőképes tagoktól igényel, nincsen arányban a nyugdíjintézet részéről nyújt­ható szolgáltatással.­­ Szerzett jogokat semmisít meg a tervezet akkor, a­midőn az ügyvédség gyakorolhatását az orsz. nyugdíjinté­zetbe való belépéstől teszi függővé. Segélyez ott, a­hol arra talán semmi szükség nincsen, másrészről oly feltételekhez fűzi a segély­jogosultságot, a­mely feltételek a legtöbb esetben és azokat zár­nák el a segélytől, a­kik betegség vagy sorscsapások által elsze­gényedve, arra különösebben utalva lennének. Nézete szerint, ha a szorosabb értelemben vett segélyezés kérdését kamaránként jóindulatú, körültekintő elbánás alá vesszük és a tervezett nyugdíjintézet czéljaira kívánt évi díjnak csakis bizo­nyos részével növeljük, gyarapítjuk is évről-évre segélyalapunkat, — a múltak tapasztalatai szerint lehetünk abban a helyzetben, hogy a tényleg segélyre utalt kartársainkat vagy azok özvegyeit és árváit legalább is oly mérvben, mint a tervezett nyugdíjintézet keretében segélyezhetjük. Szombathelyi ügyvédi kamara: Az ügyvédi gyám- és nyugdíj­­­intézet felállításának eszméjét helyesli s annak megvalósítását óhajtja ugyan, a megvalósítást azonban központi kezeléssel és országos szervezettel — vagyis úgy miként az a tárgyalás alapjául felvett javaslatban terveztetik, az ügyvédi kar igen súlyos megterheltetése miatt és általános megnyugvásra létesíthetőnek nem tartja. A gyám- és nyugdíjintézet ép oly szükséges, mint nemes esz­méjét tehát csakis korlátolt és a szükséghez mért irányban véli létesíthetőnek, vagyis azon czélra, hogy a munkaképtelen és va­gyontalan ügyvédek, ezeknek özvegyei és árvái a szükséghez mért és bizonyos összegben meghatározott évi segély- vagy nyugdíjban részesedjenek. E czélra az ügyvédi kamarák meglevő segélyalapjai lennének fejlesztendők. A segélyalapok az egyes ügyvédi kamarák által saját önkormányzati hatáskörükben kezeltetnének s hogy ez vég­rehajtható legyen az ügyvé­rdts kiegészíttetnék azon törvényhozási rendelkezéssel, hogy az ügyvédi kamarák a jelzett czélok érvénye­­síthetése végett, saját kebelükben segélyalapot létesíteni kötelesek s e czélra jogosítva vannak a kamara minden tagjára évenkint egyenlő összegű hozzájárulási dijat, — mely az évi tagsági díjnál kevesebb nem lehet — kivetni és beszedni. Balassagyarmati ügyvédi kamara: E munkálat sem jogi, sem czélszerűségi, sem humanitárius szempontból el nem fogadható.

Next