Új Barázda, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-195. szám)

1927-08-02 / 173. szám

2 ­zöl jókedvű írnok biciklitréfája A rosszul sikerült tréfacsiná­lója a bíróság elé került Múlt év tavaszán Miklós István Ír­nok két jókedvű társával a Rákóczi­­téren haladt keresztül. A jókedvű ír­nok meglátott egy kerékpárt és így szólt társaihoz: — Toljuk egy kicsit arrébb,­ azután lessük, hogy mit szól hozzá a tulajdo­nosa. Nagy muri lesz, mert azt hiszi, hogy ellopták a kerékpárját. Miklós István fogta a kerékpárt, s a járda mellett egy házzal arrébb tolta. A gép tulajdonosa, Diamant Ottó keres­kedő, egy kávémérés ablakából figyelte az utcán történteket, kiszaladt és rend­őrért kiáltott. A fiatalemberek nyom­ban kijelentették, hogy csupán tréfából vitték arrébb a kerékpárt, eszük ágá­ban ■ sem volt azt elvinni és maguk ke­restek rendőrt, akinek elmondták a tör­ténteket. Eljárás indult Miklós István ellen lopás vétségének kísérlete miatt. ■ | A megtartott törvényszéki tárgyalá­son a vádlott, Miklós István, azzal vé­dekezett, hogy nem volt szándékában a­­gépet ellopni. Mindössze egy rosszul sikerült tréfa áldozata. Két tanú a vád­lott védekezését igazolta. A törvény­szék Miklós Istvánt a vád alól felmen­tette, azzal az indokolással, hogy a lo­pási szándék nem nyert beigazolást. Az ítélet jogerős. ausíron egy feis pásattoriliii Ujato­s álítozolla van a szácSíilssí* mitölMiaJs. Zalaegerszegről jelentik. Vasárnap a reggeli órákban Köves Jenő un­gyakab­­fai földbirtokos autón tartott Zala­egerszeg felé. Sárhid­­közelében, egy kanyarodónál Kovács Emil 13 esz­tendős sárhidi­­pásztorgyermek a gép­kocsi elé került, amely elüt­öné. A sú­lyosan sebesült gyermeket Köves -Jenőő autóján beszállította a kórházba,­­de a gyermek még útközben belehalt se­beibe. Köves Jenő jelentkezett a zala­egerszegi csendőrségnél, ahol jegyző­könyvet vettek fel az esetről. M­anya írta Somlay Károly Egy dunántúli városka rendőrségé­hez a közelmúltban rejtélyes esetről tetek jelentést: a város határában fek­vő hétezer holdas erdőben lakó pagony­­erdész fiatal felesége másféléves fiacs­kájával nyomtalanul eltűnt a magá­nyos erdészlakból. A rendőrség, a csendőrök és a férj napokon át puhatoltak a különös ügy­ben, de egyetlen szálacskát sem tudtak kézhez kapni, mely nyomra vezette volna őket.* Három éve, hogy a grófi uradalom egyik fiatal erdésze feleségül vette a bakonysági­­ falu tanítójának leányát, aki akkor tizenhétéves volt. A leány szivét sejtelmes boldogság és mennyei mámor töltötte el a jegybenjárás alatt; kék szeméből egy dús élet után való só­várgás tüze lángolt. Az erdész izmos, sudár férfi volt, akiben gyöngéd és ál­modozó lélek lakott és úgy beszélt mát­kájával, mint a fecske, a fiával. Az es­küvő után a menyecske egészen be­illeszkedett férje érzésvilágába s így semmi nem hiányzott, hogy egységben és megértésben éljenek. Egy év múltán az asszonyka fiút szült, csudaszép gyermeknek lett anyja. A szeretettel és becéző gondoskodás­sal teljes ápolás alatt egyéves korában olyan széppé fejlődött a csöppség, hogy Bécspái jelentik: " Jarosch Károly marturyi születésű 25 éves droguista tegnap délután megfojtotta nettjét, Maiz Anna cukorkakeres­kedőnőt. Ja­rosch pénzt követelt nénjétől, ki a kérést elutasította, mire Jarosch és nénje között borzalmas küzdelem fej­lődött ki. Jarosch megfojtotta nénjét, aki ismételten szabadulni igyekezett, de a Hókból, ahol nénje a pénzt tartotta, csak­­ és fél shillinget markolt ki, mert az utolsó pilla­natban attól félt, hogy meglepik. A gyilkosság Matzné férjének jelenlétében történt. Matz epilep­tikus hadirokkant, aki mindjárt a felesége ellen intézett támadás csak híres olasz mesterek vásznán le­het ilyen tökéletes idomú és bájoló arcú angyalkát látni. Mikor elönötte a sűrü bükköserdőt a nyári fehér éjsza­kák méla, bája, az erdész és a menyecs­ke néha kiültek az erdészlak elé és hall­gatták a szellők és a falevelek titok­zatos beszélgetését; vagy a botján kö­nyöklő öreg juhászra gondoltak, aki lent a puskámon egész éj­jel virraszt és nézi a csillagokat. őszre fordult az idő, darvadoztak, hápogtak a vadkacsák a drávai mo­csarakon, a sólyom és a vizitek levelei sárgultak már, mikor az asszonyka érezte, hogy valami a lelkére tolakodott. Mintha megmerevedett volna a lelke, mintha megálltak volna a gondolatai. Férjét idegennek, egy egészen más vi­lágból való valakinek látta, csak akkor vi­dult föl pillanatokra, mikor a gyer­mekkel foglalkozott. Szürke egyformaságban teltek-múl­­tak a napok, a mindennapi élet majd­nem színtelen egyformaságában. A fiatalasszony egészen megváltozott, annyira, hogy mostani érzelmei közel sem estek semmiféle ismert érzéshez. Társtalan szenvedőnek látta magát, aki érzésben és gondolatokban sem tud a férjéhez hozzáidomulni. A férj látta feleségének ezt a külö­nös lelki átalakulását, de ezt akként magyarázta, hogy az asszonyka a nap­palokat ebben a misztikus környezetben egyedül, egy kis cseléd társaságában kénytelen tölteni. — Majd megszokja a magányt _ gondolta néha az erdész, aki még akkor sem ijedt meg, mikor látta, hogy a nő arcát jóformán megdermesztette a közöny. ■"» " Az asszonyka néha napokig alig ej­tett egy-egy szót, csak ösztönszerűen domborodott ki agyában az elhatározás, a gondolatok torlódásából csattant ki az élet, hogy elhagyja a hétezer holdas remeteséget és vele együtt a férjét is. Már a dérülötte tarlókon deleltek a túzokók, mikor egyik napon kora al­konnyal tért haza az erdész. Fogasra akasztotta fegyverét és a tarisznyáját, aztán kiment a konyhába az asszony­hoz. De csak a kis pesztrát lelte ott. _ Hol van a ténsasszonyka? _ kér­dezte a leánytól. « _ A ténsasszonyka? Még reggel el­ment a ténsasszonyka, a­ pubikát is­ magával vitte _, felelte a leány _ Nem mondta, hogy hova megy? _ Egy szót sem szólt, csak elment. Azt hittem, hogy sétálni megy. Azóta nem láttam , pötyögte félénken a kis leány. Az erdész előfüttyentette okos vizs­láját, aztán nekivágott a sötétedő erdő­nek. Azt hitte, hogy az asszony vala­melyik rezulában eltévedt s most egy borzalmas éjszaka borul majd reája. És vele van a kisgyerek is... ó, irgal-Ma már bizonyára minden falusi em­ber ismeri Henny Portent, a népszerű filmszínésznőt. Aki moziba jár ,­s ma már ki ne menne el a moziba, ha­­hozzá jut, ő látta bizonyára a szomorú tör­ténetek hősnőjét, a kedves Henny Por­tent. A művésznő néhány hónappal ez­előtt súlyosan megbetegedett. Az idegei felmondták a szolgálatot. Azóta pihen s a gondos ápolás visszaadta egészsé­gét. . Képünk a gyógyulóba lévő Henry Portent ábrázolja, Berlin közelében lévő villájának terraszán. mák Istene! Az erdészről már szakadt a verejték, a vizsla félénken szaladgált a hullott leveleken és­­gályákon, de hiába, sehol nem találtak élő­lényt, csak itt-ott egy őzet vagy csatangoló rókát láttak a ko­paszodó fák alatt. Kora hajnalban az erdész abba a faluba ért, amelyben a felesége apja tanítóskodott. Az Erzsiké? Szent Isten... Mi nem láttuk Erzsikét hetek óta ... Hát hová lehetett,?... És a kis Lacika is — siránkoztak kétségbeesetten a tanítóék és azonnal bejelentették az elünést a csendőrőrsön. A keresést nagy ambícióval kezdték a­­csendőrök, mint a közeli városka rend­őrei; az egész erdőt is át- meg átkutat­ták,-. de bizony meddő maradt minden buzgalom. —... _ Bocsásson meg erdész úr, ha gya­númnak kifejezést adok — mondta a­­nyomozásokban mindig nagy szerencsé­vel dolgozó őrsparancsnok. -U— Kérem, csak halljak már valami biztatót _felelte fölcsillanó reménnyel az elhagyott férj. Hátha szerelmi üggyel­­ van dol­gunk! _ Lehetetlen, hogy egy félreeső falun nevelődött naiv lélek, mint az én feleségem, ilyen botrányra kapható lett volna. Aztán a mi házasságunk ideális szerelmi kapcsolat volt (JIBAMZD) 1927 augusztus 2. kedd Terjed a vasipari munkások sztrájkja A legnagyobb elektromos gyárü­zemből négyezer munkást bocsátottak el — A rendőrség politikai osztálya is foglall­­kozik a sztrájkmozgalom ügyével — Az ÚJj BARÁZDA tudósítóidtól —­A vasipari munkások sztrájkja ma tovább terjedt. A legnagyobb elektro­mos gyárüzem, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági rt. ugyanis ma az összes munkásait kizárta. A gyár mun­kásai már régebben béremelési moz­galmat indi­tot­tak,, majd’ amikor ez nem vezetett eredményre,­­ részleges sztrájkot kezdett a gyár egyes üze­meiben. A gyár vezetősége közölte a munkásság megbízottaival, hogy ha nem hagyják abba­ a részleges sztráj­kot, kénytelen lesz az összes munká­sokat elbocsátani. A tárgyalások nem­ vezettek eredményre,­ mire a gyár igaz­gatósága szombaton négyezer munká­sát elbocsátotta. Az egyezkedésre vo­natkozóan eddig még nem történtek lé­pések. De nemcsak itt, hanem más vas­ipari üzemekben is megállt a munka. A vasszerkezeti gyárak háromszáz mun­kása szintén csatlakozott a sztrájk­mozgalomhoz. A Ganz-Danubius egyik gyártelepén 180 munkás hagyta abba a munkát. A sztrájk ügyével ma délben már a rendőrség politikai osztálya is fog­lalkozni kezdett. Meggyilkolta néniét a férje szeme láttára egy droguista fl férj epileptikus rohamot kapott ás összefogyott a meggyilkolt asszony borzalmas küzdelmet foly­tatott az életéért — nagybátyja bujtatta fel a gyilkost kezdetén az izgalom következ­tében epileptikus rohamot kapott. Jaroscht, aki menekülni próbált, az őrség letartóztatta. Később letartóz­tatták Matz Gottfriedet is, a meggyil­kolt asszony férjét, aki a meggyil­kolttal állítólag rossz viszonyban élt. Matzot gyilkosságra való felbujtással gyanúsítják. Mindeddig azonban ta­gadja, hogy tudott volna a dologról. Újabb bécsi jelentés szerint Jarosch bevallotta, hogy nagybátyjával már­ szombat este megbeszélte a tervet és avval az eltökélt szándékkal­ lépett be vasárnap nagynénje üzletébe, hogy őt meggyilkolja. Nagybátyja — mondotta a gyilkos — már hosszabb idővel ezelőtt rá-23* Patkány­, egérirtó „Ratinol“ Biztos hatásu irtószer. . . gröken­sen irt. Müs *1- KOT latra, emberre ártalmaz- N'lm Un. Napt­­árban után­vittel szállítja : RATI­NOL LABORATÓRIUM, Budapest, VI­­ . Murányi­ beszélte a tett elkövetésére és szórni­szítom i©© siailling f'SEtalzE.at helyezett kilátásba szántára, ha meggyilkolja nagynéznjét. Jarosch vallomása szerint, nagybátyja feleségének halála, után el akarta ad­ni az üzletet. E vallomás alapján Matz Gottfriedot az éj folyamán le­tartóztatták. Matz kihallgatásának so­rán minden választ­ megtagadott és foly­ton csak azt hajtogatta, hogy a feje fáj. Henry Porton meggyógyult

Next