Új Barázda, 1926. március (8. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-16 / 61. szám

1926 március 16, kedd Ara 1000 korona vm. «.«. -----------------------------------*—————— . v • '! n ^ 3'! Ji Jinifi mmn ■m^rp&n LOFlJKIuSI 4RiE égése évre 820 000 kor., és évre 110.000 kor., negyedévre 58.000 kor., egy hónapra 20.000 kor. ügyes példány Ara 1000 kor., vasárnapokon 1500 korona.­­ Hirdetéseket milli­méter di­szabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERRmiOSte VI kerÜlet, O­ ntea 10. szAm. Telefon szÁm­ok : T42-40,1.098 04, éjjel T140—71 KIADÓHIVATAL: VI. kerü­let, O­ ntea 10. szAm Telefon utasok : T 48-40, L 098 -04, éjjel T 140-7 A vihar második felvonása Két heti szünet után megkezdődik a parlamentben a frankvita máso­dik felvonása. A két heti szünet azonban csak a parlamentben volt szünet. Egyes tényezők a parlamen­ten kívül ugyancsak iparkodtak ezt a bonyolult ügyet még zűrzavaro­sabbá tenni. Előállottak a mindent tudók, de semmit sem vallók, mert becsületszóval lekötöttek, és nem a becsületszó alól való feloldást kér­ték, ami annak rendje lett volna, ha­nem sejtelmes mosolygással muto­gatták, hogy hej, mi mind­en is van a lakat mögött, amely a részle­tekre vonatkozóan ajkaikat zárja. Mert csak a részletekre vonatkozóan hall­gattak, azokra a részletekre vonat­kozóan, amelyekből a lényeg kihá­mozható lett volna. Általánosságban annál hangosabbak voltak. És bár a lakatolt ajkúak szíve vá­gya nem teljesült, mert az általuk titkon remélt genfi fütty elmaradt, mégsem várhatunk az első felvonás viharai után szélcsendet. A frankügy összeesküvői minden jel szerint újabb támadó ugrásra készülnek, bár a genfi eseményekből megtanulhatták volna, hogy az érdekelt külföld a magyar bíróba vetett teljes hittel bízza ezt az ügyet arra a fórum­ra, amely elé tartozik. Beláthatták volna azt is, hogy az inámitás legnagyobb foka azt kép­zelni, mintha a közvélemény meget­tük volna. Hiszen, ha ez csak rész­ben volna valóság, bizonyára siettek volna ellenman­ifesztumot kiadni olyan nagy ágyuk aláírásával, akik Bethlen bukását kívánják. De még csak kapszlis puskákat sem tudtak erre a célra felhajtani. Bethlen ál­lása Genf után szilárdabb lett, mint volt. Hiába szövetkeztek ellene egyes politikai hazárdjátékosok Szende Pá­­lokkal és Linderekkel. Belátást azonban nem lehet azok­tól várni, akiket személyes szempon­tok vakítottak el. A második felvo­nás így nem ígér szélcsendet, de ko­moly veszedelmet sem jelenthet. Már csak azért sem, mert a kormánybuk­­tatóknak programmjuk nincs. Maga a kormánybuktatás ugyanis nem le­het kormányprogramm, már­pedig egyebet ezektől az uraktól eddig a nemzet nem hallott. És a nem­zet, amely a sötétbe ugrást egyszer már megkísérelte, megismételni azt semmi körülmények között nem hajlandó. Ha tehát a buktatók még mindig harcot akarnak, ám legyen harc. Ezt a harcot a nemzetgyűlés nagy több­sége becsülettel, elszántan fogja vé­gigküzdeni. Hiszen Genf után ez már a nemzeti becsület kérdése. Genf után a franküggyel kapcsolatban a kormányt megbukni engedni, egyenlő volna a személyes célok­ért harcoló törpe kisebbség elől való nem bátor megfutamodás­­sal. Az, hogy a kormány ki­felé szilárdan áll, befelé pedig az ország népének kilencvenöt szálaié­a irtózik a rendszerváltozástól, két ég­­kívül megacélozhatta még azoknak a keveseknek akaratát és elszántságát is, akik eddig talán haboztak. Nyu­godtan várhatjuk tehát a második felvonást, abban a biztos tudatban, hogy a jobb meggyőződésnek kell a harcban győzedelmeskednie. Az ország szabadság-ünnepének méltóságán csak a szociáldemokraták botrányos zavargása ejtett foltot A keresztény magyarság ünnepe a Petőfi-szobornál A szocialisták a hazaárulókat éltették — A rendőrség erélyes magatartásával elejét vette a nagyobb zavargásoknak — Az Új BARÁZDA tudósító­jától . A hazafias magyarság az idén is ke­gyelettel ünnepelte meg március 15-ikét, a szabadság emlékünnepét. Ez az ünnep azé a magyarságé, amely csak nemzeti szempontokat ismer elveinél s a sza­badságot legnemesebb értelmében veszi, amely a szabadság alatt nem »szab­ados­­ságot« ért. Éppen ezért Petőfi Sándor és a márciusi ifjak napja a magyar­ság napja s nem sajátíthatják ki ma­guknak a márciusi elveket és vívmányo­kat azok, akik a szabadság alatt azt vélik, hogy mindent szabad, még az or­szágot tönkretenni is. 1848 március 15-én a Múzeum előtt összegyűlt néptömeg előtt szavalta el először Petőfi Sándor a »Talpra ma­­gyer«-t. Ez a vers az idegen rabiga alatt görnyedező magyarság szivét gyúj­totta lángra s ennek hatása alatt indult meg az a nemzeti mozgalom, amelynek folytatása a nemzet jogainak kiküzdé­sére és az osztrák járom alól való sza­badulásra irányuló szabadságharc vett. Petőfit legjobban kortársai értették meg és semmiesetre sem hihető, hogy az akkori magyarság félremagyarázta volna Petőfi érzéseit és elveit és téves esz­mékkel indult volna a szabadságharcba. Petőfi minden volt, csak az nem, ami­nek a szociáldemokraták akarják őt fel­tüntetni. A szabadságnak ihletett lelkű költője nem nemzetközi forradalomba akarta vinni népét, három függetlenségi harcba, hogy haz­á­­­nak szabadságát vívja ki. Ha a szociáldemokraták ugyan­ezt a szabadságelvet vallanák, joguk volna Petőfit a magukénak is tekin­teni, addig azonban, amíg a »Ta­lpra magyar“ és az »Egy gondolat bánt en­­gemet...« íróját a nemzetközi eszmék hirdetőjének mondják, semmi k­özük sincs Petőfihez és március 15-ikéhez. A keresztény nemzeti polgár­ság ünnepe Tegnap, vasárnap délelőtt, a főváros keresztény nemzeti polgársága zarándo­kolt el Petőfi szobrához. Az állami, városi és más közintézményi alkalma­zátok, a keresztényszocia és a szakszer­vezetekhez tartozó munkások, a tiszt­viselő osztályhoz tartozók tartottak gyűlést a szobornál. A több ezer főnyi tömeg előtt Krüger Aladár, Zulawszky Andor­­és Tobier János mondottak ün­nepi beszédet, Sz­őke Sándor és Szász Károly pedig szavaltak. Az ünnepség végeztével a tömeg a legnagyobb rend­ben és az ünnep méltóságához illő ko­molysággal távozott az ünnepség szín­helyéről. A szociáldemokraták zavargással „ünnepeltek" Délután a szociáldemokraták vonul­tak fel a szoborhoz, akik előtt Farkas István és Peyer Károly tartottak poli­tikai beszédet, amelyben szidták a kor­mányt, a keresztény uralmat. Szavaik hatása alatt a tömeg több ízben él­tette Károlyi Mihályt és Garami Er­nőt. Valamelyik elvtárs feleresztet egy vörös böly­get, amelyre azonban el­­f­o­jt­ot­a ráírni, hogy s­áczi, Kunfi, Kun Béla, Szamuelly.« Peyer Petőfi­ről beszélve, mindent mondott, csak azt nem, hogy magyar volt, mire a tömegből egy hang megszakította a szónokot: — De Petőfi elsősorban magyar volt! A tömeg a közbeszóló felé fordult, mindenki megmozdult, de ekkor még nem tört ki a botrány. Peyer beszédét m­ég néhányszor szakította meg egy­­egy közbeszólás, amelyet a tömegben tartózkodó jóérzésű magyar ifjak tet­tek. A tömeg magatartása mind fenye­getőbb lett ezekkel szemben, úgy, hogy a rendőrség kénytelen volt, mielőtt még tettlegességre került volna a sor, a közbeszólók közül Zsabka Kálmánt, az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik tagját a tömegből kivezetni és a ka­pitányságon előállítani. Összetűzés a rendőrség és a zavargók között Amikor a gyűlés véget ért, a tömeg csak igen lassan akart oszladozni. Az Irányi-utca sarkán át akarták törni a rendőri kordont, mire a rendőrök szét­zavarták az itt egybegyűlt tömeget. Később a Reáltanoda­ utca sarkán több száz főnyi munkás szegült ellen a rendőri intézkedésnek és akart a Bel­város felé menni. Mivel a rendőrség minden esetleges tüntetést és rendzava­rást meg akart akadályozni, a tömeg­ szétoszlatását tervszerűen hajtotta végre s ezért volt kénytelen egy bizonyos út­vonalra szorítani a szocialisták elvonulá­sát. A Reáltanoda­ utca sarkán mintegy háromszáz ember át akarta törni a rendőri kordont, mire lovasrendőrök léptek közbe a zavargók szétoszlatására. Közben az egyik rendőr lova megcsú­szott, mire többen a rendőrre akarták vetni magukat. Csak a legerélyesebb­ közbelépésnek volt köszönhető, hogy sú­lyosabb események nem játszódtak itt le. A rendőrök 18 tüntetőt előállítot­tak. A Ferenc József-híd irányában távozó tömeg a Vám­ház-körúton rendezett za­vargást, többen pedig a Szerb­ utcai ka­pitányság előtt gyülekeztek, ahol Zsab­ka Kálmán kiadását követelték, hogy rajta elégtételt vegyenek. A rendőrség mindkét helyen rövidesen helyreállította a rendet. Több ízben kellett még beavat­koznak a rend fenntartóinak s később is több előállítás történt, nagyobb ará­nyú tüntetések azonban nem voltak. Mindenesetre megállapítható az, hogy március­­15-iki ünnepséghez és a nap jelentőségéhez nem volt méltó a szo­ciáldemokrata munkásság magatartása s az a tüntetés, amelyet a rendőrség el­len rendezett. A rendőrség nyugodt, de erélyes magatartásán múlott, hogy a nap nem zárult le sokkal komolyabb és súlyosabb eseményekkel. Az Akadémia és a Petőfi- Társaság ünnepe Bensőséges ünnepséggel adózott már­cius idusa ünnepének a Magyar Tudo­mányos Akadémia, ahol Berzeviczy Al­bert, az Akadémia elnöke, mondott nagyhatású ünnepi beszédet. A Petőfi­ Társaság ünnepi ülésén Pe­kár Gyula mondott megnyitót, majd Hettyey Aranka, a Nemzeti Színház mű­vésznője szavalt. Pintér Jenő főigazgató A rendőrség szétoszlatja a zavargó szociáldemo­krata tömeget {JZ y//^

Next