Új Barázda, 1924. április (6. évfolyam, 76-82. szám)
1924-04-01 / 76. szám
Nm* &F8- r _l l»31 április 1, kedd__________ Al^SS CCMH ÍC®ÍP®H0 jBfldapest,I. évf. szám UJ BAHálM KIOFIZETÉSI AKIK: negyedévre 38.000 kor., egy SíntIlKSZTfisCfl: VI. kerület, O utca 10. szánt hónapra 13.700 kor. lSffyes peldány Ara 600 kor., liAlITS miniianniin Telefon szamok: 43—49, 198—04, éjjel 140—71 vasárnapokon 1000 korona. — Hirdetéseket mllll- HiegjeiCPIKHCUO KlTCieieTel UIlliaeilUHP 11IAIMIS1IVATAI, VI. kerület, Ó-utca 10. szám méter díjszabás szerint vesz fel a klaildhivatal. Telefonszámok 43—49, 198—04, éjjel 140—71 A Lerongyosítás politikája A szociáldemokrata szakszervezetek vasárnap tartott kongresszusán rendkívül szenvedélyes hangú viták folytak le. A szervezett munkások elégedetlenek a gazdasági viszonyokkal, de nincsenek megelégedve a szociáldemokrata politikusok működésével sem. Éles kifakadások hangzottak el a parlamenti párt szereplése ellen. A munkások úgy látják, hogy képviselőik nem törődnek eléggé a munkásság gazdasági érdekeivel. Meddő politizálással foglalkoznak, ahelyett, hogy a munkásság életlehetőségein igyekeznének javítani. Kabók Lajos szocialista képviselő az elégedetlen hangulat élére akart állani azzal az indítványával, hogy a szervezett munkásság szerezzen fegyvert az üres öklébe és rendezzen általános sztrájkot. Ugyanerre biztat most a német kommunista párt is. A magyarországi szocialista munkásoknak azonban egyelőre volt annyi belátásuk, hogy a mérsékeltebb szellemű javaslatokat fogadták el. Mi magunk sem tarthatjuk megokolatlannak a munkásságnak az élet drágasága miatt emelt panaszát. Való az, hogy a munkabérek alul maradtak a drágaság szintjén. Ezzel szemben azonban kétségtelen, hogy a szervezett ipari munkásság közelíti meg leginkább a békebeli keresetet. A szellemi munkások messze elmaradtak tőlük és visszamaradtak a mezei munkások is. Az a tudat azonban nem elégíti ki az ipari munkásokat, hogy ők vannak elől. Még a nyolcezer korona órabérért dolgozó munkásoknak is nehéz az élet, mert a drágaság szörnyetege minden keresetet elnyel. Az volna tehát a logikus igyekezet hogy a drágaság szörnyetegét tegyük ártalmatlanná. Ez a törekvés azonban nem jellemzi a szocialisták parlamenti szereplését. Ők nem a drágaság anarchiáját előidéző okokat igyekeztek megszüntetni, hanem a politikai rendszer jogrendi jellegét és keresztény irányzatát ostromolták. Nekik az internált kommunistákért és a kiszökdüsütt emigránsokért jobban fájt a fejük, mint a munkások gazdasági boldogulásáért. Buktatni, büntetni, felforgatni mindent a politikai hatalom visszaszerzéséért: ez volt az igazi programjuk. Csakhogy ezzel a politikával nem lehet megjavítani a gazdasági viszonyokat. Ez a politika a romboló elemek munkáját segíti. Most is azon tanakodik a szocialisták parlamenti pártja, hogyan lehetne megbuktatni a külföldi kölcsönnel kapcsolatos javaslatokat. Pedig éppen ezek a javaslatok hoznák a drágaság anarchiája ellen az egyetlen gyógyszert. az állandó értékű koronát, amely a koronarontásra épített spekuláció mérgét kifiajtja a gazdasági élet szervezetéből. Stabil pénz az első feltétele annak,, hogy az áruk , drágulásának fokozódása megszűnjék s a munkabérek hozzá igazodhassanak a szükségleti cikkek árához. A külföldi kölcsöntől várható megszilárdulás mérhetetlenül javítani fogja a munkások helyzetét. A szociáldemokratáknak azonban nem kell ez a megszilárdulás. Nekik olyan viszonyok kellenek, amelyek nem engedik gyógyulni az elégedetlenség kesevényét. Nekik nem fokozatos javulás kell, hanem reménytelen sülyedés, amely a nagy tömegeket kétségbe ejti s amely a vörös öklöt arra ösztönzi, hogy megint lesújtson s a polgári társadalom politikai rendszerét összezúzza. Az lesz a szocialista politikusok legnagyobb veresége, ha a polgári pártok a talpraállás programmját keresztülviszik s ezzel javítani fognak a munkásság helyzetén. Javítani a szocialista vezérek ellenére is ! Falunap Gyönkön Pesthy Pál igazságügy miniszter a „Falu" Országos Földmives Szövetség nagygyűlésén — Az agrárszervezkedés szükségessége — Az UJ BARAIRA tudósítójától — Lélekemelő ünneplés keretei között folyt leGyönkön vasárnap délelőtt a :„Falué. Országos Földmives Szövetség zászlóbontó nagygyűlése, amelyen Tolna s Baranya vármegye gazdaközönsége bizonyságot tett arról, hogy a magyar társadalmi osztályok megszervezése s az egységes agrártábor megteremtése az a fundamentum, amelyre a jobb jövőt felépíthetjük. A nagygyűlésre leutazott Pesthy Pál igazságügyminiszter, Marschal Ferenc dr., Perlaky György, Bródy Harrach Tihamér dr. és Kálmán Imre nemzetgyűlési képviselők, Steinecker Ferenc dr. egyet, tanár, aFalvi Szövetség alelnök igazgatója, Balogh Gyula igazgató és Szekeres László dr. szövetségi főtitkár, Tolna vármegyét Jankó Ágoston főispán, a környékbeli nagybirtokosságot pedig herceg Sulkovszky Viktor képviselte. A budapesti vendégek a délelőtti vonattal érkeztek meg Gyünkre, ahol az állomáson Retek ■ Oszkár dr. gyönki főszolgabíró üdvözölte a megérkezőket. A fogadtatás után a vendégek kocsira szálltak és a környék gazdaközönségének kocsitáborától kisérve behajtattak a szőnyeggel és zászlókkal feldiszíített községbe, ahol az ünneplőbe öltöző sokaság és a gimnázium fiú- és leánynövendékének sorfala között a nagygyűlés helyére, a Kossuth térre érkeztek. Az igazaágügyminiszter elismeri a Maius-Szövetség nagy eredményeit A község főterét hatalmas tömeg lepte el, amelynek soraiban a helybeli intelligenciá s ,a gazdákon kívül ott láttuk a járás 24 községének, valamint a szomszédos Baranya vármegyének is a kiküldötteit. A nagygyűlés megkezdése előtt a zenekar eljátszotta a Himnuszt, amelynek elhangzása után Várkonyi Imre, a községérdemes főjegyzője nyitotta meg a gyűlést s átadta a szót Keck László dr. ügyvédnek, aki a választókerület nevében üdvözölte Pesthy Pál igazságügyminiszt tért, mint a kerület képviselőjét, aki újabb magasabb elfoglaltsága dacára is mindig talál időt arra, hogy, részt vegyen a Falu Országos Földmíves Szövetség munkájában, abban, amelyben a magyar gazdatársadalom szociális, kulturális, főleg gazdasági előmozdítását célozza. Az üdvözlés után Pesthy Pál igazságügyminiszter emelkedett szólásra s beszédében hangsúlyozta, hogy nagy feladat vár a falura, mert neki kell megtermelnie azokat az értékeket, amelyekkel ennek az országnak erejét biztosítani lehet s az ő meggyőződése, hogy az ország gazdasági alapja a földmivelés, mert csak virágzó földmivelés mellett virul a kereskedelem és az ipar. A Falu Szövetség, a gazdaközönség megszervezése terén óriási nagy eredményeket ért el, úgy, hogy ma már ott állunk, hogy a magyar falu is végre elfoglalja azt a helyet, úgy a társadalmi életben, mint a közgazdasági életben, valamint a politikában is, amely súlyánál és tekintélyénél fogva őt megilleti. A gazdatársadalom egységesítésének az eszméje az az építő munka, amelyért küzdeni és amelyért harcolni nem szűnhetünk meg soha. Mindig örömmel látja 8 .--Fah. Országos Földmives Szövetség működését, mert tudja, hogy célja nemes. Az egységes agrártábor megteremtése segíteni fog bennünket a lét és nemlét kérdéseinek megoldásában. A miniszter beszéde után Steinecher Ferenc dr. alelnök igazgató szólott a szövetség nagy feladatairól s arról, hogy eddig azért volt mindig baj, mert minden egyes falu járta a maga külön útját s élte a maga egyedi életét szigoruan elzárkózva a köz, a nagy egyetemesség érdekei elől. A jelen nagy bajai csak akkor szűnnek meg, ha végre egymásra találunk. Perlaky György nemzetgyűlési képviselő német nyelvű beszédében rámutatott arra, hogy a Baranya vármegyei gazdatársadalom rövid idő alatt sok oly gazdasági s ipari intézményt létesített, amely a falus város népének érdekeit mozdítja elő. Iparosítani gazdaságainkat — úgymond — s felkarolni a háziipari dolgok készítését, ez a jelszó. Majd Balogh Gyula, a szövetség igazgatója, ismertette az új alapszabályokat, kiemelve, hogy az a szervezeti öszszetartás, amely képes a szocialista tömegeket megmozgatni, menjen át gazdálkodó népünk húsába, vérébe és lelkébe is. Ne sajnáljuk a fáradságot, mert a jövőt alapozzuk meg, de csak akkor, ha a falvak társadalma tömörül céltudatos irányítás mellett. Végezetül Szekeres László dr. szövetségi főtitkár a gazdatársadalom szervezetlenségének fő okát abban jelölte meg, hogy érzéketlenek vagyunk a nagy nemzeti létkérdések iránt és abban, hogy az alapos kitartó, összedolgozó akaraterő nincs meg bennünk. Olyan a magyar gazdaközönség, mint a kavicshalmaz, külsőleg együtt van, de