Új Barázda, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1988. április 1, vasárnap _ Ara 20 karolva Budapest, V. évf. ^­4. szám­­ MBilm ELŐFIZETÉSI Alhír ! negyedévre 850 kor., egy SZERKESZTŐSÉG: TI. Kerület, Ó -utca 10. szám nőnapra .iOO teor„Ugye» példánysajtm ára IBI!»«■. Mariftlantk kfjifl IrhétrlÜT^1 mioroim.. I.l.fon Bűnök: 42-40, 198-04, éjjel 140-71 va.ftrnapolum catroopnylwWaowjjewnia atfpwwwei lum­ueiUM­i XUDánumi TI. kerülat, ő-utca 10. szán. tcsere milliméter dtfrmMa w-trt Mslikn* Telefon nttmok I 49-49, 108—04, éjjel 140-71 C • 1923 m­.­­ f . , fL tfW nV Feltámadás írta Buday Barna Husvétkor, feltámadás ünnepen, mi másról elmélkedhetne a magyar lélek, mint hazájának feltámadásáról. Mióta a balsors porba sújtott ben­nünket, azóta a magunk nemzetén látjuk beteljesedve Jézus fenséges tragédiáját. Mindég voltak golgotai utak és keresztre feszítések, mióta a világ van, mi is ferogytunk már néhányszor a kereszt súlya alatt és feltörtünk már néhány sírból. A nemzedékek, melyek a régi szenve­déseket viselték, porrá váltak, el­tűntek, de a nemzet megmaradt. Megmaradt, mint a kivágott fal, a melynek új hajtása támad a gyöke­réből. Koronánk, virágunk, törzsünk most mind megrongálva, letörve, elmetsz­ve. Hanem létünk gyökerét még tartja a magyar humusz. Míg ez a gyökér halálosan meg nem­ sérül, vagy el nem rothad, addig nincs itt a halál. Addig régi, ezredéves lé­tünk feltámadásában is bízni lehet. Csodatevést ne várjunk, de kis­hitűségre sincsen ok. Jó sokat visszaszereztünk már a nagy összeomlás óta életünk elve­szett értékeiből. Romok temettek el bennünket s nézzétek, mit terem­tett négy év munkája. Visszaállí­tottuk az alkotmányos élet rendjét, a törvények uralmát, a szilárd jog­­biztonságot. Serény munka folyik az őstermelésben, az ipari műhelyek szaporodnak, kereskedelmünk áttörte magát az ellenséges sáncokon és szellemi életünk is nekilendült. Új egyetemben teremtettünk otthont a közgazdasági tudományoknak, szín­házlátogatóink, újságolvasóink m­eg­ sokasodtak;­­új társadalmi intézmé­nyek jöttek létre a magyar kultúra és a nemzeti eszmény­ek ápolása cél­jából. Lázas szervezkedések, nagy reformmozgalmak zajlottak le, ame­lyekben itt-ott talán több hév és tü­relmetlenség volt és van a kelleté­nél, de amelyek bizonyságai is nem­zet pezsgő életerejének. A magyar nem fáradt ki még az életben. Forr benne az erő, forralja gondolatait és érzéseit a keserű ital, mit a balsors kehelyébe öntött, for­ralja lelkét az az akarat, hogy az életútjába fektetett nehézségeket át­törje, így kezdődik a feltámadás. Nem egyszerre támadnak fel a nem­zetek, hanem a napról-napra való fej­lődés során. A nemzetek életében a fejlődés és a pusztulás, az élet és a halál folyamata örökös. Napról-napra jobbra vagy balra tolódik egy-egy mozdulattal a mérlegmutató s ezekből az apró mozgásokból adódik ki a bu­kás vagy az emelkedés. Mi emelkedünk. A forradalmi bukásból már feltá­maszkodott hazánk. Azóta perelve dol­gozunk. Perelünk a sorssal, perelünk egymással, robogva utaztuk keresztül a harag, a gyűlölködés és a megtor­lás állomásait Azt hiszem, a legköze­lebbi állomás, amely a feltámadás út­ján reánk vár, az, hogy szeressük egy­mást. Mert csak megértéssel és szeretettel szabadíthatjuk fel belső erőnket az osztályköröktől hazánk közös céljaira és csak a közös célokon keresztül szolgálhatjuk a ma­gunk jobb jövőjét ................. Húsvéti ünnepén Feltámadunk ! Ki csügged még e szentelt hajnalon, Mely felnyitá a néma sziklasírt És angyalaikról zengte szét a hírt: Feltámadott l Feltámadott l Ki kétkedhet még most is: nincs halál ! Harangok nyelve hirdet életet S millióknak ajka zeng szent éneket: Haltéin ja l Hallehtja l Hő éltet önt az arany napsugár, Pacsirtaének száll a földre le S vidám reménység permetez vele: A sírnak árnya nem örök l A barna ágon duzzad már a rügy, A sok virág a réten mind kacag S vig madárszivek himnuszt mondanak Az életről, az életnek l Örök életnek husvét hajnalán, Ki hát a csüggedt, gyáva, hirtelen. Kinek szívében kísért sirverem, Mikor az élet dala zúg? Kiket balsorsnak gyászos járma sújt S népek vérszomja keresztfára vont, Hígyjük, mit nékünk husvétnapja mond: Feltámadunk ! Feltámadunk ! Turchányi István. fő Raffay Sándor püspök a falu kérdéseiről A birtokreform hátraszoritja az egykét — A falu művelő­dését egész­ erővel fel kell karolni — A községi tisztviselők időnkint kerüljenek megújuló választás alá­ ­ Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A húsvéti ünnepek’közeledtével fel­kerestük a magyarországi evangélikus­­ság szellemi vezérét, Raffay Sándor dr. bányakerületi püspököt és meg­kérdeztük őt néhány, falut érdeklő kérdésre vonatkozólag. A­ főpásztor alább rendkívül érdekes szempotokat vet fel az általános falupolitika, a köz­igazgatási reform és az egyke tekinte­tében. Nyilatkozata, amelyet az Új Barázda munkatársa előtt tett, szőről­­szóra a következőkép hangzik: — A falupolitika terén — úgymond — példátlanul sok a tennivaló. A falura eddig csak libáért, meg lisztért mentek a váro­siak, de egyáltalán nem gondoltak rá, hogy­­ ezeket az anyagi kedvezéseket erkölcsiek­kel, értelmiekkel viszonozták volna. A kul­turális csereforgalom teljesen ismeretlen valami volt mind a mai időkig a faluval való kapcsolatunkban. Hiszen az útfejlesz­téstől kezdve a ruházkodásig minden vo­natkozásában elmaradt a falu vagy csupán lagymatag megnyugtatásokat kaphatott ed­dig. Pedig a falu embereiben akkora a kultúra vágya, hogy ha másképpen összeköt­tetésbe jutni a várossal nem tudtak, hát beküldötték a leányukat szolgálni, aki rendszerint megint csak a város árnyolda­lait ismerte meg. Állam és társadalom még ma is rengeteget vétkezik a falu el­len. A faluszövetségek és más hasonló intéz­mények igen rokonszenvesek el­őttem, de valahogy több életet szeretnék bennük látni, mely életet akár állami segítséggel, akár egyéb támogatással kell kölcsönözni nekik. Nyilvánvaló, hogy a falu igen há­lásan viszonozná ezt a szívességet. Melyek volnának a közvetlenül érintkező szervek ? Hát itt vannak például a Bélistás tisztviselők, akik között bizonyára akadnak sokan, akik arra valók, idealista, lelkesedő, melegszívű faluapostolok lennének. Kizárólag az embe­rek megválogatásán áll ennek a gondolatnak a sikere és akiket illet, azoknak figyel­mébe ajánlom.­­ Az egész magyar közélet minden területén több szerepet juttatnék a jövő­ben, az egyéni felelősségnek, a közösségek, képviselőtestület meg-megújuló bizalmá­nak, a munkaképességnek és a teljes erejű helytállási szándéknak. Ha például a szolgabírót hat évenkint új választásnak lehet alávetni, nem értem, miért ne lehetne a jegyzői állást is bizonyos hosszabb idő­tartamra szóló választással betölteni. Az élethossziglan való hivatal szintén hozzá­járul ahhoz, hogy petyhüdtté tegye a nemzeti vérkeringést. A közigazgatási reform dolgát jómagam természetesen nem szakemberként, csupán ötletekkel szolgál­hatom, de mint közéleti szereplő, rendkívül fontosnak tartom, kivált a falusi tisztvise­lőkre nézve, a kézbentartás rendszerét. A centralizmusnak meg­vannak a maga előnyei és ezeket a reform keretén belül is érvényesíteni kell. Az önkormányzatnak természetesen továbbra is nagyobb szerepe lenne, de én valahogy, ha rajtam állana, a választóközönségtől való nagyobb füg­gésnek vetném alá a tisztviselőt, bele­értve akár a lelkészt is. Józan és közérdekű eljárásnak vélem, ha semmiféle közhivatalt nem töltenének be élethossziglan és ha nem csupán fegyelmi úton lehetne eljárni hanyag, munkájukat semmibe vevő hiva­talnokok ellen. Világos, hogy minden emberi dolog gyarló és nagyon ügyelni kellene rá, hogy a bírálni hivatott szervek csakugyan pártatlanok és hivatásuk magas­latán állók legyenek, de bizonyos fegyel­mező radikalizmusnak erős szüksége áll fenn.­­ A magyar társadalmat pusztító leg­fájdalmasabb betegségek közé tartozik az egyke. Ez, szerintem, kényelmi, hiúsági és gazdasági szempontokból táplálkozik. A kényelmeskedésen neveléssel lehet eny­híteni és e tekintetben az egyházakra és iskolákra elsőrendű feladat hárul. A hiú­sági szempontot társadalmi propagandával kell egyensúlyozni azzal, hogy beleedzzük az asszonyok lelkébe a meggyőződést, hogy az anyaság a leggyönyörűbb hivatás minden földi kötelességteljesítés között. A gazdasági nehézségek kiküszöbölése ter­mészetesen csakis gazdasági intézkedések­kel hozható létre. Ahol az egykét vagyoni kapzsiság alapozza meg, ott nem lehet egyéb kilábolást remélni, mintha az egykés családok földjét a birtokreform útján igénybe vesszük és azt a nagycsaládi nincstelenek között osztjuk széjjel. Meg vagyok róla győződve, hogyha minden illetékes kellő komolysággal fogja fel az egyke ellen a maga misszióját, akkor ez a kórság lényegesen meggyengíthető, sőt leküzdhető. F. a.

Next