Új Barázda, 1929. január (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-08 / 32. szám

4 ■WBB koza­tokkal megalapozza, de nem jók arra, hogy egy kormány, amely érzi magában azt az erőt, hogy előbbre vigye ezt az­­ügyet és amelynek szívén fekszik ez az ügy, ezzel­ elő is segítse a revíziót. (ügy van?) A külföldön az ilyen demonstratív nyilatkozatoknak egiszen más hatásuk van, mint ahogy azt a­­ képviselő urak hiszik Ezeknek az egyik oldalon az a ha­tásuk, hogy Itt egy gyenge kormányzat kész még akkosz is, ha az idők meg nem értek ennek az ügynek megoldására, kalan­dokba bocsátkozni és megpróbálja ennek megvalósítását kalandos módon csak azért, hogy a maga pozícióját belpolitikai téren megerősítse és ne higyye a t, képviselő­társam, hogy az ilyen demonstratív nyilat­kozatoknak másrészt nincs visszahatásuk arra a táborra, amely minden eszközt felhasznál, hogy mega­ vissza és lehetet­­lennné tegye ennek a termiek keresztülvi­telét. Hiszen ez éppen arra szolgál, hogy figyelmeztesse őket: Itt van az idő, hogy szervezkedjetek, hogy kontrapropagandá­val még jobban és erősebben megakadá­lyozzátok azt, amit még meg leh­et akadá­lyozni. Én tehát demonstratív nyilatkoza­tokra hajlandó nem vagyok. (Helyeslés.) A szülfképviseleti szervek­ felad­ata . Másodszor: én nem tartom külképvi­seleti szerveinket arra hivatottaknak, hogy ebben az ügyben hivatalos­­propagandát fejtsenek ki Nem is szabad ezt tenniük, bár azt az Indítványt, amely a külképvise­leti szervekről szól, sokan bizonyára így fogják magyarázni. Bocsánatot kérek, ha külképviseleti szervek ilyen hivatalos pro­pagandával foglalkoznak, ez csak arra lenne jó, hogy egyfelől diszkreditálja és komprom­­ittálja őket egyik-másik kormány­nál. Mert váéltózta­­sanak a helyzetet figyelembe venni: egy olyan ország, ahol a kormány s a közvélemény többsége azon a felfogáson van, hogy a revízióra az idő s­em érett meg, megenged egy olyan pro­pagandát, amelyet az illető államnak pál­yám csinál a revízió érdekében, még ha az a kormány felfogásával ellentétben is van, de bizonyára lehetetlenné fog tenni egy olyan propagandát, amelyet egy kiss­­állam képviselője­­i­a­nyarál­na s amelyet illetéktelenül inngurálna, mert hiszen ez­zel megnehezítené az illető kormány hely­zetét saját országában, miután olyan han­gulatot teremtene, amely a kormány fel­fogása szerint rém kívánatos és nem elő­nyös. Ám­ azt hiszem az, aki tőlünk azt követeli, hogy külképviseleteinknek adjunk utasítást ab­ban az irányban, hogy hivata­los propagandát fejtsenek ki, nem számol ezekkel a külztítményekkel s nem számol azzal az állásssal, amellyel egy ideges kor­­m­ánynál akkreditált magyar követ bírhat.­­ De akkor t. képviselőtársam azt fogja kérdezni: mi az, amit a magyar követ te­het? Ő igenis teheti azt, hogy minden egyes alkalomkor, amikor mód nyílik arra, hogy az objektí­v igazság megállapításához hozzájárulhasson, ezt meg is tegye. Ha Magyarország hírnevét, Magyarország jó­­hírét kétségbevt­nő nyilatkozatok, újságcik­kek, közlemény­ek történnek, ezeket kellő világításba helyezze és megcáfolja. Megte­heti és meg kel tennie azt, hogy felvilá­gosító munkát végezzen az igazság megáll­apítására, hogy Magyarország közviszo­nyait közismertekké tegye, hogy azokat a helytelen harüigzeléseket, amelyeket a­z emigránsok és noha ellenségeink felőlünk terjesztenek, ideigfelelő működésükkel cá­folják meg. És én csak a legnagyobb saj­nálattal olvashattam azokat a támadáso­kat, amelyek egyes lapokban a magyar követek ellen intéztettek. Bocsátanak meg, t, képviselő­társaim, de annak a ma­gyar követnek, aki egy idegen államban nehéz és súlyos feladatot végez , aki ott a magyar szuver-­enitásnak képviselője, an­­nak presztízsét, tekintélyét nem növeli­ ezek a támadások. Ezek csak arra alkal­masak, hogy azt aláássák és hogy cseké­lyebb sikerre való kilátással végezhesse a maga munkáját. Ha a t. képviselő urak akarják a külpolitikát támadni, ám mél­­tóztassék a külügyminisztert és a kor­mányt, a kor­m­ányelnököt ebből a szem­pontból tárnái fel, de hagyjanak békét a magyar követ­­ek, akik nehéz feladatot vé­geznek nehéz körülmények között. A t. képviselő urak­ nincsenek is abban a hely­zetben, hogy megítélhessék, hogy azok­nak az Instru­kcióknak, amelyeket kormá­nyuktól kapun­­k, megfelelnek-e vagy sem, nincsenek abb­an­ a helyzetben, hogy meg­ítélhessék, bejti a követeli a maguk rés*­*­ről feladatukat, abban a szellemben, abban az irányban teljesítik-e, amint a kormány tőlük elvárja és joggal elvárja. Ebben a tekintetben csaakis a kormány lehet illeté­kes. Méltózhassék a kormányt támadni, de ne a m­agy erőktől veteket, mert ezzel nem tesznek szolgálatot sem az ország ügyének, sem a revízió üg­vének, azt mondhatom. ] A revízió elők­észü­lése ? És miből­ állhat,­­ Képviselőház, a revízió előkészítése? Bizonyára nem va­lami speciális munkálkodásból. Nézetem szerint mindazt, ami helyes a külpolitiká­ban, közelebb hoz a revízióhoz. Minden lépés, amely új barátokat szerez és minden lépés, amelynek segítségével régi barátsá­gokat meg tud­junk erősíteni, minden lépés, amelynek stigila igével ki tudjuk kapcsolni őket a mi el­íl­nségeinknek vagy ellenfe­leinknek köréb­ől, új nexusokat és össze­köttetéseket ter­­emtünk, amelyek közelebb hoznak a revízi­óhoz. Minden olyan lépés, amely Magyarország presztízsét emeli, amely a Né­pszövetségnél Magyarország igazát feltárja," amely feltárja sérelmein­ket és bajainkat, ezek a lépések igenis közelebb vezetn­ek a revízióhoz, mert meg­érdemlik fokozott mértékben egyfelől kül­földön azt a hangulatot, amelyben ez ilyen­ revízió felvetése lehetségessé válik, másfelől fokoza­tosan­ hozzájárul ahhoz, hogy olyan­ n­em­zetközi helyzet terén tes­sék, amelyben e kérdés sikerre való kilá­tással felvehető­ tesz. —■ Ez nem­ jelenti a sült galambvárás politikáját, nem­ jelenti azt, hogy mi az idők végtelenszégéig várjuk saját hozz­á­te­vésünk nélkül azt, hogy majd a revízió megérik és ömm­agától megoldást nyer. Ez annyit jelent,­­hogy helyes külpolitikával preparáljuk, elk­észítjük a revízió számára a lehetőséget. Id­e felvetni a kérdést csak akkor vetjük fel, amikor erre az idő meg­érett és nem voltunk hajlandók semmiféle kalandba bocs­lékozni. (Helyeslés.) Nem vagyunk hajlandók idő előtt felvetni a kérdést még a Népszövetségnél sem, mint ahogy t­ képvise­­őtársam ezt követeli. Példa és idő előtti lépéseidre — T. képviselő­társam azt mondja, hogy nem baj az, h ha érünk a Népszövetség elé, még abban az ese­tben is, h­a visszautasí­tanak és egy klí­mázának tesszük ki ma­gunkat, mert ez­­nem hátráltatja az ügyet, sokkal nagyobb hátrány az, ha nem szó­lunk semmit. T. képviselőtársam, én saját praxisomból fogok előadni egy obszervá­­ciót, amelyet a­­génuai konferencián tet­tem. " f — A génuai konferencián szó volt a legkülönbözőbb ügyekről, ópiumügyről, közlekedési ügyekről, pénzügyekről és mindenféle olyan, ügyről, amely abban az általános helyzetben a világot érdekelte. És akkor egy állam képviselője minden egyes kérdés trár­yalásánál felállt és azt mondta: kérem, minket rendkívül érdekel ez a kérdés, azonban mi nem szólhatunk tárgyikig hozzá, míg a főváros meg van szállva, míg az egyetlen kikötőnk nemzet­közi ellenőrzés­­alatt áll. Következett az ópium kérdése, és akkor ugyanez a kép­­viselő megint iristál, és azt mondotta, hogy rendjdből érdekes az ópiumkérdés, azonban nem szó­lhat tárgyilagosan a kér­désben, míg a fővárosunk meg van szállva és a kikötőnk i­degen ellenőrzés alatt áll. Éz ez ment nap­ról-napra 15—20 kérdés tárgyalásánál. A vége pedig ennek az­ volt, hogy amikor ennek az idegen államnak képviselője felsil­lt a konferencián, ain­yin a percben kiüríltt a terem, senki meg nem hallgatta többet. Bocsánatot kérek, a ne­vetség azt, amely vl. Egy kormány, amely reszkírozza azt, hogy rámutassanak arra, hogy a teljes ismeretlenségében az euró­pai helyzetnek, nem tudván a lehetősége­ket mérlegelni, ie lehet körréseket, amelyek előreláthatólag­­csak visszautasítással ta­lálkozhatnak, szvetségessé teszi a maga országát és nem­ vesz szolgálatot az ügynek. (Helyeslés.) — Ezeket el k­ellett mondanom, mert én azt hiszem, hogy a helyzet megítéléséhez szükséges a kérdésnek ezt az oldalát is látni. Addig, mí­g a külföldön a hangulat nincs megérve, m­íg azok a vezető nagyha­talmak, melyek ,a revízió kérdésében első­sorban döntésre hivatottak, a mai állapot, a status­ quo fenntartása mellett vannak, addig nézetem szerint oktalanság, rövid­látás a Népszű­sűtségnél ennek a kérdés­nek felvetése. .Amikor magamévá teszem azt az utasítást, amelyet a főváros az or­szággyűlésen keresztül a kormánynak adni kívánt, ezt ilyen értelemben fogadom el, és ■minden olyan értelmezést eleve el kell utasítanom, mely ezzel az értelmezéssel el­lentétben áll. Van a javaslatnak egy har­madik pontja és ez vonatkozik a nemzet egységére. Már utaltam rá, hogy ennek a javaslatnak legkiválóbb része az, hogy egységesen jött létre, hogy kikapcsoltattak azok az ellentétek, amelyek azt megelőzték és végeredményben olyan szöveg jött létre, amelyet mindnyájan elfogadhatunk. Tíz éve: a nemzet egységéért . A magam részéről csak azt tehetem hozzá, hogy tízéves politikai működésem óta ebben a csonka országban mindig azon voltam, minden lépésem azt célozta, hogy a nemzet egységét, társadalmi, érzelmi, gazdasági téren, felekezeti téren helyreál­lítsam (Éljenzés) Nem hiszem, hogy egyet­len egy képviselő volna, aki ezt kétségbe­vonná és aki bizonyítani tudná, hogy In­tenciómban más vezetett, mint ez a szem­­pont (Élénk helyeslés és éljenzés.) — T. Házi De éppen, mert nagy fontos­­ságúnak tartom ezt a kérdést és különö­sen fontosnak azt, hogy a revízió kérdé­sénél a nemzet egysége megóvassék, rá kell mutatnom bizonyos szimptomákra, amelyek az utóbbi időkben keletkeztek és amely szimptomák azt mutatják, hogy eb­ben a kérdésben a nemzet egységes felfo­gását bizonyos veszély fenyegeti. Elsősor­ban magának, ennek a javaslatnak histo­­rikum­n bizonyítja, hogy a javaslat eredeti­leg egy ellenzéki akció céljára adatott be és abban olyan pontok szerepeltek, ame­lyek bizalmatlanságot fejeztek volna ki a kormánnyal szemben abban az irányban, hogy vagy nem akarja a revíziót, vagy bizonyos mulasztások terhelik a kormányt a revízió kérdésében. A kritika mindenki­nek szabad, én azonban azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, amelynél még a kritiká­val is óvatosnak kell lenni. (Így van­ a jobboldalon.­ Hiszen, ha a nemzet egységét meg akarjuk óvni, ennek feltétele ez, hogy a parlamentben ülő nagy többség ne szem­behelyeztessék ennek a kérdésnek ilyen kezelésével, hogy az a nagy többség, amely a kormányt támogatja, ne izgattassék olyan javaslatokkal, amelyek egyene­sen ellenzéki tendenciákat szolgálnak. Hiszen ez a legelemibb feltétele annak, hogy az országban az egység egy ilyen nagy problémánál megóvassék. Az ellenzék két kártyája — De­­. Képviselőház, én azt látom, hogy az ellenzék — és nem annyira a par­lamenti ellenzék, hanem inkább talán a sajtóban jelentkező ellenzék — két kár­tyára tette föl a jövő szempontjából a maga reménységeit Az egyik kártya az az elégedetlenség, amely az országban gaz­dasági állapotaink miatt van. A másik az a türelmetlenség, amellyel a nemzet a re­vízió kérdését sürgeti. És amennyire ért­hető a türelmetlenség érzelmi szempontból, mert hiszen bizonyos, hogy a tőlünk elsza­kított részeken a magyarságnak rossz a sora, (Í­gy van! ügy van­ a jobboldalon és a középen), egészen bizonyos, hogy napról-napra gyengül azon intézkedések folytán, amelyeket a szomszéd államok tesznek, érthető, ha a nemzet sürgősnek tartja a revíziót, objektív szemponttal ezt alátámasztani nem lehet, mert bocsánatot kérek, amikor azt látom, hogy a nagy Né­metország területeinek bizonyos részein még ma is megszállás van, mikor azt lá­tom, hogy ugyanazok az egyenlőtlenségek, amelyek a trianoni szerződésben benne foglaltatnak, a versaillesiben is benne van­nak és Németország a revízió kérdését még föl sem vetette, mikor azt láttn­, hogy Magyarországon kívül a földhöz súj­tott államok közül Ausztria és Bolgáror­szág sem vetette még föl a revízió kérdé­sét, akkor azt kell mondanom, hogy egy bizonyos türelem ezen a téren nagyobb erőt mutat a nemzet szempontjából kifelé, mint a türelmetlen sürgetés olyan időben, amikor a kérdés még megérve nincs. (ügy van a jobboldalon.) amint­ 1929. február 8. férjek Qi&x&m,­­ja van még ebben az életben valami vágyam... — Igenis, ebben a nemzetben kell annyi erőnek lenni — és meggyőződésem szerint van is benne annyi erő, hogy továbbvigye a maga hajóját s bevigye a révkikötőbe kellő időpontban, akkor, amikor ez lehe­tővé válik. Mert bocsánatot kérek, de t. képviselőtársam, amikor azt hangoztatja, hogy a kormány nem kellően sietteti a re­vízió kérdését, ugyanakkor szemrehányást tesz a kormánynak, hogy mulasztásokat követ el ezen a téren, szemrehányást tesz abban a tekintetben, hogy talán lehető al­kalmakat nem ragadott meg. És éppen ve­le szemben sürgeti ezt ! Azt hiszi a tisz­telt képviselő úr, vagy azt hiszik azok, akik kidobják a jelszót ma, hogy Bethlen akadálya a revíziónak,­­­hogy ezt elhi­szik a széles néprétegek ebben az ország­­ban ! Vagy nem tudja-e a tisztelt képviselő úr és mindenki, a­ki az éti parlamenti múl­tamat, a tradíciómat és mindazt ismeri, ami lélekben és érzésben nem ehhez a csonka­ országhoz, hanem Nagy-Magyaror­szághoz köt (Élénk éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen), hogy ilyeneket lehet felhozni ezzel a férfiúval szemben? Hiszen, ha van még ebben az életlen valami vá­gyáén, úgy az csak az lehet, hogy ennek a kérdésnek megoldását megérjem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon, középen­­* balközépen.) És hogyha van valami, ami politikai téren ambícióm lehet, úgy is lehet csak, hogy ennek a kérdésnek meg­oldása ehhez a rezsimhez fűződjék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, középen és balközépen.) Azt hiszi a t. kép­viselő úr és azt hiszik azok, kik ilyen­, vádakat könnyelműen dobnak ki, hogy a magam részéről nem fogok ezekkel a vá­dakkal szemben hivatkozni azokra az erőkre és azokra az erőforrásokra, ame­lyek éppen ezeket a vádakat megsemmisí­teni képesek? Hiszen t. képviselőtársam volt egy idő, ezelőtt tíz évvel, amikor egy magyar állam­férfiával szemben azt a hi­tet keltették, hogy ő a világháború oko­zója, hogy ő volt az, aki imperialista cé­lok érdekében Magyarországot engedte be­lesodorni a­ háborúba és azért mondták eze­ket, mert tudták­ jól, hogy ez az állam­férfin nem védekezhe­k esek ellen a vét­ónk ellen (ügy van, ügy van­ a jobbol­dalon), mert tudták, jól, hogy olyan vá­dak hangoztatásával, amely ellen nem vé­dekezhetni, sikerül majd az országban olyan közhangulatot teremteni, amely az országot az ő céljaik számára megszerzői. (úgy van! ügy van! taps a jobboldalon és a balközépen.) Ma nincsenek olyan lexek­, mélyvíz a kormányt megkötnék !... T. Képviselőházi Ha könnyelműen ki lehetne dobni a jelszót, hogy a kormány ellensége a revíziónak, hogy hátráltatja a revizót abban a bitijén és bizakodásban, hogy ebben a kormányban van annyi be­csület, hogy nem fogja felfedni a kártyá­kat és nem fogja felfedni azt a politikát, amelyet követ. Egyre­ azonban figyelmez­tetem ezeket, hogy abban az időben ma­gasabb kezek voltak azok, amelyek meg­kötötték Tisza István gróf kezét, hogy ebben az országban rendet csináljon. Ha a revízió kérdése ilyen belpolitikai zavar­­keltés érdekében használtatnék fel, ma nincsenek olyan kezek, amelyek a kormányt megkötnék. (Ügyvan/ Ügy van! Taps a jobboldalon­ és a balközépen.) Figyelmez­tetem erre nyomatékosan azokat, akik ta­lán bizakodnak. Kontrapropaganda a revízió cégére alatt — És J. képviselőtársaim, én féltem ezt a kérdést attól is hogy ezzel a kérdéssel belpolitikai momentumok kapcsoltassanak össze. Volt egy idő, amikor belpolitikai szempontból külpolitikai tényezők támad­ták és rágalmazták ezt az országot. Hi­szen ott voltak az emigránsok. (Marásíts Géza: Ma is van emigráns elég! — Élénk felkiáltások a, jobboldalon: Szökevények azok!) Hála isten, ezeknek súlya és ereje nem számít többet. Az is bizonyos, hogy ellenséges politikai propagandát folytattak nagy mértékben Magyarország ellen bel­politikai szempontból. Sajnos, azt kell ta­pasztalnom, hogy a revízió cégére alatt vannak egyes politikai tényezők, akik .

Next