Új Barázda, 1927. június (9. évfolyam, 123-145. szám)
1927-06-01 / 123. szám
r I027M-1 V] ' "ro Sl*r' VJ MMZDA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: egész évre 17 pengő, fél SZERKESZTŐSÉG: VI. kerület, Ó-utca 10. szám, hónapra 1 pengő 50 filér. Egyes példány ára 6^ Megjelenik hétfő kivételével mindennap Telefonszámok: T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71, vasárnapokon 10 fillér. — Hirdetéseket millió KIADÓHIVATAL: VI. kerület, Ó-utca 10. szám. méter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Telefonszámok: T 242-49, L 998-04, éjjel T 140-71 Enyhítették a kislakásépítő akció feltételeit ■—m ■ i ———— A visegrádi apagyilkos büntetése: halál Panamák üldözése A kormány gyökerestől tép ki minden dudvát a kezelésből, ami — sajnos — legnagyobbrészt a trianoni nyomorúságnak szomorú eredménye. A kormány nem nézi, ki a bűnös, mindenkire kérlelhetetlen szigorral sújt le. Nem szépít, nem takargat, tudja, hogy ha a kelevényt ki nem irtja, belepusztul a nemzet Ha a kormány ezt nem tenné, még talán volna valami értelme a törvényszék elé tartozó bűnügyeknek, panamáknak és egyebeknek a törvényhozás házában való szellőztetésének. De lépten-nyomon azt látjuk, hogy megteszi, látjuk, hogy vaskézzel nyúl a panamák bűnöseihez. És mégis azt kell hallanunk, hogy egyes képviselők magukat nevezik ki erkölcsbíráknak és egészen fölöslegesen pazarolják az ország pénzét és idejét olyan hosszadalmas szenzációkkal, amelyek mint bűnügyek már egyébként a bíróság elé, tehát oda vannak utalva, ahová valók. Ahelyett, hogy megdicsérnék ezt a panamaüldözést, úgy lépnek fel a képviselőházban, mintha nélkülük itt összedőlne az erkölcsi világrend, mintha ők volnának egyedül alkalmasak és hivatottak arra, hogy panamákat irtsanak. Pedig igazán nem vagyunk rájuk szorulva. A bíráskodás nagyon jó kezekben van, semmi szükség nincs az erkölcsbírákra, akik sokkal inkább szolgálják a szenzációhajhászatot, mint az igazságszolgáltatást. Eszmeszegénység-e, hogy nem tudnak más témákkal előállani, vagy mindenekfölött aló vágyakozás a botrányokra, azt nem lehet megállapítani. Az azonban kétségtelen, hogy botrányt hajhásznak vele, fölöslegesem rontják az ország jó hírnevét és az sem valószínűtlen, hogy ehhez több a tehetségük, mint ahhoz, hogy a komoly vitákban komoly felszólalásokkal arassanak babérokat. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy bíró elé tartozó ügyeknek parlamenti tárgyalásával eddig még egyetlen egy ilyen ügyet sem vittek közelebb a megoldás felé, egyetlen egyszer sem járultak hozzá a panamák kiirtásához. Hiszen ez megy a maga rendes útján nélkülük, az ő beleavatkozásuk nélkül. _ Annál több kárt okoztak kifelé is, befelé is. Szerencse, hogy befelé a múltak tapasztalatai után nem igen akadnak már tömegek, amelyek ezt az erkölcsbíráskodást jogosnak, helyesnek ismerik el. Annál nagyobb azoknak a száma, akik látják, hogy a kormánynak ilyen alaptalan felelősségrevonása olyan tekintélyrombolás, ami kifelé egyáltalában nem kívánatos. És ha az erkölcsbírák ebben látják a képviselő kötelességét és hivatását, akkor nekünk, akik ezt a hivatást egészen másnak képzeljük, igazán arra kell gondolnunk, hogy a házszabályok módosítása útján kell véget vetnie ennek az állapotnak. A képviselőház is hozzon törvényt, a bíráskodást pedig hagyja a bíróságoknak. Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár nagyszabású beszéde Rómában a mezőgazdasági értékesítés nemzetközi megszervezéséről Három nagyfontosságú indítványt terjesztett a római nemzetközi mezőgazdasági kongresszus elé . Az együttműködés lehetőségét kell megteremteni a különböző országok mezőgazdasági értékesítő szervei között . A kongresszus magyar kiküldöttei az olasz király előtt A római nemzetközi mezőgazdasági kongresszus II. osztályának május 28- án tartott ülésén magyar részről Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár és Nagy Iván dr. miniszteri tanácsos szólaltak fel. Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár a mezőgazdasági értékesítés nemzetközi megszervezéséről mondott hatalmas beszédet, melyben többek között a következőket fejtette ki: — Az értékesítés terén a mezőgazdaságot — különösen a mezőgazdasági országokban — komoly válság fenyegeti. Ennek többféle oka van. Egyik oka az, hogy míg a világpiac felvevőképessége csökkent, a termelés a tengerentúli országokban erősen fokozódott. Új és pedig többszörösen nagyobb területek vonattak a termelés körébe, kivált a gabonatermelés terén. Másrészről a világháború óta mindegyik ország autarchiára törekszik a termelésben. Az ipari országok magas mezőgazdasági vámokkal korlátozzák a mezőgazdasági import lehetőségét, hogy a túlzott, sokszor prohibitív vámvédelem hatása alatt saját mezőgazdasági termelésük fokoztassék s fölöslegessé tegye az importot. Hogy ez a körülmény viszont arra vezet, hogy a mezőgazdasági országok meg ipari vámvédelemmel iparkodjanak saját iparukat fejleszteni, ez természetes. Végeredményben ez a vámpolitika megdrágítja az életet, mert emeli úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termelés költségeit. Az agrárértékesítés válságának enyhítésére tehát kétségtelenül a vámpolitikai közeledés és elsősorban a vámpolitika kínai falak fokozatos leépítése mutatkozik legcélszerűbbnek. Ilyen értelemben a genfi világkonferencia is hozott határozatokat. A mezőgazdasági termelés és értékesítés válságának enyhítésére azonban maguknak a gazdiknak is meg kell mozdulni. Ha az ipar koncentrációkban működik együtt, a gazdáknak is az együttműködés útjára kell térni. — Magyarországban a termés értékesítése megszervezésének alapja: a szövetkezés. A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom hazánkban a következő szövetkezeti ágakat foglalja magában: hitelszövetkezetek s ezekkel kapcsolatban gabona-raktári szövetkezetek, fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, tejszövetkezetek és terményértékesítő szövetkezetek. A gazdasági hitelszövetkezeti mozgalom az országban majd ötven évre nyúlik vissza, megfelelő kölcsönökkel látva el a gazdákat. A magyar mezőgazdaság a múlt években mindinkább érezte az értékesítés nehézségeit. A kereskedelem egyes vidékeken vagy nem végezte, vagy rosszul végezte hivatását. Voltak falvak, ahol a gazdák vagy nem tudták eladni termésüket, vagy fele áron tudták csak eladni a városi piacokon elérhető árakhoz viszonyítva. De különösen érezhető volt a kereskedelem tevékenységének hiánya az exportpiacok felé. Ezeknek a nehézségeknek kiküszöbölésére indult meg Magyarországon a mezőgazdasági értékesítés megszervezése. A gabonát illetőleg az Országos Központi Hitelszövetkezet azon községi szervezetei, amelyek olyan vidéken működnek, ahol az értékesítés nehézségei mutatkoztak, szövetkezeti gabonaraktárakat szerveztek vagy felvették a szövetkezeti gabonaértékesítést üzletkörükbe. A központ a földművelésügyi kormánytól kapott olcsó kamat mellett több millió aranykoronára rugó hitelt, hogy a szövetkezetek gabonavásárlására forgótőkét adjon. A szövetkezetek által összegyűjtött gabonát, babot és gyapjút a szövetkezeti központok által újonnan alakított központi értékesítői társaság és fiókjai veszik át és nagyobbrészt exportálják. A hagyma, burgonya, zöldség és gyümölcs értékesítésére a mezőgazdasági érdekeltség a földmivelésügyi kormány támogatásával külön országos értékesítő szövetkezeteket alakított, amelyeket az idén egy nagy szövetkezetté egyesítettek. Ez a szövetkezet a szolid kereskedők bevonásával iparkodik a híres makói hagymát, az egészséges voltánál fogva kiváló magyar burgonyát, az ízletes gyümölcsöt és zöldséget elsősorban külföldön eladni.