Új Barázda, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
1928 november 3. szombat Ura 6 fillér Budapest, X. évf., 249. sz. UJ BARÁZDA ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6, vasárnapokon IS fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József körút 5. szám.TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség:József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. A töltött káposszta Ne fogyasszunk külföldi élelmiszereket, mert ittkon is a legfinomabb gyümölcs, csemege és bor terem Azt hiszem, nem maradok egyedül, amikor azt mondom, hogy a töltött káposzta nagyon jó étel és mindenképpen megérdemli, hogy róla vezetőhelyen emlékezzünk meg. Magyarországon mindenesetre annyira nem állok egyedül azzal az elismeréssel, amelyet előbb kifejeztem, hogy közmondásszerűleg szokták a töltött káposztát a jellegzetes magyar eledelek között felsorolni. Régi tréfa tartja mai napig is életben a töltött káposzta világszerte ismert magyar jellegét. Ősapáink lelkes hazaszeretetüket abban a latin jelszóban foglalták össze: Extra Hungariam non est vita. A későbbi és kedélyes unokák közül egyik valamikor széles jókedvében úgy fordította magyarra ezeket a latin szavakat: Nincs jobb étel a töltött káposztánál. Éppen a mai napon, mikor a Magyar Hét megnyitása örömmel tölt el engem is, elhatároztam, hogy az étteremben töltött káposztát rendelek, hogy annál inkább nyilvánosan is kifejezzem a Magyar Hét támogatását. Ebéd után elkövetkezvén a fizetés perce, büszkén dicsérem meg a pincért a kiváló jó, magyarosan készített hazai töltött káposztáért. Ennél jobban sehol a vidéken sem készíthették volna el, ott sem, ahol a káposzta hazája van, így Balinkán, Csurgón, Demecseren, Stompfán és Pécs környékén, de még ott sem, ahol a töltött káposzta hazája van, talán Debrecenben, vagy valahol Komáromban. Milyen nagy volt azonban csodálkozásom, mikor a pincér szinte szemrehányólag suttogja felém, de úgy, hogy az egész étterem közönsége jól meghallhassa: „De Uram, hova gondol, hiszen ez valódi németalföldi káposzta, magunk közvetlenül hozatjuk Hollandiából!“ Amint hazaértem, első dolgom volt hiteles helyen felkutatni, vájjon lehetséges-e az, hogy Magyarországba messze Nyugatról káposztát hozzanak be? Mert ámbátor már magában véve az is elég szomorú jel lenne, ha csak az étvágygerjesztés kedvéért dicsérnék külföldinek a káposztát, ezt még úgy, ahogy el lehetne viselni. Hanem ha igaz az, hogy külföldről hozunk be káposztát és abból készítünk magyarosnak mondott eledelt, akkor már komoly baj van a kréta körül. Nos, a külkereskedelmi kimutatás szerint ennek az esztendőnek első felében, vagyis januártól júliusig, nem kevesebb, mint 10.156 métermázsa fejes- és kelkáposztát szállítottak Magyarországba és pedig 16 mázsát Ausztriából, 12 mázsát Romániából, 110 mázsát Jugoszláviából, 423 mázsát Olaszországból és 9495 métermázsát Németalföldről.. Nem akartam hinni a statisztikai adatoknak, megkérdeztem hát kertészeti szakembereket, igaz-e az, hogy a magyarnak mondott töltött káposzta hollandiai káposztából kétfcül? „Igen — így szólt a válasz — már ősszel megindul a hollandi káposzta behozatala és karácsonyra olyan mértékben felemelkedik a behozatal, hogy karácsony után talán egyetlen kilogramm hazai eredetű fejeskáposzta sem kerül piacra, ettől kezdve tehát nem érdemli meg a töltött káposzta a magyar eledel nevét." Azt is megkérdeztem kertészeti szakértőmtől, várjon mi ennek a magyarázata? Hogyan lehetséges, hogy egy ország, amelyikben tulajdonképpen minőségre nézve jobb káposzta terem, mint az, amelyet behoznak és amely ország nemzeti eledelének tekinti a töltött káposztát, nem gondol arra, hogy félévenként két és félszázezer pengőt ajándékoz a külföldnek, holott itthon a jobbat olcsóbban is előállíthatna és emellett sok munkátalant munkához juttathatna, sok meddőn maradt földet hasznossá tehetne? Erre a kérdésre is megkaptam a feleletet, amely egyszerűen annyit mond, hogy a nagyfokú káposztabehozatalnak az a rossz szokásunk a magyarázata, hogy nem tesszük el télire a fejes káposztát, vagyis a termelő nem gondoskodik arról, hogy annak rendje és módja szerint elláthassa a piacot friss, magyar káposztával. Az, amit a káposztára a fentiekben elmondottam, nemcsak a káposztára vonatkozik. Egész sereg olyan mezőgazdasági és kertészeti termék kerül külföldről Magyarországba, amelynek a behozatala egyrészt érthetetlen, másrészt pedig a legnagyobb vétek, valóságos öngyilkosság, így például az első félévben 125 mázsa zöldpaprikát szoktunk behozni, nagyrészt Romániából, körülbelül 5000 mázsa zöldborsót, főleg Olaszországból, ugyancsak Olaszországból kereken 5000 mázsa karfiolt. Szintén Olaszországból ered majdnem 20.000 mázsa vereshagyma és még a torma is olyan nagybecsű, hogy Németországból nem kevesebb, mint ezer mázsa jut belőle keresztül a magyar határon. Mindez együttvéve, pedig csak úgy futtában szedtem össze ezeket az adatokat, máris egymillió pengő keserves adót jelent a külföldnek! Arról talán kár is beszélni, hogy akármelyik jóravaló fűszerkereskedés kirakatában mit lát a komolyan gondolkozó magyar gazda szeme. Kezdve a banánon, folytatva a datolyán, szardínián, ananászon, kaviáron, külföldi sajtokon, kávén, teán, kakaón, narancson és befejezve a Magyarországból kivitt, de külföldön feldolgozott és onnan méregdrága áron viszszaszállított kekszen és kétszersültön, minden azt mutatja, hogy a magyar gazdára még nagy feladat vár, ha fel akarja világosítani a magyar ipart és a magyar kereskedelmet arról, miképpen kell a magyar mezőgazdasági és kertészeti termékeknek a helyét a magyar kereskedésekben biztosítani. A jelszó már kirepült és a Magyar Hét plakátjai minden kirakatban láthatók. Az a kívánságunk, hogy a Magyar Hét olyan mértékben kifejlődjék és megizmosodjék, hogy a magyar gazdának is meghozza azt az eredményt, amelyet erkölcsiekben és anya-ágiakban egyaránt megérdemel. S az a legfőbb kívánságunk, hogy magyar ember csak magyar iparcikket és magyar élelmiszert vásároljon!.. Rapaics Rajmund dr. Bethlen István miniszterelnök már teljesen egészséges Az Egységespárt szombaton értekezletet tart (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Mindszentek napján az Egységespárt Platthy György és Rubinek István vezetésével nagyobb küldöttséggel kereste fel a Kerepesi-temetőben levő Ágosszfa-mauzóleumot, ahol kegyeletes ünnep keretében adózott Kossuth Lajos emlékének. A párt nevében Rubinek István mondott emlékbeszédet, majd elhelyezte a párt koszorúját. A küldöttség ezután Rubinek Gyula sírját kereste fel, ahol Barabás Samu emlékezett meg a párt nagynevű alapítójáról. A küldöttség Rubinek Gyula sírjára is koszorút tett. Az Egységespárt tagjai különben szombaton délelőtt 10 órakor a párt Eszterházy utcai helyiségében értekezletet tartanak és azon a házszabályrevízió tervezetét beszélik meg. Valószínűleg a szombati értekezleten részleteiben is letárgyalják az egyes módosított paragrafusokat és így a kedden összeülő 33-as pártközi bizottság már megkezdheti munkáját. Ez a bizotság állítólag délelőtt és délután is ülésezni fog és így három-négy napon belül feltétlenül elkészül az egész anyaggal. A képviselőház ezalatt a fővárosi mandátumok meghosszabbításáról szóló javaslatot tárgyalja, továbbá a házadó leszállításáról szóló törvényjavaslatot tűzi napirendre. Gróf Bethlen István miniszterelnök, habár teljesen egészséges, mégsem vesz részt a párt értekezletén, mert néhány napot még pihenni akar. A miniszterelnök jövő héten végleg átveszi az ügyek intézését. A demokrata párt bomlása még egyre tart. Azárt különböző kerületi csoportjai még nem döntöttek, hogy milyen utasítást adjanak azon képviselő tagjaik-