Új Barázda, 1933. március (15. évfolyam, 10-13. szám)

1933-03-05 / 10. szám

2 Milyen az élet szomszédainknál ? Romániában Alább néhány jellemző adatot ismerte­tünk, amelyből megértjük, hogy Románia rosszabb körülmények között él, mint mi. A költségvetés, amely felett rövidesen hosszabb vita indul meg a román parla­mentijén, jelentékeny csökkentést tervez az állami alkalmazottak körében. Így csak a kultuszminiszteri tárcánál 1500 középiskolai tanár elbocsátását írja elő a költségvetési tervezet. Egyidejűleg nagy problémát jelent a kormánynak, hogy iicit kezdjen a mind­inkább növekedő munkanélküli diplomás if­jakkal­.'* A parlament elé terjesztette a kormány az írj ,,rendtörvény" javaslatát, amely többek között előírja, hogy közalkalma­zottaknak tilos minden utcai tüntetésben, politikai felvonuláson résztvenni. A bukaresti hadbíróság elkobozta a Jtrumul L'­ou című lap mai számát, egy­­­­ben figyelmeztette a szerkesztőséget, hogy amennyiben továbbra is az ostrom­­állapot ellen foglal álláspontot, a lapot végleg betiltja. ■ * Pénteken a katonai hatóságok újabb rendelkezéssel súlyosbították az ostrom­­állapotot. A parancsnoki és tábornok az ostromállapotról szóló törvényre való hivatkozással elrendelte, hogy a jövőben minden újonnan megjelenő könyvet c.í füzetet eléje kell terjeszteni felülvizsgá­lat végett.* A legutóbbi romániai zavargások ügye a hatóságok előtt még mindig nem zárult le. A bukaresti sztrájkzavargások miatt letartóztatott munkások közül ötszázat szabadon bocsátottak. .A munkások egy nagyobb csoportjának szabado­nboc­dulásá­ról azonban még mindig nem történt döntés* Tíz diákot eg­yszersminden­korra kizár­tak az egyetemről politikai okok miatt. Csehországban A szenátus költségvetési vitájában Kolláth Endre erdőskárpátokbeli magyar szenátor a kormány politikáját bírálta. A legszembeötlőbb szerinte a takarékos­ság őszinteségének hiánya. Míg tavaly minden nyolcadik cseh korona jutott a hadseregnek, 1933-ban már minden hato­dik korona a katonaságé. Megdöbtető, hogy a pénzügyminiszté­rium terhére kimutatott 315 milliós fegy­verkezési alaptól egyetlen fillért sem tö­röltek. Az állam, amely ilyen eljárást kö­vet, a legtisztább hatalmi őrületben szen­ved. Az osztrák vasutasok szerdán tüntetősztrájkot rendeztek A szövetségi vasút közlekedési alkal­mazottai megvalósították azt a határoza­tukat, hogy szerdán kétórás tüntető sztrájkba lépnek. A tüntetés az ellen irányult, hogy a szövetségi vasutak vezetősége ezen­túl három részben adja ki havi fi­zetésüket. A szövetségi vasutak vezetősége az utóbbi napokban igyekezett a vasutasokat lebe­szélni és utalt arra, hogy a sztrájkkal való fenyegetődzés és a sztrájk maga rendkívül nagy károkat okoz a vasút­­intézmény hitelének, valamint, hogy csökkenti a közvélemény rokonszenvét a vasúti alkalmazottak irányában. Azzal a további szemrehányással szemben, hogy a sztrájk pártérdekeket szolgál, az alkal­mazottak utaltak arra, hogy a határo­zatban minden pártállású szakszervezet részt vett. A határozat végrehajtása­képpen szerdán délelőtt 0 órakor Ausztria területén a személy- és tehervonatok egy­aránt azon az állomáson, amelyet ebben az időpontban érintenek, megállt. A sztrájk délelőtt 9 órától délelőtt 11 óráig tartott. IIJ BARÁZDA 1333 március 5. vasárnap Hogyan telelnek a gyümölcsfák és zöldségfélék kártevő rovarai héjpikkely alatt. A tél hidege a­ gubóban rejtőző hernyónak nem árt, egyébként is a megfigyelések szerint az igen nagy hideget bir el. Csak tavasszal alakul át bábbá, s mire az alma- és körtefa virág­zik, a báb­ból már kirepült a pille és várja a gyümölcskötést, hogy rátojhassa petéjét az apróka almára, körtére, ba­rackra és dióra. Azok a kártevők, amelyek a földben élnek, a hideg idők beköszöntével mélyebbre húzódnak a földbe s igy telelnek. Marad­nak abban a fejlődési alakban, amilyen­ben őket a tél érte. Pusztításukat csak ideiglenesen szakítják meg, így telel a cserebogár pajorja, a vetési bagolypiae hírhedt hernyója, melyet népünk ,,mocskos pajor" vagy „porkukac" néven ismer, nemkü­lönben a gabonafutrinka „csócsáróló" néven ismert lárvája is stb. Az ősszel abbahagyott pusztítást tovább folytatják tavasszal. A veteményes kertből közismert lótetk­ első­sorban a föld trágyás részeibe húzódik, ahol meleget és szükség esetén a korhadó trágyában táplálékot is talál. Ama kártevők, amelyek szántóföldi vagy konyh­akert növényeink földfeletti ré­szein élősködnek, legnagyobb részben ugyancsak a földben vagy a földön telel­nek. A közismert földi bolhák bogaraink­ban várják a tavaszt, rögök, avar, kor­hadó trágyacsomók stb. alatt meghú­zódva. Ugyanott telelnek a száraz nyá­ron káposztaültetvényeinkben oly kárt tevő káposztapoloskák sok i.s.. Más kártevők bábalakban telelnek a a földben. Ezek ősszel mint kifejlődött lárvák a földbe húzódnak s itt bábbá át­alakulnak, hogy tavasszal mint kifejlő­dött állatok törjenek a felszínre. így te­lel a hernyókorában a káposztafejekben élő káposztabagoly-pille s egyebek között ngyalakban a zöldségféléket, pusztító többrendbeli zöldséglégy (káposztalégy, hagym­a­légy, sárgatrépalégy ) i.i. Gyümölcsfáink kártevői közül is akad­nak földben telelők, így pl. az apró zöld szilva férgesedését és korai hullását okozó poloskaszagú le­véldarázs körtefák rügyét megfúró likasztóbogár rügy­petéit már ősszel — októberben — he­lyezi el. Nem kell a tavaszt­ megvárnia mivel a megfúrandó rügyeket (elsősorban a termő, u. n. „vegyes" rügyeket) már ősszel kifejlődve találhatja át körte­fákon. A rügy telsejére tolt petéből ki­kelt lárva a rügy belsejében él, tehát azt tönkre is teszi. A lárva mintegy április végéig teljesen kifejlődik, majd bábbá és bogárrá alakul s akkor elhagyja a rü­gyet. Egy ideig szintén rágcsálja a lom­bot, de csakhamar valamely kéregrepe­­désbe húzódik s nyári álmot alszik, míg számára a tett ideje, október, el nem érkezik, s a cseresznye nyü­vesedését okozó cse­resznyelégy (Rhagoletis cerasi) is. Mind­kettő bábalakban telel. Gyümölcsfaellenségeink közül mások petealakban telelnek. Az a rengeteg rovar, amelyek kora ta­vasztól késő őszig a legváltozatosabb tarkaságban mászkálnak gyümölcsfáin­kon és zöldséges kertjeinkben, ősszel el­tűnnek szemeink elől, s hiába van a leg­­rettenetesebb, kemény tél, amint kisült a tavaszi nap, újra ellepik kertjeinket. Hogyan várják ki a kemény télen át a meleg tavaszt, hol bújnak meg, milyen átalakulásokon mennek keresztül, erről egy rendkívül érdekes és tanulságos cikk számolt be a Termé­szet­tudományi Köz­lönyben, amelyet Kadocsa Gyula, a ki­váló rovartantudós írt. A növényeken élősködő különféle rova­rok — írja Kadocsa — elválaszthatatla­nul növényeinkhez vannak kötve, és így életmódjukban szorosan alkalmazkodniok kell gazdáik életmódjához. Aszerint, hogy a növénynek mely részén — a gyökerén, a kérgén, a lombján, a rügyén, a virág­ján, a termésén, avagy fás belsejében — élősködnek, módosul az életük lefolyása is. Így például az almafák virágját pusztító bimbó­it rias­ztóbogár úgy rendezte jó életét, hogy a tavaszi virágfakadás teljes felkészültségben ta­lálja őt, mert ivadékának kifejlődése a virághoz van kötve. A bogár valamely kéregrepedésbe húzódva, telel. Tavasszal előbuvik rejtekéből, s amikor az almafa bimbói fakadnak, hosszú vékony fejével (köznyelven: orrmányával) sorra meg­futja azokat s a fúrt lyukon át egy-egy tietét tol be — orrmányával — a virág­bimbóba. A tietéből kikelt fehérszinti, lábatlan lárva a bimbó belső részeivel (virágszerveivel) táplálkozik s mind­addig te­lmarad, míg bábbá, majd bo­gárrá nem alakul át. A bogár azután el­hagyja a közben elszáradt virágot. Egy ideig hántozgatja a leveleket, majd a ké­regre vonul s ott is marad tavaszig. Várja a himbófakadást. A bimból­kasztó életének legfontosabb, tulajdonképpeni cselekvő szaka arra a néhány hétre esik, amely a virágfakadástól új nemzedéké­nek teljes kifejlődéséig eltelik. Ebben rö­vid idő alatt gondoskodik a tógár fajá­nak fennmaradásáról és fejlődik ki uj ivadéka is. A többi idő tétlen várossal telik el. S ez azért van így, mert élőskö­­dése az almafa virágjához van kötve. Közeli rokona, A lombpusztító rovarok élősködését olyan rövid időtartam, mint az említett bogarakét, nem korlátozza, mert lomb tavasztól őszig áll rendelkezé­sükre. Mivel azonban a lomb tavasszal a legüdébb, legzsengébb, a rajta élősködők javarésze is tavasszal lepi meg. Ilyenkor jelentkeznek gyümölcsfáinkon­ a különféle hernyók, olykor óriási tömegben. Magától értetődik, hogy a kártevők életük beosztásáb­an a legszorosabban alkalmazkodnak nö­vényeink téli nyugalmához is. Mire beköszönt a tél fagyával, havá­val, főleg pedig élelemhiányával, már vagy elvonultak telelőre, vagy olyan fej­lődési (pete- vagy báb-) alakban fogad­ják, amelynek sem a hideg nem árt, sem ■leiemre nincs szüksége. Amilyen változatos a kártevők élet­módja, olyan sokféle a telelés módja­ is. Az alma, körte, barack és dió férge­­sedését okozó almamoly mint teljesen kifejlődött hernyó telel egy kis magaszőtte gubóban a fakérgen, endszerint kéregrepedésben, vagy elálló A rügyek körül található apró, fényes, feketeszinű­ peték a levéltetvek úgyneve­zett „téli tojásai". A rügyek mellé helye­zik petéiket a hirhedt téli araszolok is. A pillék késő ősszel, októbertől decemberig terjedő időben, rajzanak, amikor gyakran hó borítja kertünket. Fagy és hó nem zavarja őket. A szárnyalatlan nőstények gyalogszerrel ekkor törtetnek felfelé fáinkra, hogy azok koronájában elhelyez­zék petéiket. A vékony gallyakon télvíz idején található sajátságos peteövek, ame­lyek többszáz mákszemnagyságú és szinti petéből vannak összeillesztve, a gyűrűs- i pille petecsomói. Ugyanekkor a fák töm­­­­ésén és vastagabb ágain taplóra emlékez­tető, sárgás-barna színű­ csomókat talál­hatunk. Felszínüket fel­kaparva, látjuk csak, hogy azok is petecsomók, még­pe­dig a gyapjas pillének petéi, melyeket a nőstény a potroh­áról levált szőrrel ta­kart­te. A gyűrűs meg a gyapjas pille petéiből tavasszal kelnek ki a hernyók, melyek a zsenge lombbal táplálkoznak. Főleg a gyapjas pille mérges szőrű her­nyói olykor ezerszámra legelnek tavasz­­szal fáinkon. Némely esztendőben nagy I kárt tesznek a tölgyesekben is, teljesen I kopaszra lerágva azokat. Kedvelt telelőhelye számos kártevő rovarnak a fák kérge. Különösen a kéregrepedésekbe­n­ elvála­l­kozó héj alá húzódik sok rovar úgy a lárva-, mint kifejlődött alakban. A már­­ említett bimból­kasztó bogár itt telel több fajbeli hajtás-, levélfúró- és terméspusz­­tító eszelények társaságában. A­ szintén már említett almamoly hernyója is kér­gen telel. A pókhálós molyok pici, még ál nyáron kikelt, de az egyberagadt lapos petehéjak alatt együttmaradt hernyói a kérgen várják az első meleg tavaszi nap­sugarat, hogy téli álmukból felocsúdjanak és nekiessenek a fakadó lombnak. A her­nyók társasan, fátyolszerü szövedékben élnek. Ha sok a hernyó, az egész fa koro­nát fátyolba vonják. Kérgen telelnek a különféle pajzstet­­vek is. A hírhedt vértetü a faderék s vastagabb ágak sebeiben pihen. Viaszos gyapja védi a hideg és nedvesség ellen. Mindezt tudnunk azonban nemcsak érdekes, de a védekezés nézőpontjából felette hasznos is. A védekezőnek mindig keresnie kell A kártevők életében ama szakot, amidőn a legkevesebb fáradsággal, a legolcsóbban , a legbiztosabban teheti ártalmatlanokká ellenségeit. Számos kártevő életében a te­lelés időszaka kínálja a legkedvezőbb al­kalmat az irtásra. Gyümölcsfáink legtöbb kártevője télen irtható a legtöbb sikerrel. A téli hernyófészkeket leszedhetjük s a bennük rejtőző hernyókkal elégethetjük. Ilyenkor célszerű szedni a ■ gyűrűspille 03 gyapjaspille petecsomóit is. A vértetves sebek megtisztoga­tásának és bekátrányozásának legalkalmasabb ideje szintén a tél. Ha a fák törzsét és vastagabb ágait té­len megkap­arjuk drótkefével vagy kéreg­­kapa­rovassak a zuzmóval, mohával leválan­dozó kéreggel együ­tt lehullt kártevőket az összegyűjtött kaparékkal elégethetjük. Sok kártevő már a kaparás munkája köz­ben sérül meg, vagy pusztul el. De ennek az eljárásnak még az a haszna is meg­van, hogy a kártevőket megfosztjuk az alkalmas nyári vagy téli búvóhelyüktől, s így életviszonyaikat megnehezítvén, el­szaporodásukat is mérsékeljük. A meg­tisztított fákat azután alkalmas szerek­kel megpermetezzü­k, hogy a kérgen sér­tetlenül visszamaradt, meg nem közelít­hető különféle kártevőket is elpusztítsuk. Ide más növényeket bántó rovarok tele­lését­ is javunkra fordíthatjuk. Ha pl. a lótetves területen félméter mély s­ ugyan­olyan széles árkokat vagy gödröket ásunk ősszel s azokat friss lótrágyával megtölt­jük, a lótetvek telelőre ide fognak hú­zódni, mert szeretik a meleget, s így össze­­csalogatván, később, tavasz felé­ megölhet­jük őket. Kibontjuk az árkokat vagy göd­röket s a felszínre került lótetveket vagy agyoncsapjuk, vagy az odaterelt baromfi­val felszedetjük. A kártevők életmódját így hozhatjuk szoros kapcsolatba a védekezéssel. A tudo­mányos kutatás így szolgálja az életet. Felmentették Llttke Kálmánnét ki­ke­ Napokon át tárgyalta a budapesti vályi törvényszék Ruttkay Gábor ronaőrszázados halálának rejtélyét. Mint ismeretes, az ügyészség a százados barát­nőjét, Llttke Kálmánná elvált asszonyt vádolta azzal, hogy agyonlőtte a száza­dost, aki az asszony, lakásán halt meg. « Sok tanút hallgattak ki, de a százados halála pillanatában senki sem volt jelen más, mint az asszony, aki bámulatra­­m­éltó nyugalommal állandóan azt hangoz­tatta, és ezt azután tanukkal is tudta alátámasztani, hogy a századosnak sok adóssága volt, hogy nem­ volt lelkiereje elválni fele­ségétől és két gyermekétől, s ezért határozta el magát öngylkosságra, amellyel különben többször barátai előtt is fenyegetőzött. Az orvosszakértő is azt mondotta szak­­véleményében, hogy öngyilkosság történt. A törvényszék ezek alapján, bűncselek­mény hiányában felmentette a vád alól a gyilkossággal vádolt Littke Kálmánnét. A heremagvakat vizsgáltassuk m­eg arankára, ha pedig vásá­rolunk ilyeneket, úgy csakis ólomzárolt árut vegyünk

Next