Új Barázda, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

­ mm-1. #) uf r/óáL ^ r ''T ## raovegmiber 1, vasárnap _Ara 8500 korona' Budapest, Vgl. évi. 2%7. sg. in MBlian­ EMl AfitAHI egész évre SIZO 000 kor., II. Kerület, (D-utea ill. *»v.üiu fél évre 110.000 kor., medert évre 58.000 kor., e^j Mpiriéléll­li hétfi kiváÉAi^VAl liilldenniaD Telefon szériok: 42-49, 198—04, éjjel 140—70 hónapra 20.000 kor. Eh­hez példény éra 1000 kor., illegy­eseHlán. USUU HIVeteiCl­iduaueuitttp nvAnrtMiVATAv . vi A in vasárnapokon 1500 Korona.­­ Hirdetéseket mllll. KIADOHIVATAI.­ VI. kerület, O­ntea 10. széni snéter díjszab és szerlm ven fel a kiadóhivatal. Telefon szérnok­­ 42—49, 198—04, éjjel 140—71 Hősi halottak előtt hódolt Budapest Kisgazdákat forgatott ki vagyonukból egy hitközségi elnök Ú­j fillér Hát csak visszajön a fillér. Sem­mi sincs új a nap alatt. Megint a fillér járja új esztendő után. Egy pen­gő száz fillér lesz. Hogy visszajön e vele a régi jó világ, az megint más kérdés. — Letettem a garast! — szokták mondani annak idején. Sokan már nem is tudják, honnan ered ez a mondás. Elmondjuk­. Ré­gen divatos volt lakodalomban a rostatánc. Mikor éjfél után bekö­tötték a menyasszony fejét pi­ros babos kendővel, akkor követ­kezett a rostatánc, vagy menyecs­ketánc. Mindenki táncolhatott az új menyecskével, aki garast dobott a rostába. Sietett kiki letenni a ga­rast, hogy táncolhasson a friss me­nyecskével. És ami a rostában ösz­­szejött, az volt a menyasszony első keresete. Megbecsülték a garast. Megbecsül­ték a fillért is. Takarékos világ jár­ta. Igaz, hogy a régi fillér valami­vel többet ért, mint az uj. De min­den jel arra vall, hogy az új fillért is többre becsüljük majd, mint a kétnullás papírpénzt. Mert bizony a százkoronásnak nincs annyi becsü­lete már régóta, mint amennyi meg­illetné. A papírpénz elszaporodásá­val együtt járt a pénz lebecsülése. Ez megint pazarlást és drágulást hozott magával. Ha különös olcsóbbodást nem is hoz a fillér, de azzal az előnnyel mégis fog járni, hogy megbecsülik az emberek megint az aprópénzt. So­kan kérdik, hogy az új pénz nem hoz-e drágaságot. Megnyugtatunk mindenkit, hogy nem hoz a fillér drágaságot. Garasoskodni­­fogunk. Senki se tartson tőle, hogy veszít a pénzéből az uj pénzre való áttérés­sel. Nem történik itt semmi baj. El­hagyjuk a nullákat. Nem sírunk utá­nuk. Elég sok keserűséget okoztak. Az uj pénz a békeidők felé való közeledést jelenti. Hiába károgtak annyit a politikai nullák, mégis csak sikerült a pénzt és a drágulást megállítani. S az új pénz azt jelen­ti, hogy végleg állandósult a pén­zünk értéke. Bízhatunk most már a pénzben. Visszatér az ércpénz is. Elővehetjük a régi aprópénzes bu­­gyellárist. Lesz ezüstpengőnk, nem­csak egy-, hanem öt- és tízpengős is. Aztán a fillérből is lesz egyes, ket­tes, tizes, meg húszfilléres ércpénz. A bugyellárist is szívesen látjuk viszont. Csak azt kívánjuk, hogy minden becsületes embernek, aki dolgozik, legyen tele a bugyellárisa. Majd csak megegyezünk a finánc­cal is, hogy igazítsa helyre az arány­talanságokat. Ha aztán a bolti por­téka ára is igazodik a gazda ter­ményáraihoz, még jobb világot is hozhat a fillér. Zarándokút Erdöcsokonyára — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától —■ A vezér sírjához zarándokol ha­lálának évfordulóján a sereg. El­viszi a sirhalomhoz a párt mocsok­­talan lobogóját, hogy lelki szemei­vel hadd lássa a vezér: a párt híven követi azt a programmot, amelyet ő megszabott. A vezérhez minden tekintetben méltó utód ve­zeti a gyászoló sereget. Az a vezér, aki immár kezdi valóra váltani azokat a terveket, amelyeknek meg­­elevenítését az ország mostoha sorsa nem engedte meg a boldogultnak. Ezt lehet ma elmondani annak, aki látta a Mayer János vezetésé­vel nagyatádi Szabó István sírjához induló kisgazdaképviselőket. Nem­csak ők, akik közel állottak az el­hunythoz, de az egész ország gazda­társadalma érzi és tudja, hogy vele mérhetően érték pihen az erdő­­csokonyai temetőben. De viszont nem csak ők, akik közel állanak Mayer Jánoshoz, hanem az egész ország gazdatársadalma érzi és tudja, hogy az agrárlobogó méltó kezekben, jó kezekben, munkás­kezekben van. Az elhunyt vezérrel szemben alig tudunk nagyobb kegyeletsértést el­képzelni, mint azt, amit az elva­kult pártszenvedély elkövet, hogy az ő sírjáról felszedett hantokkal akarja megdobálni, az ő elveinek cserbenhagyásával akarja éppen ma megvádolni a kisgazdaképviselő­ket. Vissza kell utasítanunk azt a politikát, amely tiltakozni már nem tudó néma halottakat akar kisajá­títani céljaira. Amilyen csúnya játék Kossuth Lajos eszméinek és nevé­nek politikai cégéről való kifüg­gesztés­e, olyan csúnya és ízléstelen ma a nagyatádi Szabó István ne­vével való korteskedés azok részé­ről, akik életében nem egyszer igyekeztek őt kíméletlenül elgán­csolni, mikor nem volt hajlandó egyéniségének súlyát tőle idegen politika mérlegeléséhez kölcsön­adni. Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy ez a kegyeletsértés egyet­len egy virágot sem fog elhervasz­­tani, amelyet Mayer János keze hint az erdőcsokonyai sírra. A nemzetgyűlés áldozott Tisza, Návay és a hősi halottak emlékének tiz ünnepi ülés után leleplezték a háború hőseinek és a forradalmak mártírjainak emlékművét Scitovszky elnök, Huszár és Zsitvay alelnökök beszédei — Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A nemzetgyűlés ma gyászünnepet tartott. Ünnepelte Tisza István gróf és Návay Lajos volt képviselőházi elnö­kök emlékét, akiket forradalmár orgyil­kosok végeztek ki és ünnepelte a Ház hőseinek emlékét, akik a világháború­ban estek el. Az ünneplésben csak a szociáldemokraták nem­ vettek részt. Kí­nos feltűnést keltett, hogy velük együtt a fajvédők is hiányoztak a gyászün­nepségről, csak Eckhardt Tibor mutat­kozott, azonban a többi feketébe öl­tözött képviselő között különösen tűnt fel világosszürke ruhája. A karzatokon megjelentek a volt országgyűlés és fő­rendiház tagjai közül számosan, úgy­szintén képviseltették magukat a Tisza- és Návay-csal­ádok. Az ülésen Bethlen István gróf mi­niszterelnökkel élén részt vettek a kor­mány összes tagjai és a képviselők is nagy számban. Scitovszky Béla elnök méltatta a nap jelentőségét. Halottak napja küszöbén halottak emlékének szenteljük mai ülé­sünket — mondotta többek között. — Hősök és vértanuk emlékének áldozunk. Ma van hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörölni sze­­retnénk történelmünkből, ha eseményei­nek sötét háttere nem ragyogtatná fe­­lénk nemzetünk egyik leghűbb és legna­gyobb fiának mártirkoszorus alakját. Tisza István gróf egyénisége nagy har­cok füzében forrott össze Magyaror­szág utolsó 25 esztendejének történeté­vel. Ha sejtették volna elvetemült gyil­kosai, hogy a szivébe fúródott golyó­val avatták igazi hatalommá, leeresztették volna fegyverüket. De nekik a halott Tisza István kellett, mert féltek tőle, hogy a felszabadult szenvedélyek ural­mát megdöntheti. Így követte Tisza Ist­vánt a vértanuságban közvetlen elődje a képviselőház elnöki székében Návay Lajos. Őrizzük emléküket azzal a ke­gyelettel és a hazánk iránti kötelessé­geknek azzal a teljesítésével, amellyel az ő áldozatukkal is megszentelt múl­tunknak és jövőnknek tartozunk. A képviselők és a karzatok közön­sége állva hallgatták végig az elnök beszédét. Ezután a képviselők és a kar­­zatok közönsége átvonultak a Ház de­­legációs folyosójára az emléktáblák le­leplezésére. A budai dalárda elénekelte a nem­zeti Hiszekegyet, majd Huszár Károly alelnök lelkes szavakkal emlékezett meg a parlament hősi halottairól: Eszterházy Pál gróf főrendről, Deésy Zoltán és Dahinte­t Ernő képviselőkről, Nagy Sán­dor könyvtártisztről, Hugopnay Viktor grófról, Takács Lászlóról, Szilágyi La­jos Györgyről, Dőry Sándorról, Fábián Vilmosról, Skultéti Józsefről, Kiss Gá­borról, Takács Ferencről és Gubányi Pálról, a Ház tisztviselőiről és mun­kásairól. Lendületes beszédét ezzel fe­jezte be Huszár Károly: — Dicsőség, tildás és tisztesség a hősöknek, akik meghaltak azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon. Közben lehullott a lepel az emlék­tábláról, amely a hősök neveit jegyzi fel. Ezután a forradalom két mártír­jának emlékét leplezték le. Zsitvay Tibo­r alelnök mondott itt igen nagyhatású, beszédet. Méltatta Ti­sza Istvánt, az erőskezű, nemzetéért meghalni is kész, bátor államférfi­­t és Návay Lajost, a melegszívű és a közjó érdekében dolgozó kiváló politikust. Beszédét a következő szavakkal fe­jezte be: 1 .­ •— E falak között, ahol egykor ,TI*

Next