Új Barázda, 1920. február (2. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-29 / 52. szám

Vasárnap, 1920. február 29. —n—mik « U? BARA2DA ?.3M6SgfeÍSB^~a^iBlliilCi Csapataink előnyomulása a tiszántúl A lakosság hangulata mindenütt nyugodt A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Tiszántúl megszállásának első mozzanata tervszerűleg folyik. Folyó hó 27-én csapataink Tiszaföldvárt, Törökszentmiklóst, Fegyvereket és Kenderest szállták meg. Az eddig felszabadultterületeken a vasút, táviró és telefon általában üzemképes állapotban vannak. A lakosság hangulata mindenütt nyugodt. A még meg nem szállott községek türelmetlenül várják a magyar nemzeti hadsereg csapatainak bevonulását. Élet a demarkációs vonalon Vagyonokat keresnek a csempészek Egy kipödört bajuszú, őszbecsavarodott magyarral találkoztam a Barosstéren. A kirakatokat nézegette, nagyokat csóvált és a statusza alá dörmögött. Látszott rajta, hogy messziről jött. Hozzáléptem és beszédbe elegyedtem vele. Megkérdeztem tőle, honnan jön és hogy érzi magát ebben a nagy városban. Ráfehézett nyílt, egyenes, becsületes tekintetével és lassan, megfontoltan beszélni kezdett: — Hát fiatal úr, én Kisszállásról jövök, most a szerb határról. Nem lehet itt semmit se venni, mert iszonyú nagy a drágaság. Pedig én vásárolni jöttem, mert a vidékit kraszlerosnál semmit nem lehet kapni. Bementem egy trafikba, dohányt kértem. Nertivítottak adni jegy nélkül. Oszt’ itt az utcán alanyit vehetek, amenynyit akarok. Hát igazság ez ? Se petróleumunk, se gyertyánk nincs odalent. Le 1*611 feküdni már délután. Nem tudjuk megérteni, hogy miért nem rendszasíbályozza meg a Kormány a lánckereskedőket. Azok uzsoráskodnak mindennel. — Mi,ujszág odalenn a demarkációs vonalon ? Bizony, lent virágzik a cserepé szét. A határt a teljesen sík földeken csak egy keskeny árok képezi. Ha meglátna egy csempészt az ifjúr, hát azt mondaná: Ennek a ruhájáért se adnék 20 krajcárt. Tisztára rongyokba vannak öltözve ezek az emberek, mert a jó gúnyát lehúznák róluk a katonák. A múltkor láttam egy csempészit, aki egy ingben-gatyában jött visszát. A vendéglős fiát meg eltennék láb alól. 375.000 korona volt nála. De a furfangos csempészeket még ez se tartja vissza. A szomszédom nyolc éves kislányával küldtek át a határon 85.000 pengőt, ők maguk meg 200 koronát vettek magukhoz. Áthoznak ezek zsírt, vajat, disznót, lovat, marhát, lisztet és vagyonokat keresnek ilyen módon. Egy csimpész 5000 koronáért vett négy disznót. Áthajtotta a határon és bizony 13.000 koronáért adta el. Annyi pénzünk van, mint a szemét. Egyszer: a sógor asszonyom vacsorát készitett két csempésznek. Tíz tojásból rajtodat meg kenyeret hozzá. Nyolcvan pengőt fizettek érte. Nagy zavarok vannak odalenn pénz dolgában. Kukoricacsutkával pecsételik, meg mindenféle hamis bélyegeket ragasztanak a pénzekre. Tudjuk mi biztosan, hogy nem maradhat ez a helyzet így. Egyszer csak felébrednek a népek mindenütt a megszállt területeken és kiűzik a rablókat. x x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x x x X X X± X X X X X X X X X X Ellucsúztam az Alföld szomorú fiától, aki a lelkemre kötötte, hogy ha Kisszállás felé visz az utam, nem mulassztam el betérni Virányi János tanyázna. " (n. i.) A birtokpolitikai törvényjavaslat ügye Az Új Lap ma déli száma az új birtokpolitikai törvény egyes rendelkezéseit ismerteti Buday Barna nyilatkozata alapján. Megkérdeztük Buday Barnát, hogy az idézett lap közleménye a törvényjavaslat tartalmát mennyiben fedi és a következő választ kaptuk: — A törvényjavaslat szövegét még ki sem adta a minisztérium, tehát se jogom, se tudásom sincs ahhoz, hogy erről nyilatkozhatnék. Az Új Lap tudósítója előtt Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternek egyik hírlapi nyilatkozatára utaltam és ehhez a nyilatkozathoz fűztem a magam felfogásának megfelelő magyarázatokat, melyeket egyébként a Köztelek már régebben közölt. Elmondottam, hogyan képzelem el a birtokpolitikai törvényt nagyjában. Más kérdés, természetesen, hogy fogják az arra illetékesek megcsinálni. Ha biztosat akarunnk tudni, várjuk meg türelemmel a törvényjavaslatot; a hozzászólásra bőven lesz időnk. Középeurópa nyomora az angol felsőházban Lord Panoor, az angol felsőház ülésén tartott beszédében kijelentette, hogy a békeszerződés okozta Középeurópa nyomorát. Lord Bryce pedig kijelentette, hogy Angliának segítenie kell abban, hogy helyreállítsa az osztrák-magyar monarchia területén keletkezett államokban a pénz értékét. A kormány nevében Crawford tiltakozott Pamoor kijelentése ellen. Eddig Anglia tizenkét és fél millió font értékű élelmiszert osztott ki Középeurópa nyomorgói között és további tíz millió fontot irányzott elő e célra. valamint használati tárgyait fertőtlenítse „Magnót" legerősebb fertőtlenítével. Nem mérgező, hatásában többszörösen felülmúlja a szublimáló és karbolt. — Gyártja: „Chinain" gyógyszer- és vérgy. termékek gyára 1.”u Újpest. Arany— korona Kapható únfidea gyógytájfeanl HÍREK Segítsetek! Adjatok! Egy nap a hazáért Ezzel a kettős jelszóval országos nagy mozgalom indult meg avégből, hogy március elsején Budapesten mindenki adja oda aznapra eső keresetének két százalékát, valamint évi lakbérének egy százalékát a haza oltárára. Ezenfelül minden üzlet, üzem, gyár és vállalat is napi bruttóbevételének egy százalékát. Budapesten a liszthivatal eszközli a gyűjtést e célból külön kibocsájtott gyűjtőíveken. Vidéken március 15-én, a szabadság napján, lesz az országos gyűjtés. Evégből az országos gyűjtőbizottság kéri valamennyi főispánt, polgármestert, községi jegyzőt és bírót, hogy alakítsák meg minden városban és faluban a gyűjtőbizottságokat. A nagyszerű mozgalom érdekében a magyar nemzet első férfiai dolgoznak. A gyűjtésre való felhívás József főherceg, Horthy Miklós fővezér, Csernoch hercegprímás, Petri Elek református, Raffay Sándor evangélikus püspök, Huszár Károly miniszterelnök, Rübinek, báró Korányi, sokorópátkai Szabó, nagyatádi Szabó, Friedricit, Haller, Beniczky, Somssich, Heinrich, Bárczy, Bleyer dr. miniszterek, Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, Ráth Zsigmond, a curia másodelnöke, Andrássy Gyula, Urmánczy Nándor, Rákosi Jenő stb. nagyérdekű nyilatkozatait közli. József főherceg nyilatkozata így szól: ,A hazaszeretet oltárára hozott áldozat mutatja meg, hogy ki az igazi hazafi." Strussár Károly miniszterelnök: „A Hazáért sohasem tehetünk annyit, hogy még többet ne kelljen érte tennünk." Rubinek Gyula : „Mi, magyar gazdák, akik annyi napot , nehéz napot áldoztunk a Hazáért a csatatereken, áldozzunk egy békés napot is, amelynek talán több eredménye lehet, mint összes többi meddőnek bizonyult erőfeszítésünknek.“ Korányi frigyes „A nemzet anyagi boldogulásának feltétek-a jó valuta, a valuta megjavításának eszközei a munka és a takarékosság. “ Nagycitárdi Szabó István : „Magyar gazdák ! Adjátok meg a Hazainak azt, amit a Haza kér tőletek és akkor a pokol kapui sem vesznek erőt rajtunk.“ Sokorópátkai Szukai István: „A falusi kisgazda- és földmivesnép a hosszú háború alatt áldozott vagyont, vért, életet bőségesen. .. kommün hordáinak ellentállt. A keresztény kurzusnak sziklavára lett, hol a tagadás megvethette lábát a jogbitorlók ellen. Ha kell ha a magyar nemzet élete, fejlődése úgy kívánja, szívesen áldoz a hazáért nem egy napot, hanem akár egy egész életet.* Andrássy Gyula: „Mentőt többet áldoz az egyes — annál ■többet nyer a nemzet.* Vrmáncsy X Andor: .Mielőtt segítségre nyújtanád kezed, gondolj idegen elnyomás alatt szenvedő Véreinkre.“ Rákosi Jenő: „Adjatok, a Haza kér. Aki kevesebbet ad, mint amit adhat, az megcsalja a Hazát. Aki többet ad, mint amit józanul adhat, az megcsalja önmagát. Birád benne a Lelkiismereted, akin. ■ mint fekvő ágyán pihen a Haza Sm- moru sorsa.'* 3 Budapesten tehát március elsején, Vidéken pedig március 15-ikén lesz alkalma minden magyar embernek arra, hogy ki-ki a maga anyagi erejéhez mérten áldozzon valamit a hazáért. Márciusba lépünk, Nyíljatok, nyíljatok márciusi ibolyák, És vala-hány piciny virágtok: kifestik a„ márciusi napsugárban, /'.annyi'.' magyar, szív és annyi magyar erszény nyíljék ki ezért a szegény, összetört hazáért ! — Az egész világot éhínség fenyegeti. Londonból jelentik ?.' A legfelsőbb tanácsban az angolok képviselője kijelentette, hogy az egész világon fogy az élelmiszer és ezzel szemben a termelés nem emelkedik. Ennek következtében nemcsak az élelmiszer árak további emelkedése várható, hanem az azzal nem is sejthető komoly problémával állunk szemben, hogy a világot az éhínség réme fenyegeti. ■ — A Kolozsvári tudományegyetem Budapesten. A fővárosba került kolozsvári professzorok most, ama meggyőződésük nyilvánítására, hogy Erdély és vele Kolozsvár is csak magyar maradhat , megkezdték egyelőre Budapesten működésüket és szombaton délben megtartották az első doktoravatást. A meghatóan bensőséges ünnepség valóban nemes és méltóságosan komoly tüntetése volt a számkivetett, kicsiny kolozsvári szigetnek — törhetetlen magyarsága mellett. Az avatást a kolozsvári jogi tudománykar jelenlegi vendégszállásán, a budai, első kerületi főgimnáziumban tartották meg, melynek tanácskozóterme volt anevezetes aktus színhelye. Pontosan , tizenkét órakor jelent meg az egyetem tanácsa, élén Schmeller István dr. prorektorral. A tanács bevonulása után — csupán egynéhány újságíró jelenlétében — nyomban megkezdődött, az avatás szertartása, melyet az ősz rektor büszke, önérzeletes magyar beszéddel nyitott meg. — Tiltakozunk a magyar állam nevében — mondotta — ama merénylét ellen, mellyel magyar egyetemünket a békeszerződés megkötése előtt, tehát Erdély és Kolozsvár hovatartozásának eldöntése előtt — az oláhok az ő egyetemükké avatták fel. A kolozsvári egyetem él azokban a professzorokban, akik most hűségük miatt, de bizakodó magyar szívvel szenvednek Kolozsvárért. Majd köszönetét fejezte ki a rektor azoknak a hatóságoknak, melyek lehetővé tették, hogy a kolozsvári egyetem — bár korlátozott működéssel — mégis fönntarthassa a magyar állhatatosság jogfolytonosságára támaszkodó életét. Ezután a két doktorjelölt, Fodor Gyula és Székely György letették a jogi doktoriesküt, mire az egyetem tanácsa doktorrá fogadta őket, majd ismét Schneller dr. rektor tett nagyhatású zárónyilatkozatot: — Állami életünket, magyar haknikat a rágalmak által félrevezetett, a félelemtől és bosszútól mozgatott antánt-hatalmak ezeréves múlt után megsemmisíteni igyekeznek. De sikerük csak pillanatnyi lehet, mert egymás magyar szeretésének erejében egyesülve, miénk, lesz a most kónyáztatta, erdélyi föld. Még a mélységesen elfogadott uj doktorok köszönete következett és az ősz professzorok s mi kevesen, akik tanui voltunk a nagyszerű demonstrációnak, avval a szent hittel széledtünk széjjel az ünnepségről, hogy Kolozsvárt, a kincses végvárat magyarságának halálos elszántsága fogja elég erőssé tenni a barbár "iga lerázására"