Új Barázda, 1920. március (2. évfolyam, 53-63. szám)

1920-03-02 / 53. szám

2 az alkotmány, jog és az igazság vé­delmezője. A kormány tagjai, akár hivatalosan helyen lesznek, akár, egy­szerű polgárok maradnak, támogatni fogják őt munkájában. Bejelentették, hogy a kormány a mai nappal misz­­szióját befejezettnek tekinti és be­nyújtotta lemondását. Horthy Miklós kormányzó köszö­netet mondott a kormány eddigi működéséért. Kijelentette, hogy az az egy cél fogja őt vezetni egész mű­ködésében, hogy hazáját boldoggá tegye. Kérte a kormányt, hogy to­vábbi elhatározásáig az ügyek ideig­lenes vitelét vállalja el. A minisztertanács ezzel véget ért. A kormányzó kíséretével együtt el­távozott. A szünet után Huszár Károly mi­niszterelnök emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Tisztelt nemzetgyűlés ! Az ideig­lenes kormány hivatását betöltötte. Van szerencsém a nemzetgyűlésnek bejelenteni, hogy ezentúl egyetlenegy aktus van még hátra, amit el kell végeznünk: az imént lefolyt kormány­­zóválasztás törvénybe iktatása. Van szerencsém erre vonatkozólag beter­jeszteni a törvényjavaslatot, kérem sürgős tárgyalás végett a közjogi bi­zottsághoz utasítani. Egyúttal van sze­rencsém bejelenteni, hogy a minisztertanács elhatározta a kormány lemondását. A kor­mányzó az ügyek vitelével meg­bízta a kormányt. Mindaddig hivatalunkban fogunk maradni, míg a politikai válság meg nem oldódik és a felelős kormány be nem mutatkozik. Erre a nemzetgyűlés elhatározta, hogy a javaslatot a közjogi bizott­sághoz utalja sürgős tárgyalás és je­lentéstétel végett . A nemzetgyűlés legközelebbi ülését holnap délelőtti 10 órakor tartja, amelyen a további teendőkről fog intézkedni. Új kormány alakul • A pártvezéreket meghallgatja a kormányzó Nem lesz parlamenten kívüli miniszterelnök A nemzetgyűlés és a kormányzó A Kisgazda- és Földmivespárt állásfoglalása Budapest, március 1. A kormányzó megválasztásával a belpolitikai helyzet új stációhoz érke­zett. A politikai körök megegyeznek abban, hogy Horthy Miklós megvá­lasztásával nagy lépéssel haladtunk az ország rendjének megerősödése felé. A kormányzó eskütétele után részt vett a minisztertanácson, ame­lyen a kormány benyújtotta lemondá­sát. Az új kormány megalakítása a kijelölendő miniszterelnök dolga lesz, akit a kormányzó a kormányalakítás­sal megbíz. Értesülésünk szerint a kormányzó az új miniszterelnök kijelölése előtt a pártok vezető férfiait fogja meghall­gatni s régi alkotmányos szokás sze­rint olyan kormányelnököt nevez ki, aki a parlamenti pártok bizalmát bírja. Az a hír tehát, mintha parlamenten­­kívüli politikus — nevezetesen a középpárti Ráday Gedeon gróf — kapna meghívást a miniszterelnök­ségre ~ kizártnak tekintendő. A keresztény pártok mindegyike leg­határozottabb elutasításban részesí­tené az ilyen politikus vállalkozását. Egyedül Apponyi Albert gróf az az egyéniség, akit mint pártonkívüli, de parlamenti politikust mindkét párt szívesen látna. Kétségtelen azonban az, hogy Apponyi a megbízatást nem vállalja. A Kisgazda- és Földmivespártban Rubinek Gyulát emlegették minisz­terelnöknek, aki azonban nem haj­landó elvállalni a miniszterelnöksé­get. A párt nem akar nehézségeket gördíteni olyan módozat elé sem, melyben a testvérpárt egyik mérsé­kelt és közbizalomnak örvendő tagja vezetné a kormányt. E tekintetben Teleki Pál gróf és Huszár Károly jöhetnek számításba. Huszár Károly esélyeit azonban a legújabb politikai fejlemények erősen kedvezőtlenné tették. A miniszteri tárcákra való jelölések koraiak, még koraiabbak az állam­titkár-találgatások, mely utóbbiakat a kinevezendő miniszterek fogják aján­lani. Mivel a belügyminiszteri tárcá­hoz a Kisgazda- és Földmivespárt feltétlenül ragaszkodik, a Nemzeti Egyesülés Pártja ebben a testvér­pártnak engedni fog, annál is inkább, mert a Kisgazda- és Földmivespárt­ így is kevesebb tárcával rendelkeznek. Mielőtt azonban az új kormány kinevezése megtörténik, a törvény­­hozásnak még fontos dolga lesz. A kormányzó és a pártvezérek meg­egyezése alapján kiegészítik az alkot­mányosság helyreállításáról szóló tör­vényt olykép, hogy abban a kor­mányzó hatásköre és a nemzetgyű­léshez való viszonya szorosabb és pontosabb körülírást nyer. A Kisgazdapárt értek­ezlete Az országgyűlési Országos Kis­gazda- és Földmivespárt Rubinek Gyula elnöklete alatt értekezletet tar­tott, melyen az elnökségnek a poli­tikai helyzetről előterjesztett beszámo­lóját tudomásul vették és a pártveze­tőségnek bizalmat szavaztak. A par­lamenti szünetre való tekintettel meg­állapodtak, hogy a képviselők egy­­része Budapesten marad. Csukás E­ndre felszólalására a pártelnökség közölte a párt tagjaival, hogy a poli­tikai helyzet alakulásáról időről-időre felvilágosítja a képviselőket. Széchenyi Viktor gróf, Henzer István és mások felszólalása után Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszter be­jelentette, hogy a birtokreformról szóló törvényjavaslat elkészült s a szakkörök meghallgatása után a törvényhozás elé kerül. Hegedűs György, Klósz István, nagyatádi Szabó István, sokoró­­pátkai Szabó István felszólalása után a pártértekezlet megbízta Schandl Károly dr.-t, hogy a Mackensen­-had­­seregtől megvett lovak ügyében a nemzetgyűlésen interpelláljon. Zárt ülés A nemzetgyűlés holnap délelőtt zárt ülést fog tartani. A­ BARAZDA Rétid, 1920. mzárciu­s 2. Keresztény németek területvédő pártja Folyó hó 21-én a nemzeti kisebb­ségek minisztériumában megalakult a keresztény németek területvédő pártja, amely fő céljának tekinti a magyar állam területi integritásához való tán­toríthatatlan ragaszkodást. A párt el­nöke, Bleyer Jakab dr., a nemzeti kisebbségek minisztere lett Az iparosok és a keres­kedelmi tárca A főváro iparosok körében ún.mid­­inkább terjed az a mozgalom, amely Haller István kereskedelemügyi miniszter­ségét kívánja. A Keresztény Iparosok Or­szágos Szövetségének tegnapi nagygyű­lése után Pekovits János elnök vezetésével küldöttség járt az Egyesülés Pártjában, hogy a párt Hallért jelölje a kereskede­lemügyi tárcára. Taszter Béla kispesti képviselő vette át az iparosok kérelmét és fogja azt a pártértekezlet elé terjesz­teni. A visszavándorlók kifosztója „Igyál pajtás !" A Keleti pályaudvar környékén ájult állapotban találták Szunyita György fodrászt, aki most tért vissza Ameri­kából. Szunyita hat évvel ezelőtt vándo­rolt ki Amerikába, ahol egy kőbányá­ban­ dolgozott. Mielőtt Amerikából elindult, dollárjait beváltotta és két­százezer koronáról kapott csekket. Ezenkívül még huszonhatezer korona készpénz volt nála. Szunyita február 25-én érkezett meg s a többi Amerikából hazatérő vissza­­vándorlóval együtt a pályaudvar mel­letti barakban helyezték el. A barak­­ban másnap megjelent egy rokkant katona, aki megismerkedett Szunyitá­­val, majd sétálni hívta. Séta közben a zsebéből előhúzott egy üveget, ki­vette a dugóját, Szunyita felé nyújtva, kínálta: — Igyál pajtás, hazai szilvórium! Szunyita nem akarta elfogadni, mire a rokkant katona az üveget erőszak­kal az orra alá tartotta. Szunyita csak kábító szagot érzett s azután elveszí­tette az eszméletét Csak a Rókus­­kórházban tért magához. A támadó elrabolta a pénzét, a kétszázezer ko­ronás csekket, az óráját és a kalapját A tettest keresik. Apponyi a népszavazásról Genf, február 29. Appponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció elnöke, hogy ellensú­lyozza a francia lapokat, amelyek állandóan támadják a magyar állás­pontot, nyilatkozatot tett közzé a Journal de Génévé-ben. Nyilatkozatában kifejti, hogy a területi kérdésekről , népszavazásnak kell dönteni. A magyar állam haj­landó a népszavazás tisztaságának érdekében mindennemű biztosíték el­fogadására, amelyet az ántant köve­telne, úgy, hogy ajánlatunk visszauta­sításáért a felelősség nem terhelhetne bennünket. Csakis a népszavazás biz­tosíthatná a békét Közép-Európában. Ha a népszavazás ellenünk döntene, mi belenyugodnánk minden hátsó gondolat nélkül veszteségeinkbe. De sohasem nyugodnánk bele oly terület­­csonkításba, amelyet az erősebb jogán erőszakolnának ránk. Egy gyermek hét napos gyalogútja Az utolsó üdvözlet Mahrisch-Ostrauból írják a követ­kező mélyen megindító esetet: a vá­rosi rendőrség egyik éjjel egy alig 15 éves fiút talált, aki minden terv nél­kül kalandozott az utcákon. Mivel sem lakására, sem keresetére nézve nem tudott felvilágosítással szolgálni, a legközelebbi őrszobára vitték, ahol a fiú előadása és néhány nála levő igazolvány alapján a következőket állapították meg: A fiú édesanyja munkásnő volt egy bécsi lőszergyár­ban, ahol szerencsétlenül járt és meg­halt. Halálos ágyán elbeszélte, hogy a fia, mint törvénytelen gyermek jött a világra, férjével csak a háború alatt esküdött meg, aki az esküvő után közvetlenül a harctérre ment. Később szabadságolták, a front mö­gött foglalatoskodott és jelenleg Ostrau mellett teljesít szolgálatot. Az anya férjét már egy éve nem látta. Arra kérte a fiát, hogy keresse fel apját és adja át neki utolsó üdvözletét Édesanyja halála után a fiú Bécsben bolyongott, de sehol sem talált elhe­lyezést. Olykor kínálkozó munkák árán valahogy fenntartotta magát Végre is eladta csekély holmiját és elindult Ostrau felé, hogy anyjának utolsó kívánságát teljesítse. Mivel kis pénzecskéje nem volt elég arra, hogy Bécsből Ostrauig a vasúti költséget megfizesse, gyalog indult el és hét nap alatt tette meg az utat. Egész napon keresztül vándorolt rövid pihenőkkel és éjjeleit többnyire szabadban töl­tötte. Lundenburgnál a határt könnyű­szerrel lépte át, mert igazolni tudta, hogy édesanyja odavaló származású. A rendőrség jelenleg azon fáradozik, hogy az apa tartózkodási helyét ki­kutassa. A fiát jószívű emberek ma­gukhoz vették és egy helybeli üzlet­ben is állást kapott Franciák a román kegyetlenkedésről Forradalom kitörésétől tartanak A L’Humanité február 24-iki száma borzalmas adatokat közöl a románok garázdálkodásáról. A lap szerint a politikai elítéltek száma meghaladja a százezret. A haditörvényszékek ezerszámra ítélnek el ártatlan embe­reket. Nemrégen nyolc gyermeket ítéltek el összesen kilencven esztendei fogházbüntetésre. Aki nincs megelé­gedve a román megszállással, egy­szerűen beledobják a Dnyeszterbe. Inculet és Cingareanu miniszterek kijelentették a parlamentben, hogy büszkék ezekre az eseményekre. A kormányt rövid idő múlva katonai diktatúra váltja fel Averescu tábornok elnöklésével. Felsőbb körökben forra­dalom kitörésétől tartanak. A Newyork Herald értesülése sze­rint a nagykövetek tanácsa elhatá­rozta, hogy azoknak a magyar tisz­teknek és polgári egyéneknek ügyé­ben, akiket a románok a megszállott területen halálra ítéltek, mérsékletre hívják fel a román kormányt. |IH Terjesszük as || „Új Barázsdá‘ai ■BBB——BBWII—IIATKMnwn

Next