Új Barázda, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

1939 augusztus 1. csütörtök Ara 6 fillér. Budapest, XI. évf., 172. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 80 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIIl. kerület József-körút 5. szám. TELEFON­SZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL­CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. In­ternacionálé és revízió Az úgynevezett második Interna­­cionálé, a szociáldemokraták nemzet­közi szervezetének végrehajtó bizott­sága azt állapította meg, hogy a ma­gyar népnek ugyanolyan igénye van az Internacionálé támogatására az önrendelkezés jogáért megindított harcában, mint más népnek, de ezt az igényt nem szabad arra felhasználni, hogy az Internacionálé támogatását kérjék Magyarországon egy antide­mokratikus kormányzati rendszer ér­dekében. Igyekeztünk a határozatot híven, betű szerint közölni és mi is megálla­pítunk belőle az Internacionáléval szemben egyet és mást. A határozat körülbelül azt mondja, hogy ők nem támogatják a revíziót, mert nem akarnak szolgálatot tenni a magyar kormánynak, amelyet antidemokra­­tikusnak tartanak. Nos hát tegyük fel, hogy igazuk volna, amint, hogy nincs igazuk. Tegyük fel, hogy a magyar kormány antidemokratikus. Tesz ez valami különbséget abban a tekintet­ben, hogy a trianoni béke igazságta­lan, vagy sem? Kinek tenne szolgála­tot az Internacionálé, ha a revíziós követelést támogatná, az igazságtala­nul megnyomorított magyar népnek, vagy a magyar kormánynak?! Ugye, bizony nem a kormánynak, hanem a népnek! És, íme, ugyanaz a szociáldemokrá­cia, amely annyira hirdeti, hogy az apák vétkéért a gyermek nem bűn­­hődhetik, amely azt hirdeti, hogy a törvénytelen gyermek is teljesen egyenrangú a törvényessel, most azért tagadja meg támogatását a revíziótól, mert nem tetszik neki a kormány orra! Ismerjük már ezt a taktikát. Emlékezünk rá abból az időből, ami­kor úgy akarták a „be a vörösbe" agitációt sikerhez juttatni, hogy ke­nyérjegyet csak szervezett párttagok kaptak. Most a trianoni igazságta­lanságra is csak akkor akarják ráadni a vörös pecsétet, ha bemegyünk a vö­rösbe magunk is. Ha nem megyünk, akkor nem adnak igazat, ha beme­gyünk, — akkor szer­intük — igazunk lesz. Csakhogy nem megyünk! Mert ha bemennénk, akkor veszítenénk el iga­zán minden reményünket a revízióhoz. Akkor posványosodnék el igazán min­den igazságunk, belesülyedve a nem­zetköziség fertőjébe, amelyből nincs kiút a nemzeti feltámadás felé. Nem megyünk tehát! A magyar munkásság ezzel a revíziós kérdésben minden feltétel nélkül egyek minden magyar emberrel. És ennek az ország­nak a sorsát szerencsére nem az Inter­­nacionálé végrehajtó bizottsága intézi, hanem az a magyar őserő, amely ad­dig ép, addig hatalom, amíg az ezer­éves történelmi alapokat el nem hagy­ja. Ez az őserő emelt ki minket a mo­hácsi sírból és ki fog emelni a triano­­niból is. Az Internacionálé pedig, mint vi­lághatalmi tényező, ezek után egészen világosan áll előttünk. Lefoszlott róla minden csillogó mez és máz. Az olyan szervezet és intézmény, ahol az igaz­ságot pártpolitikai mérlegen mérik és szakszervezeti igazolványra osztják, nem lehet komoly tényező a világpoli­tikában. KÁPRÁZATOS VILÁGREKORD Tiazent két és fél napig repült egyfolytában Két amerikai pilóta Slussexer ember várta a földön a fiak­rafáradt repülőket Neiwyorkból jelentik. A St. Robin nevű repülőgép, amely a benzin­­átvételes repülési­­ időtartam eddigi 10 és fél napos rekordját akarta meg­­dönteni, tegnap éjjel egy órakor százezer főnyi tömeg jelenlétében simán leszállott. A gép összesen négy­­százhúsz órát repült, vagyis egyfolytában tizenhét és fél na­pig volt a levegőben. Természetesen ezt csak úgy tehette meg, hogy más repülőgépekről időn­ként csöveken benzint vett át. A repülőtéren összegyülekeze­tt óriási tömeg tomboló lelkesedéssel fogadta a több min­t két hét után a földre •­­se. . .-ró repülőgép utasait. A pilóták holtra fáradtan estek ki a repülőgépből, bár azt állítják, hogy m­ég tovább akartak a levegőben ma­radni, azonban az utóbbi napokban a repülőgép motorjai sokszor kihagytak és nem működtek pontosan, tehát már attól lehetett tartani, hogy katasz­trófa lesz. Ezenkívül a pilóták sürgetéseket kaptak a földről attól a vállalkozótól, aki a pilóták tizenhét és fél napos repüléséből óriási üzletet csinál. Ez a vállalkozó két hétig tartó repülés után küldte fel első figyelmeztetését a pi­lótáknak a leszállásra vonatkozóan. Ugyanis ha a gép lezuhant volna, akkor ez a vállalkozó rengeteg pénzt vesztett volna, mert az időtar­tamrepülésre óriási fogadásokat kötöttek. Hogy milyen nagyarányú üzletet je­lent ez a repülési világrekord, annak ecsetelésére eléggé jellemző, hogy a vállalkozó a levegőben töltött minden egyes óráért száz dollárt fizet a piló­táknak, vagyis a bátor repülők tizennyolcsezer­háromszáz dollárt kerestek két és fél heti repülésükkel. Igaz, hogy rendkívüli vállalkozásuk annyira kifárasztotta őket, hogy rög­tön a leszállás után kórházba kellett menniök. A benzinátvételes repülés új világ­rekordja előtt az a repülés tartotta a rekordot, amelyet négy héttel ezelőtt két amerikai pilóta állított fel Kali­forniában, ahol 247 óra hosszat, vagyis tíz és fél napig repültek egy­folytában. A mostani rekord megte­remtői Jackson és O'Brien pilóták tehát teljes hét napppal javították meg a világrekordot.

Next