Új Barázda, 1924. november (6. évfolyam, 232-257. szám)

1924-11-01 / 232. szám

J ■ ■ í hív (\ x&VAv■íV. ■)'i. j, felsz űrhh-f ü.\ V, 1 ni i­­......Miigi n A halottakról " Küszöbén vagyunk azoknak a na­poknak, amelyeken az élők világa a holtak felé fordul s el nem olvadó emlékezésünk jeleként gyertyákat gyújtunk fel szeretteink sirhalmain. Dús aratása volt a halálnak ebben az utolsó évtizedben, olyan, amilyen a történelem ezeréves viszontagságai között is alig adódott. A magyar ifjúság szine-java sirkertekbe költöz­ködött át s a lelki seb, mit haláluk okozott, még mindig ég az özvegyek és árvák lelkében, sis a hősi halottak és vértanuk mellett temetőben fek­szik a fél nemzet is. De hogy a nemzetnek a kisebbik része mégis megmaradt, azt azoknak köszönhetjük, akik vérüket ontották a hazáért, efeléjük forduljon legelső­sorban a hálás emlékezet, akik a legnagyobb áldozatot hozták értünk, az élve maradottakért, ő mindenki, aki sirkantjuk mellett elhalad, legyen legalább egy szál virága a sírdomb feldíszítésére. De emlékezzünk meg azokról a nagyjainkról is, akik azzal váltak mél­tókká , örök kegyeletre, hogy hasz­nosan tudtak élni a hazáért. Meg­tanulhattuk a reánk Szakadt esemé­nyek súlya alatt, hogy­ a haza minden, mert annak virágzásában és jólété­ben vagy romlásában a legutolsó polgár is osztozik, aki tehát a haza üdvének szentelte életét és eszmé­nyiemi odaadással dolgozott a köz­­jólétért, az méltán megérdemli, hogy emlékét a kegyelet minden rendel­kezésére álló eszközével megtisztel­jük. Szeretteink sírhalmára pedig vigyük oda a bánat harmataként könnyein­ket. Egész tenger telne már ki azok­ból a könnycseppekből, amelyekkel a magyar földet a bús szivüek meg­öntözték, de belőle mi sem veszett kárba. Mert azt hiszem, az örök üd­vösség hazájában minden értünk hul­latott könny ragyogó gyöngy ék­szerünkké válik s ez az egyetlen disz, mely Isten szeme előtt meg­­állhat. És nagyon-nagyon szegény az az egykori földi lakó, akinek rideg és szeretet télen életére száraz sze­mekkel emlékeznek vissza a hozzá­tartozóik­. Díszítsétek hát fel az el­költözőiteket a felzokogó szeretet gyöngyeivel! Hazánk elveszett részét azonban ne sírassuk. Az nem halt meg, csak az erőszak bitorlásának sorsát szenvedi és ettől a sorstól nem a lemondóan síró szem, hanem csak a bízó sze­retet hatalma válthatja meg. Most át­gázolt rajtunk a világesemények ke­reke, hanem hát ez a kerék forog ­­m luiBadazSfl 23 szelvénye 1934. november I, szombat #ül*£l BÖKJ?! I­­CQ9*€diÉI£i Budapest, VI. évf. 232. sa.» jr ELŐFIZETÉSI ARANI: negyedévre 58.000 kor., egy * SZI'BIÍKSZTÖSÍHI VI. kerület, Ó-utca 10. szám IXSnapra 30.000 kor. Egyes példány ára 1000 kor.. Megftelenik hétfő kivételével mindennil. Telefon­számok : 48-40, 108-04, éjjel 140-71 vasárnapokon 1500 korona. — Hirdetéseket mim. Megjelenik HEI­U MlreieiCiei niIUUeUHHp KIAllrtlUVATAL­­ VI. kerület, a-utca 10. siftm méter .)f|*zat.A* szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefon számok : 48—40, 108—04, éjjel 140—71 Hazatért h­ősi halottatok szüntelenül s kerülhetünk még felül­re is. Üzenjük meg az elhunyt hősök­nek, hogy nem hiába haltak meg, mert a szent célok érdekében ontott vércseppek a nemzet szivébe hulla­nak vissza, innen táplálják az em­lékezést, az akjukatot és­ a jellemet s igy lesz a hősfilmuk­ból dicső jövőt Bod János miniszter a kisü­stön főzés rendezéséről A kisüstököt az állatit látja el órával — Tíz százalékra emelték az adókedvezményt — A döntés csak gazda­sági szempontok szerint történt — Az Új BARÁZDA tudósítójától — A kisüstön való­­szeszfözés ügyében tartott tanácskozásokról és a pénzügyi kormány, valamint az érdekeltségek kö­zötti megállapodásokról Bod János mi­niszter a következőket mondotta az Új Barázda munkatársának: " A kisüstön való szeszfőzés ügyé­ben kiküldött bizottság a kérdést va­lamennyi szempontból a legalaposab­ban megvizsgálta és olyan megoldásra törekedett, amely az összes érdekeket kielégíti. A bizottság tagjai annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy a kisüst problémájának megoldását kizá­rólag gazdasági szempontból kell meg­ítélni, hogy ez után anyag és érték veszendőbe ne menjen, senkinek sem volt célja azonban az államkincstárt bevételeiben megnyéldíteni. Alapos vita után a bizottság egy­hangúan elfogadta Alatschall Ferenc nemzetgyűlési képviselő álláspontját az adózás módjára kézve. Ennek értelmé­ben úgy határoztunk, hogy eltekintünk átalányozástól és a bizottság tovább­ra is az órarendszer fenstartását fo­gadja el azzal a kikötéssel, hogy­ az egyes kisüstöket mérsékelt bér mellett az állam látja el órával. Az államkincstár ezzel kapcsolatban kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy az egyes pénzügyőri szakaszok felha­talmazást kapnak az órák megjavítá­sára. Ilyenformán, ha az óra megrom­lik, a kijavításnak legkésőbb 24 órán belül be kell következnie.­­ A finomító- és főzőkészülékek zártak lesznek, ennek következtében azok a nehézségek, amelyek most je­lentkeztek a cefre kifőzésénél és a nyers-szesz finomításánál, hogy t. i. a helyiségeknek elkülönítve kellett len­niük, megszűnnek, mert a Zárt készülé­kek alkalmazásával meg­van a kellő biztosíték, hogy­ a főzést és finomí­tást egy helyiségben is lehessen vé­geztetni. ■ ■ — Az államkincstár e­­dig öt szá­zalék engedményt adott az óra mel­lett való főzésnél. Tekintettel arra, hogy ez a rendszer az ellenőrzést rendkívül megkönnyíti és a költsége­ket csökkenti, az államkincstár az adókedvez­ményt tíz százalékra emel fel. A szeszfőzésre való jogosultság kér­désében a bizottság elfogyni a pénz­ügyi kormány által módosított -azt* az áll*- ■ indítványt, amely szerint a kisüst elnye­résére jogosultak a termelők gazdasági és erkölcsi testületei, tehát termelő szö­vetkezetek, gazdasági körök, olvasó kö­rök, földműves egyletek, alkalmi egye­sületek stb. Ezek után következnek a községek, ott pedig, ahol e két csoport nem tudja kielégíteni az igényeket, azaz nem tudja feldolgozni a rendelkezésre álló anyagot, ott magánegyének is nyer­hetnek, kisüstve engedélyt. Magánegyé­nek ugyancsak nyerhetnek engedélyt ott is, ahol termelő érdekeltségek és köz­ségek szeszfőzéssel nem kívánnak fog­lalkozni. ■— Az átmeneti időszakról egységes vélemény alakult ki a tárgyalások so­rán. A bizottság az átmeneti időtől el­állott. Tette ezt azzal a kikötéssel, hogy a kormány gondoskodik a szükséges bérórák azoknnal való rendelkezésre bo­csátásáról. A bizottság az átalányolási rendszert azért ejtette el, mert a ter­melőket mentesíteni akarja a zaklatás­tól, amelyek az átalányozással, illetve annak ellenőrzésével kapcsolatosak.­­ Felmerült a tanácskozások során az az óhaj is, hogy lisztes anyagok­ból lehessen kisüstön szeszt főzni. A mezőgazdasági és ipari szeszérdekeltsé­­gek ez­etén nem foglaltak állást, azza­l a kikötéssel azonban, hogy a lisztes anyagokból való szeszfüzés azonos fel­tételek mellett történjen, mint a me­zőgazdasági és ipari szeszgyáraknál. A pénzügyi kormány a bizottság határo­zata folytán most már sürgősen fo­lyamatba teszi azokat az intézkedése­ket, melyek a megállapodások gyakor­lati és késedelem nélkül való végre­hajtását eredményezik. A reformáció emlékünnepe — Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A reformáció emléknapját ezidén is áhitatos lélekkel ülték meg a magyar protestánsok. A fővárosban zsúfolásig megteltek a templomok, a Kálvin-tér református templomból a hívek nagy­része ki is szorult s künn az utcán több száz ember várakozott, hogy ké­sőbb mégis bejuthasson a templomba. A Kálvin-téri templomban délelőtt 10 órakor Ravasz László református püs­pök prédikált. Erre az istentiszteletre katonazenekar kíséretében a nemzeti hadsereg református tisztjei is felvo­nultak. A Deák-téri evangélikus temp­lomban 10 órakor katonai istentisztelet volt, 11 órakor pedig Raffay Sándor evangélikus püspök szónokolt. Budán Haypál Bence prédikált. A fasori re­formátus templomban délután vallásos összejövetelt tartottak, amelyen Perrie Lajos montpellier theológiai tanár fran­cia nyelven szónokolt. A régi képviselő­­házban pedig a Bethlen Gábor Szövet­ség meghívására valamennyi protestáns egyház együttes emlékünnepélyt tartott, amelyen Katpy Béla evangélikus püs­pök mondotta­­ti ünnepi beszédet.

Next