Új Barázda, 1921. január (3. évfolyam, 2-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
if líra I korona / \Mrcni ^ III. évfolyam. 20. szám Szerda, 1921.:Tawnar'áe. Főszerkesztő: Meskó Pál W Előfizetési ára. Főnwnlwtto: Bdlday Barna | lg |®% JH Ili ffigf §f% » Negyedévre .........70 K Felelős szerkesztő: if§ $11 S /ÉP® rWsff Uj W H Egy hónapra ...... 25 K Schandl Károly dr. ffl Ej [S JHk gffW MM M H I MM -----Szerkesztőség: MtoM Jn 8 i|PfE Mmm WdS? Jf#fp| KiadóWv«», Budapest, IV., Muzeum-körút 1 WmMlkW MK WL&W WkIMm&M S ^ Budapest, IV., Muzeum-körút 1 ( József 55—40 ff #. ( József 55—40 Telefon: , ^.^“f^/KISGAZDÁK ES FÖLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Teefon: Utolsókincsünk (I.) Mint tőlünk elveszett, csak magyar tamásunk, magyar kultúránk Mraeti Kárpátoktól az Adriáishogy — van Magyarország. Fegyverrel leverhettek, szuronnyal is szétdarabolhattak, de az elszakított területeken is él — a magyar kultúra. Utolsó kincsünk a tudásunk, műveltségünk. Ezt veszni hagyni, egyet jelentene a teljes megsemmisüléssel. S most erről van szó. Veszélyben van a magyar kultúra székháza, a drágaság meg akarja fojtani a Magyar Tudományos Akadémiát. Széchenyi István alapította, hogy naggyá tegye a magyar nemzetet. A legnagyobb magyar birtokainak legész évi jövedelmét adta oda, létrejöjjön a Magyar Tudományos Akadémia. S az ige testtén 16. Nyomában felvirágzott a magyar nyelv és élni kezdett a nemzet. Megszületett a magyar kultúra, a magyar Tudás csodákat művelt. Megindul a vasutak, a magyartengerhajgyárkémények sorakoztak mellé, a magyar mezőgazdaság föllendült, hitelintézetek, egyesületek s szövetkezetek alakultak, tervezte magát a magyarság Hazt nem tette volna, már nem érnénk, S hogy élünk, Széchenyi nagy alkotásának, a Magyar Tudományos Akadémiának köszönhetjük. Most akar összeomlani Széchenyi műve, mikor legnagyobb szükségünk lenne rá. Országunk széttépve, csak a magyar kultúra tartja össze a természeten kívül szétszakított részeit. Ezt a kapcsot erősíteni, acélosítani — a legreményteljesebb területvédelem. Aztán a szabad területen sincs más fegyverünk, mint tudásunk és műveltségünk. Ebben legyőzzük az oláht és a rácot. Erről lemondani -- hálálunkat jelentené. Főurak, a nagy Széchenyi ivadékai, pénzintézetek s az állam sietnek adományaikkal utolsó kincsünk megmentésére. A földmévett gazdatársadalom sem maradhat távol a mentőakciótól. Mutassuk meg, hogy a falu minden szépért és jóért, ami magyar, tud és akar fident. Mutassuk meg, hogy a magyar falu már nem a régi, van értéke a kultúra iránt. Főttük le nemes versenyben a bankokat s 37 államot, a falvak gazdái, szövet- és tehetősebb magával adjanak, többet, inten tscárld más. Mentse meg az Akadémiát a falu, hisz az országot is a falu mentette meg, induljon meg a gyűjtés minden községben s az adományokat küldjük be a Hangyához, hogy az „Uj Barázda" nyugtázhassa. Utolsó kincsét a mi nemzetünknek megmentjük s az utókor márványba vési a mai falu nagyságát. " Erdélyben a magyar hadiözvegyek és árvák birtokait is kisajátítják Az „Uj Barázda” tudósítójától Budapest, január 25. január 16-iki számában részletesen közölte az Uj Barázda, hogy az oláhok mily képtelen ellenségeskedéssel akarják megreformálni az erdélyi magyar földbirtokok eloszlását. Most az alábbiak során módunkban van magának az oláh földmivelésügyi miniszternek a nyilatkozatát közölni az erdélyi agrárreform balfogásairól. Eszerint még a magyar hadiözvegyek, árvák és hadirokkantak birtokait is el fogják kobozni. Garofild oláh földmivelésügyi miniszter ugyanis legutóbb következőleg nyilatkozott a Dácia című oláh újság tudósítója előtt: " Az agrártörvény gyakorlati alkalmazása zűrzavaros állapotokat teremtett Erdélyben. Semilyen alapos munkát nem végeztek eddig, most javult a helyzet,de még mindig nem megelégedést keltő a bizottságok ítélkező szelleme. Az általam végzett módosítás kötelezővé teszi a kisajátítást. A szászok kétszáz holdon aluli birtokai mentesek a kisajátítástól, viszont az általam készített és a parlamenti szünet után nyomban előterjesztendő javaslat lehetővé teszi, hogy Erdélyben a magyar hadiözvegyek, árvák és rokkantak, nemkülönben a magyar községek közlegelőknek szánt, száz holdon aluli birtokait is ki lehessen sajátítani. Ezt az ügyet a szászokkal tárgyaltam s elfogadták álláspontomat, mert megfogadtam, hogy a szász parasztság kis számú középbirtokait kímélni fogom. Az erdélyi javaslatba a regátbeli legelő és községi erdők rendszerét is feltettem. A kisajátítási árra nézve a zöld háború előtti értékét vettem alapul. Osztrák képviselők rágalmazzák Magyarországot Ausztria mereven ragaszkodni JS Nyugatmagyarország átadásához Bécs, január 25. Bécsből jelentik. Az osztrák nemzetgyűlés mai ülésén Zeidler képviselő beterjesztette az alkotmányzotiság jelentését Nyugatmagyarország ideiglenes berendezéséről szóló törvényjavaslatról. Gratz dr. magyar külügyminiszter legutóbbi beszédével foglalkozva, kijelenti, hogy Ausztriára a trianoni szerződés világos szavai mértékadók. Gratz dr.-nak azt a nyeretését, hogyha a mi hazahetit győzedelmeskedik a jó belátás szerencsétlen sors fog benn,ónkat , zsarolásnak kell minősíteni, kijelentéseit visszautasítja. Parrer ( ..lényszocialista) rámutat a Nyu. .tmaporország határi-miéin és jelső -. .. uralkodó vitnyókra, ahol a legerőszakoönkénnyel, tiszti uralom- és tehes jogfosztottsággal Akizunk. Nyugatmagyarorságot s 'bűdön kell .Isztriának átadni. Kern íinük lehe^hogy a nyugatszón 71 .czország képviselője n.netye nagyarország^^J('!Sa elten ■ük. Kijeienti^H^ ezek joguk arra. J^K^oké-.-• . . bánt szerepeT^B ,V ,..cm s?.. ad választás ver,tini nyomás alatti*• rag Igen ■ • .ophaiotast osztrákok is terjesztik. Ha népszavazást kívánnak, ennek előfeltétele az, hogy a bekebelezést az ántánt hajtsa végre, hogy a szavazás teljesen szabadon és minden befolyástól menten történjék. Renner dr. (szociáldemokrata) kijelenti, hogy nem idegen területet csatolnak Ausztriához és Ausztria nem lépett az erőszak útjára. Nyugatmagyarország kérdése a társadalmi fejlődésnek kérdésévé lett, mert Nyugatotagyarország az előtt a kérdés előtt áll, hogy vagy a demokrata köztársaság, vagy a monarchia mellett foglaljon állást, hogy azt a békeszerető államot válassza-e, mely a militarizmust visszautasítja, vagy pedig a kard uralmát, amely jelenleg Nyugatmagyarországon garázdálkodik. Követeli, hogy az antant vegye át végre Nyugatmagyarországot, amelyet azután Ausztria a nyugatmagyarországi lakosságnak fog átadni abból a célból, hogy maga határozzon jövendő sorsáról. Mayr dr. szövetségi kancellár hitt, hogy a mai helyzet olyan, nem engedheti meg azt, hogy rországgal a „vagy és mit nézve tárgyalhassunk. Most is csak az antant határozatának végrehajtását kel megoldanunk. Kész következetes módon az ántant maga akarja a végrehajtást intézni, amennyiben Nyugatmagyarországon magának adataát, hogy itt azután Ausztriának átadhassa. Világos, hogy a végrehajtás ebben az értelemben csakis akkor történhetik, ha Magyarország békeszerződése forma szerint életbe lépett. Ehhez még a főhatalmak jóváhagyása szükséges. A magyarországi körük folyton az Ausztriával való tárgyalások szükségét hangoztatják, de" nem mondják meg, hogy tulajdonképen mit értenek alatta. Arról a kérdésről, „várjon“ Nyugatmagyarország Ausztriához kerüljön-e, már nem lehet tárgyalni. A „miként"-re nézve a tárgyalások bizonyos fokig részint lehetségesek, részint szükségesek. Lettet tárgyalni a helyi határvonal vezetéséről, helyi határkiigazításokról. Szükségesek is a tárgyalások arról a számtalan részletkérdésről, amelyek az átadás és átvétel alkalmával szabályozásra szorulnak. Itt csupán a pénztárakra, alapítványokra és hasonlókra vonatkozó vagyonjogi kérdésekre akarok utalni. A kormány szigorúan a saintgermaini államszerződés álláspontján áll, amellyel Nyugatmagyarország tekintetében a trianoni békeszerződés teljesen megegyezik. Nyugatmagyarország kérdésében a kormány eddigi irányelveitől sem jobbra, sem balra nem fog eltérni. A törvényjavaslatot ezután az előírt többséggel második és harmadik olvasása után változatlanul törvényerőre emelték.* A magyar közvélemény hozzászokott már ahhoz, hogy az osztrákok a legképtelenebb hazugságokat, rágalmakat szórják reánk. Úgy látszik, bármilyen irányban változzék is az osztrák politika útja — mindegyik irány politikai tőkét kovácsol a magyarság rosszindulatú becsmérléséből és a tények célzatos elferdítéséből. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a magyar kormány és elsősorban a magyar külügyminiszter — akit személyében nem átallott megtámadni néhány szájhús — megtalálja a módját annak, hogy kioktassa a hetvenkedő Ausztriát. Addig is azonban a leghatározottabban vissza kell utasítanunk és rágalomnak minősítenünk mindazt, amit az osztrák képviselő urak a Nyugatmagyarországon uralkodó állapotokról és nemzetgyűlési választásokról mondottak. Mindebből egy szó sent igaz. Ezt ők nagyon jól tudják. És éppen a megmásíthatatlan igazság fölött való dühükben hazudoznak, rágalmaznak. Nyugatmagyarország lakói számtalanszor kinyilatkoztatták Magyarországhoz való hűségüket ,és a legerőteljesebben tiltakoztak az élszakítás ellen. Ezen nyugszik a mi igazságunk. Ezt nem tudja, hiegdönteni semmi halálom, legkevésbbé pedig — néhány öblüstorkú víziták. A magyar kormány több ízben becsületes,, őszinte szándékkal felajánlotta, hogy a nyugalma""--országi kérdést közvetlen tárgyalások során oldják meg, Ausztria magára vessen — "ha romlis, dönti ezt az egyetlen rendelkezésre álló megoldási lehetőséget. De a magyar türeleminek is van határa. Ha Ausztria eltolja magától a feléje nyujtott békejobbot — légyért , de bizonyos, hogy ezek után Magyarország sohasem nyúl Ausztria éve után bármennyire is nyiljtvátnia felénk ! ( I0.. i .