Új Barázda, 1930. augusztus (12. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

2 VIMRÁZD! MIT KÍVÁNNAK A PESTKÖRNYÉKI KISGAZDÁK? Rendezni fogják a fővárosi piackérdést­ ­és új fővárosi szabályrend­elet kiküszö­böli a sérelmes pontokat — A pesti fő­útvonalakon 15 vám van egész, éjfél nyitva Az Új Barázda július 23-iki számá­ban „Mit kívánnak a pestkörnyéki kisgazdák“ címmel megírtuk mindazt, ami 30—40.000 pestkörnyéki, falusi kisgazdának óhaja a székesfővárosi piacokkal kapcsolatban. Örömmel állapítjuk meg, hogy cik­künk nem hiába íródott, mert egy­részt élénk visszhangra talált a gaz­daközönség körében, másrészt pedig az illetékes tényezők is megfontolás tárgyává tették. Cikkünk megírásánál abból indul­tunk ki, hogy a falu népe érdekében valamit tenni kell, mert a fővárosi szabályrendelet egyes intézkedései létalapjában támadják meg amúgy is súlyos gazdasági helyzetét. A kér­dést azóta állandóan felszínen tar­tottuk, mert éreztük, hogy csak így tudunk eredményeket elérni. A mai napon megkerestük a szé­kesfőváros illetékes gazdászati és pénzügyi osztályát, ahol a cikkben foglaltakra a következő felvilágosí­tásokat adták. — Elismerjük — mondották — hogy sérelmes a gaz­dákra nézve a december 1-től május 1-ig tartó tiltó rendelet, amely sze­rint a gazdák fogatait ebben az idő­szakban kizárjuk a fővárosi piacokról és a kocsikról való árusítást csak a Dunaparton engedjük meg. Ezt az in­tézkedést a csarnoki szabályrendelet írja elő. Minden reményünk megvan azonban arra, hogy a készülő új székesfővárosi sza­bályrendeletben ez a sérelmes intézkedés meg legyen változ­tatva. E megírtuk azt is, hogy a pestkör­nyéki gazdák sérelmesnek tartják a vámok éjjeli bezárását. Eddig a váci vám kivételével a többi vám éjjel zárva volt. Ennek természetes kö­vetkezménye az lett, hogy az éjszaka folyamán a fővárosba jövő kocsik összetorlódtak, ami sok bajnak lett a szülőoka. Éppen azért jóleső érzéssel álla­pítjuk meg, hogy a székesfőváros pénzügyi osztá­lya már elrendelte az eddigi Váci-, Kerepesi-, Soroksári-, Üllői- és Fehérvári-úti vámokon kívül, amelyek egész éjjel nyit­va voltak, a következők nyitva­­tartását is: a budakeszi, buda­örsi, bécsi, szentendrei, erzsé­­betkirálynéi, jászberényi, gyöm­­rői, pesthidegkuti, maglódi és a ferencvárosi kikötői vámokat. Ahol állandó éjjeli szolgálat van, úgy­hogy a beérkező kocsik a vám- és for­galmi adók lefizetése után egész éj­jel bejöhetnek a fővárosba. Ezek a vámok pedig felölelik a fő­városnak egész környékét. A piacokra beálló kocsik számát azért korlátozta a főváros, mert a kisebb forgalmú piacokat a gazdák nem keresik fel. Ezzel szemben a Központi vásárcsarnok és a Gamy­­téri piacok túl vannak terhelve. Pe­­­­dig a helyes eljárás az volna, hogy ír gazdák ezeket a kisebb piacokat is­ keressék fel. A saját érdekük is ezt kívánja, mert ha így elosztva jelen­nek meg a piacokon, akkor — ahogy Vécsey József báró igen helyesen megírta — a nagy kínálattal nem rontanák saját kárukra termelvé­­nyeik árát. Az árusítási időnek 6—12 óráig való meghosszabbítását a főváros köztisztasági hivatala ellenzi. Azzal védi álláspontját, hogy az utcák meg­tisztítását és a piaci hulladék eltaka­rítását nem látja biztosítottnak a meghosszabbított piaci idő mellett. Erre vonatkozólag azonban megje­gyezzük azt, hogy talán valamikép ezen is lehetne segíteni, mert az utca­seprőknek a délután folyamán elég idő állana rendelkezésre. A kosarak lerakását a helyhiány és az utca forgalma miatt szabályoz­zák. Abban az esetben, ha megfelelő térség áll mindenütt a főváros piacai­nak rendelkezésére, ez a kérdés magá­tól megoldódik. Addig azonban ter­mészetesen az adott viszonyokkal szá­molni kell. A főváros vezetősége erősen fog­lalkozik azzal a gondolattal, hogy a gazda, ha egyik piacr­ól a másikra megy, csak egyszer fizessen hely­pénzt. Ebben az irányban már folynak a tárgyalások, amelyek mindig a ter­melő kisgazdák érdekeit tartják szem előtt. Legnehezebb kérdés, véleményünk szerint, — folytatta informátorunk — a függő vagy serpenyős mérlegek használatának általánossá tétele. Ez nagyon nehéz és veszedelmes dolog, mert a mérlegek, nem olyan megbíz­hatók, mint a tizedesmérleg. Sokszor hibáimak, sok bajnak okozói, amelyek­ből perek származnak. A serpenyős mérlegek használatából csak kár há­ramlik a fogyasztóra. Mindenesetre csarnokfelügyelősé­geink ezt a kérdést is tanulmányoz­zák, azonban hangsúlyozzuk, a sok visszaélés miatt e téren szomorú ta­pasztalataink vannak. A fentiekben megírtuk — az Új Barázda útján — a székesfőváros ál­láspontját a piaci kérdésekben. A sok vitás és sérelmes pontot az új fővá­rosi szabályrendelet annál is inkább orvosolni fogja, mert a fővárosnak fogyasztói szempontjából szüksége van a vidékre. Az új szabályrendeletben az összes eddigi szabályokat vizsgálat alá ve­szik és amelyek már elavultak ,vagy a mai idők kereskedelmi életének nem felelnek meg, azokat egyszerűen el­hagyják és törlik, így tehát minden remény meg A Magyar Lovaregylet augusztus hó 2, 3, 9, 10, 12, 15, 17, 20, 22, 24, 30, 31-én versenyt tart. Versenyek kezdete délután 3 óra 30 perckor Helyárak: I. hely uraknak 6 P, hölgyeknek 4 P II. hely 2.50 P, kij. hely 80 fillér. Páholyülés 8 P. Ring le P. Totalisateur, vendéglő minden helyen. Közlekedés villamoson : I—II. helyhez ,29-es sz., III. helyhez 24, 38-as sz. kocsikkal. HÉV-en 1—II—111. helyhez. Autóbuszjárat „A“ kocsikkal Vörösmarthy-térről 2-10—3'05 óra között, „C“ ko­csikkal Oktogon-térről 2-15—3-10 óra között. Vissza a* V.'Atrain ipán. Egyszeri átszállásra is ervertes jegy ára 1­­. van arra, hogy a pestkörnyéki gazdák sérelmei megszűnjenek és helyreálljon az a jó viszony a termelő és fogyasztó között, amely nélkül a főváros élelme­zése el sem képzelhető. Hisszük, hogy a főváros vezetői rövidesen megtalálják azt a helyes utat, amely a mostani visszás álla­potoknak véget vet, hogy a pestkör­nyéki termelő kisgazdák is megtalál­hassák egyszer a maguk számítá­sait. Szekeres László dr. 1930 augusztus 1, péntek a maga erejéből épít­i fel Olasszors­zág a földrengés* s uffai­g idéz el Udvariasan Thár, de mindenféle támogatást elisámítanak A lovagias magyar népet általában úgy ismerik mindenfelé, hogy könyö­­rületességben, jószívűségben nincs párja a világon! Ezzel magyarázhat­juk azt is, hogy amikor az olaszor­szági földrengés borzalmairól az első híreket szétlöpítette a távíró, a Szabó Sándor dr. országgyűlési képviselő el­nöklete alatt lévő Józsefvárosi Társas­kör azonnal bizottságot alakított, hogy gyűjtés útján pénzsegélyt jut­tassanak a katasztrófa útján hajléktalanná vált olasz lakos­ságnak. A Józsefvárosi Társaskör kezdemé­nyezéséről jelentést tett a budapesti olasz követségnél, ahol hálás köszönettel fogadták a be­jelentést, de egyúttal felkérték a Társaskör elnökségét, hogy áll­jon el a nemes szándékától, mert — bár meghatja őket ez a köz­vetlen és meleg szeretetre valló érzés — de az olasz nemzet a maga erejéből kívánja a hajlék­talanná vált polgárait felsegí­teni! A Józsefvárosi Társaskör elnökségi természetesen tiszteletben tartja az olaszok e nemes magatartását, mi pe­dig okoljunk belőle és viseltessünk ha­sonló érzülettel a bajbajutott magyar testvéreink iránt! Siessünk azonnal segítségükre magunk azzal a lelkiis­merettel és gyorsasággal, amelyet olasz barátainknál tapasztalunk, új sebesültek szállítása. Magyarellenes élőképekben izgattak a pozsonyi tél cserkész­­csapatok a magyarság ellen (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A magyarellenes felvidéki izgatás­nak egy újabb felháborító esetét lep­lezte le az az interpelláció, amelyet Szüllő Géza, a cseh parlament magyar keresztényszocialista párti képvise­lője intézett Dérer iskolaügyi minisz­terhez. Elmondta Szüllő, hogy ez év januárjában Pozsony város tót cser­készcsapati ünnepet rendeztek, mely­nek utolsó számában „Szlovenszkó fel­­dicsőülése‘‘ címmel élőképet mutat­tak be. A színpadra egy tót népvise­letbe öltözött föld­mívest állítottak, akit munkája közben több magyarru­hás ember megtámadott, ütlegelt és végül a magyarok agyonlőtték a tót földmívest. Dérer miniszter­­ válasza éppen f olyott a pozsonyi ünnepség. A miniszter egyszerűen azt felelte, hogy a cser­készszervezetek nem tartoznak az ő minisztériumának fennhatósága alá és hogy az ünnepélynek „nem volt nemzetiségi célzata tehát nincs is oka valamely intézkedés megtételére. Hasonló interpellációk esetén a mi­niszter továbbítja azt az illetékes mi­nisztertársának. Ez most nem történt meg és a cseh kormány, amely kifelé folyton a nemzetiségekkel való jó, egyenlő elbánással dicsekszik, szó nélkül napirendre tér a magyarság e durva megsértése felett. A felvidéki magyarság lapja, a Prágai Magyar Hírlap éles szavakkal kel ki a cseh iskolaügyi miniszter kihívó és meg­döbbentő eljárása ellen.''

Next