Új Barázda, 1934. december (16. évfolyam, 48-50. szám)
1934-12-25 / 50. szám
2 A védett birtokosok újabb Az elmúlt évben az országon végigsöprő aszály számtalan gazdának a termését annyira tönkretette, hogy még a védett birtokkal járó minimális kötelezettségeinek sem tudott hitelezőivel szemben megfelelni, így önhibáján kivnl került abba a helyzetbe, hogy a védettségtől a fennállott rendelkezések értelmében elesik és ingóságait elárverezik. Ezért a kormány indíttatva érezte magát, hogy az önhibájukon kivil bajba jutottakon segítsen s kiadta a 10.900/1934. M. E. számú rendeletet, amely a védett birtokosok számára a következő kedvezményeket állapítja meg: g ennek eleget nem tett és tényleg olyan aszálykárt szenvedett, mint amilyent a rendelet megjelöl, forduljon sürgősen az adóhivatalhoz az aszálykár igazolásához szükséges bizonyítványért és terjesszen elő kérelmet a bíróságnál a védettség törlésének a felfüggesztése iránt. Az elrendelt árverések elhalasztása Azokról sem felejtkezik meg a rendelet, akik eredetileg védett birtokosok voltak, de mivel nem teljesítették pontosan ezzel járó kötelezettségeiket, birtokuk védett jellegét a bíróság már törölte. Ezeknek a rendelet azt a kedvezményt nyújtja, hogy amennyiben igazolják, hogy a védett birtokot terhelő szolgáltatásokat — ideértve a védettség megszüntetése előtt és azóta már elmulasztott szolgáltatásokat — mindazokkal a hitelezőkkel szemben, akiknek javára akár ingatlanaik, akár az ingatlan felszerelését és tartozékát képező ingóságaikra az árverés el van rendelve, utólag megfizették, úgy kérhetik az árverésnek legkésőbb 1935. évi március 31. napjáig való elhalasztását. Természetesen nem lehet az árverés elhalasztását kérni, hogyha azt egy olyan követelés miatt tűzték ki, amely a védettség fennállása esetén is ki van véve a gazdarendeletben foglalt korlátozások alól, mint például tartásdíj, stb. Jövő év szeptember végéig elhalasztható a védettség törlése Azok a védett birtokosok, akik az adóhivatal tanúsítványával igazolják, hogy aszálykár címén az 1934. évi adójuknak legalább egyharmadát a pénzügyi hatóságok elengedték, illetve, ha nem kérték az elengedését, de ilyen adóelengedésnek az aszálykárra való tekintettel helye lett volna, a bírósághoz kérelmet terjeszthetnek elő aziránt, hogy a védettség törlését a bíróság az eset körülményeihez mérten, de legkésőbb 1935. évi szeptember hó 30. napjáig meghosszabbítsa, illetve, ha még felfüggesztés nem történt, hogy a felfüggesztést rendelje el. A bíróság ilyen kérelem előterjesztése esetén a feleket megidézi, meghallgatja, továbbá meghallgatja a közfelügyeletet ellátó helyi bizottságot is és ha az előterjesztett adóhivatali bizonylatból és a felek, valamint a helyi bizottság jelentéséből megállapítja, hogy az aszálykár az adós gazdálkodásának általános eredményét oly mértékben csorbította, hogy ennek következtében nem tudja a védettség fenntartásához fűzött fizetéseket egyelőre teljesíteni, úgy a védettség törlésének elrendelését felfüggesztheti, mégpedig legkésőbb 1935. évi szeptember 30-ig. Joga van azonban a bíróságnak a szabandó fizetéstől vagy biztosítékadástól függővé tenni a felfüggesztést. Minden védett birtokos tehát, aki a védettséggel járó fizetési kötelezettsé Gergő fegyvert vásárol — Népies humoreszk. — írta: Gaál Gyula dr. Mint egy minden pillanatban lecsapásra készülő kánya, börtönködött a sarokban Korsó Balázs, az asztalsaroknál pedig — miként egy rántani való csibe gubbaszkodott — Tyukos Lencsi férjezett Korsó Balti zene. Ez a furcsa állapot Lencsi apján, Tyukos Gergőn játszott meg legjobban, akit annyire felmérgesített a nagy hallgatás, hogy magába befelé iszonyúan káromkodott. Az az eset----amely miatt a család ilyen különös lelkiállapotban volt — varjúkárogással kezdődött és puskadürrenéssel végződött Az történt ugyanis, hogy a kukoricavetést ellepték a varjak, ami annyira felingerelte Lencsit, hogy kapta férjének szögönlógó puskáját, kilépett a kukoricaföldre és közébük sörétezett a varjaknak. Svét fekete tolvaj legott kirúgta maga alól az anyaföldet. Vdászsikerének Lencsi azonban nem örülhetett fiókáig, mert az éppen arra portyázó lovascsendőr-járőr neszes lett a durranásra s a hang irányába ügetve, pár szempillantás alatt már el is kobozták a menyecskétől a lopva tartott kétcsövű duplapuskát. — Megérdems Ugdi feleségemaz el-ikobzást, mert asszony kezibe puska nem való, legföljebb csak gumipuska, — törte meg végül a kínos csend kemény dióját Korsó Balázs. — Micsoda? Még igy leócsárolod a fajomat, — kiabált mérgesen az öreg Gergő — minden ivadékom vadászó ember volt és igy a lányom is alkalmatos a vadászásra. Egyik szó követte a másikat, minek eredménye az lett, hogy az após, meg a vesemurat úgy összevesztek, hogy a menyecske alig tudta szétválasztani őket. Mikor aztán annyira haladt a dolog, hogy Kozsó Balázs azt kezdtehánytorgatni, hogy milyen nagy kárt okozott neki a felesége a puska elkobzásával, Gergőben tótágast állt a büszke önérzet s rákiáltott a lányára,’ h hogy adjon spórolt pénzéből lógott néki át tizenkét pengőt, hogy Vendel gazdától vásárolhasson egy puskát. ... . — Gumipuska való az asszony kezébe, —, nevetett gúnyosan Kozsó Balázs, lelke mélyén azonban büszke volt az aszszonyra, hogy ennyi, pénzt össze tudott tőle lopkodni. A Gergő átvette a lányától a tizenkét pengőt, galagonyafából való bunkós botját az ámbitus sarkából előkerítette és a zöjldelő rozsvetés közt kanyargó dülauton kevély lépteit. Vendel gazda tanyája felé irányította. Vendel gazdánál ott szomszédéit hű öreg cimborája, Ernán gazda és az eperfa árnyékában verték a blattot, huszonegyezven gyufaszálon bőszen és nagy hozzáértéssel. Nagy örvendezéssel, kulacslóbalással fogadták az érkezőt és legott azzal biztatták, hogy üljön közéjük harmadiknak. Gergő bácsi nem kérette magát sokáig, hanem nekicihelődött s most már huszonegyeztek a jó tanyaiak, közben italoztak sűrűn és nagyokat. A szerencse eleinte Gergőnek kedvezett s annyira nyert, hogy szinte szégyelte magát. Ez a nagy siker azonban véges eszének mérlegét félrebillentette, hazardírozni kezdett, minden rissz-rossz kártyára nagy tételeket rakván. . . A szerencse istenasszonya azonban úgy látszik teljesen fiatat fordított neki, mert annyira vesztett, hogy az emiatti drukkolástól homlokán a párolgási folyamat megindult, vagy amint a közönséges életben mondani szokták , izzadni kezdett. De nem is volt csoda, mert öszszes pénzéből csak egy pengő özvegykedett, végül magában a lajbi zsebében. Kínosan gondolt a puskavásárlásra és mélabús hangon imigyen szólt: — Mondd, Vendel szomszéd, — akadna-e puskáid között egy olyan, akit egy pengőért nekem adnál? . — Hogyne akadna, — nevetett Vendel gazda — de ez már csak egy kétágú , gumipuska. ~ ’ nt — Megéri az a gumipuska az egy pengőt? — kérdezte Gergő Ernán, gazdától. — Megérni nem éri meg, de mivel, hogy többpénzüd nincs, igy örülhető, hogy ilyen fegyvert is vehet, amihez még fegyvertartási engedély se kell, — felelt Ernán gazda s olyan jószót nevetett, mintha legalább is megcsiklandozták volna. Tyukos Gergő üres zsebbel, illetve a megvásárolt gumipuskával sajbizsebében, szárnyaszegetten, úgy hajnalhasadás idejében érkezett haza. A koránkelő fiatal pár, —kik az orgonaillatos, lombsuttogásos tavaszi éjszakán kibékültek egymással — nagy mosolygások közepett fogadták az öreget, foglalatoskodván a veteményes kis kertben. — No, kinek volt igaza? — kérdezte sir Töhiuram apósát. — Neked, kedves vöm, — csuklott! egyet az öreg — mertténylegesen nemi való a fehércseléd kezébe más fegyver, csak a gumipuska. Ennyit mondott csak a jó öreg és még egy nagyot csuklott és lányának, férjezett Korsós Balázsáénak szerényen átadta a gumipuskát, — melynek megszerzésére vonatkozólag hiába faggatták a fiatalok, mert az öreg eme hűvös hajnalon — felvette interestjét és állig begombolkozott. A decemberi tavasz súlyos gondot okoz a gazdáknak Baj van — mégpedig nagy — az időjárással. Mert a most egész országban uralkodó időjárás, fittyet hányva a természet szokásainak, naptárnak és az ősi regulának, hogy decemberben télnek kell lenni szép fehér hóval és ropogós hideggel, tavaszt csinált karácsonyra és ezzel kiszámíthatatlan károkat okoz a gazdáknak. Minden gazda és kertész kétségbeesve lesi, várja az időjárás megváltozását, mert tudja, hogy ha ez rövidesen be nem következik, oda van az egész jövő évi termés. Különösen baj ez a tavaszias időjárás az őszi árijánál és a repcénél. Mindkettő rendes időjárás mellett is a legbujábban fejlődő őszi vetés, a mostani enyhe időben pedig fejlődésük annyira nekiindult, hogy egy átmenet nélküli hirtelen beálló, hideg, a zsenge fejlődésben lévő növényeket teljesen tönkretennék, elfagynának és tavaszra új sarjhajtásokat kellene hozniok. De káros lenne azokra a nagyon kifielődött növényekre a vastag hótakaró is, mert ha hosszabb ideig lennének a hótakaró alatt, — plána, jan a hó lucskos az enyhe időjárás következtében — a növények túl sok nedvességhez jut, nának és kipállanak, kirothadnak. Sok helyen úgy próbálják a gazdák a nagyobb bajt megelőzni, hogy az erősen fejlődő vetéseket jószágaikkal legeltetik, de bizony ez nagyon gyenge védekezés, mert a felázott földben az állatok szintén nagy kárt okoznak azáltal, hogy a vetést a földbe tapossák. Kertészeti szempontból is nagyon szomorú a helyzet, mert az abnormisan enyhe időjárásban a növények és gyümölcsfák ahelyett, hogy jótékony téli álmukba merültek volna, sok helyen már rügyeznek, sőt levelet is hajtanak és a virágok is folyton fejlődnek, sőt a sokhelyről befutó értesítések szerint még virítanak is. Még gondolni is rossz arra, hogy milyen nagy bajt okozna egy átmenet nélkül beköszöntő, kemény hideg. Minden tönkremenne, elfagyna. Komoly károkat okoz az enyhe időjárás a gyümölcstermelő gazdáknak azáltal is, hogy a gyümölcsfák kártevői, melyek láás normális hideg télen, elpusztultak, vagy a földben elrejtőzve várták a tavaszt, most megmaradtak és, tovább folytatják káros tevékenységüket és bizony a jövő évi gyümölcstermesztés ez okból is a legnagyobb veszélyben forog. Egyetlen segítség volna csak, mégpedig az, ha a természet abbahagyná ezt a rossz tréfát és végre megjönne — de nem átmenet nélkül — az a rendes, nem nagyon hideg karácsonyi időjárás havazással. Ez lenne minden mezőgazdasággal foglalkozó embernek a legkedvesebb karácsonyi ajándéka. Dulavics A. 1934 december 1 A felsődunántúli angol pulykás sport vásárok mérlege A m. kir. földművelésügyi minisztérium és a Külkereskedelmi Hivatal megbízásából a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara nyolc megyére terjedő körzetében két hét leforgása alatt bonyolította le az Angliába irányuló tizenkét karácsonyi pulyka- és gyöngytyuk-exportvásárt az illetékes gazdasági egyesületek és vármegyei baromfitenyésztő egyletek, valamint a m. kir. gazdasági felügyelőségek bevonásával. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara a Külkereskedelmi Hivatal által legalizált exportcégekkel előzetes megállapodást létesített egy 10.000 darabos keret átvételére, amely most már a legteljesebb rendben teonrigolitást nyert. A rendezett pulyka export vásárok a következők voltak: Székesfehérvár, Magyaróvár, Győr, Csorna, Kapuvár, Pápa, Ikrény, Nagyigmánd, Tét, Alsógörzsöny, Szombathely és Kápolnásnyék. Felhozatalra került: 15.110 darab pulyka és 810 darab gyöngytyuk. Ezen mennyiségből az exportvásárokon átvétetett 13.516 darab pulyka és 801 darab gyöngytyuk, a kitérőt tehát átlagosan 11 százalék volt. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara oly megállapodást létesített, hogy az átvett pulyka kilogrammonként egységára a vásáron 62 fillérben, a gyöngylyukú kg-ként 1 pengőben volt megállapítva. Az exportőrök szövetsége a dunántúli tenyésztőknek ezenfelül 87 fillér kgrkénti prémiumot fizetett. A kamara beavatkozása előtt körzetében 40—58 filléres szedőárak voltak érvényben. Az irányított exportvásárok révén a tenyésztő gazdák mintegy 25.000 pengővel magasabb bevételhez jutottak. A szervezett eladás tehát tökéletes mértékben bevált. A vásárokon 526 tenyészgazda áruja szett el 329 község és tanya felhozatalából. A pulyka-exportvásárok jelentőségét az összes vásárok és községek azzal honorálták, hogy sem kövezetvámot, sem helypénzt vagy mérlegelési díjakat nem szedtek a vásárokon résztvevőktől. Az áruforgalmat 30 teherautó bonyolította le. Érdekes és megemlítendő körülmény, hogy Szombathelyről az öszszes baromfit Budapestre szállították, mivel Felsődunántúlon hűtőházi berendezés sehol sem található. Ahűtőház hiánya nagy mértékben drágítja az angol exportot, de remélhető, hogy ez a szükséges intézmény nemsokára beillesztetik a felsődunántúli exportba. Önmagát támogatja ! Ha az Új varázzdát olvassa