Új Barázda, 1933. augusztus (15. évfolyam, 32-35. szám)

1933-08-06 / 32. szám

1933 augusztus 6, vasárnap IN­BAMXM TTfBjf Bwragrr Mrffmi Tyi mm tti Timnmgm 3 M­e­gn­yílt a Bsem fi ők­ Harmincezer cserkész felejth­etetlen felvonu­lása és nagy Hozama a Kormányzó és Baden- Vowell előtt . Most már megkezdődött a ren­des tábori élet Reggeli hat óra: szakácsok ébresztője. Fél hétkor kürtszó, ébresztő. És felébred a tábor, kezdődik a nagyszerű dsembori­­élet. A tábor a szerda délután felejthe­tetlen hatása alatt áll teljesen. Csak erről beszélnek a fiúk. A tizes altáborban egy közös körgallér alatt reggelizik egy spa­nyol meg egy magyar. Meglátják a „Saj­­tó“-igazolványt s tolmácsolja a magyar fiú a kérdést: — Hogy ír rólunk a sajtó! Lépten-nyomon, mindenütt a szerdai megnyitás a téma. Hogy is volt csak! A •Csapatok díszszemléje, fehér lovon a ma­­gyar kormányzó, — a három nagytribün zsúfolva — tizenöt fere néző, háromezer autó, motor, az északi szél­en lobogó zászlók . . . Szemle után rövid vágtában jött a kormányzó a tribünök elé. Mögötte Ba­­den-Poiroll, a mafekingi hős, Gilwell lordja, a hetvenötéves „ifjú“, az író, festő, hadvezér, az első cserkész. Zúgó taps. Kifulladva a megerőltető lovaglás­tól ül mosolyogva a nyeregben egy testőr, cserkészek sietnek hozzá, Somkuthy tá­bornok segíti le, a kormányzó karonfogva lép fel vele a kis emelvényre, ahol egy és háromnegyed órán át állva fogadják a felvonulók tisztelgését. Félszáz nemzet A kormányzó beszéde, Baden-Powell Szavai. Diszlépésben félszáz nemzet. Teleki Pál gróf, a magyar főcserkész vezeti a diszmenetet. Fokossal a kard helyén, keményen, ma­gyarosan vágja a diszlépést, mögötte a magyar cserkészlobogó. Aztán elsőnek a franícia trikolór hajlik meg tisztelegve. Papi öltönyben francia plébánosok masí­roznak, a románok nyújtott jobbkarral tisztelegnek, az örmények lobogója: vörös­­kék-narancsszín, fehér kendőkkel a Szí­riáink, zászlójuk: zöld-fehér-fekete. Bor­vörös nyakkendős amerikai csapatok, a dán nagydobos párduckacagányban, megint kevéssé ismert zászló: sárga­zöld-vörös, a litvánoké, Island után az észt zászlóvivő keresztben feje fölé emeli hazája kék-fekete-fehér trikolórját. Tíz hatalmas lobogóval masíroznak a ■norvégek, hurráznak a hollandusok, nem­zeti viseletben jön a lettek zászlóvivője, óriási tapsot kap a kis japán csapat. Aztán az angolok. Háromezer fiú. Lekap­ják a kalapot, úgy hurrázzák Magyar­­ország kormányzóját és a másik állam­főt, a cserkészállam fejedelmét, Bi-Pit. Fehér kesztyűs kairóiak árvalányhajat lengetnek, ausztráliai iparostanoncok vágják a parádét, Guinea, Canada, Új- Fundland, Ceylon, Dél-Afrika, Új-Zé­­land, Észak-Írország — az ír szabadállam prémmellényes nagydobosa keresztbe do­bol , jobbkézzel a baloldalt és fordítva. Gibraltár, turbák­os indusok, éljenzés, ve­zető dirigálja a szoknyás skótok rivalgá­­sát, feketék Jamaik­ából, Trinidadból, örökké mosolygó máltaiak, fejkendősök Palesztinából, párducbőr-öv, készek és kalapdisz a rodéziai csapatnál, Wales cserkészei, a svédek kedves luftballon­­ötlete, piros és fehér és zöld léggömbö­ket röppentenek a magasba, tizenhét lo­bogóval a csehek, tót zenekar, óriási taps, Czuczor (veri­ety-csapat, rengeteg lengyel,­­ regionis­ta sapkájukban, ötszörös „esti­kiáltás, népviseltek, halászok háló­val, bányászok, zenekar, lányoknak be­öltözött fiuk, tátrántuli halina csizmás darócruhák, motorosok, biciklisták, Jugo­szlávia, árva orosz emigránsok, testvéri tapsot kapnak a bolgárok és finnek. „Hoch!“ kiáltja a tribün az osztrákok­nak, a fehér kakastollas tiroliaknak, vörös­­rezes egyiptomiak, trópusi sisakban Irak arabjai, az elegáns svájciak, görögök, spa­nyolok, portugálok, félrecsapott burkalap­pal, sárga rozettával Sziám csapata, az­tán . . . A mieink igen, aztán: Rákóczi-induló, Teleki Bál vezeti ismét az ő fiait, megindulnak az árvalányhajas magyarok, válogatott dísz­ rajok, megyék és városok címerével, remek, tökéletes diszlépésben. És amikor a tűzoltóautó ér a tribün elé, szirénazúgás. Erre a jelre kezdődik a Fagy Roham. Huszonötezer cserkész fut, rohan lobogókkal, huszonötezer to­rok harsog, kiált, felejthetetlen kép, — a roham a tribün előtt ér véget: megnyílt a Csembori. Bi-Pi és Ti-Pi Összekeveredett tömeg — milyen szim­­bólikusan — éljen ez hurráz, élteti a tá­vozó kormányzót s óriási az ünneplés, amikor nyitott kocsijában állva távozik a cserkészet atyja, az ősz, mosolygó Bi-Pi, (Baden-Power). Repülőgépek az égen, köztük a híres „Gerle 13“, együtt dobogó szivek a földön, aztán új lelkesedés „Ti- Pi", Teleki Pál gróf ünneplése, kedvesen, szívből, szeretettel, cserkészmódra. Világesemény volt. Életre szóló, felejt­hetetlen, szép emlék.♦ A megnyitó ünnepen Horthy Miklós kormányzó a következő beszédet mon­dotta : — A világ minden tájáról eljöttetek Magyarországra, hogy tanúságot tegyetek az összetartásnak és együttérzésnek ar­ról a felemelő, nagyszerű erejéről, ame­lyet a cserkészet képvisel. A barátság nemes kapcsolatai a IV. világosemberi alkalmából bizonyára még jobban meg­szilárdulnak közöttetek és meggyőződé­sem szerint hozzá fognak járulni annak előmozdításához, hogy a népek — az em­beriség ü­dvére — szintén megértsék egy­mást, öszefogjanak és békésen együttmű­ködjenek. A magyar nemzet szeretettel kínálta fel táborozástok céljaira ezeket az erdőktől övezett mezőket és nyújtja őszinte vendégszeretetét nektek és vezé­reteknek, a cserkészet nagyszerű intéz­ménye megalakítójának, Baden-Powell lordnak. — Isten hozott benneteket, érezzétek jól magatokat. A kormányzó beszédének ezt a részét an­golul mondotta el, majd magyarra for­dította szavait: — Hozzátok, fiaim, magyar cserké­szek, külön is szólni akarok. Bizonyára átérzitek mindnyájan, mily nagy jelentő­sége van a nálunk rendezett világdsembo­­rinak. Ausztráliától az Egyesült Álla­mokig és Dél-Afrikától Svédországig, a világ minden tájáról egybegyűltek itt a cserkészek, hogy majd ha ismét szerte­­szélednek a nagyvilágba, magukkal vi­gyék itt nyert benyomásaikat. Elsősorban rajtatok múlik, hogy ezek a benyomások, amelyek mélyen vésődnek az ifjú lel­tekbe, kedvezőek legyenek. Legyetek mindnyájan jó hírnevetekhez méltóak, szerények, de öntudatosak, előzékenyek, rokonszenvesek és mindenkor kifogástala­nok. Sok örömet és jó munkát, fiúk! A kormányzó beszédét szűnni nem akaró taps, éljenzés és az üdvrivalgás mindennyelvű kifejezése követte. Levegőbe repült egy négyemeletes szálloda Brünnben borzalmasan összetört írolttestek­ a zömök­ alatt Brü­nn város (Csehország) legforgalma­sabb pontján, az Európa-szálloda épületé­ben hétfőn reggel háromnegyed nyolc órakor borzalmas erejű robbanás történt, amelynek ereje megreszkette az összes környékbeli házakat. Egész Brünnben hallható volt a hatal­mas robbanás, amelynek pillanatában hatvan méter magasságig feltörő láng­nyelvek csaptak ki a szálloda épületéből. A robbanás hatása szörnyű volt. A négy­­emeletes szállodaépület első emeletétől tetejéig elpusztult és a rombadőlt épület­részek hatalmas robajjal zuhantak alá. Az első emelet, amelyen kávéház volt, ugyancsak teljesen megsemmisült. A szálloda épülete oly súlyosan meg­sérült, hogy minden pillanatban tartani kell az egész épület beomlásától. A rob­banás óriási erejét legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a környező házak­nak nemcsak ablakai zúzódtak pozdor­­jává, de a robbanás ereje letépte a házak falának vakolatát is, úgy, hogy minde­nütt a puszta téglák meredeznek. A robbanás hírére azonnal mozgósítot­ták a mentőket és tűzoltókat, akik kato­naság és rendőrség segítségével haladék­talanul hozzáláttak a mentési és biztosító munkálatokhoz. A brü­nai Európa-szálló szörnyű katasz­trófáját hihetetlenül hangzó családi drá­ma okozta. A nyomozás megállapította, hogy a robbanás a második emelet egyik szobájában történt, ahol egy Bauer Adolf nevű állítólagos morva-ostravai műszaki hivatalnok lakott feleségével és egyhó­napos gyermekével. Ebben a szobában le­het a legjobban érezni az ekrazitszagot s a rendőrség most azt hiszi, hogy Bauer az ekrazitrobbantás szörnyű módszeréhez folyamodott, hogy kiirtsa családját. A romok alól elsőnek kiásott két holttest, egy fiatalasszony és egy csecsemő holtteste valószínűleg Bauer feleségével és gyermekével azonos. Magának Bauernek a holttestét még nem találták meg s lehetséges, hogy ő maga a robbanás előtt elhagyta a szállodát, ámbár a szállodaszemélyzet nem látta őt távozni. A levegőbe röpült épületben a robba­nás időpontjában mintegy harminc szál­lodavendég tartózkodott s azonkívül az első emeleti kávéházban is voltak vagy tizenöten. A romok alatt tehát 40—50 embert kell keresni, ehhez azonban még hozzá kell számítani az utcai járókelőket is, akik a katasztrófa idején a szálloda előtt haladtak el. A robbanás nyolc óra­kor, tehát a legforgalmasabb időben tör­tént. A brünni szállodarobbanás rejtélye megoldást nyert, legalább is annyiban, hogy sikerült megállapítani a titokzatos Bauer Adolf és állítólagos felesége kilé­tét. A férfit, aki Bauer Adolf néven je­lentette be magát, valódi nevén Kilop­nak hívják, harmincegyéves foglalkozás­nélküli építészsegéd. Állítólagos felesége egy Zwieselbauer Irma nevű huszonhá­rom éves brünni leány, akinek nyolc hét­tel ezelőtt kisfia született Knoptól. Knop már közel tíz év óta ismerte Zwieselbauer Irmát s az utóbbi években menyasszonya­ként emlegette baráti társaságban. Kno­­pot mindenki rendes embernek ismerte, akit azonban az utóbbi időben rendkívül elkeserített, hogy nem tudott álláshoz jutni és nem tudta feleségül venni sze­relmét. Búskomorság jelei mutatkoztak rajta s feltételezhető róla, hogy végső két­ségbeesésében szánta rá magát a ször­nyű tettre. Az Európa-szálló romjai alól több holt­­test került elő. Két áldozat, Kopecny Já­nos 28 éves postahivatalnok és Benes Rudolf 36 éves telefonszerelő, a szálloda előtt sétált, amikor a katasztrófa bekövet­kezett. Az eddig kiásott holttestek száma ezzel hatra emelkededett, hiányzik azon­ban még maga Knop építész, aki kétség­kívül szintén életét vesztette a fantasz­tikus öngyilkosságnál. Valószínű, hogy az ő testrészei azok a messze kör­nyéken szétszórt hulladarabok, ame­lyeket nem tudnak egymáshoz illesz­teni. Knopot az ekrazil felrobbantásánál valószínűleg darabokra tépte a szörnyű légnyomás. Érdekes, hogy a halottak, Zwieselbauer Mária és gyermeke kivételé­vel, valamennyien utcai járókelők és egy sincs közöttük a szálloda vendégei közük A magyar Föld köztéribe! A mai mezőgazdasági válság tengelyé­ben áll a közterhek kérdése is. Amikor ugyanis arról van szó, hogy a mezőgazda­ság kénytelen termelési költségeit redu­kálni, szembe találja magát több olyan költségtétellel, amely ugyan a háború előtti színvonalhoz képest lényegesen emel­kedett, de amelynek csökkentése a gazdá­nak hatalmi körén kívül esik. Ezek kö­zött vannak első helyen a közterhek. Dr. Vantsó Gyula a Mezőgazdasági Köz­löny legújabb számában a közölt tanul­mányában foglalkozik a föld közterheivel és rámutat arra, hogy az az adózási rendszer, amely a földdel szemben jut ér­vényre, nem felel meg az adózás fogalmá­nak. A mai földadónak legnagyobb hi­bája, hogy merev és nem alkalmazkodik­ az adóalanynak egyre változó, teherviselő képességéhez. A földadónak ez a hibája pedig annál súlyosabb, mert a gazda többi adója is a földadóhoz igazodik. Konkrét példákat is említ tanulmányában a mai földadórendszer visszásságainak igazolá­sára és rámutat végül azokra a szükséges javításokra, amelyek az egész adórend­szer felborítása nélkül ma is végrehajt­hatók a kirívó aránytalanságok és mél­tánytalanságok kiküszöbölésére. Vitéz K. Takács Gyula az utolsó tíz év burgonya­fajtái címen közli terjedelmes tanulmá­nyát, amelyben bemutatja azt a tevékeny­séget, amelyet a Burgonyatermelési Hi­vatal végzett a magyar burgonyatermelés fejlesztése érdekében. Tíz évvel ezelőtt a termelt fajták tekintetében a legnagyobb káosz uralkodott és csupán az ismerteb­bekből 110 fajtát termeltek a gazdák, az állami vetőburgonya-akcióban pedig 44 fajta szerepelt. Következetesen és cél­tudatosan haladt évről-évre a termelési eredmények megfigyelése alapján az ér­téktelennek bizonyuló fajták kiküszöbö­lése s ennek eredményeképen a legutolsó esztendőben az állami vetőburgonya­akció keretében mindössze 17 fajta sze­repelt, de ezek közül is voltaképen csak 5 fajta nagyobb mennyiségben, az össz­­mennyiség 87 százaléka erejéig. A tanul­mány részletes adatai megnyugtatást ad­nak arra vonatkozólag, hogy a hazai bur­i­gonyatermelés nagy fejlődésen ment ke­resztül és hogy csak az itthon termelt és ma már igen kiváló minőségben rendelke­zésre álló vetőgumók használata lehet­ célravezető. Még több érdekes kisebb tanulmányt találunk a mezőgazdaság 1982. évi jövedelmezőségéről, az 1933. évi állatösszeírás eredményéről, az orosz mezőgazdasági politika újabb törekvései­ről stb., stb. Közli a kamara­­folyóirata a minisztere­lnö­knek és földművelésügyi miniszternek a kamara közgyűlésén el­,­mondott beszédét teljes egészében, vala­mint a változatos könyvismertetések után a világgazdaság legújabb eseményeiről ad részletes beszámolót. Mutatványszámot készséggel küld 4. szerkesztőség Budapest, V., Szabadság­tér 10. sz. MOTORJÁHOZ, TRAKTORJÁHOZ HASZNÁLJON SHELL, MOTOR ÉS TRAKTOR OLAJAT d­íjtalan m­tí s­i­a­i­­­takA c­s­ajt

Next