Új Barázda, 1934. augusztus (16. évfolyam, 31-34. szám)

1934-08-05 / 31. szám

gudiom, XVI. évf. 31. szám augusztus 5, vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centim­es. FELELŐS SZERKESZTŐI BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, Eötvös-utca 45. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös­ utca 45. A sors útjai Minden napnak meg van a ma­ga nagy eseménye, mely a világ­­történelemben feljegyzést érde­mel. Az ilyen események rend­szerint összefüggésben vannak a világpolitika tengelyének irányá­val is. A nagy világháborút kö­vető időkben — a közelmúltban már bizonyos nyugodt légkörről beszélhettünk, sőt a fel-felbuk­­kanó és javuló irányzatot mutató gazdasági fellendülés hajnalok­­­ja volt egy jobb, egy békés és boldog jövőnek. Mégis talán — azt kell mon­danunk — korai volt az örömünk. Sajnos, az utóbbi napok esemé­nyekben annyira gazdagok és jelentőségteljesek, hogy azokat eléggé nem lehet hangsúlyoznunk. Nem is egyszerű események vi­­harzottak a fejünk felett, hanem igen szomorú társadalmi és nem­zeti szempontból súlyos erkölcsi megítélést maguk után vonó ka­tasztrófának is nyilváníthatjuk ezeket. A minap lezajlott és még talán nem tisztázott ausztriai forrada­­lomszerű összeütközések, a kicsi­nek mondott, de valójában nagy kancellár önfeláldozó mártírsága sem Ausztriának, sem a környező államoknak még eddig nem hozott nyugodtságot, békességet. Még mindig parázs fénylik a hamu alatt, itt pedig Ausztria hőse már teljesítette a haza iránt legnagyobb kötelességét... El sem csitultak az­ ausztriai vérengző állapotok, máris újabb nagy eseménye van, nem egy nem­zetnek, nem egy hatalmas nép­nek, hanem magának Európa tör­ténelmének. Hindenburg meghalt. Meghalt az a nagysága fajának, aki nemzetének fékevesztett szen­vedélyeit a súlyos megpróbáltatá­sok közepette valahogy fékezni tudta, ő volt a világháború leg­nagyobb hadvezére, de nagy volt a béke szolgálatában is. A világháború kitörése óta egyénisége folyton előtérben ál­lott. Nemcsak a központi hatal­mak vezérlő nagysága volt, de ret­tegett hadvezér az ellenség sze­mében is. Vele egy nagy császári múlt száll a siírba s ki tudja ma még megmondani, hogy halála milyen mérhetetlen eltolódásokat okozhat úgy hazájában, mint a világpolitikában egyaránt. Félünk azoktól, akik várták a nagy hős, a nagy hadvezér utolsó lehelletét elszállni. Eljött az idő, hogy a nagy és erős szikla kiesett helyé­ből s a jó Isten tudja csak, hogy ki fogja helyét betölteni tudni. Bízunk az Isten nagy irgal­masságában és reméljük, hogy ha­lálának nem lesznek nemzetekre kiható politikai következményei, főleg reméljük, hogy béke követi őt sírjában, mert a szenvedélyek­ben hánykodó német nép csak ezután tudja meg, kit veszített. A német őserdők hatalmas fe­nyője, a tannenbergi hős, a ma­­zuri mocsarak körüli harcok zse­niális hadvezére, Hindenburg­ tá­bornagy, nincs többé. Hazájának legnépszerűbb és legbecsületesebb férfia volt, kit a háború utáni nagy politikai átalakulás idejé­ben is, politikai pártállásra való tekintet nélkül, minden német el­érhetetlen erkölcsi magaslaton állónak tartott, kinek minden sza­va szent, valóság volt hazája pol­gárai előtt. Németország belpolitikájában akkor kezdődött meg a nyugalmas időszak, mikor Hindenburg került a birodalmi elnöki székbe. Hogy mily nagy volt Hindenburg nép­szerűsége, arra legjellemzőbb, hogy a köztudomásúlag császárhű­­sz hadvezért a köztársas­ági Né­metország emelte át a legnagyobb katonai méltóságból a legmaga­sabb közjogi és politikai hatalom székébe. Ravatala előtt meghatottan hajtjuk meg az elismerés zászla­ját, mely mint világhírű hadve­­­zért és a béke politikusát egy­aránt megilleti. MEGHALT HINDENBURG Csütörtök délelőtt fél tízkor Göbbels birodalmi propagandaügyi miniszter rádió útján közölte a német néppel, hogy Hindenburg tábornagy, biro­dalmi elnök délelőtt 9 órakor csende­sen elhunyt. A bejelentés után a rádió a gyász, jeléül félórás szünetet illesz­­tet be. A félóra letelte után Göbels a propagandaügyi minisztériumból kö­zölte a német népet a birodalmi kor­mánynak azokat az intézkedéseit ame­lyek a birodalmi elnök halálával szük­ségessé váltak. A haláltusa A Wilhelmstrassén a­ kormányzó­sági épületekben egész éjjel világo­sak voltak az ablakok. Este tíz órakor a birodalmi kormány Berlinben tar­tózkodó tagjai minisztertanácsra ül­tek össze, amely a reggeli órákig tar­tott. Izgalommal várták a Neudeckből érkező legújabb híreket, mert el vol­tak készülve, hogy a katasztrófa min­den órában bekövetkezhetik. A berlini követségi negyedben is egész éjszaka lázas tevékenység jelei mutatkoztak és a követségekről szinte félóránként futottak ki a kerékpáros küldöncök a távirati jelentésekkel, amelyekben a követek beszámoltak kormányaiknak a Neudeckből érkező h­írekről. A berlini reggeli lapok csak rövid tudósításokban számolnak be arról, hogy a beteg állapota percről-percre gyengül. Neudeckből érkező jelenté­sek szerint a tábornagy hozzátartozói az egész éjszakát a haldokló ágya mellett töltötték. Hindenburg Oszkár ezredes, a hal­dokló tábornagy fia, egy percre sem tágított édesatyja ágya mellől és a reggeli órákig virrasztottak a beteg ágya mellett leányai: Bachhausen asszony és Pentz asszony is. Hitler birodalmi kancellár a neu­­decki kastélytól mintegy harminc kilométernyire lévő finkensteini kas­télyban töltötte az éjszakát és állandó telefonérintkezésben volt a berlini bi­rodalmi kancellári hivatallal. A birodalmi elnök haláltusája csütörtökön reggel még tartott: az agg tábornagy szívós szerve­zete folytatja a nagy küzdelmet a halállal. A négy kezelőorvos már a hajnali órákban konzíliumra ült össze. Reggel hat órakor a következő orvosi jelen­tést adták ki Hindenburg birodalmi elnök állapotáról: „Az általános gyengeség fokozó­dása mellett a birodalmi elnök úr mély kábultságba esett. A kezelőorvosok nevében: Sauerbruch professzor." Blomberg vezérezredes, birodalmi védő­­miniszter, a következő felhívást b­o­csá­­totta ki: A véderő katonáihoz!. Hindenburg tá­bornagy, a véderő főparancsnoka, volt vezérünk a nagy háborúban, itthagyott bennünket. Mély megrendüléssel állunk ravatala mellett. Egy dicső katona hősi élete ért véget hű kötelességteljesítésben, amelyet minden egyetlen cél vezérelt: a nép és a haza fáradhatatlan szolgálattá. Az elhunytával szenvedett veszteség fáj­dalmába belevegyül a büszkeség érzése afelett, hogy a mi hazánkfia volt. Az utolsó lélegzetvételig a haza szolgá­latára álló mintaképe mindig arra int és tanít majd bennünket, hogy mi is minden erőnket és egész életünket az új Német­országnak szenteljük. Ennek az új Né­metországnak kapuit Hindenburg tábor-Berlinből kapott jelentések szerint a birodalmi kormány Hindenburg el­halálozása előtt a következő törvényt hozta és hirdette ki: 1. §. A birodalmi elnök tisztjét egyesítik a ■birodalmi kancellári tisztséggel. Ennek következtében a birodalmi elnök eddigi jogköre átszáll Hitler Adolf birodalmi kancellárra és vezérre. Ő jelöli ki helyettesét. 2. §• Ez a törvény Hindenburg birodalmi elnök elhunyta • időpontjának hatályossá­gával lép életbe. nagy nyitotta meg előttünk és ezzel meg­valósulásra­ vezette a német történelem hosszú évszázados vágyait. Blomberg a német birodalom és nép államfejéről szóló törvény alapján elren­delte a véderő katonáinak haladéktalan felesketését Hitler Adolfra, a német bi­rodalom és a nép vezérére. Az esküszöveg a következő: „Esküszöm Istenre, szent, eskü­véssel, hogy Hitler Adolf, a német birodalom és a nép vezére, a véderő legfőbb parancs­noka iránt feltétlen engedelmességet ta­núsítok és mint derék katona készen ál­lok, hogy eskümért bármikor életemet­­ szenteljem." Az eskütétel után éltetik a véderő új főparancsnokát, azután a két nemzeti himnusz eléneklése következik. A hadsereg felesketése A halálhír megbénította Berlin forgalmát Berlin még mindig nem tért magához a gyász tragikus hangulatából. Az üzleti forgalom úgyszólván teljesen megbénult. Az áruházakból, boltokból, irodákból egy­másután áradnak ki az emberek az utcá­ra, senkinek sincs kedve, idege, hangu­­lata dolgozni. A Wilhelmstrasseban a kora délutáni órákban már közlekedni sem lehet. A kancellári és elnöki palotá­val szemben lévő járdát kötélkordonnal zárták, el a nagyszámban kivezényelt rendőrök és a kötelek mögött a szülő­helyen százezrek bámulnak szótlanul az elnöki palota felé. Lefüggönyözött redőnyökkel, sötéten mered az elnöki palota a gyászoló tömeg­re, csak a nyitott kapun keresztül csil­lámult ki az utcára az égő csillárok vil­lanyfénye. A közeli propagandaminisztérium front­ján egy óriás hangszóró ismétli félórán­ként Göbbels szavait, amelyekkel ma reg­gel bejelentette a nemzeti gyászt, Hin­­denburg halálát. És valahányszor a be­széd végén felhangzik az „leli hatte einen Kameráden" kezdetű gyászdal, mind­annyiszor asszonyok és férfiak fel-fel­­csukló sírása keveredik bele a zene me­lódiáiba. Nagyon sokan sírnak a berlini utcán. Különösen az idősebb férfiak és nők járják könnyes, vörös szemekkel az utcákat. _____________________ Fásítási akciónk 7-ik­

Next