Új Barázda, 1927. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

r I027M-1 V] ' "ro Sl*r' VJ MMZDA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre 17 pengő, fél SZERKESZTŐSÉG: VI. kerület, Ó-utca 10. szám, hónapra 1 pengő 50 filér. Egyes példány ára 6^ Megjelenik hétfő kivételével mindennap Telefon­számok: T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71, vasárnapokon 10 fillér. — Hirdetéseket millió KIADÓHIVATAL: VI. kerület, Ó-utca 10. szám. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefon­számok: T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71 Enyhítették a kislakásépítő akció feltételeit ■—m ■ i ———— A visegrádi apagyilkos büntetése: halál Panamák üldözése A kormány gyökerestől tép ki min­den dudvát a kezelésből, ami — saj­nos — legnagyobbrészt a trianoni nyomorúságnak szomorú eredménye. A kormány nem nézi, ki a bűnös, mindenkire kérlelhetetlen szigorral sújt le. Nem szépít, nem takargat, tudja, hogy ha a kelevényt ki nem irtja, belepusztul a nemzet Ha a kormány ezt nem tenné, még talán volna valami értelme a tör­vényszék elé tartozó bűnügyeknek, panamáknak és egyebeknek a tör­vényhozás házában való szellőzteté­sének. De lépten-nyomon azt látjuk, hogy megteszi, látjuk, hogy vaskéz­zel nyúl a panamák bűnöseihez. És mégis azt kell hallanunk, hogy egyes képviselők magukat nevezik ki er­­kölcsbíráknak és egészen fölöslegesen pazarolják az ország pénzét és ide­jét olyan hosszadalmas szenzációk­kal, amelyek mint bűnügyek már egyébként a bíróság elé, tehát oda vannak utalva, ahová valók. Ahelyett, hogy megdicsérnék ezt a panamaüldözést, úgy lépnek fel a képviselőházban, mintha nélkülük itt összedőlne az erkölcsi világrend, mintha ők volnának egyedül alkal­masak és hivatottak arra, hogy pa­namákat irtsanak. Pedig igazán nem vagyunk rájuk szorulva. A bíráskodás nagyon jó ke­zekben van, semmi szükség nincs az erkölcsbírákra, akik sokkal inkább szolgálják a szenzációhajhászatot, mint az igazságszolgáltatást. Eszmeszegénység-e, hogy nem tud­nak más témákkal előállani, vagy min­­denekfölött aló vágyakozás a botrá­nyokra, azt nem lehet megállapítani. Az azonban kétségtelen, hogy bot­rányt hajhásznak vele, fölöslegesem rontják az ország jó hírnevét és az sem valószínűtlen, hogy ehhez több a tehetségük, mint ahhoz, hogy a ko­moly vitákban komoly felszólalások­kal arassanak babérokat. Kénytelenek vagyunk megállapíta­ni, hogy bíró elé tartozó ügyeknek parlamenti tárgyalásával eddig még egyetlen egy ilyen ügyet sem vittek közelebb a megoldás felé, egyetlen egyszer sem járultak hozzá a pana­mák kiirtásához. Hiszen ez megy a maga rendes útján nélkülük, az ő beleavatkozásuk nélkül. _ Annál több kárt okoztak kifelé is, befelé is. Szerencse, hogy befelé a múltak tapasztalatai után nem igen akadnak már tömegek, amelyek ezt az erkölcsbíráskodást jogosnak, helyes­nek ismerik el. Annál nagyobb azok­nak a száma, akik látják, hogy a kor­mánynak ilyen alaptalan felelősségre­­vonása olyan tekintélyrombolás, ami kifelé egyáltalában nem kívánatos. És ha az erkölcsbírák ebben látják a képviselő kötelességét és hivatását, akkor nekünk, akik ezt a hivatást egé­szen másnak képzeljük, igazán arra kell gondolnunk, hogy a házszabá­lyok módosítása útján kell véget vetnie­ ennek az állapotnak. A képviselőház i­s hozzon törvényt, a bíráskodást pedig­­ hagyja a bíróságoknak. Schandl Károly dr. földmivelésü­gyi állam­titkár nagyszabású beszéde Rómában a mezőgazdasági értékesítés nemzetközi megszervezéséről Három nagyfontosságú indítványt terjesztett a római nemzet­közi mezőgazdasági kongresszus elé . Az együttműködés lehetőségét kell megteremteni a különböző országok mező­­gazdasági értékesítő szervei között . A kongresszus magyar kiküldöttei az olasz király előtt A római nemzetközi mezőgazdasági kongresszus II. osztályának május 28- án tartott ülésén magyar részről Schandl Károly dr. földmivelésügyi ál­lamtitkár és Nagy Iván dr. miniszteri tanácsos szólaltak fel. Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár a mezőgazdasági értékesítés nemzetközi megszervezéséről mondott hatalmas beszédet, melyben többek kö­zött a következőket fejtette ki: — Az értékesítés terén a mezőgaz­daságot — különösen a mezőgazdasági országokban — komoly válság fenye­geti. Ennek többféle oka van. Egyik oka az, hogy míg a világpiac felvevő­­képessége csökkent, a termelés a ten­gerentúli országokban erősen fokozó­dott. Új és pedig többszörösen na­gyobb területek vonattak a termelés körébe, kivált a gabonatermelés terén. Másrészről a világháború óta mind­egyik ország autarchiára törekszik a termelésben. Az ipari országok magas mezőgazdasági vámokkal korlátozzák a mezőgazdasági import lehetőségét, hogy a túlzott, sokszor prohibitív vámvéde­lem hatása alatt saját mezőgazdasági termelésük fokoztassék s fölöslegessé tegye az importot. Hogy ez a körül­mény viszont arra vezet, hogy a me­zőgazdasági országok meg ipari vám­védelemmel iparkodjanak saját iparu­kat fejleszteni, ez természetes. Vég­eredményben ez a vámpolitika meg­drágítja az életet, mert emeli úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés költségeit. Az agrárértékesítés válságának enyhítésére tehát kétségtelenül a vámpolitikai közeledés és első­sorban a vámpolitika kínai falak fokozatos leépítése mutatkozik legcélszerűbbnek. Ilyen értelemben a genfi világkonfe­rencia is hozott határozatokat. A mező­­gazdasági termelés és értékesítés vál­ságának enyhítésére azonban maguknak a gazdiknak is meg kell mozdulni. Ha az ipar koncentrációkban működik együtt, a gazdáknak is az együttműkö­dés útjára kell térni. — Magyarországban a termés értéke­sítése megszervezésének alapja: a szö­vetkezés. A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom­ hazánkban a következő szö­vetkezeti ágakat foglalja magában: hi­telszövetkezetek s ezekkel kapcsolatban gabona-raktári szövetkezetek, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, tejszövetke­zetek és terményértékesítő szövetkezetek. A gazdasági hitelszövetkezeti mozgalom az országban majd ötven évre nyúlik vissza, megfelelő kölcsönökkel látva el a gazdákat. A magyar mezőgazdaság a múlt években mindinkább érezte az értékesítés nehézségeit. A kereskedelem egyes vidékeken vagy nem végezte, vagy rosszul végezte hivatását. Voltak falvak, ahol a gazdák vagy nem tudták eladni termésüket, vagy fele áron tudták csak eladni a városi piacokon elérhető árakhoz viszonyítva. De különösen érez­hető volt a kereskedelem tevékenységé­nek hiánya az exportpiacok felé. Ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölésére indult meg Magyarországon a mezőgazdasági értékesítés megszervezése.­­ A gabonát illetőleg az Országos Központi Hitelszövetkezet azon községi szervezetei, amelyek olyan vidéken mű­ködnek, ahol az értékesítés nehézségei mutatkoztak, szövetkezeti gabonaraktára­kat szerveztek vagy felvették a szövet­kezeti gabonaértékesítést üzletkörükbe. A központ a földművelésügyi kormánytól kapott olcsó kamat mellett több millió aranykoronára rugó hitelt, hogy a szö­vetkezetek gabonavásárlására forgótőkét adjon. A szövetkezetek által összegyűj­tött gabonát, babot és gyapjút a szö­vetkezeti központok által újonnan alakí­tott központi értékesítői társaság és fiók­jai veszik át és nagyobbrészt exportál­ják. A hagyma, burgonya, zöldség és gyümölcs értékesítésére a mezőgazdasági érdekeltség a földmivelésügyi kormány támogatásával külön országos értékesítő szövetkezeteket alakított, amelyeket az idén egy nagy szövetkezetté egyesítettek. Ez a szövetkezet a szolid keres­kedők bevonásával iparkodik a híres makói hagymát, az egész­séges voltánál fogva kiváló ma­gyar burgonyát, az ízletes gyü­mölcsöt és zöldséget elsősorban külföldön eladni.

Next