Új Barázda, 1931. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-24 / 267. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK a m­. kir. földművelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szak­kiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások** című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f., vasárnapokon 12 fillér.­­ Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. Mf‡\| 9 4 *j s (jr AQ31 WUV‘ ^ 1 )› IMI november 24, kedd Ára 6 fillér IN­MRAZM Budapest, XIII. évf., 267. o. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIIL kerület József­ körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 463—07. József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉL CÍM: Budapest 4. szám. Fiókbér­lő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP Szent Erzsébet ünnepe Történelmi ünnepségek folynak or­szágszerte. Árpádházi Szent Erzsébet halálának hétszázéves évfordulóját üli a katolikus egyház és az egész magyar nemzet. Árpádházi Szent Er­zsébet emlékezete a mai súlyos idők­ben a hétszázéves évfordulón kívül is nagyon időszerű. A nélkülözések ellen folytat ma kemény harcot az állam és a társadalom. Azt akarják egyesült erővel elérni, hogy az ország­ban mindenkinek meg legyen a maga mindennapi kenyere és hogy a tél zordonsága ne nyomorítsa meg azo­kat, akik minden jó szándékuk ellenére sem tudnak munkához és keresethez jutni. Ezekben a nehéz időkben komoly kötelesség hárul azokra, akiket a tár­sadalom tehetősebbjeinek szoktunk nevezni. Kötelesség lett ma a jóté­konyság, kötelesség lett a felebaráti szeretetnek külsőségekben is gyakor­lása. Kötelesség lett ma azt csele­kedni, amit­ Árpádházi Szent Erzsé­bet cselekedett, aki valóságos hősnője volt az isteni és felebaráti szeretet­nek és legfőbb feladatának ismerte az alamizsnára szoruló szegények is­­tápolását. Erzsébetnek, az Árpádok családjá­ból származott hercegnőnek neve fo­galommá lett a magyar nép lelkében. Benne tiszteljük a magyar nő ősi eré­nyének legszebbikét, a szegényekkel szemben való jólelkűséget, a gyámolí­­tásra való készséget. Úgy él ez a szent asszony a magyar nép emlékezeté­ben, mint a magyar jószívűségnek, a magyar felebaráti szeretetnek meg­testesítője, aki idegen országba el­származva, magával vitte oda példa­képül az irgalmasságot és jótékony angyala lett új hazájában a szegé­nyeknek. Ha a történelem lapjait forgatjuk és olvasgatjuk, milyen áldást hozott Thürinigára a magyar királyi her­cegnő, önkéntesen azt kell vizsgál­nunk, várjon Erzsébet idejében volt-e olyan szükség Thüringiában a jóté­konyság gyakorlására, mint amilyen szükség van erre ma nálunk. Lehet, hogy volt, de hogy szükségesebb lett volna, mint ma, azt nem tudjuk el­hinni. Akkor tehát, amikor a magyar királyi hercegnő halálának hétszáz­­éves évfordulóját ünnepeljük, ünne­peljük azt meg úgy, ho­gy méltó legyen az ő emlékezetéhez. Ünnepeljük meg, úgy, hogy a tehetősek nyissák meg zsebüket és szívüket a sze­gények előtt, a szegények pedig nyu­godjanak meg abban a tudatban, hogy Szent Erzsébet szelleme ma is él a magyar lelkekben Ma délben a Belváros legforgalmasabb helyén szét­surranc Kirabolt egy bank Bá Mwing az egyik bandita revolverrel tartotta sakkban a bank tisztviselőjét, a másik ki­fosztotta a páncélszekrényt , 11 revolveres rablót izgalmas üldözés után elfogták ,A másik ellen rádiókörözést bocsátottak ki (Az „Új Barázda“ tudósítójától.)­­ Ma délben ismét vakmerő revolveres­­ rablótámadás történt a Belváros leg­forgalmasabb helyén, a Petőfi''Sán­dor-utcában. Itt van a Gorzó-féle banküzlet, ahol ma délben csupán egy tisztviselő tartózkodott. A ‘kis üzlethelyiségbe,­­ amelynek egyik sarkában páncélszekrény áll, délben két fiatalember állított be. Az egyiknek kezében pisztoly volt. Az üzletben tartózkodó Funkt György tisztviselő, aki a nyitott a­jtasú pán­célszekrény mellett írással volt elfog­lalva, dermedten ugrott fel. A revol­veres támadó rákiáltott a hivatal­nokra : — Fel a kezekkel! Meg ne moccanj, mert agyonlőlek! Közben a másik rabló odaugrott a páncélszekrényhez, idegesen kapkodva szedte elő a bankjegyeket. Zsebébe gyűrte a zsákmányt és már indult is kifelé. Az ajtóból visszaszólt revolveres tár­sának : — Ha kész vagy, siess utánam! Kirohant az ajtón, társa továbbra is bennmaradt az üzletben s revolver­rel tartotta sakkban a tisztviselőt. Néhány pillanat múlva, amikor az el­távozott rabló már egérutat nyert, a második is hátrálni kezdett. A fegy­ver még ott csillogott a kezében, de már az utcára is figyelt, nem lettek-e még figyelmesek őrei, nem támad­ják-e hátba. Azután hirtelen ugrott egyet s mikor kint volt az utcán vad futással menekült a Városház­utca felé. Abban a pillanatban, amikor a rabló kiugrott az üzletből, Funkt György torkaszakadtából kiáltozni kezdett: — Segítség! Rablók! Fogják meg! ! * Ő maga is a rablótámadó után ira­modott és a járókelők közül többen ül­dözni­ kezdték a banditát. Irgalm­as hajsza indult meg. A revolveres férfi többször hát­rafordult, fegyverét felemelte, amitől üldözői megtorpantak s így mindig néhány lépés előnyt szerzett. így jutott a Városház­ utca torkola­táig, ahol Bocskai István magántisztviselő utolérte, rávetette magát és le akarta teperni a földre. A rabló azonban kiszabadította ma­gát és a fegyvert ráfogta Bocskai fe­jére. Szinte csak pillanatokon múlott, hogy a merénylő elsüthesse a fegyvert, amikor egy autótaxi kanyarodott a helyszínére, melynek vezetője, Varga Lajos, felismerve a helyzetet, élesen tülkölni kezdett. A bandita ijedten fordult hátra és ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy Bocskai életét megmentse. A rabló ismét el akart szaladni, a soffőr azonban odakanyaro­dott melléje és a sárhányójával a földre gázolta. Pillanatok alatt játszódott le azután a bandita lefegyverzése. Összekötözve vitték vissza a bankházba. Társa azonban ekkor már eltűnt a sűrű em­bertömegben. A bankban rövidesen megállapítot­ták, hog összesen kétezer pengő hiányzik. Közben rendőri bizottság érkezett a helyszínére. Megkezdődött a kihall­gatás, melynek során kiderült, hogy a merénylő Tamás István cipész. Tár­sának a nevét először­­nem akarta megmondani, később azt mondotta, hogy vagy Bakonyi Mihály, vagy Stifter Mihály a neve, a Füzér­ utcá­ban lakik. Az elfogott merénylő 22 éves s bevallotta, hogy társával hosz­­szabb megbeszélés után állapod­tak meg abban, hogy kirabolják a Gorzó-bankházat. Arra nézve nem tudott egyenes vá­laszt adni, hogy az elrabolt pénzen hol akartak osztozkodni. Funkt György eléggé megbízható személyleírást adott a másik tettes­ről is és ennek alapján a rendőrség azonnal rádiókörö­zést bocsátott ki. A merénylet utáni negyedórában már minden rendőr és vidéki rendőrható­ság megkapta a személyleírást. Később Tamás Istvánt Szrubián Dezső rendőrtanácsos hallgatta ki, aki előtt már részletesebb vallomást tett. Elmondotta, hogy barátjának a neve Stifter Mihály és szintén 22 éves ci­pész. Állítása szerint barátnőik van­nak, azokra költötték minden pénzüket. Nemrégiben elvesztették állásukat, de továbbra is a gavallér szerepét akarták játszani és ezért akar­tak mindenáron pénzt szerezni. Tegnap tartottak terepszemlét a Bel­városban és akkor állapodtak meg abban, hogy a Gorzó-féle bankházat fogják kirabolni. A nyomozó detektívek jelentése sze­rint a másik tettesnek is nyomában vannak már s elfogadása csak órák kérdése.

Next