Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

v 191?3 ^ * 11­ 23. március I, csál^r^k Ára 10 korona BúJ»pe«t, V. évf. 48. szám m hxrAtdíl iXOKiZCTÉSI ARAK : negyedévre 500.- korona, SEBRESZTfiSte: VI. kerület, Ó-utca 10. ssáv egy htfnapra 200.- korona. Egyes példányMdm Maelalanilf hétfS kivételével minTh­nnT Telefon szamok : 42-49, 198-04, éjjel 140-71 érő 10__korona. — Hirdetéseket m­eg­határozott “ * meerumi"OV KIADÓHIVATAL: VI. kerület, ó-utca 10. száll! milliméter díjszabás szerint vess fil­m ki­ad­óh­i­vatal Telefon ssilmok : 42—40, 108—94, éjjel 140—71 A korona ellen (—) izgalmas birkózás folyik a fő­városban. A tőzsdén egy sereg spe­kuláns hadat üzent a magyar koro­nának. Az egész ország szeme láttára iparkodnak leverni a budapesti bör­­zsánerek a magyar pénzt. Mestersége­sen verik föl a részvénypapírok árát. Izgató híreket terjesztenek, a korona bukását jósolják s idegesen keresik a papírokat. „Hosszúnak hívják ezt a komisz hadjáratot, mely a magyar föld­­mivelő népet és a keresztény közép­­osztályt újból milliárdokkal rabolja meg. Már-már úgy látszott, hogy a koronát sikerül nekik legyűrni egészen és leesik a márka színvonalára. De a korona mégis tartja magát s mind­össze 0­02 ponttal tudták leverni. Az idők rendellenességéhez tartozik, melybe Közép-Európát a párisi béke­erőszak vitte, hogy az állam alig talál eszközöket egy betörő banda ellen, mely ellene támad s hogy a társada­lom nagy része, amely jól él és dő­zsöl, tapsolva örül a betörő banda si­kereinek, a tartós hossznak. Szomorú dolog, hogy bankok is vannak a ma­gyar állam ellen támadó bandában, melyet a társadalom egy része is tá­mogat. A korona értékének állandósulása­­ az állam legfőbb érdeke. Aki ez ellen vét, az az állam érdeke ellen támad. Ha a börze az a hely, ahol a bűnös ostrom a magyar korona ellen folyik, akkor a börzét be kell zárni, m­íg nagyobb bajt nem tud okozni a be­törő maffia. A börze se lehet kivétel. Nem lehet tűrni egy helyet, ahol szabadon szervezkednek a magyar állam ellen. A „jogrend" nevében, melyet a börziáner urak lapjaikban annyit nyekeregnek, valahányszor egy kaftános alaknak a szakállát megránt­ják, követeljük, hogy a börzét zárják be és tartsák mindaddig zárva, míg a börziánerek meg nem tanulják, hogy a magyar állam ellen nem szabad spekulálni. A mostani börzei fertőnek legvesze­delmesebb járványa­­ a kosztpénz. Ez az őrület elvon minden pénzt a termeléstől és ipartól. Pesti liberális csavargók, akik egész nap esznek, isznak és dőzsölnek és butonos bestiáik­kal mulatnak, mindezt kosztpénzből űzik s röhögve szidják a „­parasztot", aki dolgozik és nem érti, miért emel­kedik — a drágaság. A börze, a kosztpénz és a hossz csinálják a drágaságot. A társadalom fogjon össze a kormánnyal és vigyék diadalra az ostromlott koronát. Be kell zárni a tőzsdét! Hatvany-Deutselh Lajos vagyonát is elkobozzák­ Sorra kerülnek az összes hazaárulók • Hatvany- Deutseh készítette elő az októberi összeomlást Csak a minap történt, hogy a nemzet felháborodása végre kielégítést talált Károlyi Mihállyal szemben, ami­kor a bíróság pártatlan ítéletével is hazaárulóvá bélyegezte a farkastorka grófot s máris újabb magánjogi ke­reset jutott a bíróság elé, amelyben a kincstár jogügyi igazgatósága egy másik októberi lovag, Hatvany- Deutsch Lajos báró vagyonának elkobzását kéri. Hatvany-Deutsch, mint a „Pesti Napló“ háború alatti főszerkesztője és az erkölcsi bomlasztásnak ilyenformán egyik vezérirányítója, a legszorosabban osztozik abban a felelősségben, amely hazaárulásáért Károlyira hárult. Ez az újdonsült mágnás mindazt a hatalmas vagyont, amelyet uradalmai, ipar­telepei, cukorgyára neveltek naggyá és pedig naggyá tettek magyar odaadás­ból, magyar földmivesek és munkások vem­ekéből, mindezeket az óriási jöve­delmeket az országrombolás szolgála­tába állította. Amig Hatvany-Deutsch birtokai becsületes és közhasznú cikkekkel, terményekkel gazdagították a közfogyasztást, addig a lipótvárosi gazda, a saját maga által kieszelt destrukciós haditerv szerint ásta alá a nemzet biztonságát. Mérhetetlen a kár, amit ilyenformán ő, az idegen, nekünk, a szerencsétlen magyarságnak okozott és hogy a független igazságszolgálta­tás csakúgy rásüti a becstelenség jegyét, mint kebelbarátjára, Károlyi Mihályra, ez kétségen felül áll. Az 1922—23. évi költségvetés hiánya aranykoronákban megfelel a békebeli költségvetés hiányának A pénzügyminiszter ismertette a legfontosabb tételeket Takarékosságot sürgetett az egész vonalon Kállay nagy beszéde a költségvetés benyújtásakor — A nemzetgyűlés ma­i ülése — Az elnöki előterjesztés és több forma­ság elintézésében Kállay Tibor pénz­ügyminiszter emelkedett szólásra és be­terjesztené az 1922—23. évi költségvetést. A magyar állam 1922—23. évi költ­ségvetése 40­6 milliárd hiánnyal zárul. A költségvetés két részből alakult. Az egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete és a közadókból folyó be­vétel, a másik rész az üzemek kiadása és bevétele. Ha általánosságban nézzük, a kiadások hatszoros, a bevételek pedig az előző költségvetéshez képest hétszeres emelkedést mu­tatnak. Az elmúlt esztendőben 11,5 milliárd volt a költségvetés hiánya. Azonban figyelembe kell venni, hogy a költség­­vetés akkori előkészítése 0,81 koronás alapon történt és ha ezzel a mostani helyzetet összehasonlítjuk, látjuk, hogy a kiadások emelkedése valamivel ke­vesebb, mint négyszeres, a bevételek emelkedése pedig valamivel több. Ez megfelel annak az aránynak, amely a 0,84-es és a 0.23-as korona között fennáll. Ha az 1914—15. évi költségvetést a mai Magyarországra alkalmazzuk és a területváltozásnak megfelelően annak negyven százalékát vesszük, látjuk, hogy kilencvenmillió arany korona hiánnyal zárult. Ha összehasonlítjuk a mostani költségvetést és átszámítjuk arany ko­ronára, a hiány ugyancsak ennek a kilencvenmillió arany koronának felel meg. Békeidőben a felmerült hiányt, mely a költségvetésben mutatkozott, le­hetett külföldi kölcsönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Többször felhangzott az a kívánság, térjünk át az aranykorona számításra, amely nincs kitéve folytonos változás­nak. Ezt nem valósíthatjuk meg­­ ad­dig, amíg nincsenek meg belső előfel­tételeik. A költségvetést csak azért terjesz­tettem elő, mert szükséges, hogy min­den tételét megvitassák. Amidőn más­fél évvel ezelőtt a miniszteri széket el­foglaltam, azokra a kérdésekre voltam elsősorban figyelemmel, amelyek akko­riban időszerűek voltak. Feladatunk volt új adórendszert teremteni, amely egy­szerűen hajtható végre. Fokozni kellett az adóbevételeket a gazdasági helyzet­nek megfelelően és tekintettel kellett lenni arra, hogy erőszakos intézkedések ne akadályozzák meg az ipari fejlődést. A forgalmi adóból várható legkia­­dósabb bevételünk 34 milliárd korona, a fogyasztási adó pedig 10,8 milliárddal szerepel a költség­vetésben. A földadóból, az őszi befizetések alapján, 10 milliárd van előirányozva. A jövedelmi adó hozadékaképpen 8 mil­liárdot vettünk fel. Reméljük, hogy egy­formán arányosan és igazságosan fogjuk végrehajtani az adóztatást és nem lesznek nehézségek a behajtásnál. A dohányjöve­déket 3,4 milliárdban, a határvámokat pedig 9,7 milliárddal irányoztuk elő. A földreformtól várható jövedel­met 4 milliárdra tesszük. Összegezve tehát 80 milliárdot irányoztunk elő bevételként. A költségvetésben nincsenek olyan intéz­kedések, amelyek új megterheltetés elé állítanák a közönséget. . Adórendszerünk teljesen ki van építve és befejezettnek tekinthető. csak a községi adóztatást kell még helyes mederbe terelni. Ezért törvényjavaslatot nyújtok be, a­mely a községi adóztatás kérdésével foglalkozik. A községi adóztatásnál ed­dig az volt a baj, hogy túlságosan összekapcsolódott az álla­nháztartással. Különösen az is baj volt, hogy elha­nyagolta a falut és nem biztosította a fejlődés lehetőségét. A benyújtandó tör­vényjavaslatnak az az alapelve, hogy másodrendűvé sülyeszti a pótadó­kat és új jövedelmi forrásokat nyit meg a községek előtt. Meg akarja teremteni az érdekeltségek szerint való adózást. Ami a kisközségek adóját illeti ott a jegyzői, a segédjegyzői illetménye­ket, úgy mint eddig, tovább is az állam fogja fizetni. Az államháztartásnak fő elve az lesz, hogy új kiadásokat csak akkor eszközöl­jünk, ha új bevételi források meg­nyitása azt megengedi. A korona értékének állandósulása bi­zonyos megnyugvást idézett elő. Nekünk mégis számolnunk kell a trianoni szer­ződés által teremtett helyzettel. Meg kell tanulnunk lemonda­ni az élet min­den vonatkozásában, mert jöhet egy olyan idő, amikor már nem a saját akaratunkból leszünk kénytelenek lemon­dani. A takarékosság szellemét kell belevinni a társadalomba. A kiadásokat minden vo­nalon apasztanunk kell. A mostani költségvetésben hu­­szonöt milliárddal vannak előirá­nyozva a kiadások. Az államadósságokról teljes számszerű­­séggel nem lehet előállni. Háború előtti adósságok három milliárdot adnak béke­beli korona értékben, a háború óta 61,4 milliárd az adósságunk, összesen tehát 64,4 milliárd. A háború előtti állami adósságok terhe a mai koronaértékben négy­száz milliárdot tesz ki, a békeszerződésből eredő terhek és hátralékok 170 milliárdot képviselnek, kétségtelen azonban, hogy ez az összeg az időközi barátságos összeköttetés ré­vén csökkenni fog. A költségvetésnek jelentékeny tétele a közalkalmazottak természetben való ellátása, ami a lisztellátással együtt 21 milliárdot tesz ki. A múlt esztendőben már kivontuk az ipari munkásokat és ki kell zárnunk jóformán mindenkit, kivéve a tisztviselőket. Mert ez bizto­sítja létfenntartásukat. Összesen 260 ezer igényjogosult marad 280 ezer állami alkalmazott közül, ebből még 4­2 ezer nő elesik, tulajdonképpen tehát 200 ezer tisztviselő természetbeni ellátásáról kell gondoskodni. A magasabb képesítésű tisztviselők szá­mát korlátozzuk. A tisztviselők mai tö­megével nem ilyen kis országnak, de egy nagy világbirodalomnak a közigaz­gatását is el lehet végezni. Az illet­ményeket egyszerűsíteni kell összevo­nással. A békeszerződés végrehajtásából fo­lyó kötelezettségek teljesítésére 5,8 mil­liárd korona van előirányozva. Ebben bennfoglaltatik a nálunk működő kül­földi bizottságok költségei. Rontja a helyzetünket, hogy állandóan bankóprésre vagyunk utalva, hogy a különböző szolgál­tatásokra fedezetet találjunk. Szükséges kivitelünk fokozása. Elsősor­ban mezőgazdasági termények és ál­latállomány állanak rendelkezésünkre, a­melyet a gazda a takarmányhiány miatt nem tarthat el. Ennek tehát éppen sze­génységünk miatt kell kimenni és az-

Next