Új Barázda, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

aJU&t.WUL * ' J jf * *• 0 • ' ' «• [II. évfolyam. 142. szám Ára 1 körök­S^H Péntek, 1921. Július 1 a ........................................................................................................................................................................................ . , főszerkesztő: Meskó Pál gr Előfizetési ára: FSmunkatárs: Buday Barna, H B H BBfe Ji|| jllfffe, ISII IBfei SSk Negyedévre . .­­ 70 K UJ BARAZDA' | József 55—40 | József Telefon: [ KISGAZDÁK ÉS FOLDMIVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Telefon:­­ giKi A házh­elykérdés Az Ors­zágos Földbirtokrendező Bí­­róság­­ négy tanácsa serényen dol­gozik. Ezidőszerint különösen a házhelykérdések adnak a Bíróság­nak sok munkát. Nem az OFB jóakaratán múlik, hogy a házhely­ügyek elintézése nem megy olyan simán és gyorsan, mint az érdekelt közönség kívánná. Az okozza a fennakadást, hogy a házhelyek juttatásáról szóló minisz­teri rendeleteket nem tartják be. Az OFB-hez terjesztett jegyzőköny­vek sok esetben a legszükségesebb adatokat sem tartalmazzák s ennél­fogva nem adnak kellő támpontot ahhoz, hogy a Bíróság ítélhessen vagy határozhasson. Sok esetben az iratokat vissza kell küldeni pót­lás végett. Ez aztán hosszadalmassá teszi az eljárást s emellett kétsé­­gessé is, hiszen a házhelyrendező bizottság ismételt kiszállása tetemes költségbe kerül. Nyomatékosan figyelmeztetjük tehát az érdekelteket és az eljáró hatósá­gokat, hogy a végrehajtási utasítások rendelkezéseihez pontosan alkalmaz­kodjanak. Az OFB megalakulásáig a házhe­lyeket az 1920. évi XXIX. t.-cikk alapján jelölték ki és leginkább csak halasztást nem tűrő, sürgős esetek­ben indult meg az eljárás. A ház­helyt kérők az eljárás költségeire előleget tartoztak befizetni. Sokan azért maradtak ki a jelöltek közül, mert előleget fizetni nem tudtak. Ezek most ismét jelentkezhetnek, ha egyébként olyanok, akiknek az 1920. évi XXXVI. t.-cikk értelmében ház­hely juttatható. Ez utóbbi (tehát a végleges földreformtörvény) nem kí­­ván költségelőleget. A házhelyekre jelöltek személyére vonatkozó adatok feljegyzése mel­lett gondosan mérlegelni kell azt a körülményt is, hogy milyen területek volnának igénybevehetők. Elsősor­ban a kéz alatt megvásárolható bel­sőségeket kell figyelembe venni, az­után a háborús szerzeményű birtoko­kat. Általában az a szabály, hogy a birtokok nagyságuk sorrendje szerint veendők igénybe, amennyiben ter­mészetesen házhely céljára alkalma­sak. A tulajdonossal mindenesetre meg kell kísérelni az egyezséget, az eljárásról felveendő jegyzőkönyvhöz pedig tervrajzot kell mellékelni, amely az igénybevehető birtokterületek fek­véséről lehetőleg pontosan tájékoz­tasson. Már idáig is meg lehet állapítani, hogy a házhelyek árára nézve sok esetben nem tudnak megegyezni. A megegyezés hiánya nem áll útjában a megváltási eljárás megindításának. Ellentétek esetén a vételár kérdését vegyes bizottság fogja megvizsgálni s az igazság és a méltányosság szel­lemében dönt. Döntése azonban, ha az OFB hozzájárul, kötelezően érvé­nyes mindkét félre nézve. Az OFB részéről késedelem nélkül intézi az ügyeket. Ha az eljáró helyi­­ hatóságok is pontosan végzik felada­tukat, reményünk van, hogy a ház-­­ helykérdést még ez év folyamán köz­­megelégedésre megoldhatjuk. Bombamerénylet Sándor szerb régensherceg ellen Sztejics kommunista agitátor a merénylő — Bűntár­sait is letartóztatták — Tíz katona megsebesült Belgrád, június 30. Tegnap délelőtt 11 órakor, abban a pillanatban, amikor Sándor régens­­herceg, Pasics miniszterelnök kíséretében visszatért az alkotmányozó gyűlés házából egy ember bombamerényletet kísérelt meg ellene. A bomba egy távírópóznába ütődött, felrobbant a levegőben, mielőtt a régensherceg odaért volna. A robbanás következtében tíz ember — jórészt katonák — megsebesült. A merénylőt elfogták. Kihallgatása során kijelentette, hogy a neve Sparojev Sztejics újvidéki illetőségű szobafestő. Megállapitást nyert, hogy Sztejics hírhedt bolsevista agitátor, akit a kommunisták maguk között „Trocki­“-nak­ hívnak s egyenesen a me­rénylet elkövetésére jött Újvidékről Belgrádba. A rendőrség még három embert tartóztatott le, akiket azzal gyanúsí­tanak, hogy bűntársai a merénylőnek. Az alföldi gazdatársadalom követeli a földváltságjavaslat tárgyalását Hegedűs Lóránt pénzü­gym­iniszter beszéde Hódmező­vásárhelyen — A Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egye­sület memoranduma — Az ÚJ BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Hódmezővásárhely, június 30. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter szer­dán reggel automobilon Szabó Sándor dr., Csongrád vármegye főispánja és a ható­ságok vezetőinek kíséretében Szentesről Hódmezővásárhelyre érkezett. A pénz­ügyminisztert a városi tanács élén Soós István dr. polgármester üdvözölte. Az üdvözlés után Temesváry Géza dr., Hódmezővásárhely főispánjának hivata­los helyiségében fogadta a tiszteletére egybegyűlteket, féltizenegy órakor pedig a városháza előtti téren rendezett nép­­gyűlésen jelent meg. A vásárhelyi gaz­dák, noha éppen most kezdődött az ara­tás, nagy tömegben jelentek meg a gyű­lésen és több mint tízezer ember hallgatta Hegedűs Lórántot. A népgyűlést Soós István dr. polgár­­mester nyitotta meg. Utána Szádeczky Lajos, a kerület képviselője mutatta be választóinak a pénzügyminisztert, akihez mint árvízi hajóshoz fordult a nemzet, hogy mentse meg a hazát. Hegedűs Lóránt már megjelenésével megnyerte a hódmezővásárhelyiek tetszését és ami­dőn a szószékre lépett, viharos éljenzés­sel fogadták. Egy órán át tartó nagy be­széde során többször szakították félbe helyeslésükkel. A pénzügyminiszter beszéde — Mielőtt a földváltság ismerte­tésére rátérnék, üzenetet kell átad­nom. Mélyen tisztelt barátom, Beth­len István gróf miniszterelnök üdvöz­letét küldi Hódmezővásárhely társa­dalmának és arra kéri, hogy legye­nek türelemmel a nyári szünetig, amikor első dolga lesz, hogy ide­jöjjön és önöknek beszámolót tartson. — Nem látogatóba jöttem — foly­tatta a miniszter. — Úgy jöttem, mint fiú az anyjához, és ez nem látogatás. Én nemcsak miniszter va­gyok, én ősi székely parasztoknak vagyok a gyermeke, aki ilyenkor szükségét érzem, hogy idejöjjek az anyai földhöz, hogy abból merítsek erőt a más hatalmakkal való küz­delemhez. Nincs pénz háborúra . A háború vérontásából elég volt. Amíg én miniszter vagyok, háborúra pénzt nem adok. Erőssé kell tenni ezt a nemzetet, hogy gazdaságilag kibírja, míg az ég ismét kiderül. Az emberölésből, magyar csonkításból elég volt.­Olcsóbbak lesznek az iparcikkek . Ha az én tervem egészen sike­rült volna, akkor, amikor tavasszal összetörtem a drágaságot és minden élelemnek az ára leesett, akkor be kellett volna következni, hogy a ru­hának, a zománcedényeknek, a me­zőgazdasági gépeknek az ára is le­essék. Ez meg lett volna, ha nem jön közbe a királykérdés és Cseh­országgal megegyeztünk volna. Cseh­ország érdeke, hogy a határok meg­nyíljanak, mert egyetlen vásárlója Magyarország. Abban a pillanatban, amikor megkötjük Csehországgal a szerződést, jönni fog az olcsóság második hulláma és az iparcikkek is olcsóbbak lesznek. Hegedűs ezután elmondotta, hogy miért volt szükség öt váltságtör­­vényre. Majd így folytatta: — Nekem azt mondták, hogy a magyar gazdákkal szemben kegyetlen vagyok. Igaz, hogy zongorán zongo­rázom, bár Hegedűs vagyok és ha megnyomok egy billentyűt, kiabál valaki a falu végén. Azt mondom, ne felejtsétek el,­ hogy én két sakk­táblán játszom. A kisebbik itt van, a nagyobbik Párisban. Künn vannak a nagy adósságok. Tíz milliárddal tartozunk a franciáknak hátralékos kamatokkal. Négy milliárddal az an­goloknak. Önöknek fizetniük kell, csak egyenlő igazságos teherviselés elve alapján. A földet csak adóban lehet elvenni . Ide azért jöttem, mert a föld­­váltságról van szó. Kötelességem volt a föld népéhez jönni, hogy megbe­széljem a földváltság törvényt, hogy önök is megnyugodjanak, és én is megkapjam pénzemet. A földváltság­­nál sem akarok többet, mint lussz százalékát a földnek. A nagyobbak­tól földben akarom elvenni, amit a kisgazdáknak akarok odaadni. Ne­kem föld kell, a földet csak adóban lehet elvenni, s akinek azt adjuk, annak meg is kell dolgoznia érte. Azt akarom, hogy azt az embert lássák bennem, aki a magyar igazságot ku­tatja, aki nemcsak a múlt terheit akarja eltüntetni, hanem a jövőnek is építeni akar. A javaslat tárgyalását elhalasztani nem lehet, mert a gazdát nem tart­hatjuk izgalomban az iránt, hogy mi az ő adóterhe. Kijelentem, hogy a bérlőnél magasabb váltságot kell kérnem az ingóért, mint a magán­gazdánál, mert a bérlőnek az útjai­­ban van vagyona. Törvényjavaslatot nyújtottam­­be a háborúban szerzett vagyonok külön váltságára vonatko­zólag. Ezt fogom elsősorban meg­adóztatni, még­pedig nem nagyon kíméletesen. A román károkat a Tisza mellékén figyelembe akarom venni. Szomszédaink hiába fegyverkeznek . Azt mondtam, nem fogok há­borút csinálni, csendben, lassan dol­gozom s apasztom a terheket. Ezek a nációk körülöttünk folyton fegy­verkeznek, hadsereget szerveznek és szövetséget kötnek Magyarország el­len és milliókat költenek el. Az osz­trák-magyar monarchia is azért ment tönkre, mert folyton a szerbek ellen készülődött. A háborút mégis elvesz­tettük azért, mert már az első napon nem volt egy vasunk sem és a pénzt meg kellett hamisítanunk. Ugyanez a sors vár szomszédainkra is.­­ Úgy a polgármester úr, mint Szádeczky Lajos képviselő úr azt mondotta, hogy olyan vagyok, mint az árvízi hajós, aki egy hajót kor­mányoz. Ez igaz. Egy hajón vagyok, amelyet sokszor meg akartak fúrni, de azt megfúrni nem lehet. Engem ne féltsenek, mert én a gályámon csak matróz vagyok, az én hajómon egy halhatatlan nemzet utazik feltá­madásának biztos célja felé és Önök, mert magyarok, mind velem jönnek. A pénzügyminiszter szavai után Temes­váry Imre képviselő, akit rokoni kötelék fűz Hódmezővásárhelyhez, köszönte meg a város részében a pénzügyminiszter szavait. A vásárhelyi gazdák memoranduma A népgyűlés végén a Hódmezővásár­helyi Gazdasági Egyesületben tömörült

Next