Új Barázda, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

2 ­JIBARIUM 1929 október 1. két. J nem f­ert a tüzessel játszani! — Tisztában vagyok azzal, hogy az őszi kampány folyamán ezekről a kér­désekről még sok szó fog esni. Lesz alkalmam tehát és lesz alkalma poli­tikai ellenfeleimnek, hogy ezekről a kérdésekről bővebben nyilatkozzanak és nyilatkozzunk. Nem fogom elmu­lasztani az alkalmat arra, hogy a ma­gam szempontjaival a közvéleményt meg ne ismertessem és lehetőleg felvilágosítsam arról a veszélyes tűz­ről, amellyel egyesek játszanak. — A revízió egy lassú és nehéz munkát feltételező célkitűzés. Ehhez azonban elsősorban egységre van szükség idebent, rendre, politikai fe­gyelmezettségére a nemzetnek, türe­lemre és arra hogy mindenki a pozi­tív alkotó munkából vegye ki a maga részét és ne higyye azt, hogy most már megérett az idő arra, hogy egy­mással hajba kapjunk belpolitikai kérdések felett és itt, ebben az or­szágban újból feje tetejére állítsunk mindent. „A Kisgazdákkal együtt akarok haladni a jövőben is” — Szeretném tudni és erre még soha felvilágosítást nem adott senki, hogy mennyiben feudális és oligarchi­kus jellegű a mai kormányzat. Én kezdettől fogva, igenis a kisgazdákkal együtt kívántam haladni és akarok haladni a jövőben is. Azt hiszem, nem tesznek és nem tehetnek szemre­hányást nekem, hogy nem igyekeztem minden olyan kérdésben, amelyben hozzám fordultak, méltányosan és ér­dekeiket szem előtt tartva, eljárni, ső­em hiszem, hogy ugyanezt a bizo­nyítványt rólam Magyarország nagy­­birtokosai is kiállítanák. Hiszen a földreform keresztülvitele igen gyak­ran ellentétbe állított azokkal a kí­vánságokkal és követelésekkel, ame­lyek erről az oldalról elhangzottak. A hitbizományi reformot én jelentettem be a parlamentben. Erre senki sem kényszerített, senki sem követelte, senki sem szorított rá. Tehettem volna-e ezt, ha feudális és oligarcha érdekek szószólója lennék? Hol nyil­vánult meg a magyar közéletben a feudalizmus legkisebb befolyása is. Erre a válasszal adósok maradnak. Azok az urak, akik ilyen jószavakat dobnak a magyar közéletbe, jobban tennék, hogy ahelyett, hogy a kisan­­tant részéről ilyen irányban folyta­tott propagandát magukévá tennék, ahelyett, hogy ezeket a jelszavakat, amelyeket ellenségeink tudatosan visznek be a nyugati közfelfogásba, azért, hogy Magyarországot diszkre­ditálják és súlyát esekentsék, hirdet­nék, ahelyett, hogy ezeket a jelszava­kat értelem nélkül, szajkó módjára ismételgetnék, megtennék a maguk kötelessé­gét abban az irányban, hogy rámutassanak arra, hogy ezek tudatosan kitalált hazugságok. És ne minket szorítanának vagy szó­lítanának fel, hogy véget vessünk en­nek az állapotnak, amely nem áll fenn, hanem a külföldet világosítanák fel arról, hogy ezek idejét múlt propa­­gandisztikus jelszavak, amelyek a kis k antantállamok politikai konyhájá­ból kerültek ki. Az, hogy a magyar földbirtoko­sok földjét nem egyszerű rablás útján vettük el, az még nem jo­gosít fel arra, hogy valaki is azt mondja, hogy itt feudális felfogások uralkodnak.­­ A magyar politikai életnek vannak történelmi tradíciói is, ame­lyek külsőségekben, de egyik és másik téren a dolgok lényegében megnyil­vánulnak. Anglia ezeket a tradíciókat gyakran még a külsőségekben is szinte nevetségességig tartja fenn. Hogyha mi a magyar tradíciókat tisz­tán újítási viszketegségből nem egyik napról a másikra dobjuk ki a hajónk­ból, azért oligarcha és feudális ura­lomról beszélni itt nem lehet. Mi a Keleti jóvátételi Konferencia? — Eltérve a belpolitikai kérdések mezejéről, — folytatta a miniszterel­nök, — a magyar közélet élénkebben foglalkoztathatná és kell, hogy majd foglalkoztassa az a tárgyalás, amely Párisban a keleti államok reparációs kérdésének végleges rendezése tár­gyában hivatott össze és amelyen Ma­gyarország is Korányi báró révén van képviselve. — Életbevágó érdekeink dőlnek el itt. Nem csekélyebbről van szó, mint­hogy a reparációs kérdés — ameny­­nyiben minket illet — végleg ren­­deztessék és hogy Magyarország pénz­ügyi szuverenitását ezen rendelkezés révén visszanyerhesse. Mert hiszen, amíg összes állami vagyonunk és jö­vedelmünk reparációs követelésre van­nak elzálogosítva, addig komoly pénz­ügyi szuverenitásról és hitelképesség­ről nem lehet szó. Amikor a magyar állam államkölcsönt csakis külföldi tényezők — a reparációs komissziók előzetes hozzájárulása mellett vehet fel — ez egy olyan kerékkötője egy­felől az állam pénzügyi szuverenitásá­­nak, de másfelől közgazdaságunk meg­gyógyulásának, amelynek rendezése nélkül komoly és a mai bajokat sza­nálni alkalmas közgazdasági politikát nagyon nehéz folytatni. Én bízom benne és remélem, hogy sikerülni fog ezt a kérdést kielégítő módon ren­dezni.­­ Természetesen, hogy a magyar állam a következő években államköl­csön felvételre lesz utalva és hogy ez nemcsak ennek a kérdésnek a rende­zésétől, hanem a világ pénzpiaci hely­zetének meggyógyulásától és javulá­sától is függ. De mindenesetre a re­parációs kérdés rendezése egy olyan feltétele annak, hogy jobb beruházási politikát folytathassunk, hogy a ma­gyar közgazdasági élet rendelkezésére álljon a magyar kormány olyan mér­tékben, minthogy­ azt a közgazdasági élet megkívánja, hogy ennek végleges elintézéséhez legnagyobb érdekeink fűződnek. . Ifjabb beru­­álások­ !cellettek­ . A népszövetségi kölcsön felhasz­nálása óta a magyar közgazdasági élet nélkülözi azokat a tőkéket, ame­lyek egy jól átgondolt és megfelelő programmhoz alkalmazkodó beruhá­zási politikának a keresztülviteléhez szükséges. Egyik fő törekvése pénz­ügyi politikánknak az kell, hogy le­gyen — eltekintve a takarékosságtól, amelyet magam is nyomatékosan hangsúlyozok a pénzügyminiszter úrral együtt , hogy az utolsó év­ben már csak kismértékben keresztül­vitt beruházási tevékenység újból fel­lendülhessen és ezáltal keresztül se­gítse közgazdasági életünket azon a nyomasztó helyzeten, amelyben most van és amely a politikai életre is ter­mészetesen visszahatással bír. ,,/Az új osztrák törekvések szim­­patikusak előtt tínel” . Ugyan idő előtti volna az új osz­trák kormánynak a kilátásairól most már nyilatkozni, de az bizonyos, hogy az a törekvés, hogy Ausztriában egy erőskezű kormány vegye át az ural­mat, továbbá az a törekvés, hogy a polgári elemek összefogásával az a ve­szedelmes radikalizmus, amely gyak­ran az osztrák közéletben megnyilvá­nult, visszaszoríttassék, előttem csak szimpatikus lehet. Egyúttal azt a re­ményt is kelti bennem ez a törekvés, hogy amennyiben siker koronázza, azt a jó viszonyt, amely Magyarország és Ausztria között már eddig is fennál­lott, fokozottabb mértékben leszünk képesek megépíteni és kimélyíteni. Mert megengedem, hogy nemzetközi viszonylatokban a belpolitikai különb­ségek nagy jelentőséggel nem bírnak. Az az állapot azonban, hogy Magyar­­ország ellen gyakran éppen Bécsből fújták meg a harci trombitát azok a körök, amelyek gyakran a magyar emigráció által voltak befolyásolva, nemcsak, hogy kellemes nem volt, de visszahatással is bírt bizonyos fokig a két állam viszonyára. Nekünk nagy érdekünk az, hogy Ausztriában tar­tós és erős kormányzat legyen, mert bízunk, hogy ebben az esetben barát­ságára is fokozottabb mértékben szá­míthatunk. Bethlen István gróf miniszterelnök egyébként kedden Budapestre érkezik és nyomban átveszi hivatala vezetését. ír .IMI...TMWWMSWMBttfflMagStaggtCéaBB* Mit értett el és mit folvánnak­­ a Hadirok­k­antak­ ? 122.842 rokkant, illetve 1 hozzátartozó érdekében dolgozik a Hadirokkantak Szövetsége . Figyelemreméltó indítvá­­nyok ispangzottak el a szövetség Közgyűlésén (Az Új Barázda tudósítójától.) A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Ha­diárvák Országos Nemzeti Szövetsége vasárnap délelőtt tartotta a Várme­gyeháza közgyűlési termében ezévi tisztújító közgyűlését, amelyen meg­tárgyalták a hadirokkantak panaszait és azok orvoslási módját. A közgyű­lésen Páskándy János dr. miniszteri biztos elnökölt és a budapesti, nemkü­lönben a vidéki szervezetek kiküldöt­tei és a tagok nagyszámban vettek részt. Az alapszabálymódosítás után Pás­kándy János dr. hosszabb beszédben beszámolt az elmúlt év folyamán tör­téntekről. Megállapította, hogy ma a Hadirokkantak Szövetsége, a főváros és Magyarország egyik legnagyobb egyesülete, negyvenkét csoporttal, harminchat fiókkal működik, összesen 122.842 tag, illetve hozzátartozó ér­dekében dolgozik. A továbbiakban vá­zolta a már elintézés, illetve kezde­ményezés alatt lévő akciókat. A szö­vetség többek között mozgalmat indí­tott abban a kérdésben, hogy a hadirokkantak részére a villa­mosokon egy-két hely állandóan fenn legyen tartva s jelzéssel el­látva. Az iskolákban hazafias ünnepeken a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról meg kellene emlékezni, nemkülönben intézkedésre van szük­ség abban az irányban, hogy az iskolák növendékei tisztelet­tel köszöntsék az utcákon a hadi­rokkant-jelvénnyel ellátottakat. A közhivatalokban és államilag tá­mogatott üzemeknél a megüresedett állásokat hadi­rokkantakkal, illetve özvegyek­kel és árvákkal kellene betöl­teni. A honvédelmi minisztérium körren­deletben szólította fel az egyes ható­ságokat arra, hogy elsősorban hadi­rokkantakkal töltsék be a megürese­dett állásokat. Az akciók között szere­pel az a kérdés is, hogy a hatósági en­gedélyekhez kötött alkalmaztatások­nál, így utcai árusítás, cipőtisztító-, rikkancs-, stb. állások), rokkantakat részesítsenek előnyben. Még egyéb, a rokkantak, illetve hadiözvegyek érde­két szolgáló kérdésben történt már kezdeményezés és minden remény megvan arra, hogy a népjóléti minisz­térium és a többi hatóság közreműkö­désével a kívánt eredmény nem marad el. Ezután Dabasi-Halász dr. indítvá­nyára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott Páskándy János dr.­­nak eredményes munkájáért. Mohar József (Kispest) tiszteletbeli társel­nök felszólalásában rámutatott arra, hogy a népjóléti minisztérium mindig a legnagyobb előzékenységgel karolta fel a hadirokkantak ügyét és küszö­bön van az érdeküket szolgáló törvény­módosítás is. A költségvetés tárgyalására került ezután a sor. Majd az indítványokat terjesztették elő. A kiskunmajsai csoport azt kéri, hogy azok a földbirtokosok, akik a há­borúban nem vettek részt és nagyobb vagyont szereztek ezidő alatt, minden száz hold után öt katasz­trális holdnyi terület jövedelmét rokkantalapra fordítsák. A békéscsabai csoport a hadirok­kantak részére ingyenes gyógyszert és kötszert kér, nemkülönben díjmentes kórházi ápolást. Ezenkívül azt kérik, hogy a szövetség járjon el az illetéke­seknél a legénység vasúti kedvezmé­nyének érdekében. A salgótarjáni csoport azt kéri, hogy intézzenek me­morandumot a kormányhoz abban az irányban, hogy azok a hadirokkantak, akik elisszák a pénzüket, ne kapják kézhez a járulékot, hanem a családta­gok részére utalják ki. A pécsi cso­port azt kívánja, hogy a HRSz. tag­jai bekerüljenek a városi törvényha­tóságba. A mohácsi, szegedi és kecs­keméti csoportok, nemkülönben a deb­receniek, gyöngyösiek, orosháziak szintén indítványokat terjesztettek elő. A kecskemétiek a hadirokkant­ellátás szabályozását és a hadirokkant­kérdésben újabb revíziót sürgettek. A budapesti VI. kerületi szervezet indít­ványozta, hogy a szövetség járjon el a hatóságoknál abban a kérdésben, hogy Mindszentek napján, vagy egy más napon országos gyűjtést rendezhesse­nek a rokkantak javára. A közgyűlés úgy döntött, hogy a különböző kérelmeket és javaslatokat az elnökséghez utalja elbírálás és in­tézkedés végett. Köszönettel adózott a közgyűlés József királyi hercegnek, amiért a felsőházban a rokkantak ér­dekében olyan eredményesen szólalt fel. Az indítványok után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel bejelen­tette csatlakozását a revíziós mozgalomhoz. Végül a választásokat ejtették meg. Az ülés negyedháromkor ért véget. MOST JELENT MEG!... | , A Tejes Ételek Könyvei az Országos Tejpropaganda Bizottság | kiadása Tan­ácsa­dó a tejen, vajas­­ és sajtos ételek készítéséhez. | Körülbelül 300 kitűnő receptet tar- I! talmaz, azonkívül heti étrend stb. stb. || :5®r* Ára 50 tallér. Tp* (Levélbélyegekben is beküldhető.) Megrendelheti­ az UJ BARÁZDA kiadóhivatalában . Budapest, VIII., József-körút 5. szám. || |

Next