Új Barázda, 1929. január (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-08 / 32. szám

4 ■WBB kozatokkal megalapozza, de nem jók arra, hogy egy kormány, amely érzi magában azt az erőt, hogy előbbre vigye ezt azügyet és amelynek szívén fekszik ez az ügy, ezzel elő is segítse a revíziót. (ügy van?) A külföldön az ilyen demonstratív nyilatkozatoknak egiszen más hatásuk van, mint ahogy azt a képviselő urak hiszik Ezeknek az egyik oldalon az a hatásuk, hogy Itt egy gyenge kormányzat kész még akkosz is, ha az idők meg nem értek ennek az ügynek megoldására, kalandokba bocsátkozni és megpróbálja ennek megvalósítását kalandos módon csak azért, hogy a maga pozícióját belpolitikai téren megerősítse és ne higyye a t, képviselőtársam, hogy az ilyen demonstratív nyilatkozatoknak másrészt nincs visszahatásuk arra a táborra, amely minden eszközt felhasznál, hogy mega vissza és lehetetlennné tegye ennek a termiek keresztülvitelét. Hiszen ez éppen arra szolgál, hogy figyelmeztesse őket: Itt van az idő, hogy szervezkedjetek, hogy kontrapropagandával még jobban és erősebben megakadályozzátok azt, amit még meg lehet akadályozni. Én tehát demonstratív nyilatkozatokra hajlandó nem vagyok. (Helyeslés.) A szülfképviseleti szervek feladata . Másodszor: én nem tartom külképviseleti szerveinket arra hivatottaknak, hogy ebben az ügyben hivatalospropagandát fejtsenek ki Nem is szabad ezt tenniük, bár azt az Indítványt, amely a külképviseleti szervekről szól, sokan bizonyára így fogják magyarázni. Bocsánatot kérek, ha külképviseleti szervek ilyen hivatalos propagandával foglalkoznak, ez csak arra lenne jó, hogy egyfelől diszkreditálja és kompromittálja őket egyik-másik kormánynál. Mert váéltóztasanak a helyzetet figyelembe venni: egy olyan ország, ahol a kormány s a közvélemény többsége azon a felfogáson van, hogy a revízióra az idő sem érett meg, megenged egy olyan propagandát, amelyet az illető államnak pályám csinál a revízió érdekében, még ha az a kormány felfogásával ellentétben is van, de bizonyára lehetetlenné fog tenni egy olyan propagandát, amelyet egy kissállam képviselőjeianyarálna s amelyet illetéktelenül inngurálna, mert hiszen ezzel megnehezítené az illető kormány helyzetét saját országában, miután olyan hangulatot teremtene, amely a kormány felfogása szerint rém kívánatos és nem előnyös. Ám azt hiszem az, aki tőlünk azt követeli, hogy külképviseleteinknek adjunk utasítást abban az irányban, hogy hivatalos propagandát fejtsenek ki, nem számol ezekkel a külztítményekkel s nem számol azzal az állásssal, amellyel egy ideges kormánynál akkreditált magyar követ bírhat. De akkor t. képviselőtársam azt fogja kérdezni: mi az, amit a magyar követ tehet? Ő igenis teheti azt, hogy minden egyes alkalomkor, amikor mód nyílik arra, hogy az objektív igazság megállapításához hozzájárulhasson, ezt meg is tegye. Ha Magyarország hírnevét, Magyarország jóhírét kétségbevtnő nyilatkozatok, újságcikkek, közlemények történnek, ezeket kellő világításba helyezze és megcáfolja. Megteheti és meg kel tennie azt, hogy felvilágosító munkát végezzen az igazság megállapítására, hogy Magyarország közviszonyait közismertekké tegye, hogy azokat a helytelen harüigzeléseket, amelyeket az emigránsok és noha ellenségeink felőlünk terjesztenek, ideigfelelő működésükkel cáfolják meg. És én csak a legnagyobb sajnálattal olvashattam azokat a támadásokat, amelyek egyes lapokban a magyar követek ellen intéztettek. Bocsátanak meg, t, képviselőtársaim, de annak a magyar követnek, aki egy idegen államban nehéz és súlyos feladatot végez , aki ott a magyar szuver-enitásnak képviselője, annak presztízsét, tekintélyét nem növeli ezek a támadások. Ezek csak arra alkalmasak, hogy azt aláássák és hogy csekélyebb sikerre való kilátással végezhesse a maga munkáját. Ha a t. képviselő urak akarják a külpolitikát támadni, ám méltóztassék a külügyminisztert és a kormányt, a kormányelnököt ebből a szempontból tárnái fel, de hagyjanak békét a magyar követek, akik nehéz feladatot végeznek nehéz körülmények között. A t. képviselő urak nincsenek is abban a helyzetben, hogy megítélhessék, hogy azoknak az Instrukcióknak, amelyeket kormányuktól kapunk, megfelelnek-e vagy sem, nincsenek abban a helyzetben, hogy megítélhessék, bejti a követeli a maguk rés**ről feladatukat, abban a szellemben, abban az irányban teljesítik-e, amint a kormány tőlük elvárja és joggal elvárja. Ebben a tekintetben csaakis a kormány lehet illetékes. Méltózhassék a kormányt támadni, de ne a magy erőktől veteket, mert ezzel nem tesznek szolgálatot sem az ország ügyének, sem a revízió ügvének, azt mondhatom. ] A revízió előkészülése ? És miből állhat, Képviselőház, a revízió előkészítése? Bizonyára nem valami speciális munkálkodásból. Nézetem szerint mindazt, ami helyes a külpolitikában, közelebb hoz a revízióhoz. Minden lépés, amely új barátokat szerez és minden lépés, amelynek segítségével régi barátságokat meg tudjunk erősíteni, minden lépés, amelynek stigila igével ki tudjuk kapcsolni őket a mi elílnségeinknek vagy ellenfeleinknek köréből, új nexusokat és összeköttetéseket teremtünk, amelyek közelebb hoznak a revízióhoz. Minden olyan lépés, amely Magyarország presztízsét emeli, amely a Népszövetségnél Magyarország igazát feltárja," amely feltárja sérelmeinket és bajainkat, ezek a lépések igenis közelebb vezetnek a revízióhoz, mert megérdemlik fokozott mértékben egyfelől külföldön azt a hangulatot, amelyben ez ilyen revízió felvetése lehetségessé válik, másfelől fokozatosan hozzájárul ahhoz, hogy olyan nemzetközi helyzet terén tessék, amelyben e kérdés sikerre való kilátással felvehető tesz. —■ Ez nem jelenti a sült galambvárás politikáját, nem jelenti azt, hogy mi az idők végtelenszégéig várjuk saját hozzátevésünk nélkül azt, hogy majd a revízió megérik és ömmagától megoldást nyer. Ez annyit jelent,hogy helyes külpolitikával preparáljuk, elkészítjük a revízió számára a lehetőséget. Ide felvetni a kérdést csak akkor vetjük fel, amikor erre az idő megérett és nem voltunk hajlandók semmiféle kalandba bocslékozni. (Helyeslés.) Nem vagyunk hajlandók idő előtt felvetni a kérdést még a Népszövetségnél sem, mint ahogy t képviseőtársam ezt követeli. Példa és idő előtti lépéseidre — T. képviselőtársam azt mondja, hogy nem baj az, h ha érünk a Népszövetség elé, még abban az esetben is, ha visszautasítanak és egy klímázának tesszük ki magunkat, mert eznem hátráltatja az ügyet, sokkal nagyobb hátrány az, ha nem szólunk semmit. T. képviselőtársam, én saját praxisomból fogok előadni egy obszervációt, amelyet agénuai konferencián tettem. " f — A génuai konferencián szó volt a legkülönbözőbb ügyekről, ópiumügyről, közlekedési ügyekről, pénzügyekről és mindenféle olyan, ügyről, amely abban az általános helyzetben a világot érdekelte. És akkor egy állam képviselője minden egyes kérdés tráryalásánál felállt és azt mondta: kérem, minket rendkívül érdekel ez a kérdés, azonban mi nem szólhatunk tárgyikig hozzá, míg a főváros meg van szállva, míg az egyetlen kikötőnk nemzetközi ellenőrzésalatt áll. Következett az ópium kérdése, és akkor ugyanez a képviselő megint iristál, és azt mondotta, hogy rendjdből érdekes az ópiumkérdés, azonban nem szólhat tárgyilagosan a kérdésben, míg a fővárosunk meg van szállva és a kikötőnk idegen ellenőrzés alatt áll. Éz ez ment napról-napra 15—20 kérdés tárgyalásánál. A vége pedig ennek az volt, hogy amikor ennek az idegen államnak képviselője felsillt a konferencián, ainyin a percben kiüríltt a terem, senki meg nem hallgatta többet. Bocsánatot kérek, a nevetség azt, amely vl. Egy kormány, amely reszkírozza azt, hogy rámutassanak arra, hogy a teljes ismeretlenségében az európai helyzetnek, nem tudván a lehetőségeket mérlegelni, ie lehet körréseket, amelyek előreláthatólagcsak visszautasítással találkozhatnak, szvetségessé teszi a maga országát és nem vesz szolgálatot az ügynek. (Helyeslés.) — Ezeket el kellett mondanom, mert én azt hiszem, hogy a helyzet megítéléséhez szükséges a kérdésnek ezt az oldalát is látni. Addig, míg a külföldön a hangulat nincs megérve, míg azok a vezető nagyhatalmak, melyek ,a revízió kérdésében elsősorban döntésre hivatottak, a mai állapot, a status quo fenntartása mellett vannak, addig nézetem szerint oktalanság, rövidlátás a Népszűsűtségnél ennek a kérdésnek felvetése. .Amikor magamévá teszem azt az utasítást, amelyet a főváros az országgyűlésen keresztül a kormánynak adni kívánt, ezt ilyen értelemben fogadom el, és ■minden olyan értelmezést eleve el kell utasítanom, mely ezzel az értelmezéssel ellentétben áll. Van a javaslatnak egy harmadik pontja és ez vonatkozik a nemzet egységére. Már utaltam rá, hogy ennek a javaslatnak legkiválóbb része az, hogy egységesen jött létre, hogy kikapcsoltattak azok az ellentétek, amelyek azt megelőzték és végeredményben olyan szöveg jött létre, amelyet mindnyájan elfogadhatunk. Tíz éve: a nemzet egységéért . A magam részéről csak azt tehetem hozzá, hogy tízéves politikai működésem óta ebben a csonka országban mindig azon voltam, minden lépésem azt célozta, hogy a nemzet egységét, társadalmi, érzelmi, gazdasági téren, felekezeti téren helyreállítsam (Éljenzés) Nem hiszem, hogy egyetlen egy képviselő volna, aki ezt kétségbevonná és aki bizonyítani tudná, hogy Intenciómban más vezetett, mint ez a szempont (Élénk helyeslés és éljenzés.) — T. Házi De éppen, mert nagy fontosságúnak tartom ezt a kérdést és különösen fontosnak azt, hogy a revízió kérdésénél a nemzet egysége megóvassék, rá kell mutatnom bizonyos szimptomákra, amelyek az utóbbi időkben keletkeztek és amely szimptomák azt mutatják, hogy ebben a kérdésben a nemzet egységes felfogását bizonyos veszély fenyegeti. Elsősorban magának, ennek a javaslatnak historikumn bizonyítja, hogy a javaslat eredetileg egy ellenzéki akció céljára adatott be és abban olyan pontok szerepeltek, amelyek bizalmatlanságot fejeztek volna ki a kormánnyal szemben abban az irányban, hogy vagy nem akarja a revíziót, vagy bizonyos mulasztások terhelik a kormányt a revízió kérdésében. A kritika mindenkinek szabad, én azonban azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, amelynél még a kritikával is óvatosnak kell lenni. (Így van a jobboldalon. Hiszen, ha a nemzet egységét meg akarjuk óvni, ennek feltétele ez, hogy a parlamentben ülő nagy többség ne szembehelyeztessék ennek a kérdésnek ilyen kezelésével, hogy az a nagy többség, amely a kormányt támogatja, ne izgattassék olyan javaslatokkal, amelyek egyenesen ellenzéki tendenciákat szolgálnak. Hiszen ez a legelemibb feltétele annak, hogy az országban az egység egy ilyen nagy problémánál megóvassék. Az ellenzék két kártyája — De. Képviselőház, én azt látom, hogy az ellenzék — és nem annyira a parlamenti ellenzék, hanem inkább talán a sajtóban jelentkező ellenzék — két kártyára tette föl a jövő szempontjából a maga reménységeit Az egyik kártya az az elégedetlenség, amely az országban gazdasági állapotaink miatt van. A másik az a türelmetlenség, amellyel a nemzet a revízió kérdését sürgeti. És amennyire érthető a türelmetlenség érzelmi szempontból, mert hiszen bizonyos, hogy a tőlünk elszakított részeken a magyarságnak rossz a sora, (Így van! ügy van a jobboldalon és a középen), egészen bizonyos, hogy napról-napra gyengül azon intézkedések folytán, amelyeket a szomszéd államok tesznek, érthető, ha a nemzet sürgősnek tartja a revíziót, objektív szemponttal ezt alátámasztani nem lehet, mert bocsánatot kérek, amikor azt látom, hogy a nagy Németország területeinek bizonyos részein még ma is megszállás van, mikor azt látom, hogy ugyanazok az egyenlőtlenségek, amelyek a trianoni szerződésben benne foglaltatnak, a versaillesiben is benne vannak és Németország a revízió kérdését még föl sem vetette, mikor azt láttn, hogy Magyarországon kívül a földhöz sújtott államok közül Ausztria és Bolgárország sem vetette még föl a revízió kérdését, akkor azt kell mondanom, hogy egy bizonyos türelem ezen a téren nagyobb erőt mutat a nemzet szempontjából kifelé, mint a türelmetlen sürgetés olyan időben, amikor a kérdés még megérve nincs. (ügy van a jobboldalon.) amint 1929. február 8. férjek Qi&x&m,ja van még ebben az életben valami vágyam... — Igenis, ebben a nemzetben kell annyi erőnek lenni — és meggyőződésem szerint van is benne annyi erő, hogy továbbvigye a maga hajóját s bevigye a révkikötőbe kellő időpontban, akkor, amikor ez lehetővé válik. Mert bocsánatot kérek, de t. képviselőtársam, amikor azt hangoztatja, hogy a kormány nem kellően sietteti a revízió kérdését, ugyanakkor szemrehányást tesz a kormánynak, hogy mulasztásokat követ el ezen a téren, szemrehányást tesz abban a tekintetben, hogy talán lehető alkalmakat nem ragadott meg. És éppen vele szemben sürgeti ezt ! Azt hiszi a tisztelt képviselő úr, vagy azt hiszik azok, akik kidobják a jelszót ma, hogy Bethlen akadálya a revíziónak,hogy ezt elhiszik a széles néprétegek ebben az országban ! Vagy nem tudja-e a tisztelt képviselő úr és mindenki, aki az éti parlamenti múltamat, a tradíciómat és mindazt ismeri, ami lélekben és érzésben nem ehhez a csonka országhoz, hanem Nagy-Magyarországhoz köt (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen), hogy ilyeneket lehet felhozni ezzel a férfiúval szemben? Hiszen, ha van még ebben az életlen valami vágyáén, úgy az csak az lehet, hogy ennek a kérdésnek megoldását megérjem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen* balközépen.) És hogyha van valami, ami politikai téren ambícióm lehet, úgy is lehet csak, hogy ennek a kérdésnek megoldása ehhez a rezsimhez fűződjék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, középen és balközépen.) Azt hiszi a t. képviselő úr és azt hiszik azok, kik ilyen, vádakat könnyelműen dobnak ki, hogy a magam részéről nem fogok ezekkel a vádakkal szemben hivatkozni azokra az erőkre és azokra az erőforrásokra, amelyek éppen ezeket a vádakat megsemmisíteni képesek? Hiszen t. képviselőtársam volt egy idő, ezelőtt tíz évvel, amikor egy magyar államférfiával szemben azt a hitet keltették, hogy ő a világháború okozója, hogy ő volt az, aki imperialista célok érdekében Magyarországot engedte belesodorni a háborúba és azért mondták ezeket, mert tudták jól, hogy ez az államférfin nem védekezhek esek ellen a vétónk ellen (ügy van, ügy van a jobboldalon), mert tudták, jól, hogy olyan vádak hangoztatásával, amely ellen nem védekezhetni, sikerül majd az országban olyan közhangulatot teremteni, amely az országot az ő céljaik számára megszerzői. (úgy van! ügy van! taps a jobboldalon és a balközépen.) Ma nincsenek olyan lexek, mélyvíz a kormányt megkötnék !... T. Képviselőházi Ha könnyelműen ki lehetne dobni a jelszót, hogy a kormány ellensége a revíziónak, hogy hátráltatja a revizót abban a bitijén és bizakodásban, hogy ebben a kormányban van annyi becsület, hogy nem fogja felfedni a kártyákat és nem fogja felfedni azt a politikát, amelyet követ. Egyre azonban figyelmeztetem ezeket, hogy abban az időben magasabb kezek voltak azok, amelyek megkötötték Tisza István gróf kezét, hogy ebben az országban rendet csináljon. Ha a revízió kérdése ilyen belpolitikai zavarkeltés érdekében használtatnék fel, ma nincsenek olyan kezek, amelyek a kormányt megkötnék. (Ügyvan/ Ügy van! Taps a jobboldalon és a balközépen.) Figyelmeztetem erre nyomatékosan azokat, akik talán bizakodnak. Kontrapropaganda a revízió cégére alatt — És J. képviselőtársaim, én féltem ezt a kérdést attól is hogy ezzel a kérdéssel belpolitikai momentumok kapcsoltassanak össze. Volt egy idő, amikor belpolitikai szempontból külpolitikai tényezők támadták és rágalmazták ezt az országot. Hiszen ott voltak az emigránsok. (Marásíts Géza: Ma is van emigráns elég! — Élénk felkiáltások a, jobboldalon: Szökevények azok!) Hála isten, ezeknek súlya és ereje nem számít többet. Az is bizonyos, hogy ellenséges politikai propagandát folytattak nagy mértékben Magyarország ellen belpolitikai szempontból. Sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy a revízió cégére alatt vannak egyes politikai tényezők, akik .