Új Barázda, 1933. november (15. évfolyam, 45-48. szám)

1933-11-05 / 45. szám

1333 november 5. vanáznap (IJMMZM A hét politikai eseményei A képviselőház pénzügyi bizottsága elfogadta a gazda­adósságok rendezésével kapcsolatos javaslatokat — A bolgár király trónbeszédében meleg hangon emlé­kezett meg Gömbös miniszterelnök látogatásával kap­csolatban a magyar-bolgár barátságról — A román és a bolgár király találkozása — Törökország nemzeti ünnepe, a tízéves török köztársaság — Amerika arany­vásárlása — Roosevelt sikerei A belpolitikában még mindig elő­térben áll a gazdaadósságok rendezé­sének kérdése. A­­képviselőház pénz­ügyi bizottsága az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot letárgyalta és el­fogadta. Gömbös Gyula ankarai útjának hatása alatt állott e héten a politikai közvélemény. Általános megállapítás az, hogy ez az utazás eredményeiben feltétlenül megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak. A keleti politikánkat irányító béketörekvéseknek és a tö­rökök, bolgárok iránti rokonszen­­vünk nyilvánításának kifejezésére nagyon alkalmas volt ez az uta­zás, amelynek sikerét bizonyítja a török közvéleményben a megnyilvá­nult rokonszenv és bolgár király trónbeszéde, amelyben leszögezte azt, amit elérni akartunk: a magyar­bolgár barátságot és annak mindkét nemzetre nagy jelentőségét. A bolgár és román király találkozása is igazolja, hogy milyen helyesen vá­lasztották meg az időpontot Gömbös miniszterelnök szófiai látogatására. A külpolitikai felfogás nagyon opti­­misztikus abban az irányban, hogy sikerülni fog Magyarország, Ausz­tria és a balkán államokkal az egész­séges gazdasági szövetséget létrehozni. Törökország nagy nemzeti ünne­péből, a köztársaság tízéves évfor­dulójának alkalmából mi is őszinte szívvel vesszük ki részünket. Egy politikai, mint társadalmi uton benső melegséggel köszöntjük Törökország megújhodását és annak megteremtő­jét, a Ghazit, Kem­ül pasát. A tö­rök-magyar barátság valóban a leg­őszintébb vonzalom, amelyet a törté­nelmi események mélyítettek ki. Annak ellenére, hogy a törökök más­fél századon keresztül meghódítva tartották az országot, rokonszenvet viseltetünk egykori ellenségeink iránt, mert a hódoltság korában is megértéssel voltak a magyar nemzet nemzeti érzése, vallása és kultú­rája iránt. A történelem későbbi fo­lyamán pedig menedéket nyújtottak szabadsághőseinknek ... Törökország Rákóczi Ferenccel, Kossuth Lajossal és a többi szabadsághősökkel szem­ben tanúsított vendégszeretetét a magyar nemzet soha nem felejti el. Örömmel állapítjuk meg, hogy ez a rokonszenv kölcsönös. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy Törökország újjáépítésében Kemal pasa a ma­gyar szakembereket is nagy számban vette igénybe, akik közül még ma is sokan teljesítenek Törökországban szolgálatot és újabb fényes bizonyí­téka volt miniszterelnökünk őszinte, lelkes fogadtatása is. Törökország nemcsak szavakkal, de állandóan tet­tekkel is bizonyította rokonszenvét irántunk. Ezért örömmel üdvözöljük az új köztársaságot ünnepén és őszintén kívánjuk a további fejlődő­­dését és virágzását. A hét fontos külpolitikai esemé­nyeihez tartozik még, hogy az Egye­sült Államok kormánya megkezdte a külföldi piacokon az aranyvásárláso­kat. Az angol és francia pénzügyi körök véleménye szerint Amerikának nem fog sikerülni az arany elleni tá­madás. Ezzel szemben Roosevelt nagy bizakodással néz az akció si­kere elé, amelynek végcélja a nyílt dollárhigitás elkerülése. Egyébként Roosevelt elnök újjáépítési politi­kája legutóbb­ három jelentős ered­ményt ért el: a kisgazdasztrájkot ideiglenesen megszüntették addig, amíg a középső nyugati államok kormányzói Roosevelt elnökkel a me­zőgazdasági árak felemeléséről ta­nácskoznak. Az amerikai egyesült bányászszövetség utasította a penn­­sylvániai bányavidék húszezer sztrájkoló bányászát, hogy álljanak ma munkába. Henry Ford, az autó­­király értesítette a nemzeti autóke­reskedelmi kamarát, hogy még no­vember 7-ike előtt beterjeszti a vál­lalataitól követelt számszerű adato­kat, amelyek a bérösszegekre és a munkaidőre vonatkoznak. ■Jé A képviselőhöz pénzügyi bizottsága, hétfőn délután öt órakor ülést tartott és folytatta a gazdatartozások rendezésével kapcsolatos hitelműveletekről, valamint egyes közmunkák költségeinek fedezésé­ről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülésen, amelyen Ugron Gábor elnö­költ, az első felszólaló Csilléry András volt. Kifogásolta, hogy a törvényjavas­lat csak ideiglenes rendezési jellegű. Lakatos Gyula is sajnálta, hogy a végleges rendezés helyett a pénzügy­miniszter ideiglenes megoldást volt kény­telen választani, ezért azonban nem a miniszter a hibás, hanem a viszonyok. Végleges rendezés jelentős tőkeenged­mények nélkül megnyugtatóan nehezen képzelhető el, az engedmények mértékét pedig ma lehetetlen helyesen megálla­pítani. A rendelet azonban túlmegy az ideig­lenességen, mert irányt mutat arra, hogy miképen történik meg a végleges ren­dezés. Már évek óta hirdetik a kényszer­­egyesség elvének alkalmazását a mező­gazdaságban. A rendeletben foglalt úgy­nevezett egyeztető eljárásnak ugyanez a lényege. Nem szabad a telekkönyvi rend­szert lerombolnunk, mégis kénytelenek leszünk azokhoz a telekkönyvi jogokhoz, amelyek rangsoruknál eszményi érté­kűek, bizonyos mértékben hozzányúlni. Örömmel üdvözli az eladósodott gazdák­nak nyújtott adókedvezményt, amelynek, nézete szerint, a kincstár nem látja majd hátrányát, a szociális igazság, de a cél­szerűség is megkívánná, hogy ezt a ked­vezményt minden adófizetőre általá­nossá tennék. Ostor József kívánta, hogy a kedvez­ményes törlesztési elbánás ne csak a hátralékos adókra, hanem az illetékekre is kiterjesztessék. Hajós Kálmán a javaslatot, mint át­meneti intézkedést, elfogadta. Schandl Károly megállapítja, hogy nem minden­­ gazda eladósodott, akinek a legcsekélyebb adóssága is van. Ha eze­ket a földhözjuttatottakat, akiknek az évi teljesítményeit más után lehet tel­jesíteni, kivesszük az 576.000-es szám­ból, 100.000-nél alig több az eladósodott gazdák száma. De ezeket is feltétlenül meg kell segíteni s a nemzeti együ­vé­­tartozásnak ebben meg kell nyilatkoz­nia. Nem helyes szembeállítani a nem­zeti erőket. A rendelet részben átmeneti, de részben végleges megoldást hoz. Na­gyon helyes, hogy a kisebb gazdák na­gyobb segítségben részesülnek. Védelmet kér a kisgazdák számára az uzsorakama­tokat szedő és kölcsönöket felmondó ma­gánhitelezők ellen. Utalt arra, hogy az új agrárhitelélet megindítása éppen oly fontos, mint a régi adósságok könnyítése. Örömmel üdvözli az elővásárlásra szánt százmilliós hitelt, mert ma a kényszer­­eladásra került nagybirtokoknak kis­gazdák számára való juttatása a bérlő­szövetkezetek mellett az egyetlen reális politika. Temesváry Imre a gazdavédelmi ren­delettel kapcsolatban szükségesnek tar­taná, ha a védett birtokokra engedélye­zett kamatmentes adóhátralékfizetést a többi társadalmi rétegre is kiterjeszte­nék. Különösen fontos lenne, ha ezt a kedvezményt megadnák a falusi kisipar­­osoknak. Nem tűnik ki a rendeletből, hogy az 1932 április elseje előtt keletke­zett és bekebelezett, de később más egyén által átvállalt adósságra érvé­nyes lenne a védett birtokká nyilvánítás kedvezménye, pedig méltányos volna, ha a védelem ilyen esetekre is kiterjesz­tetnék. A javaslatot elfogadta. A bizottság ezzel a javaslat általános vitáját befejezte. Farkas István és Györki Imre kisebbségi indítványt nyúj­tott be a javaslattal szemben. Imrésy Béla pénzügyminiszter vála­szolt az elhangzott felszólalásodra. Rá­mutatott arra, hogy az agrárkrízis kö­vetkezményeit a nemzet egyetemét érintő oly rendkívüli eseménynek tartja, amely­­lyel szemben a védekezés a közösség kö­telessége s ezért nyugodtan vállalta, hogy erre a célra állami hitelművelet utján­ a közösség erejét vegyák igénybe. Ezután újból összefoglalta azokat a szempontokat, amelyek a rendelkezésnél vezettek s amelyek a következők: Elha­tárolni azt az adósságtömeget, amely az agrártermelés viszonyaiban beállott vál­tozás folytán különleges elbánásra szo­rul. Ez történt a védett birtok intézmé­nyének bevezetésével; nyugodtan lehet haladni a végleges rendezés felé; meg­indítani és megalapozni a végleges ren­dezést, ami helyesen csak individuális alapon történhetik; megindítani a be­fagyott adósságtömeg likvidációját, ami a tőketörlesztések bevezetése és a rend­kívüli tőkeviszafizetési jutalmak révén történik, az elkerülhetetlen birtoklikvi­­dációk esetére bizonyos keretek között lehetővé tenni az állami elővásárlási jog gyakorolhatását. A pénzügyminiszter felszólalása után a bizottság a törvényjavaslatot általá­nosságban elfogadta. A részletes vita során Illain Ferenc,­ Eckhardt Tibor és Fenyő Miksa szólalt fel, majd Orffy Imre rámutatott a föld­reform során kiosztott kishaszonbérlők mostoha helyzetére, akiket szemben a törpebirtokosokkal, bár haszonbért is fizetnek, a földadó alól nem mentesítet­tek. Pótrendelet kiadását sürgette. A bizottság ezután a javaslatot rész­leteiben is változatlanul elfogadta.­­ A múlt héten Boris bolgár király meg­nyitotta a képviselőház harmadik ülés­szakát. A trónbeszédben a király kifejezte ra­gaszkodását a parlamenti rendszerhez, majd kijelentette, hogy kormánya az or­szág nyugodt és békés fejlődésének poli­tikáját fogja folytatni. A közgazdasági élet megjavítására vo­natkozó kormányintézkedések után rátért a politikai kérdésekre, amelyekkel kap­csolatban kijelentette, hogy Bulgária va­lamennyi állammal jó viszonyban van és a nagyhatalmak rokonszenvének és bi­zalmának örvend. A béke és a rend poli­tikáját szándékozik folytatni. Örvend afölött, hogy a jugoszláv uralkodópárt a palotájában fogadhatta és hogy alkalma volt fogadni Törökország miniszerelnökét és külügyminiszterét, Románia k­ül­ügy­mi­niszterét és most legutóbb Magyarország miniszterelnökét és külüg­yminiszterét. A magyar miniszterelnökkel folytatott meg­beszélések eredménye az vtt, hogy a Magyarország és Bulgária, közötti baráti k­apcsolatok megerősödtek és a két ország közötti gazdasági viszony is rendeződött, ami nélkülözhetetlen a kölcsönös együtt­­műk­ödéshez, a béke megszilárdulásához és az érdekelt államok jólétének emelke­déséhez.• Károly román király hétfőn reggel hat órakor kü­lönvonattal Giurgiuba, há­romnegyed tíz órakor pedig Raanadan kikötőbe érkezett. Itt már várta Vajda Sándor miniszterelnök és Titulescu kül­ügyminiszter. Ugyanebben az időpont­ban érkezett Ruszcsuk bolgár kikötőbe Boris bolgár király, akit Musanoax mi­­niszterelnök és külügyminiszter, vala­mint két szárnysegéde kísért el A ro­mán királyt Ramadan kikötőben Borid polgármester üdvözölte a kenyeret és sót nyújtott át neki. A román király felszállt a román ki­rályi jachtra, a bolgár király pedig a bolgár királyi jachtra. A két hajó a nyílt Dunán találkozott. A bolgár király ekkor átszállt a román királyi jachtra. Tíz óra volt, amikor a hajó fedélzetén a két király összeölelkezett, miközben a román és bolgár parton ágyúlövések hangzottak el. A két király együtt Ra­madan kikötőbe ment. A zenekarok a bolgár és román himnuszt játszották. A ramadani polgármester üdvözölte a bolgár királyt, majd a két uralkodó el­vonult a felsorakozott csapatok előtt, ezután felszálltak a bolgár jachtra és átmentek Ruszcsukba. Ruszcsuk kikötő­jében nagyszámú közönség várta a két uralkodót. Amikor a két király partra­­lépett, a zenekar a román királyi him­nuszt játszotta. A ruszcsuki polgármes­ter kenyeret és sót nyújtott át a bolgár királynak. Üdvözlő szavaiban kijelen­tette, hogy ez a nap felejthetetlen lesz,­ mert 31 évvel ezelőtt szállott ugyanitt partra I. Károly román király. Nem kételkedik abban, hogy ez a találkozó a két nép közötti barátság megerősödését fogja jelenteni. A két uralkodó ezután elvonult a felsorakozott csapatok előtt, majd a közönség sorfala között vonul­tak el. Ezután ismét felszálltak a ro­mán királyi jachtra és a két király és kísérete Nikopol irányában hajózott el. Boris bolgár király és Károly román király a Stefan Cel Mare nevű román királyi jachton Zimnicea Szisztov felé hajózott. Délután 5 órakor a hajó vissza­tért indulási pontjára. A hajó fedélzetén Károly király vil­lásreggelit adott Boris király tisztele­tére. Ez alkalommal Vajda miniszter­­elnök és Musanov, bolgár miniszterelnök és külügyminiszter, úgyszintén Titulescu külügyminiszter a hajón hosszabb megbe­szélést­ folytattak a két ország kölcsö­nös viszonyával és a Balkán békéjével összefüggő különféle kérdésekről. A két kormány kifejezésre juttatta, hogy a lehető leggyorsabban rendezni kívánják a két ország között függőben lévő ügye­ket és azt a szándékukat nyilvánították, hogy a szívélyes barátság szellemében működjenek együtt a béke megszilárdí­tásán.. .A budapesti tönk követség vasárnap este 6 órakor a köztársaság fennállásá­nak tizedik évfordulója alkalmából ün­nepélyes fogadást tartott, amelyen meg­jelentek a magyarországi török kolónia tagjai és a Turáni Társaság küldött­sége. A megjelentek között ott volt Villant Lajos báró követségi tanácsos, Galántai Glock Tivadar, Paikert Alajos, Felvinczi Takdek Zoltán, Abdul Latif imám, Pröhle Vilmos, Lechner Jenő, és mások. A magyar küldöttség nevében Móricz Péter nyugalmazott főkonzul török nyel­ven üdvözölte Behidzs török követet. Az üdvözlőszavak után Behidzs török követ mondott köszönetet a lelkes sza­vakért, majd hosszabb ismertetés követ­kezett, mely a lefolyt tíz év eredményei­ről számolt be. A letűnt ozmán császár­ság teokratikus állami berendezését szembeállította a török köztársaság­­realista szellemével, kiemelve, hogy a­ történelem kezdete óta számos civilizá­ciót alkotott a török. a

Next