Új Barázda, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
Egy ravatalnál Egy világ választ el minket attól a politikától, amelyet az elhunyt demokrata vezér, Vázsonyi Vilmos képviselt. Az ő felfogása és a mi felfogásunk között soha át nem hidalható szakadék tátong és fog is tátongani mindaddig, amíg a túlsó tábor gyökeres revízió alá nem veszi a saját elveit. Mert nekik kell közeledni hozzánk, nekünk ez lehetetlen. Ez a nagy ellentét azonban nem lehet akadálya annak, hogy ravatalánál a kritika fegyvereit hüvelybe rejtve, ne igyekezzünk levonni bizonyos tanúságokat abból a merészen ívelő életpályából, amelyet a hajdani sümegi zsidó tanítónak szegény fia a magyar közéletben megfutott. Megfutott pedig kitartással, szívóssággal, végtelen fanatizmussal, mindig távol állva az anyagias, önző céloktól, ami mindenkor előnyt jelentett számára. Pályafutása eleven cáfolata annak a sokszor és nagyon hangosan hirdetett vádnak, mintha nálunk még mindig uralkodnék az a bizonyos feudalizmus és ismeretlen fogalom lenne a demokrácia. Mert kell-e a demokrácia mellett nagyobb és fényesebben szóló bizonyíték, mint az, hogy ez a szegény sümegi zsidó gyerek magyar királyi igazságügyminiszter és valóságos belső titkos tanácsos lett? Ámde vizsgáljuk azt is, mi emelte őt erre a magas polcra? Említettük már kitartását, szívósságát és fanatizmusát. Nagy szellemi erején kívül ezek a tulajdonságai teremtettek számára fanatikus híveket, olyan embereket, akik éltek-haltak érte. De viszont ő maga is élthalt azért a táborért, amely körülötte csoportosult. Védte híveit, védte faját, védte és emelte politikai barátait. Mind olyan tulajdonságok ezek, amelyeket sokan megtanulhatnának tőle. Elsősorban azok a keresztény magyarok, akiket azIsten vezéri képességekkel ruházott fel. Milyen gyönyörű eredményeket lehetne elérni, ha az agrár és szövetkezeti lobogó alatt olyan vezérek fújnák a sorakozót, akik épp olyan kitartóak, épp olyan szívósak, mint amilyen Vázsonyi volt a maga nemében és akik olyan fanatikus, soha nem lankadó hévvel tudnák szolgálni a körülöttük csoportosulókat, ahogyan Vázsonyi szolgálta saját híveit. Bármennyire más csillagzat alatt született is, mint mi, bármennyire más utakon járt is, mint mi, anynyi bizonyos, hogy sok olyan emberi tulajdonság volt benne, amilyenre minden vezetésre hivatottnak szüksége volna! Ezekkel a gondolatokkal kell foglalkoznunk akkor, amikor ravatalánál állunk és mérlegeljük azokat a tényezőket, amelyek az ő közéleti emelkedését okozták. És meg kell állapítanunk, hogy hasonló sikereknek kivívására egymagában soha sem elegendő az ész és a jó szándék. Kitartás, minden akadálytól való meg nem rettenés, a célok kitűzésében következetesség és soha sem szünetelő munka azok a személyes kellékek, amelyek nélkül eszméket és gondolatokat igazán eredményesen szolgálni nem lehet, különösen pedig nem.lehet tábort toborozni, amely tűzön-vizen át követi a vezért. Tovább keverik a frankmérget Sanerwein, az emigránsok és a csehek újból munkába léptek A cél: Bethlen elgáncsolása! — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Mikor a miniszterelnök Genfbe utazott, megírtuk, hogy bizonyos oldalról immár megszokott meglepetésekre számíthatunk. Illetőleg nem is egészen meglepetésekre, mert átült az ember vár, az nem lepi meg. Az egész magyar fölforgató politikai irányzatnak minden tevékenysége abba merül ki, hogy ha már egymaga nem elegendő erős arra, hogy kormányt buktasson, akkor legalább ügyes fogásokkal a külföldet használja fel kormánybuktatási célokra. Ilyen körülmények között egyáltalában nem lephet meg senkit, hogy a miniszterelnök mostani genfi útját is a zavarosban való halászásra használják fel egyesek és politikai tőkét szeretnének kovácsolni ismét a már megrozsdásodott frankügyből. Élénken emlékezhetünk, hogy akkor, amikor a magyar bíróság ebben az ügyben meghozta ítéletét, a Francia Nemzeti Bank jelenlévő képviselői milyen nagyúri kézmozdulattal és az engesztelődés politikájának milyen finom hangoztatásával nyugodtak meg az ítéletben. Emlékezhetünk arra is, hogy a külföldi sajtó, elsősorban pedig a francia lapok mennyire igyekeztek megőrizni tárgyilagosságukat. Ma azonban a helyzet változott. Egyes francia újságok ismét kezdik a frankügyet hánytorgatni és a közismert Sauerwein úr szellemi vezérlete alatt tömörülnek azok a baloldali tollforgatók, akik vádaskodnak, tiltakoznak, tanácsokat adnak a kisánfantnak, főleg pedig az ellenőrzés megszüntetése kérdésében kellemetlenkednek. Ha keressük a felmelegített frankaffér szakácsait, akkor nem kell egész Párisig mennünk. Elegendő, ha a magyar radikális lapok vastag betűs címeit olvassuk el. Ezekből megtudjuk, hogy a csehek az egész frankügyet a Népszövetség elé akarják terjeszteni és hogy Genfben lépéseket tesznek a magyar pénzügyi ellenőrzés felfüggesztésének megakadályozása érdekében. Ez az egész manőver, amely senkit sem érhetett váratlanul, csak azt bizonyítja, amit mi már régen tudunk és hangoztatunk, hogy azok a külső és azok a belső ellenfelek, helyesebben mondva ellenségek, akiknek a mai rendszer nem tetszik és akik a rendszerváltoztatás jelszava alatt baloldali eltolódást kívánnának, egyszeri, vagy kétszeri legyőzetésük után sem fújnak visszakozót. Még mindig remélnek, még mindig várnak, esetleg még csodákat is várnak. Csodák azonban ma már nent igen szoktak történni és mi anynyival is inkább nem hihetünk csodákban, mert elfelejtettünk csodálkozni. (Trianon óta semmin sem csodálkozunk, még azon sem, hogy magyar földön is élnek és magyar kenyeret is esznek azok, akik egy követ fújnak Sauerweinékkel, Benesékkel és az egész francia sajtóval, amelyet holtbizonyosan a miénknél ügyesebb és bőkezűbb cseh kezek mozgatnak. Mi még akkor sem reméltük ennek az aknamunkának a végét, amikor Rassay Károlyegész érthetően és világosan megmondotta saját híveinek a parlamentben, hogy a frankafférnek feszegetését és annak oly módon való feltüntetését, mintha ebben az ügyben a magyar kormányt bármiféle felelősség terhelné, a nemzet szempontjából katasztrofálisnak tart, éppen ezért még a gondolatát is elutasítja magától annak, hogy erről a kérdésről egy általában beszéljen,, A mi szélsőséges radikálisaink azonban nemcsak nekünk nem hisznek, hanem, úgy látszik, saját párthívüknek, Rassay Károlynak sem, akit egyébként bizonyos mértékben hajlandók vezető egyéniségnek elismerni. Nem hisznek és nem hallgatnak senki szavára, mennek a saját maguk veszedelmes útján, ahol Sauerwein úr vezeti őket, mint valami hameln patkányfogó, azzal a fütyülővel, amit a »Matin« című újság közismert cikkírójának alighanem cseh kezek faragtak és ajándékoztak. 0#bru • j»26 finhts I, kedd f Ara 1000 horfth* L.____- -JP3L ELŐFIZETÉSI ÁRAK, egész évre 330.000 kor., SZERKESZTŐSÉG: VI. terüld, O-utca 10. szám. Megjelenik kétfő kivételével mindennap vasárnapokon 1500 korona. - Hirdetéseket mdlli- **'’ KIADÓHIVATAL: VI. kerfilet, O-utca 10. szám méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefonszámok : T43—49,L998—04,éjjelT140—71 Megszavazták a tizenkétórás üléseket A radikálisok nem hajlandók simán átengedni az appropriációs javaslatot — A Ház mai ülése — A nemzetgyűlés mai ülése alatt élénk tárgyalások folytak az ellenzék vezérei és Ltitovszky Béla házelnök között Dabay-Halász Móricnak a tizenkét órás ülések elrendelésére vonatkozó javaslata körül. Az ellenzékiek szerették volna, hogy a nemzetgyűlés holnap, Vázsonyi Vilmos temetésére való tekintettel, ne ülésezzék, de felmerült az az óhajtás is, hogy Dabasi-Halász Móric vonja vissza javaslatát. Scitovszky Béla elnök arra hajlandó volt, meg is ígérte, hogy Vázsonyi temetésének idején a Ház két órára felfüggeszte ülését, a meghoszszabbított ülésekre vonatkozó javaslat visszavonását azonban csak arra az esetre helyezhette kilátásba, ha az ellenzék biztosítja az appropriációs javaslat sima átengedését, mert nemzeti érdek, hogy ez a javaslat szombatra harmadik olvasásban is le legyen tárgyalva. . A radikális ellenzék azonban nem tudott egymással megegyezni, ennek következtében a tárgyalások félbeszakadtak. A radikális és nemzetközi taktikára egyébként mi sem volt jellemzőbb, mint Peyer Károly mai nemzetgyűlési beszéde. A felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalásánál tudvalevőleg a felhatalmazási törvényjavaslatról szokás beszélni. Peyer Károly beszédében midident megtalálhat az embert csak épgy.