Új Barázda, 1920. november (2. évfolyam, 259-281. szám)

1920-11-03 / 259. szám

/vrvt'tL___sz & n. évfolyam. 359. szám % Storona Szerda, 1920. november 3. Főszerkesztő: Meskó Pál mSSE wa /ágra mmmr’s*. . _______ c.... . . . | ag BDfipmn Peleisis szerkesztő: §§| pl g|? tgÉpéf# r f |§f §£ M ML.,M Egy hónapra „ „ 25 K Schandl Károly ■ |p % p^g| pMl jMf gME Jf |g JE ' -------­Szerkesztőség: Ph­elÉ? |ɧ 111 S |||| Jh$Lv S Un Kiadóhivatal: Budapest, IV., Muzeura-kfiret 1­00 r SSsteltSflaxlF pj 0$ |||| |§|| fjll­llllÉllll M |jj^ Budapest, IV.,Muzeum-kfirat | | József 55—40 | József 55—40 Telefon: | KISGAZDÁK ÉS FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA. Telefon: | 4 Papagályok (s.) A kommunisták minden publikációjukat azzal végezték: „Világ összes proletárjai egyesül­jetek!“ — Addig szavalták ezt a nagy bombasztot, mig a világ proletárjai még jobban szétmentek s az egész kommunizmus össze­omlott. Annyira nevetségessé tet­tük magunkat ezzel a marxi pa­­pagálykiáltással, hogy, mikor svájci levelünket rosszul bélyegeztük föl, ilyen figyelmeztetés jött a válasz­levél végén: „Világ összes prole­tárjai jobban portázzatok.“ Egy idő óta Csonkamagyaror­­szágban új papagálykiáltás jött divatba. A „jogrendben nyurgas boldog-boldogtalan. Hiszen, ha Lukács László a jogrendet prédi­kálja, még csak megjárja, mert a kisded sóügyet leszámítva, ő iga­zán barátja volt a jogrendnek. De, mikor a baloldali sajtó amaz üzemel, akik első vonalban siet­tek segítségére a rontó-bontó forradalomnak, szintén a jogrend lovagjainak csapnak föl a szent liberalizmus jegyében, ahhoz már — szalonnyelven szólva —arc kell. Ennél már csak az nevetségesebb, mikor a Conti-utcában is a jog­rendnek emelnek oltárt,ahol megszü­letett a kommunizmus rémuralma. „Jogrend itt 1“ „jogrend ott !“ Az egész sajtó, minden politikus, valamennyi újság , az egész vigéz­­társadalom jogrendről beszél.Mind­egyik az ország jónevét félti s ha a magyar koksz illatáról, vagy a­­liberalizmus dicsőítéséről van szó, a végén a jogrendre lyukadunk ki. Disznótoron, vagy a Chevre Kadisa díszközgyűlésén a szónok­lat vége a jogrend. Annyit beszél róla a szittya ébredő és a de­mokrata fajsorsos, hogy végül is már gyanússá tesszük magunkat. Ha rend van is az országban, akkor is szembetűnő a sok­ papagály­­rikácsolás. Magunk hívjuk föl a kül­­föld figyelmét, hogy itt a jogrend állandóan bizonytalanságban van. A tolvajok között azok a leg­furfangosabbak, akik tolvajt kia­bálnak. Az is régi közmondás, hogy akinek a háza ég, az kiabál legjobban. De mikor a forradalmi sajtó, meg a vörös szakszervezetek maradványai, no meg a hadinyo­­morúság patentírozott vámszedői emlegetik a jogrendet, igazán­­ eszünkbe jut a rossz helyre lépett nebuló, aki legjobban befogja az orrát... Hát csak fogják meg a saját orrukat, de ne papagálykod­­janak annyit A közgazdasági kar megnyitása - Az „Új Barázda" tudósítójától­­ • Budapest, november 2. Az egyetemi közgazdaságtudományi kar, melynek létesítésére a falusi Hangya szövetkezetek egymilliós ala­pítványa adta meg a lökést, vasárnap tartotta­ megnyitó ünnepélyét a Tudományos Akadémia dísztermé­ben. Az ünnepélyen, mely délelőtt 10 órakor vette kezdetét, jelen voltak a kormányzón és a kormány tagjain kívül Schioppa pápai nuncius, Garcia spanyol követ, továbbá a tudomá­nyos, gazdasági, ipari és kereske­delmi életünk kitűnőségei. Az Akadé­mia ragyogó dísztermét zsúfolásig megtöltötték közéletünk előkelőségei, a meghívott vendégek és az új kar első diákjai. A főbejárat előtt dísz­­egyenruhás rendőrök, az előcsarnok­ban fekete ünneplőruhás állottak sór­ráját. A vendégek Egymásután érkeztek: Teleki Pál gróf miniszterelnök, Rubinek Gyula, Csáky Imre gróf, Vass József és Haller István miniszterek, Ambrózy Lajos gróf rend­kívüli követ, Tóth Lajos, Pekár Gyula, Szomjas Lajos államtitkárok, Rubinek Gyuláné, Balogh Elemérné, Farkas Edith alapítványi hölgy, a Szociális Misszió elnöknője. Majd a főváros pol­gármestere helyett Sallay tanácsnok. Az egyetemek részéről: Hanay Ferenc rek­tor és Rejtő Sándor, a műegyetem rek­tora vezetésével a tudományegyetem és a műegyetem tanári kara Pekár Mihály, a­ pozsonyi egyetem rektora. A közgaz­dá­s­ztudományi egyetem tanári kara teljes számban jelent meg: Bernét Ist­ván dékán, Siemecker Ferenc pra­­dekán, Fellner Frigyes, Méhely Kál­mán, Czeitter Jenő, Klebersberg Kuttó gróf, ifj. Erődy-Harrach Béla, Krolopp Hugó, Kardi Kristóf, Cholnoky Jenő, Ke­rékgyártó György, Kerpely Kálmán, Schandl József, Crosschmia Lajos, Ret­­chenbach Béla, Vonház István, Dengi, János, Korniss Gyula, Magyary Béla,és Doby Géza Az Akadémia részéről Ber­zeviczy Albert, Heinich Gusztáv, a ka­­tonaság részéről Berzeviczy Béla, Lenge­­rer és Kárász tábornokok jelentek meg. Meleg ovációval vette körül az ünneplő társaság Balogh Elemért, aki a közgaz­dasági egyetem kezdeményezője s aki húsz éven át - sokszor egyedül -­-har­colt az intézmény létesítése érdekében. Neki köszönhető az is, hogy a Hangya egy milliós alapítványával testet öltött az új főiskola. Megjelentek még az ünnepségen Tőry Gusztáv, a Curia elnöke, Wlassich Gyula báró, a közigazgatási bíróság el­nöke, Bellatiny Arthur, a kereskedelmi kamara elnöke, Heinich Ferenc és neje, Darányi Ignác, Zichy János gróf, Rausch Aladár, a Baross­ Szövetség elnöke, Szte­­rényi József báró, Meskó Pál, Dömötör László, Anderlik Ignác, a Hangya igaz­gatói, Papp Géza báró, Jeszenszky Pál, a Mezőgazdák Szövetségének vezérigaz­gatója, Láng József, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének vezérigazgatója, Mayer Károly miniszteri tanácsos, Buday Barna gazdasági főtanácsos, Schandl Károly és Könyves Lajos képviselők, Konkoly- Thege Sándor gazdasági tanácsos, Lánczy Leó v. b. t. L. Ghorin Ferenc s még számosan közéletünk előkelőség?­­t közül. Pontban 10 órakor érkezett az Aka­démia elé a kormányzó szárnysegéde kíséretében. A főbejárónál a kormány, tagjai, valamint ifj. Bródy-llarrach Béla és Czettler Jenő tanárok fogad­ták és vezették fel a díszterembe, ahol az elnöki emelvény előtt egy bársony térítővel leterített asztalnál foglalt helyet. A kormányzót a terembe lépésekor harsány éljenzés fogadta. Az ünnep­ség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Bernát István enge­délyt kért a kormányzótól az ünnep­ség megnyitására. A kormányzó megnyitó beszéde A kormányzó a következő beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt: — Örömmel jöttem erre az ünnepélyre, amely hivatva van a közgazdasági élet egy új in­ézményének működését bevezetni. Jele­tős lépés ez azon a nehéz és küzdel­mes úton, amely előttünk áll, hogy sze­gény hazánkat a súlyos megpróbáltatá­sok után ismét felvirágoztassuk és szebb és boldogabb jövő felé vezessük, csüggedést nem ismerő munkálkodásra kell készülnünk, hogy a magyar hazához tartozás ne csak az önzetlen lelkesedés kívánsága legyen, hanem büszke meg­elégedettséggel járjon. Arra kell töreked­nünk, hogy újra visszaállítsuk és még sokkal nagyobbá, erősebbé tegyük a ma­gyar tudás, a magyar kultúra és a ma­gyar közgazdaság fölényét Európa kele­tén. Ehh­z azonban az egész magyar közgazdasági élet újjáépítésére van szük­ség. Nemcsak az kell, hogy mindenki becsületetlen, önzetlen áldozatkészséggel teljesítse a kötelességét és hogy mind­nyájan vállvetve dolgozzunk a termelés helyreállításán és felvirágoztatásán. Szük­séges az is, hogy az eddiginél nagyobb tudással és szakértelemmel folyjék a ter­melés és hogy az egész közgazdasági élet szelleme alakuljon át. Ne a leírás­­féktelen vágya és a mohó tőkegyűjtés önző nemzetközisége legyen a közgazdaság irányító szelleme, hanem érvényesüljön ezen a téren is a keresztény erkölcs nemes fékezése és a lelkes hazaszeretetnek helyes irányba ösztönző ereje. Ennek az iránynak az érvényesítése is egyike lesz ama feladatoknak, amelyek az intézményre várnak.­­Amidőn a közgazdaságtudományi kar működését ezennel megnyitom, biza­lommal tekintek munkálkodása elé és szívből kívánok hozzá hazánk üdvéért minél több sikert. A kormányzó nagy tetszéssel foga­­■dott beszéde után Teleki Pál gróf miniszterelnök emelkedett szólásra, aki egyébként nyilvános rendes ta­nára a karnak. Beszédében többek között a következőket mondta: — Sem a háború, sem az őszi rózsák hamis forradalma, sem a közgazdaságun­kat alapjain támadó vörös uralom s az azt kifosztó idegen megszállás nem tud­ták megakadályozni a közgazdasági egye­temi fakultás létrejöttét. Méltó büszke­séggel tekinthetnek arra, hogy e nehéz időkben megvalósították ezt az alkotást mindazok, akik e munkában részt vettek. Nagy részük volt e munkában Rubinek­és Hailer minisztertársaimnak is, vala­mint első­sorban Balogh Elemérnek, a Hangya kitűnő vezérigazgatójának, to­vábbá­ Zichy János grófnak, Erődi-Harrach Bélának és Bernát Istvánnak. Rég tapasz­taljuk, hogy közgazdaságunk idegen, osz­trák mankókon jár, alig képes itt-ott belekapcsolódni a világgazdaságba. Nin­csen elegendő közgazdaságilag képzett emberünk. Jogásznép vagyunk. A gaz­dasági pályák lenézettek Voltak és ennek oka talán nem utolsó sorban a gazdasági tudományok mostoha sorsa a felsőbb oktatásban. Ezért határozta el magát a kormány az egyetemi­ kar sür­gős felállítására. Büszkeséggel tölthet el bennünket magyarokat, hogy Amerika és Belgium után s Angliával és Némd­et­­országgal egy időszakban reformáljuk közgazdasági irányban felső­oktatásun­kat. Azt hiszem, helyes volt ezt az utat követni. Földmíveseket fogunk nevelni, akik a földőt nemcsak ismerni, de sze­retni is fogják, akik egy új patriarch­a­­lizmust fognak megteremteni, a tudá­sét, — akik a földet nemcsak kereske­dés tárgyának fogják tekinteni, — ke­reskedőket, akik fel fogják használni hazánk kiváló természetes fekvését, azt, amit még e szomorú szétdarabolással sem lehetett tőlünk elvenni, — politiku­sokat, akik szélesebb közgazdasági látó­körrel fognak cselekedni. Végül e kar fogja nevelni külképviseletünket, ezt a­ múltban annyira nélkülözött intézményt. Ezek a praktikus feladatok. De emellett,­ nem szabad felednünk a tudomány fej­lesztését, e két­­feladatot egymás mellett kell megoldani, de külön-külön tartani. A másik fontos újítás, amelyet egyetemi életünkben meg fogunk az új karral kapcsolatban — s hála a gazdasági szer­vezetek nagy megértésének — szervezni, az ifjúságnak a tanítás melletti neveidbe főiskolai diákotthonokban. Nemcsak gaz­dasági ismereteket tanítani a hivatásunk, de jellemre, együttműködésre, össz-tar­­tásra, bizalomra és egymás megbecsülé­sére nevelni. Ezek voltak a kormány céljai, amidőn ezt a főiskolát létesí­tette, amelynek vezetését most leteszi a tanári kar és a dékán kezébe. A miniszterelnök beszédét az ünneplő közönség zajos ovációval fogadta. A dékán a kar megalakulásáról Utána Bernát István dékán tartotta meg megnyitó beszédét, amelyben vá­zolta a kar megalapításának történetét. Rámutatott arra, hogy úgy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, valamint­ a Gazdaszövetség kebelében már évti­zedekkel ezelőtt tanácskozások folytak a mezőgazdasági főiskola létesítése iránt. Balogh Elemér, a Hangya vezér­igazgatója 20 évvel ezelőtt adta elő a közgazdasági egyetem megvalósítására vonatkozó tervét. Rámutat arra, hogy miért volt szükséges a közgazdasági kar felállítása. Vázolja a magyar köz­gazdaság helyzetét a múlt század végén, a földrajverő rétegek pusztulását. Rész­letesen vázolja a kar feladatait s be­szédét azzal fejezi be, hogy köszönetet mond mindazoknak, akik a kar létesí­tése körül fáradoztak s felhívta az ifjú­ságot, hogy a komoly időkhöz képest fogjon komolyan munkához. A tudomány, a gazdatársadalom, az ipar és a kereskedelem üdvözlése Berzeviczy Albert ezután az akadémia nevében üdvözölte az új fakultást. Da­rányi Ignác a magyar gazdaközönség és a magyar mezőgazdaság nevében

Next