Új Barázda, 1922. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-01 / 75. szám

x • r ~ u­i/ t­a­a . *7 1933 április 1. ^ Al*la 2 Budapest, IV. évff. W. szám ISSSgiSSSjg^Megjelenik hétfő kivételével mindennap ^ h„6“P^d°^.et T.Ui­. MM 0, 08-88. «Ue» 140-71 Bu­ztos harc (*) A csonka országot Bethlen István két felé védelmezi. A győztes nagy­hatalmak sok ezer állatot és százmil­­liárdokat követelnek tőle. A liberális, álfüggetlenségi és puccsista pártok pedig belső nyugalmát veszélyeztetik. Az ország kormányelnöke egyik és másik ellen is védekezik. Ha az antant nem enged, pusztulásunk egészen bi­zonyos. Fejenként 82 ezer korona kö­vetelés jut még a csecsszopóra is. Ennyit vérrel sem bír kiverejtékezni ez a szegény ország. Mikor ilyen rettenetes gond űzi az ország kor­mányzatát, a kormány élén állam­ nem hatalom, hanem hősies önmeg­tagadás. Mikor Németországot az első nagy jóvátételi követelések érték, a német kormány lemondott s megszaladt a védekezés elől. Bethlen és­’a földmives kisgazdapárt nem dobja oda az or­szág gyeplőjét, ami legkönnyebb lenne, hanem szembenéz a súlyos küzdelem­nek és szinte saját testével védi a magyarságot az elsöprő ár ellen. Az antant 83 ezer állatot követelt, de Bethlen miniszterelnök és Mayer föld­­mivelésügyi miniszter alapos erőkifej­tésének hatása alatt 28 ezerre szállí­totta le követelését. Más babért fonna ebből, de Bethlen és Mayer tovább dolgoznak, hogy ezt is — mert semmi áldozatot sem bírunk el — elhárít­sák a tengődő nép felől. Bethlent, aki egységes táborba hívta a veszedelem óráiban a magyar tár­sadalmat, a kisgazda- és földműves­­munkásnép, de a polgárság többi ré­tegei is megértették. Végtére arról van szó, hogy tanyáink, műhelyeink, tűz­helyeink megmaradnak-e, vagy össze­omlanak. Megmaradt életünket, gyer­mekeinket védi Bethlen és a Kisgazda, Földmíves és Polgárpárt, mikor egyik kezével védekezik a kívülről jövő csa­pás ellen. S mi történik akkor? Álfüggetlen­ségiek, akik Károlyi Mihály belgrádi szerződésével véghezvitték ezt az or­szág,csonkítást, liberálisok, akik miatt a keresztény magyarság lerongyoló­dott és puccsisták, akik kalandokkal veszélyeztetik a csonka ország létét is, hátba támadják Bethlent és munka­társait. Az ország rettenetes gondját hor­dozók a másik kezükkel sem tudnak építeni, mert a belső ellenségek ellen kel­ védekezniük. Bűnös harc ez, mely „ellenzéki" jelszóval folyik- mindany­­nyiunk pusztulása, egy nagy és végső felfordulás lehet az ára. A Gondvise­lés óvjon bennünket, ha már honfitár­saink nem kimérnek tőle! Bécs, március 31. Tegnap IV. Károly állapotáról egy­másnak teljesen ellentmondó hírek ér­keztek. A bécsi legitimista körök, ame­lyek összeköttetésben állanak a királyi családdal, tegnap délelőtt kaptak leg­utoljára táviratot Funchalból. A táv­irat azt mondja, hogy a halotti szent­ségeket a beteg határozott kívánságára adták fel neki. Megelőzően a király végrendelkezett. Páris, március 31. A madridi ABC funchall tudósítója jelenti, hogy IV. Károly csütörtökön még mindig nem volt életveszedelmen, kívül, noha állapotában javulás állott be. A tüdőgyulladás nem terjed tovább és a közérzet is javult. A királyon kí­vül csak két gyermeke betegedett meg, de könnyű természetű náthában. Álla­potuk nem veszedelmes. Hága, március 31. Funchalból jelentik a madridi El Sol- nak. IV. Károly állapotában határozott javulás állott be, mert a gyuladási központ nem terjed tovább. A hőmérséklet csütörtök óta 39, táp­lálékvétel és közérzet javult, öntudat tiszta. Bécs, március 31. A Neue Freie Presse szerint Delug dr.-t nem IV. Károlyhoz, hanem gyer­mekeihez hívták meg. A betegek ápolá­sáról minden tekintetben kielégítő gondoskodás történt. Budapest, március 31. Egy Párisból pénteken délután 6 óra 50 perckor feladott szikratávirat szerint: A volt király állapota komoly. Önkívületi álla­pot állott be. Pusztit az árvíz IV. Károly állapota változatlanul komoly — Az új BARÁZDA tudósítójától — A „Hangya" közgyűlése Beszámoló egy év munkásságáról — A szövetkezet­­ellenes támadások visszaverése — Dessewffy Emil, Balogh Elemér, Meskó Pál nagyhatású beszédei — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Ma délelőtt tartotta a Köztelek dísz­­term­ében a Hangya rendes évi köz­gyűlését, amely ez alkalommal zsú­folásig megtelt nemcsak a vidé­ki szö­vetkezetek kiküldötteivel, hanem a közgazdasági élet számottevő kitűnő­­ségeivel. Ott voltak a többek között: Ivánka Oszkár alelnök, Mayer János földmivelésügyi, Térfi Béla közélelme­zésügyi miniszterek, Schandl Károly dr. földművelésügyi államtitkár, Zichy Aladár gróf, Grünn János dr., Szüry János dr., Szabó István volt minisz­terek, Ipolyi Ketler Gyula, a Futura elnöke, Jeszenszky Pál udvari tanácsos, a Mezőgazdák Szövetkezetének vezér­igazgatója, Bernát István dr., a Gazda­­szövetség elnöke, Förster Aurél, Matta Árpád, Czobor László, Kaliwoda Fe­renc, Buday Barna, Zalesky Jenő, Erney Károly, Pajor Ignác, Andrássy Kálmán stb. Dessewffy Emil gróf elnök megnyitó beszédében melegen üdvözölte a megje­lenteket s konstatálva a határozatképes­séget, elsősorban a megszállás alatt sínylődő testvérszövetkezetekhez szólott vigasztaló szavakkal, amelyekről a Han­gya nem feledkezett meg s amelyek nehéz helyzetét a nemzetközi szövetke­zeti kapcsolat révén iparkodik enyhí­teni. Beszédében érintette azután a múlt év gazdasági viszonyait és annak megállapításával, hogy Csonkamagyar­­ország hétmillió, lakosa közül immár csaknem 4 millió van a Hangya ér­dekköréhez kapcsolva, arra kérte a meg­jelenteket, hogy a további nagy küz­delmekben egyrészt a központ által ki­adott utasítások szemmeltartásával, ta­karékossággal, másrészt a tőkeerő gya­rapításával legyenek rajta, hogy a szö­vetkezetek mielőbb elérhessék pénz­ügyi függetlenségüket. A Hangya, sem pedig a kötelékébe tartozó szövetkeze­tek nem tértek el attól az irányelvtől, amelyet a magyar szövetkezeti mozga­lom apostola, Károlyi Sándor gróf je­lölt ki. Teljesen altruista szellemben munkálkodik most is a Hangya, az általa alapított és virágzó vállalatok egyedül annak a célnak a szolgálatá­ban állanak, hogy a fogyasztók minél jutányosabban és kedvezőbben jussa­nak hozzá közszükségleti cikkeikhez. Tetszéssel fogadott megnyitó beszéde végén megemlékezett azokról az em­berbaráti és közcélú alkotásairól is a Hangyának, amelyeket a múlt évben a nehéz gazdasági viszonyok dacára­­i.

Next