Új Barázda, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-19 / 287. szám
2 dj BAHAMA 1928. december 19. szerda Karcag város küldöttségileg kérte a mély fúrások feltárását Wekerle pénzügyminiszter megígérte a kérés teljesítését Karcag város képviselőtestülete egyik legutóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy Csontos Imre képviselő vezetésével küldöttségileg járul Bethlen István gróf miniszterelnök és Wekerle Sándor pénzügyminiszter elé, hogy átadják nekik a város kérelmét, mely amélyfúrások befejezésére és feltárásara vonatkozik. Mint már több ízben megírtuk, a karcagi mélyfúrások során 624 méter mélységben óriási mennyiségű forróvizet és gázt találtak, melynek felszínre törését azonban lefojtották, hogy tovább fúrva, esetleg még gazdagabb gáz- és gyógyvíztömegeket hozhassanak felszínre. Karcag város üzemgazdasági életét azonban önállóságában annyira veszélyezteti a nagy bányavállalatok terjeszkedése, hogy most a mélyfúrás feltárását kéri már csak azért is, hogy a város minél rövidebb időn belül a már megtalált forróvíznek és földgáznak birtokába juthasson. Karcag város küldöttsége kedden délelőtt 12 órakor kereste fel a parlament épületében Wekerle Sándor pénzügyminisztert, ki előtt Csontos Imre ismertette a karcagiak kívánságát. A küldöttségben a következő karcagi előkelőségek vettek részt: Hajnal István dr. polgármester, Péntek József főjegyző, Fellner Lajos mérnök, Fésűs Imre a Közművek igazgatója, Török Vince ref. lelkész, Kovács Imre birtokossági pénztáros, Tőkés Imre takarékpénztári igazgató, Szántó József dr. városi főügyész, Bojk Béla gimnáziumi tanár, Szentannay Sámuel földmüvesiskolai igazgató, Rimaszombathystván dr., Szentesi Tóth Kálmán dr., Kiss Andor, Hajdú Benjámin, Mándoki Sámuel, Puskás Sándor, Maday István és Maday Mihály. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a küldöttség kérését meghallgatta, majd kijelentette, hogy határozott választ nem tud adni, mivel az ügyet nem ismeri teljesen, mindazonáltal megígérte, hogy a karcagiak kérését a lehetőség szerint a kormány teljesíteni fogja. A küldöttség tagjai megvárták a képviselőház ülésének végét és tisztelegtek Bethlen István gróf miniszterelnök előtt is, aki különben Karcag város díszpolgára. Erdélyi rá akarta dönteni az asztait Forgács Annára, ha nem vészi be az orvosságot A kölcsönös biztosítás csak a legritkább esetben fordul elő — írásszakértők vizsgálják meg a névtelen feljelentő levelet s a biztosító társaság jegyzőkönyveinek aláírásait (Az Új Barázda tudósítójától.) Az Erdélyi-bűnper tanúinak nagy része már ismert dolgokat adt elő. Kisebb részletkérdéseket világítanak meg, nagyjelentőségű vallomása már csak egy-két tanúnak van. A bíróság ma több biztosítóintézetitisztviselő kihallgatásával kezdte meg a tárgyalást, akik előadták, hogy a kölcsönös biztosításcsak ritkán fordul elő s ennek megkötéséről le is akarták beszélni Erdélyi Béléit. A finom férj Érdekesebb vallomást tett az ügyben Brachfeld György kereskedő, aki elmondotta, hogy egy ízben a Dunakorzún Erdélyi összeveszett a feleségével, akire így kiáltott rá: — Fogja be ..a száját, mert.. szájon vágom és bevitelem ,a Schwartzerbe! Dunás-Vargha Ferenc dr. orvos hoszszabb ideig kezelte Forgács Annát. Kijelenti, hogy sohasem volt szüksége Forgács Annának álmatlanság elleni szerre. Gyergyai István, a Nemzeti Színház tagja, tanúvallomásában elmondja, hogy egy izben ott volt Erdélyiekkel az egyik körúti mulatóban, amikor Erdélyi étvágycsináló orvosságot akart beadni Forgács Annának. Anna vonakodott, tiltakozott az orvosság beszedése ellen, mire Erdélyi mindenfélét ígért neki és amikor ez sem használt, azt mondta, hogy rádönti az asztalt, ha nem, veszi be az orvosságot. Erre azután Anna borban és pezsgőben bevette a port Forgács Iksíisa rosszul lett az étt?sgye»í»*álő crtiot.SAgtól A védő kérelmére az elnök zárt tárgyalást rendeltel egyes kérdések tisztázásának, idejére, majd ismét nyilvános tárgyaláson folytatta a védő a kérdések feltevését. Ezeknek folyamán Gyergyay István ismét idézi a mulatóhelybéli jelenetet és kijelenti, hogy az orvosság bevétele után Forgács Anna annyira rosszul érezte magát, hoggy nem tudott táncolni. Több tanú jelentéktelen vallomása után Suszter Gyula dr. törvényszéki orvost hallgatta ki a bíróság, akit Forgács Anna az édesanyja kíséretében felkeresett és megvizsgáltatta magát. Az orvos megkérdezte Forgács Annát, szokott-e kábítószereket használni, mire azt a választ kapta, hogy egy ízben kapott morfiuminjekciót, orvosi rendeletre csak veramont szedett. A tanú kimerültnek látta a beteget, ennek azonban nem volt az oka valamilyen különleges betegség. Egyébként Forgács Anna a férjével való életéről nem közölt vele nyíltan mindent. Azt azonban nem tételezi fel, hogy titokban mérgeket szedő nő lett volna Forgács Anna. Az ügyész megkérdezi a tanútól, hogy a májusban történt mérgezésnek lehetett-e a következménye Forgács Anna testi legyengülése. — Igen — válaszolja a tanú, — mert egyszerű verondlmérgezés is hosszú időn át tartó egészségháborítást okozhat. Solti János biztosítótársaság igazgató adja elő ezután, miként utazott le Millstartba az Erdélyi-félebiztosítás ügyében. Csak ott szerzett tudomást arról, , hogy Erdélyi Bélát gyilkossággal vádolják. A tanú a védő kérdésére elmondta, hogyha Erdélyi Bélát a gyilkosság vádja alól felmentik, a biztosítási kötvény érvényben marad, ennek kifizetése azonban külön lapra tartozik. Ki ti*ta a névtelen feljelentésit ? Végezetül a védő tett előterjesztést arra vonatkozóan, rendelje el a leírását annak Magyar kiállítóművészek által festett eredeti fó szentképek és klasszikus (világhírű) festők, Madonna képeinek d ólaiban festett másolatai művészi kivitelben, 12 havi részletre is megvásárolhatók a „Solymosi KépSzalon“ban IV., Kossuth Lajos utca 13. sz. , Telefon 897-62. a névtelen levelezőlapnak, amelyben a millstatti hatóságok figyelmét Forgács Anna halálának gyanús körülményeire felhívták. Írásszakértőkkel való megvizsgálását és a biztosító társaság jegyzőkönyvének aláírásával az írást összehasonlítani annak megállapítása végett, nem a biztosító társaság tette-e a névtelen feljelentést. A bíróság ezt el is rendelte. Több tanú lényegtelen vallomása után a bíróság a tárgyalás folytatását csütörrtökre halasztotta. „MIÉRT LOPTA EL A BUNDÁT?/...' ——-..-T-W—WEgy óra ír csendőrőrmester vállalás Ürügye alatt félholtra vert és rugdalt egy magyar asszonyt A szerencsétlen nő tízéves kisleányát az őrmester izzó vassal rémítette (találta (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Jól tudjuk, milyen sorsa van az oláh hatalom alatt nyögő erdélyi magyarságnak, de az az eset, amely most történt egy aradmegyei falucskában, még a vadállatias kínzások között is ritka és az ember indulatát végsőkig felkorbácsolja. Csermő aradmegyei községben Vadam nevű oláh csendőrőrmester, aki vallatásairól kiegyeszette hírhedt, egy eltűnt bunda ügyében beidézte özvegy Sándor Andrásnét, akit tízéves Katinka nevű leánya is elkísért. Az őrmester azzal kezdte a vallatást, hogy a leánykát odakötözte az asztal lábához, hogy ne legyen útban. Ezután ráordított az asszonyra, hogy miért lopta el a bzundát. Mikor az aszszony ezt tagadta, nekiesett, összevissza verte, a földhöz vágta, több mint fél órán át rugdosta, amíg az asszony eszméletét nem vesztette. Miután beismerő vallomást nem tudott kicsikarni, az anyja megkínoztatását sírva néző gyermeknek esett neki. Megfenyegette, hogy megtüzesiti a piszkavasat s azzal égeti a talpát, ha nem vallja be, hogy anyja lopta el a bundát. A gyermek tagadta a lopást, mire az őrmester tényleg vörösizzóra bevitette a piszkavasat s a gyermek arcához közeledett vele. A lányka halálra rémülten sikoltozott, szívgörcsöt kapott és összeesett. A gyermek sikoltozására föleszmélt a szerencsétlen asszony, mire az őrmester nekiesett és órákon át egészen éjfélig verte, rugdosta. Minthogy sem az asszony, sem a gyermek nem vallott, végül mind a kettőt eszméletlen állapotban kidobta az utcára. Arra járó emberek szedték fel őket és elvitték a községi orvoshoz, aki az asszonyt beszállíttatta az aradi kórházba, a gyermeket pedig a rokonok vették magukhoz. Az őrmestert letartóztatták. „FEL KELL AKASZTANI!..." in a,,a,,, itt* —in mint Takács István kecskeméti gazdát háromévi fegyházra ítélték, mert négy élő felesége van és egyiktől sem vált el A gazdda azzal védekezik, hogy nyugalmat keresett, bólétt a pénzt csalta ki mindegyik asszonytól (Az „Uj Barázda" tudósítójától.) A kecskeméti büntetőtörvényszék kedden ítélkezett Takács István gazdálkodó felett, aki négy asszonnyal kötött házasságot anélkül, hogy valamelyiktől is törvényesen elvált volna. A gazda azzal védekezett a bíróság előtt, hogy egyik asszonnyal sem tudott békességben élni, mert mindegyik hozzájuk vitte az anyját is. Azért kötött négy asszonnyal házasságot, hogy kipróbálja, melyikkel tudna legnyugodtabban élni. Ezután a bíróság sorba kihallgatta a négy asszonyt. Valamennyi Takács Istvánnénak mondotta magát. Az első asszonnyal, Merész Júlia újszászi cselédleánnyal két hónapig élt együtt a gazda. A második asszonytól, Mészáros Máriától egy év alatt mindenét kicsalta Takács, majd harmadízben Monoki Rozáliát, egy tiszaföldvári jómódú gazdaember leányát vette feleségül. A gazda ezzel az asszonnyal három évet töltött együtt. A negyedik feleséget, Tóth Karolinnak hivják, származására nézve ceglédi munkásasszony, a vádlott az ő pénzét is elherdálta. Midőn már mind a négy asszonyt kihallgatta a biróság, az elnök mosolyogva végignézett a négy feleségen és megkérdezte a vádlottól: — Na Takács István, most aztán mondja meg, mit csináljunk a négy asszonnyal ! A vádlott ezt felelte: — Majd csak szétválaszt mind a négy feleségemtől a tekintetes törvényszék. A bíró megkérdezte még az aszszonyoktól, hogy kívánják-e Takács István megbüntetését, mire mind a négy egybehangzóan felelte: — Fel kell akasztani! A biróság ennek a kérésnek úgyi tett eleget, ellenben a harminc éves, nagymultú Takács Istvánt soknejűségért három évi fegyházbüntetésre ítélte. A karácsonyfa története a rádióban A Rádió Szabadegyetem csütörtökön, december 20-án délután negyed hat órakor kezdődő műsorát Nagy Izabellának, a Nemzeti Színház kitűnő tagjának éneke nyitja meg. Néhány magyar dalt énekel a csalogányszava művésznő, akit joggal lehet a feledhetetlen Blaha Lujza utód* jának tartani. Utána Horváth Dezső dr. tart előadást a vízről s különösen egász* légügyi szempontból tanulságos tanácsait mindenki haszonnal hallgathatja meg, Janson Vilmos a Peleskei nótárius híre* szerzőjéről, Gvadányi Józsefről tart el®, adást, végül pedig Solymossy Sándor dr. ismerteti a karácsonyfa történetét. Érdekes előadásából kitűnik, hogy a karácsonyfa-ékítés kedves szokása nem is olyan régi, mert például Petőfi még nem ismerte a karácsonyfát, amely csillogó gyertyáival ma mindnyájunk öröm.