Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

z A csehek félnek a népszavazástól Prága, február 20. Benesek külügyminiszter a nemzet­­gyűlésen válaszolt azokra a felszóla­lásokra, amelyekben felhívták a kor­mány figyelmét arra, hogy a magya­rok a Tótföldön népszavazást akar­nak. A cseh kormány nevében kije­lentette Beneseh, hogy a népszavazás tervét elutasítja, arról szó sem tehet. „Pozsony nem magyar város11 A cseh kormány hajlandó és haj­landó is marad Budapesttel meg­állapodásra lépni, ha a magyarok elismerik és aláírják a párisi békét A miniszter ezután szembeszállott a magyar békedelegáció Párisban előadott statisztikai adataival és meg­állapítja, hogy az az állítás, hogy a Tótföldön egymillió magyar ember él, teljesen téves. A miniszter hangsúlyozza, hogy a párisi béketárgyalásokon a csehek is fájó áldozatot hoztak és hogy több mint 500.000 tót testvérünk maradt a magyar területen. Ezzel, a magyar lakosságban való veszteséget a tót lakosság elvesztése nagyjában, ha nem is egészen, kiegyenlíti. A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony városa Magyarországé legyen, a miniszter nyomatékkal visszautasítja, hang­súlyozva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt az és hogy ott csak jelentéktelen magyar ki­sebbség él. 1gY Amerika nem ratifikálja a béke­­szerződést Páris, február 19. Az Echo de Paris washingtoni tu­dósítója jelenti, hogy Grey lord le­vele, Lansing lemondása és W­ilson­­nak a fiumei kérdésre vonatkozó jegyzéke kedvezőtlenül hatottak a békeszerződés ratifikálására, mert most már általában lehetetlennek tartják a ratifikálást. A szenátus meg van győződve róla, hogy nem kötheti tekintélyét az európai kérdéshez és hogy nem engedheti meg Ameriká­nak az európai ügyekbe való be­avatkozását. Wilson hívei kijelentik ezzel szemben, hogy az elnök egy­általán nem fenyegetődzött Amerika teljes visszavonulásával az európai ügyektől, csak azt akarta közölni, hogy Amerika nem vehet részt to­vább az adriai kérdés rendezésében, ha álláspontját a szövetségesek nem fogadják el. Lansing lemondása miatt hír szerint Baker hadügyi államtitkár is lemond. BriHián&t gyöngyöt körútját 26.000 K-ig Aranyat platinát grammját 35-350 K-ig mindenkinél maga­sabb áron vess WAftéA drnzerüzlete j «r €My tjf T»l. tóMtf 42—29. I Nép&xb­háx-U. 7. «*. Hívásra házhoz jöv&k A­ BARÁZDA Szombat, 1920. február 21. Pártközi megbeszélés a kormányzói hatalomról A politikai helyzet Budapest, február 20. A miniszterelnök a képviselőház mai ülése után pártközi konferenciát hívott össze, melyen a minisztereken kívül a két keresztény párt hat-hat kiküldöttje jelent meg. Meghívták a konferenciára Andrássy Gyula grófot is. A konferencia szüksége azért me­rült fel, mert az irányadó politikai tényezők közül többen kifogásolták, hogy a törvényjavaslatban a kor­mányzó házfeloszlatási joga nagyon meg van szorítva. Ezt az álláspontot képviselte Andrássy Gyula gróf is. Az­­ értekezleten két módozat merült fel. Egyik szerint a kormányzónak korlátlan feloszlatási joga lenne. A másik szerint a kormányzó feloszla­tási jogát a legfelsőbb bíróságok el­nökeivel együtt gyakorolná. Hosszas vita után azonban a konferencián amellett döntöttek, hogy megmarad­nak a javaslat eredeti szövege mel­lett mely szerint a kormányzónak két éven belül csak akkor lehet fel­oszlatnia a nemzetgyűlést, ha az hu­zamosabb ideig munkaképtelennek bizonyult. Drózdy képviselő ügye Pallavicini őrgróf a Kisgazda- és Föld­­mivespárthoz intézett újabb levelében Mohácsi Lajos képviselő­jelöltet és Drózdy Győző képviselőt illette a kommunizmus vádjával. Az őrgróf vádló levelével kapcsolatban Drózdy Győző képviselő kívánságára az Or­szágos Kisgazda- és Földmivespárt el­nöksége ez után szólít föl mindenkit, akik nevezettnek a proletárdiktatúra alatti működésére vonatkozólag bármi­féle adattal rendelkeznek, hogy azt a pártelnökség tudomására hozni szíves­kedjenek. (Vil­., Eszterházy­ utca 26.) A Ház elnökének üdvözlése Ma délelőtt 10 órakor Rakovszky Ist­vánt, a Ház elnökét testületileg üdvözöl­ték a nemzetgyűlés tisztviselői. Palmer Kálmán elnöki tanácsos üdvözlő beszé­dére Rakovszky kijelentette, hogy abból a szoros barátságból kifolyólag is, amely őt közel negyedszázad óta a Ház tiszt­viselőihez fűzi, a leghumánusabban fogja kéréseiket mindenkor teljesíteni. A küldöttség ezután Lukovich Aladár háznagyot akarta felkeresni, aki azon­ban betegsége miatt ma nem jelenhetett meg a parlamentben, így üdvözlését holnapra halasztották el. Patacsy Dénes a választóihoz Patacsy Dénes államtitkár, a szent­lőrinci kerület képviselője, meleg hangú kiáltványt intézett választóihoz, amely­ben megválasztásáért köszönetet mond és azt közli, hogy a választóknak tett ama ígéretet, hogy a hazáért és a szen­vedő népért fog dolgozni, híven teljesí­teni fogja. Egyben kilátásba helyezi, hogy rövidesen választói között szemé­lyesen is megjelen. Megszűnik a Népszava? Feloszlik a szociál­demokrata párt A szociáldemokrata párt vezetősége mai értekezletén olyan elhatározások kerültek szóba, hogy ki fogják mondani a szociáldemokrata párt feloszlatását és a Népszavának megszüntetését. A mai pártvezetőségi ülésen az a vélemény került többségbe, hogy a pártnak ez a félreállása az egész munkásság érdekét fogja szolgálni. Az osztrák kormány válaszjegyzéke a nyugatmagyarországi kérdésben Visszautasította a magyar kormány javaslatát Bécs, február 20. Bécsből jelentik. Az osztrák kül­ügyi hivatal ma délelőtt küldötte meg válaszát a magyar kormány február 14-iki jegyzékére Gratz Gusztáv dr. magyar követnek. A válaszjegyzék többek között a következőket fejti ki : Történelmi tény, amely sajnos, úgy­­látszik Magyarországon teljesen fele­désbe ment, hogy a nyugatmagyar­országi vidékek régebbi időben gyak­ran cseréltek gazdát, hogy csak 300 esztendő óta vannak állandóan ma­gyar kézben és hogy Magyarország­hoz csak a Habsburg-ház egy dinasz­tikus aktusa következtében kapcsol­tattak. Ausztriára nézve államunk nemzetközi jogi alapja a st.-germaini békeszerződés, amelyet az összes ha­talmak aláírtak és mi is, tehát Német- Nyugatmagyarország de jure már hozzánk tartozik, bár ez a jogunk még nincs megvalósítva. Olyan or­szágról pedig, amely a nemzetközi jog szerint a mienk, nem tárgyalha­tunk és legkevésbbé mondhatunk le múló természetű, vitás értékű gazda­sági engedményekért népünk egy ré­széről. Az osztrák köztársaság a maga ré­széről tiszteletben szándékozik tar­tani e terület önrendelkezési jogát és annak kifejezésére jobb lehetőséget nyújtani, mint aminő az általános zűr­zavar idején egyoldalú nyomás alatt megtartandó egyszeri szavazás lenne. Ismételt kijelentések történtek arra, hogy Ausztriának szándéka azt a te­rületet külön országként megszer­vezni, amely éppúgy, mint Ausztria többi országai, maga nevezi ki ható­ságait és önmagát igazgatja. Ez az­­önkormányzat minden felnőtt lakos általános, egyenlő, közvetlen és arány­­lagos választójogán fog alapulni. Azok a szervek, amelyeket Németasztria küld, hogy átvegyék az országot, arra lesznek hivatva, hogy lehetővé te­gyék, hogy a nép magára eszméljen és teljes szabadságban tudjon a maga számára közigazgatást alkotni. A magyar kormány jegyzéke szerint hajlandó Ausztria és Magyarország gaz­dasági viszonyát a teljesen szabad ke­reskedelmi forgalom alapján beren­dezni. Erre az osztrák kormány is épúgy hajlandó és kéri a magyar kormányt annak az időpontnak a közlésére, amelyben az erre vonatkozó alkudo­zások megkezdődhetnek. Emellett ter­mészetesen az osztrák köztársaság súlyt helyez arra, hogy a lehető leg­nagyobb forgalmi szabadságot és a legbensőbb gazdasági kapcsolatot minden határán és minden szomszé­dos állammal szemben visszaállítsa. Renner, s. k. Az „Új Barázda“ a kisgazdák és földmivesek egyetlen politikai napilapja ^......................................­­ ^ Megindult a gazda­sági gépgyártás Látogatás a Hof­herr-Sohrantx és a Rhüne gyárban Reméljük, végre-valahára elszánják magukat az oláhok, hogy a Tiszán­túlt kiürítsék. Kiürítik a szó legszo­rosabb értelmében, mert — amint értesülünk — még a vasúti síneket is felszedik. Elviszik a gazdasági eszközöket, elhajtják a jószágot, nem törődve azzal, hogy nyomorba dön­tenek sokezer családot. Kétségtelen dolog, hogy az elrablott gazdasági eszközöket tüstént pótolnunk kell, mert különben vetetlenül maradnak a földek és a vidék a legszörnyűbb éhínség elé nézne. Felkerestük tehát az ország két nagy gazdasági gépgyárát, megtudni, megindult-e már az üzem és ha igen, el tudják-e majd látni az országot a szükséges gazdasági eszközökkel? A Hofherr-Schrantz gyárban a kö­vetkezőket mondották munkatársunk­nak: — Kispesti gyárunkban az üzem már megindult; igaz, hogy nagyon szerény keretek között. Mondanunk sem kell, hogy a szénhiány az oka a redukált üzemnek. Azonkívül igen nagyfokú nyersanyaghiánnyal küz­dünk. Arra a kérdésre, hogy el tud­juk-e látni a felszabaduló területeket gazdasági eszközökkel, nagyon nehéz válaszolni, mert az tisztán a körül­mények függvénye. A B Ovsz­ze-gyárat kerestük fel ezután, ahol a következő érdekes nyilatkoza­tot kaptuk: — Mosoni gyárunk üzeme éppen most van megindulóban, amennyiben a Szénbizottságtól ígéretet kaptunk havi 20—25 vagyon szén kiutalására. Gyárunk most rendezkedik be fű­kaszálók készítésére. Tekintettel a nagy anyaghiányra, a gazdasági esz­közök árai a békeáraknak átlag 22—25-szörösére szöktek fel. Ha megfelelő mennyiségű szenünk és nyersanyagunk volna, akkor három gyár bőven ellátná a jelenlegi Ma­gyarország szükségletét. Egyébként igen lanyha az irányzat a gazdasági gépekben. A gazdaközönség egyálta­lában nem keres fel bennünket Úgy látszik, fél a horribilis áraktól. (I. .) Megtaláltak nyolc millió koronát Múlt év május 2-án, amikor az előre nyomuló román hadsereg veszélyeztette a proletárdiktatúra uralmát, Lengyel Gyula népbiztos elrendelte az összes budapesti pénzintézeteknek, hogy szállítsák be ide­gen pénznemeiket az Osztrák-Magyar Bankba. Ott Vermes Jenő népbiztos ol­­vasatlanul bőröndökbe zárta a milliókat és azokat egy Kertész Henrik nevű poli­tikai megbízottra bízta, aki bizonyos jelszó mellett megbízható embereknél helyezte el a pénzt tartalmazó bőröndö­ket. A megtalált jegyzék szerint két ilyen bőröndöt Dienes Lászlónak, a székesfő­városi direktórium tagjának, is kiosztot­tak. Dienes a kommunizmus bukása után megszökött, az államügyészség azonban tudomást szerzett arról, hogy felesége Székesfehérváron tartózkodik. Dienesnét letartóztatták és felhozták Budapestre. Itt bevallotta, hogy a pénzeket tartalmazó bőröndöket férje Charmant Oszkár dr. közjegyzőnél helyezte letétbe. Az ügyész­ség utasítására Kiss Árpád dr. rendőr­fogalmazó ma bűnjelként lefoglalta a közjegyzőnél talált értékeket bűnjeleket beszállították az államkincs­tárba

Next