Új Barázda, 1929. január (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

1999 februári, péntek 6 fill.|* ^, , ^ Budapest, XI. évf., 27. sa in­barAzm ELŐFIZETÉSI ÁRAK a ni. kir földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című­ füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6­­, vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Éjféli politika A szociáldemokraták tegnap éjfé­lig húzták ki interpellációkkal a Ház ülését. Amint ők mondják, azért, hogy az ország gazdasági bajaira hívják fel a kormány és a közvélemény figyel­mét. Igazán kár volt azért a villany­áramért, amit ehhez az éjféli politi­kához kivilágításként elfogyasztottak Beültek a szocialista képviselő urak az éjszakai kivilágított kirakatba, miiért? Talán azért, hogy észrevegyék nagy közéleti munkájukat azok, akik nappali világításnál közömbösen ha­ladnak el mellettük? Mert azért, hogy a kormány figyelmét a gazdasági ba­jokra rátereljék — ismételjük — igazán kár volt a villanyáramért és kár lett volna még egyetlen egy füs­tösen pislákoló faggyúgyertyáért is. Mert a kormány villanyvilágítás és minden mesterséges görögtűzfény nélkül is egészen tisztán látja a hely­zetet. Bebizonyította ezt a kormány minden tagja a tegnapi interpellációs áradat során. Válaszoltak minden in­terpellációra, részletesen, szaksze­rűen, teljesen felkészülten. És így csak az a felelős tényező válaszolhat, aki tudja a leckéjét, mert ismeri a kötelességét. Ha a kormány nem fog­lalkoznék állandóan és komoly elmé­lyedéssel a gazdasági helyzettel, illetve az ország ezernyi bajával, akkor ta­lán sarokba szoríthatták volna az éj­féli politika lovagjai egyik vagy má­sik minisztert. Ez azonban nem sike­rült nekik és a tegnapi éjjeli csatá­ban súlyos vereséget szenvedtek. Tak­tikájuk visszafelé sült el, mert módot adtak a kormánynak arra, hogy be­bizonyítsa, mennyire szívén viseli az ország gazdasági érdekeit, az ország­nak pedig módot adtak arra, hogy erről tényekből győződjék meg. Té­nyekből győződjék meg arról, hogy Bethlen István mindenkinél jobban ismeri az ország gazdasági bajait is mindenkinél többet, foglalkozik azok­nak orvoslásával. Nem tudjuk, meddig fog kísérle­tezni tovább az éjféli politika. Érzé­sünk azonban az, hogy nagyon ham­arr ujjal mutogatnának jóízűen nevető emberek azokra a honatyákra, akik sokezer gyertyafénytől világított po­litikai kirakatban és a lelkek órájá­ban vívnák továbbra is hősi küzdel­müket a nyitott kapuk ellen. Vívnák pedig játékpuskákkal és pukkanó ra­kétákkal. Az ellenzéknek nem az a hivatása, hogy záróráig tartó politikai farsan­gon öltözzék a szabadalmazott nép­mentő maskarájába. Az egész éjféli politika sokkal inkább hasonlít nagy gyermekek kisded játékaihoz, mint politikusok tervszerű akciójához. Jaj annak az ellenzéknek, amelynek éjféli világításra van szüksége, hogy ne tekintsék láthatatlan embernek! Az álmok idején ébren még álmokat sem lehet kergetni. Annál kevésbbé eszmékkel, gondolatokkal gazdagítani az emberiséget. Mert, ha az ilyen éj­féli politika csihol ki eszmét vagy gondolatot, az úgy elolvad, úgy el­tűnik a reá következő nappal józan világosságában, mint az ablakra fa­gyott éjjeli harmat, ha kisüt a nap. Úgy tudjuk, hogy nemzetközi egyezmény tiltja a gyermekek éjjeli munkáját. Miért nem tiltja ugyan­ilyen egyezmény a felnőtt gyermekek éjjeli politikai játékét is?! A BERLINI NAGY TŰZ Füstölgő és üszkös romnál nincs egyéb a hatemeletes Tietz-áruház helyén Húszmillió márkára becsülik a kért . Nyolc tűzoltó súlyosan megsebesült (Az „Ifj Barázda“ tudósítójától.) Huszonnyolc év óta nem volt oly sú­lyos tűzvész Berlinben, mint amely szerdán délután támadt a hatemeletes Tietz-áruházban. A hatalmas áruház csütörtökön reggel öt óráig teljesen leégett és ami egyrészt az épületnek földig való égéséből, másrészt a felhalmozott és elpusztult rengeteg áru értékéből te­vődik össze. A hivatalos vizsgálat sze­rint a tűz az áruház pincéjében tá­madt, ahol valamos vezetéket szerel­tek. Valószínűleg rövidzárlat követ­keztében a kipattant szikra meggyúj­totta valamelyik puhafaállványt, amelyeken csupa könnyen égő szövet­anyag volt felhalmozva. Még inkább növelte a tűzveszedelmet, hogy a fel­sőbb emeleteken rengeteg papíráru volt. A tűz kitörése után az áruházban tartózkodó alkalmazottak és munká­sok nagy ijedelemmel menekültek az épületből. Berlin egész tűzoltósága ki­vonult a nagy szerencsétlenséghez, azonban a megfeszített munka csak annyi eredményre vezetett, hogy a környező épületeket, különösképpen pedig az áruház mögött levő óriási gáztartályt sikerült megmenteni a tűz átterjedésétől. Ha a tűzoltóság megfeszített munkája nem zárta volna a tüzet az áruház területére, akkor felrobbant volna a mögötte levő gáztartó és elgondolni sem lehet, hogy annak robbanása mi­lden pusztítást végzett volna az egész városrészen. A hatemeletes áruház helyén ma már nincsen egyéb, mint füstölgő és üszkös romok. A rendőrség az áruház egész környé­két megszállotta és az előtte húzódó széles útvonalon a forgalmat teljesen lezárta. Berlinben nagy izgalmat oko­zott a Tietz-áruház égése, amelyhez hasonló tűz 1909 óta nem volt a né­met fővárosban. A kiváncsi emberek ezrei töltötték ébren az éjszakát és nézték a hidegben a fékezhetetlenül tomboló lángoszlopokat. A német tűz­oltóság tagjai közül nyolc ember az áruház oltásánál súlyosan megsebe­sült, húszmillió márkára becsülik az áruház kárát. A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁG ÜLÉSE Bethlen István gróf miniszterelnök a közigazgatási reform szükséges­ségéről beszélt a bizottsági ülésen (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A képviselőház közigazgatási bizott­sága csütörtökön délelőtt folytatta a közigazgatási reform általános vitá­ját. Az ülésen megjelent Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök és Sztra­­nyavszky Sándor államtitkár is. A javaslathoz Buday Dezső szólt hozzá elsőnek. Helyesnek tartja, hogy a ja­vaslat az önkormányzat érvényre jut­­tatását szolgálja és hogy az egész vo­nalon behozza a titkos választást. Örömmel üdvözli az örökös tagság gondolatát, mert így a bizottságok Újjáalakulásakor mindig lesznek régi emberek, akik ismerik az ügyeket. Hegymegi Kiss Pál felszólalása után F. Szabó Géza szólalt fel és három pontban jelölte meg a törvényjavaslat igazi célját: a nemzeti gondolat biz­tosításában, az önkormányzati eszme kidomborításában és a modern köz­­igazgatás érvényesítésében. Fábián Béla felszólalása után Madarász Ele­mér és Károlyi József gróf beszélt, majd Bethlen István gróf emelkedett szólásra és hangoztatta, hogy a kormány első­

Next