Új Barázda, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
v 191?3 ^ * 11 23. március I, csál^r^k Ára 10 korona BúJ»pe«t, V. évf. 48. szám m hxrAtdíl iXOKiZCTÉSI ARAK : negyedévre 500.- korona, SEBRESZTfiSte: VI. kerület, Ó-utca 10. ssáv egy htfnapra 200.- korona. Egyes példányMdm Maelalanilf hétfS kivételével minThnnT Telefon szamok : 42-49, 198-04, éjjel 140-71 érő 10__korona. — Hirdetéseket meghatározott “ * meerumi"OV KIADÓHIVATAL: VI. kerület, ó-utca 10. száll! milliméter díjszabás szerint vess film kiadóhivatal Telefon ssilmok : 42—40, 108—94, éjjel 140—71 A korona ellen (—) izgalmas birkózás folyik a fővárosban. A tőzsdén egy sereg spekuláns hadat üzent a magyar koronának. Az egész ország szeme láttára iparkodnak leverni a budapesti börzsánerek a magyar pénzt. Mesterségesen verik föl a részvénypapírok árát. Izgató híreket terjesztenek, a korona bukását jósolják s idegesen keresik a papírokat. „Hosszúnak hívják ezt a komisz hadjáratot, mely a magyar földmivelő népet és a keresztény középosztályt újból milliárdokkal rabolja meg. Már-már úgy látszott, hogy a koronát sikerül nekik legyűrni egészen és leesik a márka színvonalára. De a korona mégis tartja magát s mindössze 002 ponttal tudták leverni. Az idők rendellenességéhez tartozik, melybe Közép-Európát a párisi békeerőszak vitte, hogy az állam alig talál eszközöket egy betörő banda ellen, mely ellene támad s hogy a társadalom nagy része, amely jól él és dőzsöl, tapsolva örül a betörő banda sikereinek, a tartós hossznak. Szomorú dolog, hogy bankok is vannak a magyar állam ellen támadó bandában, melyet a társadalom egy része is támogat. A korona értékének állandósulása az állam legfőbb érdeke. Aki ez ellen vét, az az állam érdeke ellen támad. Ha a börze az a hely, ahol a bűnös ostrom a magyar korona ellen folyik, akkor a börzét be kell zárni, míg nagyobb bajt nem tud okozni a betörő maffia. A börze se lehet kivétel. Nem lehet tűrni egy helyet, ahol szabadon szervezkednek a magyar állam ellen. A „jogrend" nevében, melyet a börziáner urak lapjaikban annyit nyekeregnek, valahányszor egy kaftános alaknak a szakállát megrántják, követeljük, hogy a börzét zárják be és tartsák mindaddig zárva, míg a börziánerek meg nem tanulják, hogy a magyar állam ellen nem szabad spekulálni. A mostani börzei fertőnek legveszedelmesebb járványa a kosztpénz. Ez az őrület elvon minden pénzt a termeléstől és ipartól. Pesti liberális csavargók, akik egész nap esznek, isznak és dőzsölnek és butonos bestiáikkal mulatnak, mindezt kosztpénzből űzik s röhögve szidják a „parasztot", aki dolgozik és nem érti, miért emelkedik — a drágaság. A börze, a kosztpénz és a hossz csinálják a drágaságot. A társadalom fogjon össze a kormánnyal és vigyék diadalra az ostromlott koronát. Be kell zárni a tőzsdét! Hatvany-Deutselh Lajos vagyonát is elkobozzák Sorra kerülnek az összes hazaárulók • Hatvany- Deutseh készítette elő az októberi összeomlást Csak a minap történt, hogy a nemzet felháborodása végre kielégítést talált Károlyi Mihállyal szemben, amikor a bíróság pártatlan ítéletével is hazaárulóvá bélyegezte a farkastorka grófot s máris újabb magánjogi kereset jutott a bíróság elé, amelyben a kincstár jogügyi igazgatósága egy másik októberi lovag, Hatvany- Deutsch Lajos báró vagyonának elkobzását kéri. Hatvany-Deutsch, mint a „Pesti Napló“ háború alatti főszerkesztője és az erkölcsi bomlasztásnak ilyenformán egyik vezérirányítója, a legszorosabban osztozik abban a felelősségben, amely hazaárulásáért Károlyira hárult. Ez az újdonsült mágnás mindazt a hatalmas vagyont, amelyet uradalmai, ipartelepei, cukorgyára neveltek naggyá és pedig naggyá tettek magyar odaadásból, magyar földmivesek és munkások vemekéből, mindezeket az óriási jövedelmeket az országrombolás szolgálatába állította. Amig Hatvany-Deutsch birtokai becsületes és közhasznú cikkekkel, terményekkel gazdagították a közfogyasztást, addig a lipótvárosi gazda, a saját maga által kieszelt destrukciós haditerv szerint ásta alá a nemzet biztonságát. Mérhetetlen a kár, amit ilyenformán ő, az idegen, nekünk, a szerencsétlen magyarságnak okozott és hogy a független igazságszolgáltatás csakúgy rásüti a becstelenség jegyét, mint kebelbarátjára, Károlyi Mihályra, ez kétségen felül áll. Az 1922—23. évi költségvetés hiánya aranykoronákban megfelel a békebeli költségvetés hiányának A pénzügyminiszter ismertette a legfontosabb tételeket Takarékosságot sürgetett az egész vonalon Kállay nagy beszéde a költségvetés benyújtásakor — A nemzetgyűlés mai ülése — Az elnöki előterjesztés és több formaság elintézésében Kállay Tibor pénzügyminiszter emelkedett szólásra és beterjesztené az 1922—23. évi költségvetést. A magyar állam 1922—23. évi költségvetése 406 milliárd hiánnyal zárul. A költségvetés két részből alakult. Az egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete és a közadókból folyó bevétel, a másik rész az üzemek kiadása és bevétele. Ha általánosságban nézzük, a kiadások hatszoros, a bevételek pedig az előző költségvetéshez képest hétszeres emelkedést mutatnak. Az elmúlt esztendőben 11,5 milliárd volt a költségvetés hiánya. Azonban figyelembe kell venni, hogy a költségvetés akkori előkészítése 0,81 koronás alapon történt és ha ezzel a mostani helyzetet összehasonlítjuk, látjuk, hogy a kiadások emelkedése valamivel kevesebb, mint négyszeres, a bevételek emelkedése pedig valamivel több. Ez megfelel annak az aránynak, amely a 0,84-es és a 0.23-as korona között fennáll. Ha az 1914—15. évi költségvetést a mai Magyarországra alkalmazzuk és a területváltozásnak megfelelően annak negyven százalékát vesszük, látjuk, hogy kilencvenmillió arany korona hiánnyal zárult. Ha összehasonlítjuk a mostani költségvetést és átszámítjuk arany koronára, a hiány ugyancsak ennek a kilencvenmillió arany koronának felel meg. Békeidőben a felmerült hiányt, mely a költségvetésben mutatkozott, lehetett külföldi kölcsönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Többször felhangzott az a kívánság, térjünk át az aranykorona számításra, amely nincs kitéve folytonos változásnak. Ezt nem valósíthatjuk meg addig, amíg nincsenek meg belső előfeltételeik. A költségvetést csak azért terjesztettem elő, mert szükséges, hogy minden tételét megvitassák. Amidőn másfél évvel ezelőtt a miniszteri széket elfoglaltam, azokra a kérdésekre voltam elsősorban figyelemmel, amelyek akkoriban időszerűek voltak. Feladatunk volt új adórendszert teremteni, amely egyszerűen hajtható végre. Fokozni kellett az adóbevételeket a gazdasági helyzetnek megfelelően és tekintettel kellett lenni arra, hogy erőszakos intézkedések ne akadályozzák meg az ipari fejlődést. A forgalmi adóból várható legkiadósabb bevételünk 34 milliárd korona, a fogyasztási adó pedig 10,8 milliárddal szerepel a költségvetésben. A földadóból, az őszi befizetések alapján, 10 milliárd van előirányozva. A jövedelmi adó hozadékaképpen 8 milliárdot vettünk fel. Reméljük, hogy egyformán arányosan és igazságosan fogjuk végrehajtani az adóztatást és nem lesznek nehézségek a behajtásnál. A dohányjövedéket 3,4 milliárdban, a határvámokat pedig 9,7 milliárddal irányoztuk elő. A földreformtól várható jövedelmet 4 milliárdra tesszük. Összegezve tehát 80 milliárdot irányoztunk elő bevételként. A költségvetésben nincsenek olyan intézkedések, amelyek új megterheltetés elé állítanák a közönséget. . Adórendszerünk teljesen ki van építve és befejezettnek tekinthető. csak a községi adóztatást kell még helyes mederbe terelni. Ezért törvényjavaslatot nyújtok be, amely a községi adóztatás kérdésével foglalkozik. A községi adóztatásnál eddig az volt a baj, hogy túlságosan összekapcsolódott az állanháztartással. Különösen az is baj volt, hogy elhanyagolta a falut és nem biztosította a fejlődés lehetőségét. A benyújtandó törvényjavaslatnak az az alapelve, hogy másodrendűvé sülyeszti a pótadókat és új jövedelmi forrásokat nyit meg a községek előtt. Meg akarja teremteni az érdekeltségek szerint való adózást. Ami a kisközségek adóját illeti ott a jegyzői, a segédjegyzői illetményeket, úgy mint eddig, tovább is az állam fogja fizetni. Az államháztartásnak fő elve az lesz, hogy új kiadásokat csak akkor eszközöljünk, ha új bevételi források megnyitása azt megengedi. A korona értékének állandósulása bizonyos megnyugvást idézett elő. Nekünk mégis számolnunk kell a trianoni szerződés által teremtett helyzettel. Meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vonatkozásában, mert jöhet egy olyan idő, amikor már nem a saját akaratunkból leszünk kénytelenek lemondani. A takarékosság szellemét kell belevinni a társadalomba. A kiadásokat minden vonalon apasztanunk kell. A mostani költségvetésben huszonöt milliárddal vannak előirányozva a kiadások. Az államadósságokról teljes számszerűséggel nem lehet előállni. Háború előtti adósságok három milliárdot adnak békebeli korona értékben, a háború óta 61,4 milliárd az adósságunk, összesen tehát 64,4 milliárd. A háború előtti állami adósságok terhe a mai koronaértékben négyszáz milliárdot tesz ki, a békeszerződésből eredő terhek és hátralékok 170 milliárdot képviselnek, kétségtelen azonban, hogy ez az összeg az időközi barátságos összeköttetés révén csökkenni fog. A költségvetésnek jelentékeny tétele a közalkalmazottak természetben való ellátása, ami a lisztellátással együtt 21 milliárdot tesz ki. A múlt esztendőben már kivontuk az ipari munkásokat és ki kell zárnunk jóformán mindenkit, kivéve a tisztviselőket. Mert ez biztosítja létfenntartásukat. Összesen 260 ezer igényjogosult marad 280 ezer állami alkalmazott közül, ebből még 42 ezer nő elesik, tulajdonképpen tehát 200 ezer tisztviselő természetbeni ellátásáról kell gondoskodni. A magasabb képesítésű tisztviselők számát korlátozzuk. A tisztviselők mai tömegével nem ilyen kis országnak, de egy nagy világbirodalomnak a közigazgatását is el lehet végezni. Az illetményeket egyszerűsíteni kell összevonással. A békeszerződés végrehajtásából folyó kötelezettségek teljesítésére 5,8 milliárd korona van előirányozva. Ebben bennfoglaltatik a nálunk működő külföldi bizottságok költségei. Rontja a helyzetünket, hogy állandóan bankóprésre vagyunk utalva, hogy a különböző szolgáltatásokra fedezetet találjunk. Szükséges kivitelünk fokozása. Elsősorban mezőgazdasági termények és állatállomány állanak rendelkezésünkre, amelyet a gazda a takarmányhiány miatt nem tarthat el. Ennek tehát éppen szegénységünk miatt kell kimenni és az-