Új Barázda, 1935. november (17. évfolyam, 47-49. szám)

1935-11-03 / 47. szám

1935 november 3. vasárnap U1MMZDA 3 A debreceni választás után . •­ Üzenet az Enyingiekhez ! Hetekig Debrecenbe küldtük valamennyi testvérünk nevében üzenetünket, arra buzdítva az ottani testvéreket, hogy a képvi­selőválasztásnál vigyék diadalra zászlónkat. Testvéreink el is követtek min­dent eszméink győzelemre ju­tása érdekében. Az eredmény is­meretes ! Debrecen város egyik képvise­lője Festetics Sándor Vezértestvé­rünk lett. A küzdelem — mely erős volt — meghozta a gyümöl­csét . Debrecen városát a parla­mentben nemzeti szocialista kép­viselő képviseli. Zászlónk válto­­zatlanul diadalmasan lobog a csonka magyar földön, hirdetve azt, hogy a sok-sok ezer magyar akaraterőnek, magyar szívnek sikerült eszménket diadalra vinni, annak dacára, hogy meg kellett birkózni táborunknak nemcsak a választáson szereplő, akár hivata­los tényezők által, akár a nemzet­közi tőkétől támogatott pártokkal szemben, hanem meg kellett küzdeni belső ellenségeinkkel is, akik nem riadtak vissza semmiféle esz­közöktől sem, hogyha már kicsinyességükben számba nem jöhettek, legalább alatto­mos eszközeikkel igyekeztek diadalunkat kisebbíteni! Nem sikerült! Mozgalmunk csorbí­tatlanul, erősen, sziklaszilár­­dan került ki a választásból. A Magyar Nemzeti Szocialista párt csak büszke lehet erre a dia­dalra, amely nem egy mandátu­mot, nem számbelileg egyet, ha­nem sokk­al többet jelent: jelenti a debreceni testvéreink újabb megrendíthetetlen hitét, eszménk, Vezérünk és pártunk mellett. Ez évben már másodszor kellett erre hitet tenniök, másodszor kellett az eszmének az erőpróbát kiál­­lani, másodszor kellett testvé­reinknek hűségükről tanúságot tenni. És megtették nemzeti szo­cialistákhoz méltó fegyelmezett­séggel, kitartással és bátorság­gal. Most Enying következik! Hozzátok küldjük üzenetünket: Vezértestvérünk visszaadta mandátumát makulátlanul keze­tekbe, visszaadta, mert a meg­vesztegetés vádjával akarták sárba tiporni azt a mandátumot, amit mi a tavaszi választáskor kezébe helyeztetek. Előttetek is ismeretes, bizonyos körök, nem riadva vissza semmiféle alatto­mos eszközöktől, mindent elkövet­tek, hogy Vezértestvérünk jósá­gát, emberbaráti szeretetből fa­kadó önzetlen cselekedeteit úgy tüntessék föl, mintha az megvesz­tegetés céljából történt volna. E haszonleső társaságoknak, kik, mint fentebb is említettük, min­den rendelkezésükre álló eszközt igénybe vettek, de fáradozásuk si­kertelen maradt. A Vezértestvérünk visszaadta keretekbe érintetlenül a megbiza­­tástokat! Most rajtatok van is­mét a sor, hogy döntsetek, hogy elégtételt adjatok a Vezértestvé­rünknek mindazokért a támadáso­kért, amelyek az ő személyét a választással kapcsolatosan érték. Most rajtatok van a sor, hogy elégtételt adjatok annak az Em­bernek, ki úgy kerületetekben, mint az egész országban minden­kor, mindenkivel, mindenütt jö­vedelméhez mérten gyakorolja az emberbaráti szeretet, önzetlenül, nem csak szavakkal, hanem tet­tekkel is. Hogy elégtételt adjatok annak a magyar Fournak, aki elvetve magától vagyoni és a társadalmi állásának megfelelő kényelmes életet, a magyar faj fennmaradá­sa érdekében egy olyan feladatra vállalkozott, amely nem egy gond­talan életet biztosít, hanem az ő vezéri hivatásához képest ember­­feletti gondterhes u­táni munkát és pihenés nélküli fáradozásokat. Tárgyilagosan állíthatjuk ezért, hogy Széchenyi István óta olyan történelmi hivatásra nem vállal­kozott magyar Fém­, mint Vezér­testvérünk Festetics Sándor gróf. Hogy elégtételt adjatok annak Lapunk legutóbbi számában jelez­tük, hogy le fogjuk közölni a Mun­kás Rokkant Egylet tiszteletbeli tag­jának, Schlesinger Mór budapesti in­gatlan ügynöknek levelét, illetve an­nak másolatát, amely a következő­képen hangzik: „Dr. Vajda Mihály ügyvéd urnak Budapest. A Reinhardt János tulajdonát ké­pező VIII., Rákóczi-tér 10. számú ház eladásánál 100.000.000 (egyszáz­­millió) korona felárat értem el, amely engem illet. Minthogy Ön 66.000.000 k-t a Ma­gyarországi Munkások Rokkantse­­gélyző és Nyugdíj Egyletének áten­gedett, kijelentem, hogy nekem most már csak 34.000.000 k. jár, s ezen 34.000.000 korona kifizetésével telje­sen kiegyenlítettnek fogom tekinteni magamat. Budapest, 1925 november 12. Schlesinger Mór s. k. a magyar katonának, ki mint egyszerű százados végigküzdötte a világháborút a magyar nép többi egyszerű fiaival, nem úgy, mint ahogy mások tették a front mögött, hanem kint a lövészárok­ban! Hősiesen! Hogy elégtételt adjatok a Ve­zértestvérünknek, ki arra vállalko­zott, hogy élére álljon egy olyan mozgalomnak, amely hivatva van a magyarságot ebből a sötét éj­szakából kivezetni, aki hivatva van ezekben a súlyos trianoni esztendőkben a magyar faj fenn­­­m­aradásának eszméjét fenntar­tani és győzelemre vinni! Hogy kezébe vegye egy olyan mozgalom zászlaját, amely célul tűzte ki, hogy Magyarország ismét nagy legyen és magyar legyen. Bár szenvedés, gond és véget nem érő munka jár ezért a fela­datáért amire ő vállalkozott, de V­ezértestv­érünk igaz magyar fér­fihez méltó elszántsággal, törhe­tetlen hittel és kitartással küzd érettünk, értetek! Enyingiek! Büszkék lehettek arra, hogy Vezértestvérünk kezé­be tehetitek le ismét, mint annyi­szor, bizalmatokat, meggyőződése­teket és hogy egy olyan ember kezébe adjátok ott is a magyar nemzeti szocializmus zászlaját, aki nemcsak ígéri, hanem meg is valósítja minden magyar igaz álmát, a boldog magyar Nagy- M­agyar­országot. g. e. A mai napon 24,000.000 azaz Hu­szonnégymillió koronát átvettem, maradt még hátralék 10,000.000 kor, azaz Tízmillió korona, ami csütörtö­kön esedékes. Budapest, XI/21. 1925. Schlesinger Mór s. k.“ Olvasóink láthatják ebből, hogy a Rokkant Egylet hazai eladásának és vételének monopóliumát élvező Schle­singer Mór szándékosan arra töreke­dett, hogy drágábban vásárolhassa meg az Egylet részére, illetve adja el az Egylet birtokában volt bérházakat, mert így magasabb provízióm volt kilátás. Kétségtelen, hogy az Egylet vagyoni helyzetét befolyásolta Schle­singer ténykedése és az Egylet mun­kástagjainak vagyoni károkat okozott. Az idők folyamán ellenzéki oldalról Bárdos Ferenc és társainak ezt tu­domására hozták, mindamellett sem­mi néven nevezendő intézkedés nem történt, sem a központi választmányi, sem az ellenőrző bizottság rés­zéről, hogy Schlesinger Mór a Munkás Rokkant Egylet tagjainak okozott károkat megtérítse. Az előbb jelzett mulasztás erkölcsi és anyagi felelősségében osztozkodni kell Bárdos Ferenc és társainak, ugyancsak felelősséggel tartoznak az Egylet budai 114-ik számú fiókjában Bálint Ödön rendőrhatóságilag meg­­bízhatlannak bélyegzett, rovott multú pénztárnok, valamint Mészáros Jó­zsef ügy­vezető alelnök és Meszlényi Mihály Pál vezetőségi tag által szán­dékosan elkövetett hűtlen kezelés és sikkasztás által az Egylet tagjainak okozott erkölcsi és anyagi károkért. Állítjuk, hogy nemcsak a Il­. számú fiók vezetőségi tagjai, hanem az Egylet központi választmánya és ellenőrző bizottsága is veszélyeztették a tagok érdekeit, ennélfogva az Egy­let önkormányzatának felfüggesztése nem csupán az Egylet tagjainak, ha­nem az egész magyar keresztény nemzeti társadalom érdekében áll. Várjuk a Munkás Rokkant Egylet főfelügyeleti hatósága főnökének, vi­téz leveldi Kozma Miklós belügy­miniszternek a legsürgősebb intézke­dését, még mielőtt vezérünk, gróf Festetics Sándor az Országházban a Munkás Egylet visszaéléseire vonat­kozó interpellációját elmondja. Folytatjuk egyben Bárdos Ferenc­hez, a Rokkant Egylet igazgatójához intézett kérdéseinket: 3. Igaz-e, hogy a központi tagok az évi rendes központi taggyűlés helyé­ről és idejéről 40 éven át célszerű módon nem nyertek értesülést? 4. Igaz-e, hogy Ön a központi tag­gyűléssel kapcsolatban más alkalom­mal is szabálytalanságot követett el? 5. Igaz-e, hogy Spitalszki Károly és Bálint Ödön a munkásrokkantegy­let központi vezetőségének tagjai, rendezőgárda segítségével több ízben megzavarták az ellenzéki gyűléseket és ott botrányokat okoztak? 6. Igaz-e, hogy a budapesti büntető járásbíróság jogerős ítélettel állapí­totta meg, hogy a Munkásrokkant­egylet Zoltán­ utcai házának eladásá­val és tatarozási munkálataival kap­csolatban Ön visszaéléseket köve­tett el? 7. Igaz-e, hogy a budapesti járás­bíróság jogerős ítélettel állapította meg, hogy a Munkásrokkantegylet Rákóczi-úti bérházát drágábban vá­sárolta meg a vezetőség, pedig azt ol­csóbban megvelvette volna már előbb?. 8. Igaz-e, hogy ugyanezen ház meg­vásárlásával kapcsolatban a Munkás­­rokkantegylet bérházainak adás-vételi monopóliumát élvező Stihleslinger Mór, aki a Munkásrokkantegylet tisztelet­beli tagja is volt, egyúttal a Rákóczi­tén bérháznak az egylet részére tör­tént megvásárlása folytán az egylet kárára 109.000.000 korona felézett számított fel? 9. Igaz-e, hogy a Munkás rokkant­­egylet tagjait e vásárlással kapcsolat­ban anyagi károsodás érte és a mai napig sem ön, sem érdektársai nem intézkedtek a kár megtérítése irántis. (Folytatjuk.) A Munkás Rokkant Egylet veze­tőségének bűnös gazdálkodása Bárdos Ferenc íavazglató, a központi választmány és ellenőrzői­izottság erkölcsi és anyagi felelőssége Hűtlen kezelés és sikkasztás ténye kétség­telen— A belüigymínisz úr intézkedését vár­juk — Vezérünk e kérdésben interpellálni fog

Next