Új Barázda, 1933. március (15. évfolyam, 10-13. szám)
1933-03-05 / 10. szám
2 Milyen az élet szomszédainknál ? Romániában Alább néhány jellemző adatot ismertetünk, amelyből megértjük, hogy Románia rosszabb körülmények között él, mint mi. A költségvetés, amely felett rövidesen hosszabb vita indul meg a román parlamentijén, jelentékeny csökkentést tervez az állami alkalmazottak körében. Így csak a kultuszminiszteri tárcánál 1500 középiskolai tanár elbocsátását írja elő a költségvetési tervezet. Egyidejűleg nagy problémát jelent a kormánynak, hogy iicit kezdjen a mindinkább növekedő munkanélküli diplomás ifjakkal.'* A parlament elé terjesztette a kormány az írj ,,rendtörvény" javaslatát, amely többek között előírja, hogy közalkalmazottaknak tilos minden utcai tüntetésben, politikai felvonuláson résztvenni. A bukaresti hadbíróság elkobozta a Jtrumul L'ou című lap mai számát, egyben figyelmeztette a szerkesztőséget, hogy amennyiben továbbra is az ostromállapot ellen foglal álláspontot, a lapot végleg betiltja. ■ * Pénteken a katonai hatóságok újabb rendelkezéssel súlyosbították az ostromállapotot. A parancsnoki és tábornok az ostromállapotról szóló törvényre való hivatkozással elrendelte, hogy a jövőben minden újonnan megjelenő könyvet c.í füzetet eléje kell terjeszteni felülvizsgálat végett.* A legutóbbi romániai zavargások ügye a hatóságok előtt még mindig nem zárult le. A bukaresti sztrájkzavargások miatt letartóztatott munkások közül ötszázat szabadon bocsátottak. .A munkások egy nagyobb csoportjának szabadonbocdulásáról azonban még mindig nem történt döntés* Tíz diákot egyszersmindenkorra kizártak az egyetemről politikai okok miatt. Csehországban A szenátus költségvetési vitájában Kolláth Endre erdőskárpátokbeli magyar szenátor a kormány politikáját bírálta. A legszembeötlőbb szerinte a takarékosság őszinteségének hiánya. Míg tavaly minden nyolcadik cseh korona jutott a hadseregnek, 1933-ban már minden hatodik korona a katonaságé. Megdöbtető, hogy a pénzügyminisztérium terhére kimutatott 315 milliós fegyverkezési alaptól egyetlen fillért sem töröltek. Az állam, amely ilyen eljárást követ, a legtisztább hatalmi őrületben szenved. Az osztrák vasutasok szerdán tüntetősztrájkot rendeztek A szövetségi vasút közlekedési alkalmazottai megvalósították azt a határozatukat, hogy szerdán kétórás tüntető sztrájkba lépnek. A tüntetés az ellen irányult, hogy a szövetségi vasutak vezetősége ezentúl három részben adja ki havi fizetésüket. A szövetségi vasutak vezetősége az utóbbi napokban igyekezett a vasutasokat lebeszélni és utalt arra, hogy a sztrájkkal való fenyegetődzés és a sztrájk maga rendkívül nagy károkat okoz a vasútintézmény hitelének, valamint, hogy csökkenti a közvélemény rokonszenvét a vasúti alkalmazottak irányában. Azzal a további szemrehányással szemben, hogy a sztrájk pártérdekeket szolgál, az alkalmazottak utaltak arra, hogy a határozatban minden pártállású szakszervezet részt vett. A határozat végrehajtásaképpen szerdán délelőtt 0 órakor Ausztria területén a személy- és tehervonatok egyaránt azon az állomáson, amelyet ebben az időpontban érintenek, megállt. A sztrájk délelőtt 9 órától délelőtt 11 óráig tartott. IIJ BARÁZDA 1333 március 5. vasárnap Hogyan telelnek a gyümölcsfák és zöldségfélék kártevő rovarai héjpikkely alatt. A tél hidege a gubóban rejtőző hernyónak nem árt, egyébként is a megfigyelések szerint az igen nagy hideget bir el. Csak tavasszal alakul át bábbá, s mire az alma- és körtefa virágzik, a bábból már kirepült a pille és várja a gyümölcskötést, hogy rátojhassa petéjét az apróka almára, körtére, barackra és dióra. Azok a kártevők, amelyek a földben élnek, a hideg idők beköszöntével mélyebbre húzódnak a földbe s igy telelnek. Maradnak abban a fejlődési alakban, amilyenben őket a tél érte. Pusztításukat csak ideiglenesen szakítják meg, így telel a cserebogár pajorja, a vetési bagolypiae hírhedt hernyója, melyet népünk ,,mocskos pajor" vagy „porkukac" néven ismer, nemkülönben a gabonafutrinka „csócsáróló" néven ismert lárvája is stb. Az ősszel abbahagyott pusztítást tovább folytatják tavasszal. A veteményes kertből közismert lótetk elsősorban a föld trágyás részeibe húzódik, ahol meleget és szükség esetén a korhadó trágyában táplálékot is talál. Ama kártevők, amelyek szántóföldi vagy konyhakert növényeink földfeletti részein élősködnek, legnagyobb részben ugyancsak a földben vagy a földön telelnek. A közismert földi bolhák bogarainkban várják a tavaszt, rögök, avar, korhadó trágyacsomók stb. alatt meghúzódva. Ugyanott telelnek a száraz nyáron káposztaültetvényeinkben oly kárt tevő káposztapoloskák sok i.s.. Más kártevők bábalakban telelnek a a földben. Ezek ősszel mint kifejlődött lárvák a földbe húzódnak s itt bábbá átalakulnak, hogy tavasszal mint kifejlődött állatok törjenek a felszínre. így telel a hernyókorában a káposztafejekben élő káposztabagoly-pille s egyebek között ngyalakban a zöldségféléket, pusztító többrendbeli zöldséglégy (káposztalégy, hagymalégy, sárgatrépalégy ) i.i. Gyümölcsfáink kártevői közül is akadnak földben telelők, így pl. az apró zöld szilva férgesedését és korai hullását okozó poloskaszagú levéldarázs körtefák rügyét megfúró likasztóbogár rügypetéit már ősszel — októberben — helyezi el. Nem kell a tavaszt megvárnia mivel a megfúrandó rügyeket (elsősorban a termő, u. n. „vegyes" rügyeket) már ősszel kifejlődve találhatja át körtefákon. A rügy telsejére tolt petéből kikelt lárva a rügy belsejében él, tehát azt tönkre is teszi. A lárva mintegy április végéig teljesen kifejlődik, majd bábbá és bogárrá alakul s akkor elhagyja a rügyet. Egy ideig szintén rágcsálja a lombot, de csakhamar valamely kéregrepedésbe húzódik s nyári álmot alszik, míg számára a tett ideje, október, el nem érkezik, s a cseresznye nyüvesedését okozó cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) is. Mindkettő bábalakban telel. Gyümölcsfaellenségeink közül mások petealakban telelnek. Az a rengeteg rovar, amelyek kora tavasztól késő őszig a legváltozatosabb tarkaságban mászkálnak gyümölcsfáinkon és zöldséges kertjeinkben, ősszel eltűnnek szemeink elől, s hiába van a legrettenetesebb, kemény tél, amint kisült a tavaszi nap, újra ellepik kertjeinket. Hogyan várják ki a kemény télen át a meleg tavaszt, hol bújnak meg, milyen átalakulásokon mennek keresztül, erről egy rendkívül érdekes és tanulságos cikk számolt be a Természettudományi Közlönyben, amelyet Kadocsa Gyula, a kiváló rovartantudós írt. A növényeken élősködő különféle rovarok — írja Kadocsa — elválaszthatatlanul növényeinkhez vannak kötve, és így életmódjukban szorosan alkalmazkodniok kell gazdáik életmódjához. Aszerint, hogy a növénynek mely részén — a gyökerén, a kérgén, a lombján, a rügyén, a virágján, a termésén, avagy fás belsejében — élősködnek, módosul az életük lefolyása is. Így például az almafák virágját pusztító bimbóit riasztóbogár úgy rendezte jó életét, hogy a tavaszi virágfakadás teljes felkészültségben találja őt, mert ivadékának kifejlődése a virághoz van kötve. A bogár valamely kéregrepedésbe húzódva, telel. Tavasszal előbuvik rejtekéből, s amikor az almafa bimbói fakadnak, hosszú vékony fejével (köznyelven: orrmányával) sorra megfutja azokat s a fúrt lyukon át egy-egy tietét tol be — orrmányával — a virágbimbóba. A tietéből kikelt fehérszinti, lábatlan lárva a bimbó belső részeivel (virágszerveivel) táplálkozik s mindaddig telmarad, míg bábbá, majd bogárrá nem alakul át. A bogár azután elhagyja a közben elszáradt virágot. Egy ideig hántozgatja a leveleket, majd a kéregre vonul s ott is marad tavaszig. Várja a himbófakadást. A bimbólkasztó életének legfontosabb, tulajdonképpeni cselekvő szaka arra a néhány hétre esik, amely a virágfakadástól új nemzedékének teljes kifejlődéséig eltelik. Ebben rövid idő alatt gondoskodik a tógár fajának fennmaradásáról és fejlődik ki uj ivadéka is. A többi idő tétlen várossal telik el. S ez azért van így, mert élősködése az almafa virágjához van kötve. Közeli rokona, A lombpusztító rovarok élősködését olyan rövid időtartam, mint az említett bogarakét, nem korlátozza, mert lomb tavasztól őszig áll rendelkezésükre. Mivel azonban a lomb tavasszal a legüdébb, legzsengébb, a rajta élősködők javarésze is tavasszal lepi meg. Ilyenkor jelentkeznek gyümölcsfáinkon a különféle hernyók, olykor óriási tömegben. Magától értetődik, hogy a kártevők életük beosztásában a legszorosabban alkalmazkodnak növényeink téli nyugalmához is. Mire beköszönt a tél fagyával, havával, főleg pedig élelemhiányával, már vagy elvonultak telelőre, vagy olyan fejlődési (pete- vagy báb-) alakban fogadják, amelynek sem a hideg nem árt, sem ■leiemre nincs szüksége. Amilyen változatos a kártevők életmódja, olyan sokféle a telelés módja is. Az alma, körte, barack és dió férgesedését okozó almamoly mint teljesen kifejlődött hernyó telel egy kis magaszőtte gubóban a fakérgen, endszerint kéregrepedésben, vagy elálló A rügyek körül található apró, fényes, feketeszinű peték a levéltetvek úgynevezett „téli tojásai". A rügyek mellé helyezik petéiket a hirhedt téli araszolok is. A pillék késő ősszel, októbertől decemberig terjedő időben, rajzanak, amikor gyakran hó borítja kertünket. Fagy és hó nem zavarja őket. A szárnyalatlan nőstények gyalogszerrel ekkor törtetnek felfelé fáinkra, hogy azok koronájában elhelyezzék petéiket. A vékony gallyakon télvíz idején található sajátságos peteövek, amelyek többszáz mákszemnagyságú és szinti petéből vannak összeillesztve, a gyűrűs- i pille petecsomói. Ugyanekkor a fák tömésén és vastagabb ágain taplóra emlékeztető, sárgás-barna színű csomókat találhatunk. Felszínüket felkaparva, látjuk csak, hogy azok is petecsomók, mégpedig a gyapjas pillének petéi, melyeket a nőstény a potroháról levált szőrrel takartte. A gyűrűs meg a gyapjas pille petéiből tavasszal kelnek ki a hernyók, melyek a zsenge lombbal táplálkoznak. Főleg a gyapjas pille mérges szőrű hernyói olykor ezerszámra legelnek tavaszszal fáinkon. Némely esztendőben nagy I kárt tesznek a tölgyesekben is, teljesen I kopaszra lerágva azokat. Kedvelt telelőhelye számos kártevő rovarnak a fák kérge. Különösen a kéregrepedésekben elválalkozó héj alá húzódik sok rovar úgy a lárva-, mint kifejlődött alakban. A már említett bimbólkasztó bogár itt telel több fajbeli hajtás-, levélfúró- és terméspusztító eszelények társaságában. A szintén már említett almamoly hernyója is kérgen telel. A pókhálós molyok pici, még ál nyáron kikelt, de az egyberagadt lapos petehéjak alatt együttmaradt hernyói a kérgen várják az első meleg tavaszi napsugarat, hogy téli álmukból felocsúdjanak és nekiessenek a fakadó lombnak. A hernyók társasan, fátyolszerü szövedékben élnek. Ha sok a hernyó, az egész fa koronát fátyolba vonják. Kérgen telelnek a különféle pajzstetvek is. A hírhedt vértetü a faderék s vastagabb ágak sebeiben pihen. Viaszos gyapja védi a hideg és nedvesség ellen. Mindezt tudnunk azonban nemcsak érdekes, de a védekezés nézőpontjából felette hasznos is. A védekezőnek mindig keresnie kell A kártevők életében ama szakot, amidőn a legkevesebb fáradsággal, a legolcsóbban , a legbiztosabban teheti ártalmatlanokká ellenségeit. Számos kártevő életében a telelés időszaka kínálja a legkedvezőbb alkalmat az irtásra. Gyümölcsfáink legtöbb kártevője télen irtható a legtöbb sikerrel. A téli hernyófészkeket leszedhetjük s a bennük rejtőző hernyókkal elégethetjük. Ilyenkor célszerű szedni a ■ gyűrűspille 03 gyapjaspille petecsomóit is. A vértetves sebek megtisztogatásának és bekátrányozásának legalkalmasabb ideje szintén a tél. Ha a fák törzsét és vastagabb ágait télen megkaparjuk drótkefével vagy kéregkaparovassak a zuzmóval, mohával leválandozó kéreggel együtt lehullt kártevőket az összegyűjtött kaparékkal elégethetjük. Sok kártevő már a kaparás munkája közben sérül meg, vagy pusztul el. De ennek az eljárásnak még az a haszna is megvan, hogy a kártevőket megfosztjuk az alkalmas nyári vagy téli búvóhelyüktől, s így életviszonyaikat megnehezítvén, elszaporodásukat is mérsékeljük. A megtisztított fákat azután alkalmas szerekkel megpermetezzük, hogy a kérgen sértetlenül visszamaradt, meg nem közelíthető különféle kártevőket is elpusztítsuk. Ide más növényeket bántó rovarok telelését is javunkra fordíthatjuk. Ha pl. a lótetves területen félméter mély s ugyanolyan széles árkokat vagy gödröket ásunk ősszel s azokat friss lótrágyával megtöltjük, a lótetvek telelőre ide fognak húzódni, mert szeretik a meleget, s így összecsalogatván, később, tavasz felé megölhetjük őket. Kibontjuk az árkokat vagy gödröket s a felszínre került lótetveket vagy agyoncsapjuk, vagy az odaterelt baromfival felszedetjük. A kártevők életmódját így hozhatjuk szoros kapcsolatba a védekezéssel. A tudományos kutatás így szolgálja az életet. Felmentették Llttke Kálmánnét kike Napokon át tárgyalta a budapesti vályi törvényszék Ruttkay Gábor ronaőrszázados halálának rejtélyét. Mint ismeretes, az ügyészség a százados barátnőjét, Llttke Kálmánná elvált asszonyt vádolta azzal, hogy agyonlőtte a századost, aki az asszony, lakásán halt meg. « Sok tanút hallgattak ki, de a százados halála pillanatában senki sem volt jelen más, mint az asszony, aki bámulatraméltó nyugalommal állandóan azt hangoztatta, és ezt azután tanukkal is tudta alátámasztani, hogy a századosnak sok adóssága volt, hogy nem volt lelkiereje elválni feleségétől és két gyermekétől, s ezért határozta el magát öngylkosságra, amellyel különben többször barátai előtt is fenyegetőzött. Az orvosszakértő is azt mondotta szakvéleményében, hogy öngyilkosság történt. A törvényszék ezek alapján, bűncselekmény hiányában felmentette a vád alól a gyilkossággal vádolt Littke Kálmánnét. A heremagvakat vizsgáltassuk meg arankára, ha pedig vásárolunk ilyeneket, úgy csakis ólomzárolt árut vegyünk