Új Aurora, 1981 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1981 / 1. szám
VILÉM ZÁVADA A STRAHOVI JÓZSEF ATTILA-KIÁLLÍTÁSON A cseh költőknek az a nemzedéke, amely az első világháború után lépett irodalmunkba, természetszerűen internacionalista volt, és az egyoldalú osztrák és német irodalmi hatások kimerültével elsősorban a francia és az orosz irodalom felé hajlott. Ugyanakkor azonban élénk kapcsolatot teremtett a szomszéd népek, elsősorban a lengyelek és a magyarok irodalmával is. A magyar költők közül elsősorban Ady Endre és József Attila izgatták a cseh és szlovák költőket. József Attila egyik cseh fordításban legkorábban közölt verse a Mama volt, a költő édesanyjának egyszerű és nagyszerű (ez a csehben nem volt ilyen vulgáris, hanem nagyon is szép kontraszt: »prostá a velkolepá«) ünneplése, amely akkor kinyilatkoztatásként hatott... Forradalmi, realista költő volt. Realizmusa különös, mágikus realizmus volt. Olyan, amilyenbe belefért a szerelmi, a leíró és a reflexív költészet minden fajtája. Az átlagos olvasók kezdetben nehezen értették meg ezt a különös művészetet, de még az irodalomban műveltebb, fejlettebb olvasók is csak nehezen találták meg a kulcsot hozzá. Ezt a művészetet előbb meg kellett szokni, úgy ahogyan minden új művészetet meg kell szokni. Teljes agyenergiával és az emberi érzékelés minden sugarával kellett megcélozni. A munkásosztályt, amelyhez szívvel lélekkel odasimult, József Attila nemcsak kívülről, de belülről is realisztikusnak látta. A munkások hittek neki, és szükség esetén hozzá fordultak segítségért. A magyarországi cipészsztrájk idején a munkások megkérték a költőt, hogy írjon verset a számukra. József Attila elment közéjük, megvitatta velük az életüket, problémáikat. A munkások csak egy tányér paprikással kínálhatták meg, de a költő jól érezte magát köztük. Tanult tőlük, ők meg tőle. Kedves volt és vidám, az emberek szerették. József Attila Petőfi Sándorral és Ady Endrével együtt a magyar irodalom legnagyobb egyéniségei közé tartozik. Mindhárman fiatalon haltak meg, ám mindhárman olyan lezárt, ihlető életművet alkottak meg, amely örökké élni fog. Különösen szeretném hangsúlyozni, hogy József Attila és Ady Endre nagyon közel álltak egymáshoz. Mindketten a Duna menti népek közeledését óhajtották. József Attilának szándékában volt meglátogatni Csehszlovákiát. Erről beszélt barátjával, Zsolt Bélával, aki ajánlólevelet adott neki az akkori budapesti csehszlovák követség tanácsosához, Anton Strakához, kérve, hogy adjon Jó- 142