Új Barázda, 1934. augusztus (16. évfolyam, 31-34. szám)
1934-08-05 / 31. szám
gudiom, XVI. évf. 31. szám augusztus 5, vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐI BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Eötvös-utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös utca 45. A sors útjai Minden napnak meg van a maga nagy eseménye, mely a világtörténelemben feljegyzést érdemel. Az ilyen események rendszerint összefüggésben vannak a világpolitika tengelyének irányával is. A nagy világháborút követő időkben — a közelmúltban már bizonyos nyugodt légkörről beszélhettünk, sőt a fel-felbukkanó és javuló irányzatot mutató gazdasági fellendülés hajnalokja volt egy jobb, egy békés és boldog jövőnek. Mégis talán — azt kell mondanunk — korai volt az örömünk. Sajnos, az utóbbi napok eseményekben annyira gazdagok és jelentőségteljesek, hogy azokat eléggé nem lehet hangsúlyoznunk. Nem is egyszerű események viharzottak a fejünk felett, hanem igen szomorú társadalmi és nemzeti szempontból súlyos erkölcsi megítélést maguk után vonó katasztrófának is nyilváníthatjuk ezeket. A minap lezajlott és még talán nem tisztázott ausztriai forradalomszerű összeütközések, a kicsinek mondott, de valójában nagy kancellár önfeláldozó mártírsága sem Ausztriának, sem a környező államoknak még eddig nem hozott nyugodtságot, békességet. Még mindig parázs fénylik a hamu alatt, itt pedig Ausztria hőse már teljesítette a haza iránt legnagyobb kötelességét... El sem csitultak az ausztriai vérengző állapotok, máris újabb nagy eseménye van, nem egy nemzetnek, nem egy hatalmas népnek, hanem magának Európa történelmének. Hindenburg meghalt. Meghalt az a nagysága fajának, aki nemzetének fékevesztett szenvedélyeit a súlyos megpróbáltatások közepette valahogy fékezni tudta, ő volt a világháború legnagyobb hadvezére, de nagy volt a béke szolgálatában is. A világháború kitörése óta egyénisége folyton előtérben állott. Nemcsak a központi hatalmak vezérlő nagysága volt, de rettegett hadvezér az ellenség szemében is. Vele egy nagy császári múlt száll a siírba s ki tudja ma még megmondani, hogy halála milyen mérhetetlen eltolódásokat okozhat úgy hazájában, mint a világpolitikában egyaránt. Félünk azoktól, akik várták a nagy hős, a nagy hadvezér utolsó lehelletét elszállni. Eljött az idő, hogy a nagy és erős szikla kiesett helyéből s a jó Isten tudja csak, hogy ki fogja helyét betölteni tudni. Bízunk az Isten nagy irgalmasságában és reméljük, hogy halálának nem lesznek nemzetekre kiható politikai következményei, főleg reméljük, hogy béke követi őt sírjában, mert a szenvedélyekben hánykodó német nép csak ezután tudja meg, kit veszített. A német őserdők hatalmas fenyője, a tannenbergi hős, a mazuri mocsarak körüli harcok zseniális hadvezére, Hindenburg tábornagy, nincs többé. Hazájának legnépszerűbb és legbecsületesebb férfia volt, kit a háború utáni nagy politikai átalakulás idejében is, politikai pártállásra való tekintet nélkül, minden német elérhetetlen erkölcsi magaslaton állónak tartott, kinek minden szava szent, valóság volt hazája polgárai előtt. Németország belpolitikájában akkor kezdődött meg a nyugalmas időszak, mikor Hindenburg került a birodalmi elnöki székbe. Hogy mily nagy volt Hindenburg népszerűsége, arra legjellemzőbb, hogy a köztudomásúlag császárhűsz hadvezért a köztársasági Németország emelte át a legnagyobb katonai méltóságból a legmagasabb közjogi és politikai hatalom székébe. Ravatala előtt meghatottan hajtjuk meg az elismerés zászlaját, mely mint világhírű hadvezért és a béke politikusát egyaránt megilleti. MEGHALT HINDENBURG Csütörtök délelőtt fél tízkor Göbbels birodalmi propagandaügyi miniszter rádió útján közölte a német néppel, hogy Hindenburg tábornagy, birodalmi elnök délelőtt 9 órakor csendesen elhunyt. A bejelentés után a rádió a gyász, jeléül félórás szünetet illesztet be. A félóra letelte után Göbels a propagandaügyi minisztériumból közölte a német népet a birodalmi kormánynak azokat az intézkedéseit amelyek a birodalmi elnök halálával szükségessé váltak. A haláltusa A Wilhelmstrassén a kormányzósági épületekben egész éjjel világosak voltak az ablakok. Este tíz órakor a birodalmi kormány Berlinben tartózkodó tagjai minisztertanácsra ültek össze, amely a reggeli órákig tartott. Izgalommal várták a Neudeckből érkező legújabb híreket, mert el voltak készülve, hogy a katasztrófa minden órában bekövetkezhetik. A berlini követségi negyedben is egész éjszaka lázas tevékenység jelei mutatkoztak és a követségekről szinte félóránként futottak ki a kerékpáros küldöncök a távirati jelentésekkel, amelyekben a követek beszámoltak kormányaiknak a Neudeckből érkező hírekről. A berlini reggeli lapok csak rövid tudósításokban számolnak be arról, hogy a beteg állapota percről-percre gyengül. Neudeckből érkező jelentések szerint a tábornagy hozzátartozói az egész éjszakát a haldokló ágya mellett töltötték. Hindenburg Oszkár ezredes, a haldokló tábornagy fia, egy percre sem tágított édesatyja ágya mellől és a reggeli órákig virrasztottak a beteg ágya mellett leányai: Bachhausen asszony és Pentz asszony is. Hitler birodalmi kancellár a neudecki kastélytól mintegy harminc kilométernyire lévő finkensteini kastélyban töltötte az éjszakát és állandó telefonérintkezésben volt a berlini birodalmi kancellári hivatallal. A birodalmi elnök haláltusája csütörtökön reggel még tartott: az agg tábornagy szívós szervezete folytatja a nagy küzdelmet a halállal. A négy kezelőorvos már a hajnali órákban konzíliumra ült össze. Reggel hat órakor a következő orvosi jelentést adták ki Hindenburg birodalmi elnök állapotáról: „Az általános gyengeség fokozódása mellett a birodalmi elnök úr mély kábultságba esett. A kezelőorvosok nevében: Sauerbruch professzor." Blomberg vezérezredes, birodalmi védőminiszter, a következő felhívást bocsátotta ki: A véderő katonáihoz!. Hindenburg tábornagy, a véderő főparancsnoka, volt vezérünk a nagy háborúban, itthagyott bennünket. Mély megrendüléssel állunk ravatala mellett. Egy dicső katona hősi élete ért véget hű kötelességteljesítésben, amelyet minden egyetlen cél vezérelt: a nép és a haza fáradhatatlan szolgálattá. Az elhunytával szenvedett veszteség fájdalmába belevegyül a büszkeség érzése afelett, hogy a mi hazánkfia volt. Az utolsó lélegzetvételig a haza szolgálatára álló mintaképe mindig arra int és tanít majd bennünket, hogy mi is minden erőnket és egész életünket az új Németországnak szenteljük. Ennek az új Németországnak kapuit Hindenburg tábor-Berlinből kapott jelentések szerint a birodalmi kormány Hindenburg elhalálozása előtt a következő törvényt hozta és hirdette ki: 1. §. A birodalmi elnök tisztjét egyesítik a ■birodalmi kancellári tisztséggel. Ennek következtében a birodalmi elnök eddigi jogköre átszáll Hitler Adolf birodalmi kancellárra és vezérre. Ő jelöli ki helyettesét. 2. §• Ez a törvény Hindenburg birodalmi elnök elhunyta • időpontjának hatályosságával lép életbe. nagy nyitotta meg előttünk és ezzel megvalósulásra vezette a német történelem hosszú évszázados vágyait. Blomberg a német birodalom és nép államfejéről szóló törvény alapján elrendelte a véderő katonáinak haladéktalan felesketését Hitler Adolfra, a német birodalom és a nép vezérére. Az esküszöveg a következő: „Esküszöm Istenre, szent, esküvéssel, hogy Hitler Adolf, a német birodalom és a nép vezére, a véderő legfőbb parancsnoka iránt feltétlen engedelmességet tanúsítok és mint derék katona készen állok, hogy eskümért bármikor életemet szenteljem." Az eskütétel után éltetik a véderő új főparancsnokát, azután a két nemzeti himnusz eléneklése következik. A hadsereg felesketése A halálhír megbénította Berlin forgalmát Berlin még mindig nem tért magához a gyász tragikus hangulatából. Az üzleti forgalom úgyszólván teljesen megbénult. Az áruházakból, boltokból, irodákból egymásután áradnak ki az emberek az utcára, senkinek sincs kedve, idege, hangulata dolgozni. A Wilhelmstrasseban a kora délutáni órákban már közlekedni sem lehet. A kancellári és elnöki palotával szemben lévő járdát kötélkordonnal zárták, el a nagyszámban kivezényelt rendőrök és a kötelek mögött a szülőhelyen százezrek bámulnak szótlanul az elnöki palota felé. Lefüggönyözött redőnyökkel, sötéten mered az elnöki palota a gyászoló tömegre, csak a nyitott kapun keresztül csillámult ki az utcára az égő csillárok villanyfénye. A közeli propagandaminisztérium frontján egy óriás hangszóró ismétli félóránként Göbbels szavait, amelyekkel ma reggel bejelentette a nemzeti gyászt, Hindenburg halálát. És valahányszor a beszéd végén felhangzik az „leli hatte einen Kameráden" kezdetű gyászdal, mindannyiszor asszonyok és férfiak fel-felcsukló sírása keveredik bele a zene melódiáiba. Nagyon sokan sírnak a berlini utcán. Különösen az idősebb férfiak és nők járják könnyes, vörös szemekkel az utcákat. _____________________ Fásítási akciónk 7-ik