Új Barázda, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-01 / 123. szám

Bukottak keserve Kevés olyan bukott képviselőjelölt mozgott még a föld hátán, aki erő­szakosságok miatt ne panaszkodott volna Most is, ha a visszaélésekről szóló jeremiádákat hallgatjuk, azt kel­lene hinnünk, hogy voltaképpen a bu­kott pártokat illetné meg a többség, csakhogy az ádáz kormány elgáncsolta a biztos győzelmüket. Mi részvéttel tekintünk a siránkozó és petícióval fenyegető hazafiakra. Több heti kemény küzdelem után el­hasalni : ez bizony kellemetlen dolog. De imhol, a kormánynak két tagjával is megtörtént ez a szerencsétlenség. Maga a belügyminiszter sem kapta meg a szükséges többséget. És éppen ez teszi kétségessé a bukott ellenzé­kiek panaszának a helytálló voltát. Mert ha csakugyan az erőszak gázolt volna, feltehető-e, hogy ne gázolta volna le a főmasiniszta, a belügymi­niszter ellenfeleit? No, én nem tudok elképzelni olyan masinisztát, aki másoknak gázol, ő maga pedig a kerekese alá fekszik. Elgázoltak bizony a választók nem egy komoly, érdemes jelöltet, akinek a megválasztása érdeke lett volna az or­szágnak is, a kormánynak is. Elgázolta őket a demagógia, a tüzes szavak és soha be nem váltható ígéretek által fel­­ajzott szenvedély. És hova menjenek ezek panaszkodni, nekik még jogvédő irodájuk sincs! A választók nagy tömege azonban mégsem a komoly, érdemes jelölteket gázolta el, hanem sokkal inkább a ra­koncátlanokat, a botrány­vadászókat és a kalandokat keresőket. Nem méltá­nyolta a választóközönség azokat a merénylethősöket, akik volt szegény királyunkat felfegyverkezett államok tiltakozása közben, alkotmányos tör­vény ellenére, erőszakkal és országos veszedelem árán akarták trónba ültetni. Ezt az idegfeszítő kalandot, amely a szerencsétlen királynak szabadságába és száműzetésébe, nemzetünknek pedig majdnem életébe került, az ország nem akarja tovább folytatni. Nem méltányolták a falvak az évti­zedes küzdelemben kipróbált, derék vezérektől elpártolt kisgazdákat sem. Belelátott a nép különválásuknak abba az okába, hogy ők maguk akartak ve­zérek lenni. Ezért kellett a testvér­harc. Most aztán vezérterhetnek csa­pat nélkül. Nem vette be a vidék az össze­vissza paklizó demokratákat sem, akik Jászi Oszkártól kezdve, Búza Barnán, Fényes Lászlón, Rassayn, Ruperten ke­resztül Peyer és Peidl elvtársig minden keresztény irányzatot rikató szektával lelki atyafiságot tartanak. Ezek helyett a polipok módjára nyálkás, tapadó és szívós politikusok helyett inkább a szo­ciáldemokrata párt néhány jelöltjét jut­tatta szóhoz, hogy az ipari munkások külön felfogását képviselhessék, jobb is, ha a parlamentben nyíltan veszik fel a harcot, semmint földalatti vakond­­utakon. Hogy a kalandor, a felforgató, a szélsőséges politikusok között nagy gázolást vitt véghez a választóközön­ség és Bethlenéket felemelte, ezt talán mégsem a belügyminiszteri furfang és a szolgabírói erőszak okozta. Talán in­kább az az egészséges népösztön tette ezt, amely halálosan megunta a forra­dalmi kalandokat, megundorodott a zsidó tőkének udvarló szabadsághő­söktől és most már rendet, békét, biz­tonságot, haladó munkát akar. ­ .. 1922 ■ ) Q -•) , A •' \ i c k v / / / y /J (íyy 1322 JnniBS I, csfitftrtftk '"" -'iHfa 2 korona Budapest, IV. «*vf. 123. szám 1JJ BABÁIM ELŐFIZETÉSI ÁRAK.­­ egész évre 400.— Korona, SZERKESZTŐSÉG: IV. Ker., Maxettiu-Kurul 1. ssás fflíwe *10.- Korona, negyedévre 11®.— Koron., Megjelenik háttá kivételére! mindennap Sífís?.,Jö.Ref 68-88, éjjel 140-', egy hónapra 40.— Korona.Egyes példány ára®.— * KIADIÍSZIVATAI,: IV. Kor., Xaxeulm­-Korat 1* nft. Korona. — Hirdetések milliméter díjszabás szerint Telefont József 55-40, József 68-88, éjjel 140-'. A kisgazdapárt kiáltványt intéz az ország népéhez A vörös rém afjabb fenyegetését egységesen keSL visz­­ezasszasitani — Öntudat©® magyar hazafiak keSdenek a gátra — h­etvenné­t kerületben és négy­ lajstromé® kerületben csütörtökön kezdődik a választás - Az Új BARÁZDA tudósítójától — Budapest, május 31. A választókerületek második cso­portjában csütörtök reggel 8 órakor kezdődik a szavazás. A választópolgárok túlnyomó többsége már a választókerü­letek első csoportjában, amidőn az ur­nák elé járult, 1. Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Párt zászlaja alá tömörült és szavazatával helyeselte azt a politikát, amelyet hazánk újjáépítése érdekében Bethlen István gróf és nagy­atádi Szabó István kezet kézbetéve folytatnak. A párt fényes győzelmet aratott, de az örömbe üröm is vegyült. Egyes politikusok, akik a kisgazdapárt program­jával indultak a választási harcba, most bosszúért lihegnek, mert a választók az ő személyük helyett má­sokat alkalmasabbnak tartottak ennek a programmnak a képviseletére. A Ke­resztény Kisgazda-, Földmíves- és Pol­gári Párt vezetősége ezért a következő felhívást intézi a magyar társada­lomhoz. A Keresztény Kisgazda-, Földmíves- és Polgári Pártnak szomorú, de egy­ben megdöbbentően veszedelmes tünetre kell a m­agyar társadalom figyelmét felhívnia. " Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy akadtak nagyobb számban olyan volt képviselőjelöltek, akik a választások előtt és a választások alatt azt hir­dették magukról, hogy keresztény és nemzeti alapon állanak, de most, hogy a május hó 28-án megtartott országos képviselőválasztásokon elbuktak, indo­kolatlan elkeseredésből fakadó bosszúszomjtól és vak gyűlölettől vezéreltetve a polgári kisgazda- és­ földművestársadalomhoz tartozó volt szavazóikat és hí­veiket nyíltan arra biztatják, hogy a pótválasztásokon szavazatukkal a szo­ciáldemokrata, vagy pedig a legszélsőbb irányzathoz tartozó képviselőjelölteket támogassák. A Keresztény Kisgazda-, Földmives- és Polgári Párt országos központja ez ellen a politikai elvakultság ellen nem mint politikai párt, hanem mint az or­szág érdekét védő és nemzeti egységre törekvő szervezet, emeli fel figyelmeztető, intő és tiltakozó szavát. A polgári kisgazda és földmivestársadalom­nak a nemzeti Magyar­országgal s önmagával szemben tartozó kötelessége, hogy a legna­gyobb erővel a saját világnézetén felépülő és a polgári társadalomra támaszkodó országos politikát segítse győzelemre. A magyar társadalom ezen rétegei önmaguk ellen vétenének, ha olyan politikai pártokat támogatnának, amelyek a nemzeti felfogással szemben hom­lokegyenest ellenkező célok felé törekszenek és amelyek győzelme a mai nem­zeti életet és kialakult társadalmi rendet — miként ez a gyászos októberi forradalom és a kommün alatt történt — alapjaiban rendítené meg, sőt tel­jesen meg is semmisítené. A magyar társadalom nem lehet egyes bukott képviselőjelöltek sértett hiú­ságának és vak gyűlöletének bosszúra törekvő nemzetrontó eszköze. A kisgazdapárt bízik abban, hogy a m­agyar polgárság a kisgazdák, föld­­mívesek és a nemzeti törekvésekkel együttérző munkásság rendíthetetlen pol­gári és nemzeti öntudattal, a nemzeti Magyarország, a polgári társadalom nyugalma és az ország jövő békés fejlődése érdekében fogják szavazatukat érvényesíteni, vesert megbocsát. A kommunista rend­szer meghonosítói azonban ismét té­vednek. A paradicsomi életet ígérő ál­apostolok tettei még mindenkinél, élénk emlékezetében vannak. A szo­ciáldemokraták választási visszaélésr­e­ mernek panaszkodni és elfelejtik, hogy mit irt a Népszava 1919. március 5-én, amidőn megjelent a Károlyi-féle nép­köztársasági kormány hírhedt válasz­tási rendelete. »Ha az ország dolgozó népe — ol­vassuk a »Népszavazó vezércikkében — a politikai hatalmat a szociáldemokrata­párt kezébe teszi le, akkor bekövetkezik ránk az áldott termelés, a gazdasági igazságosság, a népjólét, a belső és külső béke korszaka. De ha nem, ha a forradalmi pártok együttvéve sem tudják megszerezni a szavazatok nagy többsé­gét és ezzel a politikai­­hatalmat, az öntudatos szociáldemokrata mun­kásság egy pillanatig sem fog beleté­rődni abba, hogy a forradalom gyümöl­cseit ne élvezhesse és hogy a forradal­mat — amelynek még csak a kezdetén vagyunk — tovább ne fejleszthesse. A forradalom megindult, elméletben már győzött is, de győznie kell a gya­korlatban is . A forradalom „gyümölcseit" akarták élvezni és Nagy magyar­ország kéthar­mad részével fizettek érte. A polgári pártokat népelnyomók szövetkezetének gúnyolták és így fenyegetőztek­ .Főképpen azt kell megértetni minden­kivel, hogy most szavazócédulával ment­hetjük meg a forradalmi vívmányokat, de ha most bármi okból elvesztjük ezt a csa­tát, később kénytelenek leszünk fegyveres kézzel megvédeni a kivívott jogokat az ellen­forradalommal szemben.“ 1918 december 22-én ezt írta a Nép­szava: »A szociáldemokrata párt sohasem tit­­­­kolta, hogy igenis meg akarja dönteni a polgári tár­sadalmat és annak alapját: a ma­gántulajdont. A szocializmus nagy végcéljaiban nincsen különbség a szociáldemokraták és bolsevikjei­ között. Egyformán akarjuk a magántulajdon megszüntetését,­az osztály­­iám meg­semmisítését. Egyformán kívánjuk a kommunizmus megval­óítását, egyfor­mán a munkásosztály politikai uralmá­ban látjuk a szocializmus megteremté­sének előfeltételét. A bolsevikiektől a magyarországi szo­ciáldemokrata pártot csupán a módszer, a taktika és a tempó kérdése választja el. A szociáldemokrata párt számol a helyzettel és arra akarja felhasználni politikai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról-fokra fossza meg összes tőkéi­től Mi, a szociáldemokraták, halálon ellenségei vagyunk a polgári­ tár­sadalomnak." Fenyegetésük — sajnos — nem ma­radt pusztába kiáltó szó. Március 21-én vörös rongyokkal cicomázták fel a fő­várost és kikiáltották a proletárdikta­túrát. A magyar nép saját testén ta­pasztalta, milyen átkos a szociálde­mokrata uralom és hálát adott az Egek Urának, amidőn megszabadult tőle. De a veszély újból feltűnt a látóha­táron. Bevált szokásukhoz híven a szocialisták egyelőre békés eszközök­kel, választás útján igyekeznek szóhoz „Miszesen különbség is szociáldemokraták és SsoSsensikoSc között 2“ Im­ázetik a Népszava forradalmai számal­ól Még nincs három esztendeje annak, hogy a vörös rémuralom napjai meg­szűntek. A fékevesztett terror irányítói a leggyorsabb iramban kerestek me­nekülést a legszentebb érzéseiben meg­sértett magyar nép bosszúja elől. És ma az „elvtársak”1 már a visszatérésre gondolnak. A társadalmi béke fölfor­gatói hihetetlen vakmerőséggel törnek hatalomra, mert számítanak a magyar nép egy kiválóan jó tulajdonságára, arra, hogy hamar tud felejteni és szi­

Next