Új Barázda, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-14 / 258. szám
1928 november 14. szerda Arad fillér Budapest, X. évf., 258. sz. ÚJ BABOZM ELŐFIZETÉSI ÁRAK a mildi földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel egylik. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő Vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József-körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—09, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140-21. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Nagymagyarország földtani térképe Bécsben Napról-napra nagyobb hullámokat vernek azok a mélyfúrások, amelyeket a pénzügyminisztérium bányakutató osztálya végeztet az utóbbi esztendőkben. Rendkívül sok támadás éri ezekkel kapcsolatban úgy a kormányt, mint a pénzügyminiszter szakemberét, lapunk kiváló munkatársát, Pávai Vajna Ferencet. Most éppen azt olvassuk, hogy Rossay Károly interpellációt jegyzett elő a lillafüredi mélyfúrásról, melynek dolgából egyesek minden áron politikát akarnak csinálni. Többször megírtuk már, milyen nagy gazdasági jelentősége van a lillafüredi építkezéseknek, melyek élő cáfolatai annak, mintha a magyar kormánynak nem lennének nagyon is széleskörű és az ország fejlődését célzó gazdasági tervei. Most nem is ezzel, hanem a lillafüredi mélyfúrás szakszerűleg helyes és minden tekintetben indokolt előkészítésével kívánunk foglalkozni. Ugyanis ugyanakkor, amikor a mélyfúrások szakszerű dolgaihoz egyáltalában nem értő magyarok rangjukhoz nem illő hangon valóságos hadjáratot vezetnek Pávai Vajna Ferenc ellen, nem messze tőlünk egyik elismerés és kitüntetés a másik után keresi fel a legnagyobb élő magyar geológust, aki nemcsak a gyakorlati kérdéseket oldja meg a legnagyobb szakszerűséggel és a legteljesebb előrelátással, hanem a közben felmerülő tudományos kérdések megoldásával egészen új alapokra fekteti a földtan tudományának nem egy fejezetét. Senki sem mondhatja, hogy a környező és ellenünk a kisantant néven ismert szövetségbe tömörült államok jóakaróink és hogy igyekeznének bármi formában is elismerni a magyar tudományos törekvéseket. Sőt éppen ellenkezőleg, nagyon sok példát mondhatnánk arra, hogy úgy a szomszédállamok, mint általában a külföld nagyon komoly eredményeit is elhallgatja a magyarok tudományos munkájának. De azok a megállapítások, amelyekre Pávai Vajna Ferenc a magyar föld kincseinek felkutatása közben eljutott, még az ellenséges és bennünket ugyancsak fitymáló osztrák tudományos köröket is elismerésre, mondhatnék bámulatra ragadták. Köber, a kiváló bécsi geológus-tanár könyvet írt a föld felépítéséről és ebben a könyvében, mely a napokban látott napvilágot, három oldalon át mutatja be Pávai Vajna Ferenc korszakos földtani felfedezéseit. A legfeltűnőbb azonban, hogy teljes egészében átveszi Pávai Vájna Ferenc földtani térképét Magyarországról. Nagyon feltűnő ez, mert ez a térkép nem a torz trianoni Magyarország térképe, hanem a régi, szép, egységes határokkal mért történelmi Nagymagyarország földtani térképe. A bécsi tudós tanár elismerése nemcsak azt igazolja, hogy a magyar kormány helyes ítélőképességével választotta meg a lillafüredi mélyfúrás emberét, hanem azt is, hogy Pávai Vajna Ferenc a maga teremtő tudományával elérte azt, amit milliárdokkal sem lehetne elérni, hogy egy ellenünk acsarkodó, ősidők óta ellenünk törő állam egyik legkiválóbb tankönyvében terjeszti a magyar irredentát, Nagymagyarország földtani egységének térképét. ÜNNEP A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁBAN Ősi pompával koronázta meg császárát a Japán nemzet Hirohito a százhuszonnegyedik japán császér Az ősök szelleme is résztvett a szertartáson Kelet minden virágos, színes ősi pompájával koronázták meg Japán régi fővárosában, Kiotóban a felkelő nap népének császárát, Hirohitot. Ő a százhuszonnegyedik sarja annak a családnak, amely immár hosszú évszázadok óta uralkodik Japánban s amelyhez fogható régi uralkodóház egyetlen egy sincs a földön. A koronázás napjára a modern Japán egész népe ősi ruhákba öltözött. Előkerültek a rézveretű ládákban őrzött régi, nehéz selyemruhák, a múltat hódolattal tisztelő japánok ősi viseletét öltöttek, s így valóban nemzeti ünneppé varázsolták a császárkoronázás sok külföldit egybeesődítő ragyogó szertartását. Ezen a napon mesebeli látványosságot nyújtott minden japán városka, virággal kivarrt, nehéz selymekbe öltözött embereivel s ezernyi zászlójával, melyek a sűrűn egymás mellé levert árbocok és póznák végén lengtek. A házakat ezer meg ezer hatalmas papiroslappal díszítették fel, amelyeken japán írással ősi bölcseségek, hazafiságra és hősiességre buzdító jelmondatok állottak, ezer meg ezer színes lampion világított a temetőkben is, mert a japán nép a halott ősökre is gondol, amikor élőt ünnepel. Az ősök szelleme lengte be a koronázás feledhetetlen pompájú szertartását. Amikor a shinto egyház főpapja átnyújtotta Hirohito császárnak a hatalom jelképét, az ősi szamuráj-kardot, valamennyi japán szive nagyot dobbant és e nagyszerű nép fiai hódolattal borultak le a hős apák nagy utódja, az új császár előtt, akitől minden japán azt várja, hogy további dicsőségre és nagyságra vezérelje a felkelő nap országának nemzetét.