Új Aurora, 1982 (10. évfolyam, 1-3. szám)
1982 / 1. szám
rögzítődjék, a lezárás kényszere nélkül. Bródy nagyon fontosnak tudta az epikában a lírai, szubjektív elemeket. Szabad teret engedett az indulatoknak. Temperamentuma sokszor tiltakozott az alkotás aszkézise ellen, sok műve kidolgozatlan lett ekként. Témái között sokszor feltűnik a család melege, vagy épp a melegség hiánya. Hőseinek életét leginkább a félelem, a kiszolgáltatottság érzése határozta meg. A kereskedő, a hivatalnok, a pénzét kuporgató öreg zsidó alakjai mellett a feleségek és gyerekek sorsa foglalkoztatta. Egy-egy családra olykor dosztojevszkiji mélységgel világított rá (Két munkás, Samu, A halott, Negyedik feleség, A hűtlen férfi)A naturalizmus a magyar irodalomban és Bródy írásművészetében is kettősséget mutat. Következik ez a francia példák követéséből. Zola egy helyütt a naturalista módszert document humainnek (azaz emberi dokumentumnak), az epikai művet pedig román experimentálnak (vagyis kísérleti regénynek) nevezte, így a tények minél alaposabb gyűjtésére és az írásban a kísérletezésre irányította a figyelmet. Az emberi dokumentumok alapos megismerése - különösen a pályakezdés időszakában — nem idegen Bródytól, de stílusában nem jelennek meg a szélsőségek. Annál kevésbé, mert a magyar irodalomban akkor volt kitapintható naturalizmus ellenesség. Bródy pályája a zalai úton indul, de később — saját terminológiájával — az »objektív regényt« részesítette előnyben, műveiben megtalálható az ábrázolás személyessége és líraisága (ami a »vérbeli« naturalistáktól idegen). Elsősorban a Faust orvos című regénye mutatja, hogy Bródy mennyire válaszúton járt. A főhős orvos, akit a megismerés hite természetesen visz előre, s ugyanakkor Faust, ki kételkedik az emberi észben. Vagyis megérintette az írót a szkepszis, a dekadencia, a mal du siécle — a századvég betegsége is. Van nyilatkozata, ahol önmagát veristának tartja. De ezt is fenntartással kell kezelnünk, mert a szélsőségek — láttuk - idegenek tőle. Szükségképpen, hiszen prózájában épített a magyar hagyományokra is. Sikerének titka, témái, ábrázolásmódja újdonságán túl, nyelvében rejtezik. Bródy mindenkit elbűvölt nyelvével. Mikor a kortárs naturalista írók mindent szürkére festettek, kopottnak láttak, akkor Bródy gazdagította saját stílusát. Nyelvének alaprétege a hagyományos irodalmi nyelvből ered. Petőfi, Jókai, Mikszáth művei, erdélyi ízek és a hevesi beszélt nyelv szavai adtak nála ötvözetet. A hagyományos szórendeket felbontotta, a nyugalmasabb tempót meggyorsította, feszesebbre fogta. Előadásmódja sokszor sietősen pongyola, de mindig láttatóan kifejező és friss, eleven. Falusi novelláiban nem erőltetett népnyelvet beszélnek a szereplők, hanem a tájra jellemző módon (legtöbbszö hevesiesen). Ezzel együtt erőteljesen szólaltatta meg Budapest nagyvárosi nyelvét is, így vitathatatlan szerepe volt az új - naturalista elemekkel átszőtt - magyar elbeszélő stílus kialakításában. 105