Új Aurora, 1981 (9. évfolyam, 1-3. szám)

1981 / 1. szám

nek 9 szépprózai műve jelent meg, és 12 kiadása, ha a sokszorosított formában terjesztett színműveit nem számítjuk. A Móricz-művek esetében a példányszá­mok is rendelkezésemre állnak. A 12 kiadott könyv 192 800 példányban jelent meg. Nagy példányszámban jelent meg A boldog ember (49 000), az Úri muri (32 000), a Pillangó (30 000). Mindehhez hozzá kell tenni azt is, hogy a Móricz­­művek zöme az ötvenes és hatvanas években jelent meg, a hetvenes években csupán két regénye (az Erdély-trilógia első kötete, a Tündérkert és a Pillangó második kiadása). Mindez összefügg azzal is, hogy időszakonként más-más szempontok alapján válogattak a szlovák kiadók a magyar irodalomból, de erről majd később. Tíznél több könyve már csak Rejtő Jenőnek jelent meg. Ez esetben azonban irodalmi peremjelenségről van szó, a szlovák kiadók Rejtő regényeinek fordításaival töltötték ki a kalandregényekben és krimikben mu­tatkozó hiányt a könyvpiacon. Mielőtt félretenném a statisztikát, megemlítem, hogy két könyvnél többet még Illés Bélától (7), Szabó Magdától (7), Berkesi Andrástól (5), Szabó Pál­tól (4), Veres Pétertől és Mesterházi Lajostól (3-3) adtunk ki. Ez esetben azon­ban nem hagyhatók figyelmen kívül az ötvenes évek protokolláris szempontjai sem, hiszen a magyar irodalom rendszeresebb figyelésére csak a hatvanas évek­től kezdve került sor. Nem is olyan régen még a magyar irodalom a szlovák irodalmi köztudatban a költészetével volt jelen. Ennek oka kézenfekvő. A kis nemzetek (így a ma­gyar is) irodalmában többnyire a lírának volt vezető szerepe. Ismeretes Babits Mihály véleménye is, mely szerint a magyar lélek a költészetben nyilatkozik meg a legtisztábban. Bizonyára így igaz, habár talán részigazság ez is, hiszen nem szabad megfeledkeznünk a 20. századi magyar epika kimagasló teljesít­ményeiről. Ehogy a magyar líra bekerülhetett a szlovák irodalmi köztudatba, abban része van a szlovák irodalmi hagyományoknak is: a magyar irodalmat elsősorban költők fordították. Említsük meg Pavol Országh Hviezdoslav, Stefan Kreméry, Emil Boleslav Lukác és Ján Smrek nemzeti művész nevét. A fiatalabb generációból az ő nyomdokaiban jár Vojtech Kondrát. Sajnos, egyedül ő, s ez meg is mutatkozik abban, hogy egyre jobban csökken a magyar líra jelenléte a szlovák könyvkiadásban. A felszabadulás után a szlovák olvasó elsősorban Petőfi Sándor, Ady Endre és József Attila verseit vehette kézbe kitűnő fordítók tolmácsolásában. Főleg Ján Smrek Petőfi-fordításai látszanak még mai szemmel is felülmúlhatatlannak. Ezek eddig három kiadást értek meg. Nem véletlenül tüntették ki a fordítót államdíjjal a Petőfi-fordítások után. Ha nem tévedek, ez eddig az első eset, hogy valakit a fordításaiért államdíjjal jutalmaztak. Tekintélyes számú költeményt tartalmaznak azok az antológiák, amelyeket az idősebb nemzedék két, ma már nem élő képviselője jelentetett meg. Valentin Beniak Vecerná Klyskavica és Emil Boleslav Lukác Spoved’ Dtmaja című antológiáira gondolok. A hatvanas évek 134

Next