Új Barázda, 1928. december (10. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-19 / 287. szám

2 d­j BAHAMA 1928. december 19. szerda Karcag város küldöttségileg kérte a mély fúrások feltárását­ ­Wekerle pénzügy­miniszter megígérte a kérés teljesítését Karcag város képviselőtestülete egyik legutóbbi közgyűlésén elhatá­rozta, hogy­­ Csontos Imre képviselő vezetésével küldöttségileg járul Beth­len István gróf miniszterelnök és We­kerle Sándor pénzügyminiszter elé, hogy átadják nekik a város kérelmét, mely a­­mélyfúrások befejezésére és feltárásara vonatkozik. Mint már több ízben megírtuk, a karcagi mély­fúrások során 624 méter mélységben óriási mennyiségű forróvizet­ és gázt találtak, melynek felszínre törését azonban lefojtották, hogy tovább fúr­va, esetleg még gazdagabb gáz- és gyógyvíztömegeket hozhassanak fel­színre. Karcag város üzemgazdasági életét azonban önállóságában annyira veszélyezteti a nagy bányavállalatok terjeszkedése­, hogy most a mélyfúrás feltárását kéri már csak azért is, hogy a város minél rövidebb időn belül a már megtalált forróvíznek és földgáz­nak birtokába juthasson. Karcag város küldöttsége kedden délelőtt 12 órakor kereste fel a parla­ment épületében Wekerle Sándor pénz­ügyminisztert, ki előtt Csontos Imre ismertette a karcagiak kívánságát. A küldöttségben a következő karcagi elő­kelőségek vettek részt: Hajnal István dr. polgármester, Péntek József fő­jegyző, Fellner Lajos mérnök, Fésűs Imre a Közművek igazgatója, Török Vince ref. lelkész, Kovács Imre birto­kossági pénztáros, Tőkés Imre taka­rékpénztári igazgató, Szántó József dr. városi főügyész, Bojk Béla gimná­ziumi tanár, Szentannay Sámuel föld­m­ü­vesiskolai igazgató, Rimaszombathy­stván dr., Szentesi Tóth Kálmán dr., Kiss Andor, Hajdú Benjámin, Mán­­doki Sámuel, Puskás Sándor, Maday István és Maday Mihály. Wekerle Sándor pénzügyminiszter a küldöttség kérését meghallgatta, majd kijelentette, hogy határozott választ nem tud adni, mivel az ügyet nem is­meri teljesen, mindazonáltal meg­ígérte, hogy a karcagiak kérését a le­hetőség szerint a kormány teljesíteni fogja. A küldöttség tagjai megvárták a képviselőház ülésének végét és tisz­telegtek Bethlen István gróf minisz­terelnök előtt is, aki különben Karcag város díszpolgára. Erdélyi rá akarta dönteni az asztait Forgács Annára, ha nem vészi be az orvosságot A kölcsönös biztosítás csak a legritkább esetben fordul elő — írásszakértők vizsgálják meg a névtelen feljelentő levelet s a biztosító társaság jegyzőkönyveinek aláírásait (Az Új Barázda tudósítójától.) Az Er­­délyi-bűnper tanúinak nagy része már is­­mert dolgokat adt elő. Kisebb részletkérdé­seket világítanak meg, nagyjelentőségű vallomása már csak egy-két tanúnak van. A bíróság ma több biztosítóintézeti­­tisztviselő kihallgatásával kezdte­­ meg a tárgyalást, akik előadták, hogy a kölcsö­nös biztosítás­­csak ritkán fordul elő s ennek megkötéséről le is­­ akarták be­szélni Erdélyi Béléit. A finom férj Érdekesebb vallomást tett az ügyben Brachfeld György kereskedő, aki­­ elmon­dotta, hogy egy ízben a Dunakorz­ún Er­délyi összeveszett a feleségével, akire így­ kiáltott rá: — Fogja be ..a száját, mert.. szájon vá­gom és bevitelem­ ,a Schwartzerbe! Dunás-Vargha Ferenc dr. orvos hosz­­szabb ideig kezelte Forgács Annát. Ki­jelenti, hogy sohasem volt szüksége For­gács Annának álmatlanság elleni szerre. Gyergyai István, a Nemzeti Színház tagja, tanúvallomásában elmondja, hogy egy izben ott volt Erdélyiekkel az egyik körúti mulatóban, amikor Erdélyi étvágy­csináló orvosságot akart beadni Forgács Annának. Anna vonakodott, tiltakozott az orvosság beszedése ellen, mire Erdélyi mindenfélét ígért neki és amikor ez sem használt, azt mondta, hogy rádönti az asztalt, ha nem, veszi be az orvosságot. Erre azután Anna borban és pezsgőben bevette a port Forgács Iksíisa rosszul lett az étt?sgye»í»*álő crtiot.­­SAgtól A védő kérelmére az elnök zárt tárgya­lást rendelt­­el egyes kérdések tisztázásá­nak, idejére, majd ismét nyilvános tárgya­láson folytatta a védő a kérdések fel­tevését. Ezeknek folyamán Gyergyay Ist­ván ismét idézi a mulatóhelybéli jelene­tet és kijelenti, hogy az orvosság bevétele után Forgács Anna annyira rosszul érezte magát, hoggy nem tudott táncolni. Több tanú jelentéktelen vallomása után Suszter Gyula dr. törvényszéki­­ orvost hallgatta ki a bíróság, akit Forgács Anna az édesanyja kíséretében felkeresett és megvizsgáltatta magát. Az orvos meg­kérdezte Forgács Annát, szokott-e kábító­szereket használni, mire azt a választ kapta, hogy egy ízben kapott morfium­­injekciót, orvosi rendeletre csak veramont szedett. A tanú kimerültnek látta a be­teget, ennek azonban nem volt az oka va­lamilyen különleges betegség. Egyébként Forgács Anna a férjével való életéről nem közölt vele nyíltan mindent. Azt azonban nem tételezi fel, hogy titokban mérgeket szedő nő lett volna Forgács Anna. Az ügyész megkérdezi a tanútól, hogy a májusban történt mérgezésnek lehe­tett-e­ a következménye Forgács Anna testi l­egyengülése. — Igen — válaszolja a tanú, — mert egyszerű verondlmérgezés is hosszú időn át tartó egészségháborítást okozhat. Solti János biztosítótársaság­ igazgató adja elő ezután, miként utazott le Mill­­­startba az­ Erdélyi-féle­­biztosítás ügyé­ben. Csak ott szerzett tudomást arról, , hogy Erdélyi Bélát gyilkossággal vádol­ják. A tanú a védő kérdésére elmondta, hogyha Erdélyi Bélát a gyilkosság vádja­­ alól felmentik, a biztosítási kötvény ér­vényben marad, ennek kifizetése azonban külön lapra tartozik. Ki ti*ta a név­telen fel­­jelentésit ? Végezetül a védő tett előterjesztést arra vonatkozóan, rendelje el a leírását annak Magyar kiállítóművészek által festett eredeti f­ó szentképek és klas­­­­szikus (világhírű) festők, Madonna képeinek d ólai­ban festett má­solatai művészi kivitelben, 12 havi részletre is megvásárolhatók a „Solymosi KépSzalon“­ban IV., Kossuth Lajos­ utca 13. sz. , Telefon 897-62. a névtelen levelezőlapnak, amelyben a millstatti hatóságok figyelmét Forgács Anna halálának gyanús körülményeire felhívták. Írásszakértőkkel való megvizs­gálását és a biztosító társaság jegyző­könyvének aláírásával az írást összehason­lítani annak megállapítása végett, nem a biztosító társaság tette-e a névtelen fel­jelentést. A bíróság ezt el is rendelte. Több tanú lényegtelen vallomása után a bíróság a tárgyalás folytatását csütörr­tökre halasztotta. „MIÉRT LOPTA EL A BUNDÁT?/...' ——-.­.-T-W—W­Egy óra ír csendőrőrmester vállalás Ürügye alatt félholtra vert és rugdalt egy magyar asszonyt A szerencsétlen nő tízéves kisleányát az őr­mester izzó vassal rémítette (találta (Az „Új Barázda" tudósítójától.) Jól tudjuk, milyen sorsa van az oláh hatalom alatt nyögő erdélyi magyar­ságnak, de az az eset, amely most tör­tént egy aradmegyei falucskában, még a vadállatias kínzások között is ritka és az ember indulatát végsőkig felkor­bácsolja. Csermő aradmegyei község­ben Vadam nevű oláh csendőrőrmes­ter, aki vallatásairól kiegyeszette hír­hedt, egy eltűnt bunda ügyében be­idézte özvegy Sándor Andrásnét, akit tízéves Katinka nevű leánya is elkí­sért. Az őrmester azzal kezdte a val­latást, hogy a leánykát odakötözte az asztal lábához, hogy ne legyen útban. Ezután ráordított az asszonyra, hogy miért lopta el a bzundát. Mikor az asz­­szony ezt tagadta, nekiesett, össze­vissza verte, a földhöz vágta, több mint fél órán át rugdosta, amíg az asszony eszméletét nem vesztette. Mi­után beismerő vallomást nem tudott kicsikarni, az anyja megkínoztatását sírva néző gyermeknek esett neki. Megfenyegette, hogy megtüzesiti a piszkavasat s azzal égeti a talpát, ha nem vallja be, hogy anyja lopta el a bundát. A gyermek tagadta a lopást, mire az őrmester tényleg vörösizzóra bevitette a piszkava­sat s a gyermek arcához közele­dett vele. A lányka halálra ré­mülten sikoltozott, szívgörcsöt kapott és összeesett. A gyermek sikoltozására föleszmélt a szerencsétlen asszony, mire az őrmes­ter nekiesett és órákon át egészen éj­félig verte, rugdosta. Minthogy sem az asszony, sem a gyermek nem val­lott, végül mind a kettőt eszméletlen állapotban kidobta az utcára. Arra járó emberek szedték fel őket és elvitték a községi orvoshoz, aki az asszonyt beszállíttatta az aradi kór­házba, a gyermeket pedig a rokonok vették magukhoz. Az őrmestert letar­tóztatták. „FEL KELL AKASZTANI!..." in a,,a,,­, itt*­­ —in min­t Takács István kecskeméti gazdát háromévi fegyházra ítélték, mert négy élő felesége van és egyiktől sem vált el A gazdda azzal védekezik, hogy nyugalmat keresett, bólétt a pénzt csalta ki mindegyik asszonytól (Az „Uj Barázda" tudósítójától.) A kecskeméti büntetőtörvény­szék ked­den ítélkezett Takács István gazdál­kodó felett, aki négy asszonnyal kötött házasságot anélkül, hogy valamelyiktől is törvényesen elvált volna. A gazda azzal védekezett a bíróság előtt, hogy egyik asszonnyal sem tudott békesség­ben élni, mert mindegyik hozzájuk vitte az anyját is. Azért kötött négy asszonnyal há­zasságot, hogy kipróbálja, me­lyikkel tudna legnyugodtabban élni. Ezután a bíróság sorba kihallgatta a négy asszonyt. Valamennyi Takács Istvánnénak mondotta magát. Az első asszonnyal, Merész Júlia újszászi cse­lédleánnyal két hónapig élt együtt a gazda. A második asszonytól, Mészá­ros Máriától egy év alatt mindenét kicsalta Takács, majd harmadízben Monoki Rozáliát, egy tiszaföldvári jó­módú gazdaember leányát vette felesé­gül. A gazda ezzel az asszonnyal há­rom évet töltött együtt. A negyedik feleséget, Tóth Karolinnak hivják, származására nézve ceglédi munkás­asszony, a vádlott az ő pénzét is elher­dálta. Midőn már mind a négy asszonyt kihallgatta a biróság, az elnök moso­lyogva végignézett a négy feleségen és megkérdezte a vádlottól: — Na Takács István, most aztán mondja meg, mit csináljunk a négy asszonnyal ! A vádlott ezt felelte: — Majd csak szétválaszt mind a négy feleségemtől a tekintetes tör­vényszék. A bíró megkérdezte még az asz­­szonyoktól, hogy kívánj­ák-e Takács István meg­büntetését, m­ire mind a négy egybehangzóan fe­lelte: — Fel kell akasztani! A biróság ennek a kérésnek úgyi tett eleget, ellenben a harminc éves, nagymultú Takács Istvánt soknejűsé­­gért három évi fegyházbüntetésre ítélte. A karácsonyfa története a rádióban A Rádió Szabadegyetem csütörtökön, december 20-án délután negyed hat órakor kezdődő műsorát Nagy Izabellának, a Nemzeti Színház kitűnő tagjának éneke nyitja meg. Néhány magyar dalt énekel a csalogányszava művésznő, akit joggal lehet a feledhetetlen Blaha Lujza utód* jának tartani. Utána Horváth Dezső dr. tart előadást a vízről s különösen egász* légügyi szempontból tanulságos tanácsait mindenki haszonnal hallgathatja meg, Janson Vilmos a Peleskei nótárius híre* szerzőjéről, Gvadányi Józsefről tart el®, adást, végül pedig Solymossy Sándor dr. ismerteti a karácsonyfa történetét. Érde­kes előadásából kitűnik, hogy a kará­­csonyfa-ékítés kedves szokása nem is olyan régi, mert például Petőfi még n­em ismerte a karácsonyfát, amely csillogó gyertyáival ma mindnyájunk öröm.

Next