Új Barázda, 1929. augusztus (11. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
1939 augusztus 1. csütörtök Ara 6 fillér. Budapest, XI. évf., 172. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m. kir földmivelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 80 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIIl. kerület József-körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő: A Tanácsadó rovat készséggel nyújt díjtalan felvilágosítást minden ügyben. Internacionálé és revízió Az úgynevezett második Internacionálé, a szociáldemokraták nemzetközi szervezetének végrehajtó bizottsága azt állapította meg, hogy a magyar népnek ugyanolyan igénye van az Internacionálé támogatására az önrendelkezés jogáért megindított harcában, mint más népnek, de ezt az igényt nem szabad arra felhasználni, hogy az Internacionálé támogatását kérjék Magyarországon egy antidemokratikus kormányzati rendszer érdekében. Igyekeztünk a határozatot híven, betű szerint közölni és mi is megállapítunk belőle az Internacionáléval szemben egyet és mást. A határozat körülbelül azt mondja, hogy ők nem támogatják a revíziót, mert nem akarnak szolgálatot tenni a magyar kormánynak, amelyet antidemokratikusnak tartanak. Nos hát tegyük fel, hogy igazuk volna, amint, hogy nincs igazuk. Tegyük fel, hogy a magyar kormány antidemokratikus. Tesz ez valami különbséget abban a tekintetben, hogy a trianoni béke igazságtalan, vagy sem? Kinek tenne szolgálatot az Internacionálé, ha a revíziós követelést támogatná, az igazságtalanul megnyomorított magyar népnek, vagy a magyar kormánynak?! Ugye, bizony nem a kormánynak, hanem a népnek! És, íme, ugyanaz a szociáldemokrácia, amely annyira hirdeti, hogy az apák vétkéért a gyermek nem bűnhődhetik, amely azt hirdeti, hogy a törvénytelen gyermek is teljesen egyenrangú a törvényessel, most azért tagadja meg támogatását a revíziótól, mert nem tetszik neki a kormány orra! Ismerjük már ezt a taktikát. Emlékezünk rá abból az időből, amikor úgy akarták a „be a vörösbe" agitációt sikerhez juttatni, hogy kenyérjegyet csak szervezett párttagok kaptak. Most a trianoni igazságtalanságra is csak akkor akarják ráadni a vörös pecsétet, ha bemegyünk a vörösbe magunk is. Ha nem megyünk, akkor nem adnak igazat, ha bemegyünk, — akkor szerintük — igazunk lesz. Csakhogy nem megyünk! Mert ha bemennénk, akkor veszítenénk el igazán minden reményünket a revízióhoz. Akkor posványosodnék el igazán minden igazságunk, belesülyedve a nemzetköziség fertőjébe, amelyből nincs kiút a nemzeti feltámadás felé. Nem megyünk tehát! A magyar munkásság ezzel a revíziós kérdésben minden feltétel nélkül egyek minden magyar emberrel. És ennek az országnak a sorsát szerencsére nem az Internacionálé végrehajtó bizottsága intézi, hanem az a magyar őserő, amely addig ép, addig hatalom, amíg az ezeréves történelmi alapokat el nem hagyja. Ez az őserő emelt ki minket a mohácsi sírból és ki fog emelni a trianoniból is. Az Internacionálé pedig, mint világhatalmi tényező, ezek után egészen világosan áll előttünk. Lefoszlott róla minden csillogó mez és máz. Az olyan szervezet és intézmény, ahol az igazságot pártpolitikai mérlegen mérik és szakszervezeti igazolványra osztják, nem lehet komoly tényező a világpolitikában. KÁPRÁZATOS VILÁGREKORD Tiazent két és fél napig repült egyfolytában Két amerikai pilóta Slussexer ember várta a földön a fiakrafáradt repülőket Neiwyorkból jelentik. A St. Robin nevű repülőgép, amely a benzinátvételes repülési időtartam eddigi 10 és fél napos rekordját akarta megdönteni, tegnap éjjel egy órakor százezer főnyi tömeg jelenlétében simán leszállott. A gép összesen négyszázhúsz órát repült, vagyis egyfolytában tizenhét és fél napig volt a levegőben. Természetesen ezt csak úgy tehette meg, hogy más repülőgépekről időnként csöveken benzint vett át. A repülőtéren összegyülekezett óriási tömeg tomboló lelkesedéssel fogadta a több mint két hét után a földre •se. . .-ró repülőgép utasait. A pilóták holtra fáradtan estek ki a repülőgépből, bár azt állítják, hogy még tovább akartak a levegőben maradni, azonban az utóbbi napokban a repülőgép motorjai sokszor kihagytak és nem működtek pontosan, tehát már attól lehetett tartani, hogy katasztrófa lesz. Ezenkívül a pilóták sürgetéseket kaptak a földről attól a vállalkozótól, aki a pilóták tizenhét és fél napos repüléséből óriási üzletet csinál. Ez a vállalkozó két hétig tartó repülés után küldte fel első figyelmeztetését a pilótáknak a leszállásra vonatkozóan. Ugyanis ha a gép lezuhant volna, akkor ez a vállalkozó rengeteg pénzt vesztett volna, mert az időtartamrepülésre óriási fogadásokat kötöttek. Hogy milyen nagyarányú üzletet jelent ez a repülési világrekord, annak ecsetelésére eléggé jellemző, hogy a vállalkozó a levegőben töltött minden egyes óráért száz dollárt fizet a pilótáknak, vagyis a bátor repülők tizennyolcsezerháromszáz dollárt kerestek két és fél heti repülésükkel. Igaz, hogy rendkívüli vállalkozásuk annyira kifárasztotta őket, hogy rögtön a leszállás után kórházba kellett menniök. A benzinátvételes repülés új világrekordja előtt az a repülés tartotta a rekordot, amelyet négy héttel ezelőtt két amerikai pilóta állított fel Kaliforniában, ahol 247 óra hosszat, vagyis tíz és fél napig repültek egyfolytában. A mostani rekord megteremtői Jackson és O'Brien pilóták tehát teljes hét napppal javították meg a világrekordot.