Új Barázda, 1922. május (4. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-03 / 99. szám
Bethlen István gróf kárhoztatja a felekezeti béke megbontását Magyarország tiltakozik a külföld beavatkozási politikája ellen — A Keresztény Kisgazda, Földmives és Polgárpárt egri nagygyűlése — Az Új BARÁZDA kiküldött tudósítójától — Eger, április 30. Az érseki székváros keresztény testvéri szeretettel fogadta Magyarország miniszterelnökét, Gömbös Gyulát, a Keresztény Kisgazda, Földmíves és Polgáripárt ügyvezető alelnökét és a budapesti vendégeket. A katolikus Eger melegen ünnepelte a két protestáns politikust és sajnálta, hogy nem üdvözölhette a szintén protestáns nagyatádi Szabó Istvánt, aki a dunántúli választási mozgalom miatt nem vehetett részt az egri utón. A hivatalos személyiségeken kívül sokan jöttek ki az állomásra, ahová a miniszterelnök különvonata vasárnap reggel háromnegyed kilenc órakor érkezett meg. Trakk Géza polgármester a város közönségének, Kolozsváry István dr. elnök pedig az egri Keresztény Kisgazda és Földmives Pártnak az üdvözletét tolmácsolta Bethlen István gróf előtt, aki néhány szíves szóval válaszolt és hangsúlyozta, hogy pártgyűlést tartanak ebben a városban, de ezen a pártgyűlésen a pártoskodás ellen fognak nyilatkozni. A hosszú kocsisorban bevonuló vendégeket a városi polgárság lelkes fogadtatásban *• részesítette Bethlen István gróf és Gömbös Gyula társaságában a városba érkeztek meg Eckhardt Tibor dr., a miniszterelnökségi sajtóosztály főnöke, Kozma Miklós, a Magyar Távirati Iroda vezetője, Sándor Tivadar, Madarassy Gábor miniszteri titkár, Marsovszky György és mások. Az érseki palota lépcsőházát délszaki növényekkel diszítették fel a miniszterelnök tiszteletére, aki Szmrecsányi Lajos érsek vendége volt. Bethlen István gróf hosszasabban elbeszélgetett az érsekkel és azután a katholikus papság üdvözlését fogadta. Tiz órakor átvonult a Városházára, a Hevesmegyei Kisgazda és Földmivespártnak a nagygyűlésére. A Városház-téren feketéí lett a sok ezer főnyi tömeg, mert nemcsak egriek voltak itt, hanem nagy számmal jöttek az egri választókerületnek összes községeiből. Demjén, Füzesabony, Kerecsend, Maklár, Nagytállya községeken kívül képviseltették magukat a hevesiek és gyöngyösiek is. I A miniszterelnök beszéde Bethlen István gróf miniszterelnök Bibocsay Sándor volt országgyűlési képviselő, a heves megyei kisgazdapárt elnöke, Bobory György heves megyei főispán, Trakk Géza polgármester, Gömbös Gyula, a kisgazdapárt ügyvezető alelnöke, Nagy János és Plósz István volt nemzetgyűlési képviselők társaságában jelent meg a városház első emeleti erkélyén. Babocsay Sándor megnyitó szavai után Bethlen István gróf miniszterelnök hosszabb beszédet mondott a politikai helyzetről. — Elérkezett az ideje annak — úgymond — hogy társadalmi és osztálykülönbség nélkül egyesüljenek a magyarok egymással, (úgy van! Úgy van!), hogy egymással karöltve, egymást szeretve, egymással kezetfogva igyekezzenek a haza sorsát megmenteni. Nem osztálypártokra van szükség, hanem világnézeti alapon álló pártokra, mert az osztálypártok beleviszik a politikai küzdelembe még az osztályellentéteket is és ezzel újabb osztályharcot segítenek elő. Ezért tartottuk és tartjuk most is szükségesnek, hogy erős egységes párt alakuljon, amely megvetve lábát a kisgazdatársadalom széles rétegein, együttérzéssel elfogadva a magyar értelmiség vezetését, erős kézzel vegye kezébe az ország kormányzatát és igyekezzék ezt a nemzetet kivezetni abból a sülyedésből, melybe annak idején 1918-ban a felelőtlen emberek beletaszították. (Éljenzés). — Más nemzetekkel szemben külpolitikai téren biztosítani kell magunknak nemzeti függetlenségünket. ( Élénk éljenzés.) — Újabban az európai világsajtóban és az európai politikában olyan jelek mutatkoznak, mint hogyha a Dunamedencében egy szövetséget akarnának létesíteni. Mi ebben az államszövetségben nem vehetünk részt, ilyenbe belépni nem szándékozunk. (Helyeslés.) Mi erős, egységes, nagy Magyarországot akarunk. Nem akarunk szövetséges régi monarchiát sem. A régi monarchia elmúlt és a halottakat feltámasztani nem lehet. (Úgy van, úgy van!) — Külpolitikai téren a másik célunk — és ezt a célt békés fegyverekkel és nem háborúval akarjuk elérni — hogy a magyar nemzet újból egyenlőséggel bírjon a többi nemzetekkel szemben. (Éljenzés.) Mikor 1918-ban Európa térképét újból rendezték, az amerikai köztársaság elnöke, Wilson, prófétai szóval megrajzolta a jövő világ képét, igazságot, egyenlőséget és jogot hirdetett a népek között. Ez a prófétai szó azonban csalóka fény, csalóka mécses, mely csak arra szolgál, hogy az éjjeli lepkéket magához csalja, hogy azok szárnyaikat a mécses lángjában megperzseljék. Mi voltunk azok az éjjeli lepkék, akik ebbe a tűzbe beleröpültünk. Megperzseltük szárnyainkat és most látjuk, hogy nincs igazság, nincs egyenlőség és nincs igazi jog az európai népek között, mert csak győzők vannak és legyőzöttek. (Úgy van ! Úgy van!) A győzők oldalán van minden jog. Azt látjuk, hogy ennek következtében a beavatkozási politika nyert tért, amelynek segítségével beleavatkoznak a belső ügyeinkbe. Látjuk, hogy ezt a nemzetet leszerelték, fegyverétől megfosztották, szomszédaink ellenben minden korlát nélkül fegyverkeznek és fenyegetnek bennünket. Hiába van papiroson egyenlő jog, ha a jog háta mögött nem áll egyenlő erő. (Élénk helyeslés). Mi tehát külpolitikánkban arra törekszünk, hogy egyenlőségünket újból kivívjuk, arra törekszünk, hogy mivel bennünket lefegyvereztek, szomszédainkat is fegyverezzék le, mert amíg ez meg nem történt, addig folytonosan beleavatkoznak Középeurópa népeinek politikájába azok, akik fel vannak fegyverezve. Abban a világban élünk, amikor egyik nemzet a másikkal szemben könyörtelenül kihasználja az előnyöket, mikor egyik nemzet a másiknak a jogát tisztelni nem hajlandó. Lehetséges volna-e, hogy ilyen világban mi nemzetközi frázisok után indulva, odadobjuk nemzeti felfogásunkat és érzésünket, mely egyedüli biztosítéka a magyar nemzet haladásának. Mi demokráciát követelünk, egyenlő részesedést mindenki számára a politikai hatalomból, egyenlő részesedést az ország sorsának irányításából. Ez nem jelent osztályuralmat, ez mindenkinek a részesedését jelenti a saját értéke, súlya, tudása és tapaszlata szerint. ^ ÍJJZ... Hírű, a ! 1972 május 3, szerda üskü Budapest, IV. évf. 99. agám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egén* im 400.— korán*, SZERKESZTŐSÉG: IV. Ker., sinaetun-kdrnt 1. Ilim félévre 210.- Icorono, negyedévre IO.- korona, Mfigjelénik hétig kivátelével mindennap EVieSA...Jví!?i55i'!#’i 68-88, éjjel 140-71 e*py hónapra 40#— korona. Egyes példány ára 2.— * KIADONIVATAls IV# nev., Múzeum-teorut 1* szám korona. Hirdetések: milliméter díjszabás szerint telefonj József 55*40, József 68-88, éjjel 140-71 Veszedelmes tilalom írta Matta Árpád A kormány az állatkivitelt hirtelen betiltotta. Ez a rendelet az állattenyésztő, hizlaló gazdára és ennek termékeit jóhiszeműen közvetítő kereskedelemre romboló hatású volt. A kivitel megtiltása a húst nem fogja tartósan olcsóbbá tenni és pedig két okból. Először azért, mert a ma hetenként 10—12.000 darabra rugó felhajtás le fog esni annak tizedére. Másodszor azért, mert a kivitel céljaira a külföld ma hetenként 6—700 millió magyar koronát keres és vesz, amire nem lesz szüksége, ha a kivitel elmarad s igy a magyar korona árfolyama leszáll, mi ismét drágulást fog maga után vonni. De nemcsak ezért, hanem azért is fog a korona romlani, mert az állam elesik attól a heti két-háromszáz millió korona haszontól, melyhez eddig a kiviteli illetékek, forgalmiadók, vasúti fuvardíjak s a gazdák és kereskedők eme ügyleteiből származó adókból jutott. De nehogy valaki azt mondhassa, hogy a nagy számokkal csak dobálódzom, részletezzük ezeket a számokat. A heti felhajtás volt 10—12.000 darab. Ebből kivitelre került 8—10.000 darab. Ennek kilogrammonkénti átlagos értékét (a kicsontozott marhák beszámításával) csak 100 koronára téve, az átlagsúlyt pedig csak 600 kilogrammra darabonként, kitűnik, hogy a kivitt állatok értéke kereken 600 millió korona volt. Ezután járt a kincstárnak 10 százalék kiviteli illeték, 3 százalék forgalmi adó a gazdánál és ugyancsak 3 százalék forgalmi adó itt a vásáron, tehát összesen 16 százalék, vagyis a 600 millió után 96 millió. Ezeknek az állatoknak vasúti fuvardíja Budapestre és innen a határra a mai nagy fuvardíjak mellett szakértők véleménye szerint 8—10.000 darab marha után 50— 100 millió. Ezenkívül elmarad az állathizlalás és kereskedelem után származó adójövedelem. Itt hagynak bennünket végül a külföldi állatkereskedők is, akik pedig a legnagyobb idegenforgalmat csinálták. Az állam kára tehát szinte felbecsülhetlenül nagy. A hús ára pillanatnyilag leszállt ugyan, de ez az olcsóbbság csak addig tart, amíg a budapesti mészárosoknak a hűtőházakban és egyebütt felhalmozott húskészlete el nem fogy és a kereslet és kínálat törvényei ismét érvényesülni nem fognak. A fogyasztók azonban, amit a vámon nyernek, elveszítik a réven, mert az állam az elmaradó heti 100 milliók helyett természetesen majd megint a jegyintézethez fog fordulni, annyival több papírpénzt fog forgalmba hozni, ami annak értékét természetesen megint rontani fogja, ez fokozza a drágaságot, úgy, hogy az előbb említett pillanatnyi előnyt csakhamar elveszítjük. Másik kára az államnak, hogy a kivitel elmaradásával kereskedelmi mérlegünk megint rosszabbodni fog. Ennek természetes következménye megint a valuta romlása és a drágaság emelkedése. Tetemes a kára a fővárosnak is, mert a budapesti vásár volt Európa legnagyobb marhavásárja és ebből a fővárost közvetve és közvetlenül igen jelentékeny haszon illette. Hogy mi a kára a gazdának, ezt egy példa világítja meg legjobban. Azt a prima állatot, melyért a gazda otthon az istállóban 130 koronát kapott, a leírásos vásáron 88 koronáért volt kénytben eladni. Ez darabonként 25.000 korona kár. Ezt az összeget pedig a külföld fizette meg volna neki és ezzel a nemzeti vagyon is szaporodott volna. A gazda azzal a számítással állítja be állatját hizlalásra, azért eteti fel a nagyrészt drága pénzen vett takarmányt, hogy földjének trágyát tudjon adni és ezzel többet termelhessen s Íme, egy sajtóhangulat nyomása alatt megszületik a kormányrendelet, mely halomra dönt minden számítást A bizonytalanság megöléje minden közgazdasági tevékenységnek. Ezt számokban kifejezni lehetetlen. A végeredmény az, hogy az előre nem látható veszteségek elkedvetlenítik a gazdát, abbahagyja a termelést, az állattenyésztést, az állathizlalást és ezzel megromlik földje hozamában is. Ide vezet az állatkiviteli tilalom. Pillanatnyi előnyökért feláldozza a kormány a jövőbeli biztos és állandó hasznot, minden jólét alapját a termelést, a nemzet gazdasági és politikai boldogulásának egyedüli biztos eszközét. Hadüzenet a felekezeti béke megrostálnak — Ellenségei vagyunk azoknak, akik a felekezeti békét megrontják. Könynyelműség volna, hogyha az egyes politikai pártok a papi politikai előnyök kedvéért ezt a felekezeti békét veszélyeztetnék, vagy a felekezeti béke ellen törnének. (Éljenzés.) Magyarország hercegprímása nemrég fényes beszédben rámutatott a Szent Istvánt-társulat nagygyűlésén erre és kifejtette a felekezeti béke alapelveit. Rámutatott a keresz