Új Barázda, 1937. február (19. évfolyam, 6-9. szám)
1937-02-07 / 6. szám
2 hw&ssiuth!! Mac Evans nevű farmer felesége, kamrája takarítása közben észrevette, hogy a polcon sorban álló befőttes üvegjeiben a rumos meggy megpenészedett. A zöld penészréteg alatt a gyümölcs megkeseredett, élvezhetetlenné vált. Szomorúan ürítette egyik üveg tartalmát a másik után egy nagy vödörbe és az egészet kiöntötte a szemétdombra. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, tovább folytattaa a takarítást. Evansné, mint rendes gazdaaszszony, ebéd előtt eleséget szórt a baromfiaknak, de ijedten látta, hogy harminc kacsája hiányzik, csak a csirkék, tyúkok futnak a szemre. Körülnézett az udvarban. Fellármázta a cselédséget, hogy azonnal keressék meg a kacsákat. A cselédek szétfutottak. Az egyik, kis idő múlva, már jött is és szomorúan jelentette asszonyának, hogy megtalálta a kacsákat, mind a harmincat döglötten. Ott a szemétdombon fekszenek. Evansné szomorkodott a kár miatt. Megparancsolta a szolgálóknak, hogya kacsákat kopasszák meg. A kacsákat megkopasztották, aztán nyugodtan ebédelni mentek. Ebédidőre megérkezett útról Mac Evans, a gazda is. Felesége szomorúan újságolta neki a különös csapást, melynek egyszerre esett áldozatul valamennyi kacsája. A gazda kételkedve hallgatta a különös hírt. Az járt eszében, hogy hátha az aszszony titokban eladta a kacsákat, így akart pénzt csinálni magának s’ kijelentette, hogy látni akarja az állatokat. — Talán nem hiszed, hogy megdöglöttek? —– kérdezte Evansné. — Jöjj, nézd meg őket a kamrában. Ezzel férjével együtt a kamrához sietett. Felnyitotta a kamraajtót. Hát — uramfia! — majd elájult a csodálkozástól. A tollaktól megfosztott kacsák egymásután, dülöngézve totyogtak ki a napfényes udvarra, a meztelen bőrrel. A gazda megfogadta, hogy soha többé nem rúg be, nehogy részeg állapotban őt is megkopasszák élelmes emberek. Petőfi Sándor Regényes korrajz Irta: Horváth Bála I. Fejezet. Sűrű, nehéz pelyhekben hullott a hó. Az 1822-ik év Szilveszter éjszakáján, Kiskőrös utcáit féléles hó borította. Az apró nádfedeles házak didergőn állottak és a vékony utak mentén fagytól ványadt fák meresztették ágaikat az égre, mely beborította sötéten a tájat, mint egy fekete üvegharang. Egy szűk, kis utcában egy aszszony bizonytalanul imbolygó lépései csikorogtak a havon, ahogy hazafelé igyekezett. Vékony kezeivel támasztotta magát a házak falánál, teste remegett, térde megcsuklott, lebukott a hóra és szenvedő hangon kiáltott segítségért az elhagyott utcák csenjébe. — Segítség!... Dingáné ... Jaj!... Segítség!— A kétségbeesett kiáltásra csikorogva nyílott Dinga Sámuel bérlő kapuja és ijedten futott az aszszony segítségére a bérlő és a felesége. — Petrovicsné lelkem, az Istenért, mi baj van? — kérdezte Dingáné. — Jaj! Jaj, Istenem!__Jaj! — nyöszörgött az asszony és a fájdalom rázta a testét. — Édes lelkem uram, — szólt Dingáné — vigyük be szegényt a házba s azután elfutok a férjéért, hogy jöjjön... A férfi erős karjaira fektette a szenvedő nőt és befordult vele a ház kapuján. Az asszony pedig kendőjét fejére húzva, futott az utón át, a túlsó oldalra, a mészáros Petrovics háza felé. A kis nádfedeles ház ablakán bezörgetett: — Hé! Petrovics uram, jöjjön. Siessen. Rosszul van a felesége nálunk, — szólt és ott bent a házban, Petrovics István, a mészáros, dolmányát hirtelen széles vállára rántotta és kirohant, a kis kerten át, keresztül az utcán Dingáék háza felé. Az asszony lihegve futott utána. A Hold erős sugarai vakítóan verődtek vissza a hóval borított háztetőkről, melyek alól néha egyegy dermedten gubbasztó veréb csipogása hallatszott. Az alvó város felett, a csikorgó hidegben, szép, dallamos, mély hangon csendült és repült tovább az éjjeliőr éneke: Éjfelet ütött az óra. Térjen mindenki nyugovóra. Betelt az év. Az ujesztendő Minden bajunkat fordítsa jóra. A dal elhangzott az éjszakában. És 1823-ik év első napjának kezdetén, Dingáék sárból vert, nádfedeles, kisablakú házában, Petrovicsnénak fia született. A gyermek vékony, igénytelen, apró kis teremtés volt. Dingáné nem hitte, hogy életben marad; Petrovicsné is nagyon rosszul volt, de a mészáros kerek, piros arcán boldogság ragyogott és örömmel a szivében, hogy ötévi házassága után fia született, táncolva járt a szoba földjén, körbe kereken. Az anya arcán a boldogság sugara — a nagy szenvedés közben, mint futó napfény suhant keresztül, de fájdalma nem csillapodott. Dingáné halkan a mészáros fülébe súgta: — Petrovics uram, fusson Laska Istvánékhoz és kérje a tiszteletes asszonyt, jöjjön segíteni. Szegény felesége sokat szenved ... No meg a gyermeket is ápolni kell, vékonyka jószág nagyon. — Megyek szomszéd asszony, — felelte Petrovics és erős lábaival, a csikorgó vad hidegben rohant segítségül hívni a papnét. Mikor a papné Petroviccsal megérkezett és a gyertyavilágnál meglátta Petrovicsnét s a gyermeket, felkiáltott: — A jó Isten óvja meg őket! Az ő akarata életet ad a holtaknak is. Az ő csodás akarata talán élni hagyj őket, de mi itt keveset segíthetünk. A gyermeket holnap meg fogjuk keresztelni, nehogy esetleg keresztvíz nélkül hagyja el ezt a siralomvölgyet. A házbeliek a beteg mellett virrasztottak, Petrovics pedig remegő szível várta a reggelt. Reggel felé az anya fájdalmai csillapodtak és elaludt. A gyermeket kis idő múlva a közeli evangélikus templomban Dinga Sámuelék megkereszteltették. Sándor lett a neve a gyermeknek, ki boldog szülők szerető körébe jött, gyenge testtel, az új év első napján. Élve maradtak mind a ketten... (Folyt, köv.) ÚJ BARÁZDA 1937 február 7. vasárnap. Kimder Antal meglátogatja az összes mezőgazdasági kamarákat A Külkereskedelmi Hivatalt működésében agrárszempontok vezetik . Az öt mezőgazdasági kamara egy-egy kiküldött tisztviselőjének fizetését vállalja a Külkereskedelmi Hivatal Az Új Barázda többizben beszámolt arról, hogy Kunder Antal, a Külkereskedelmi Hivatal elnöke meglátogatja a kaposvári mezőgazdasági kamarát. Ez a látogatás megtörtént az exportértekezlettel kapcsolatban. Az agrártársadalom sok kitűnősége vett részt ezen a megbeszélésen, így többek között Máté Imre dr., az Országos Mezőgazdasági Kamara, Ormándy János ,a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Festetics Domokos gróf, Bánó Iván országgyűlési képviselők és még sokan mások. A Külkereskedelmi Hivatalt Kunder Antal elnök és Bárányos Károly dr. képviselték. A Külkereskedelmi Hivatal hasson oda, mondotta megnyitó beszédében Mirbach Antal dr. elnök, hogy a mezőgazdasági kamarák, a termények értékesítése körül törvényes hivatásukat érvényesíthessék. A Külkereskedelmi Hivatal és a mezőgazdasági kamarák közötti szoros kapcsolatnak üdvös hatásai lesznek. Szó kerülta lóértékesítésről, a sertéskivitelről, a burgonya- és borértékesítésről, valamint a tisztított lucerna és lóheremagvak kiviteléről. Bárányos dr. rámutatott arra, hogy a Külkereskedelmi Hivatal szervezetileg akarja megoldani a lóértékesítés kérdését. A sertéskivitelnél az lenne a legideálisabb megoldás, ha minden vágóhídról tetszés szerinti mennyiségben lehetne kiszállítani a sertést. Ha meg lesz a magtisztító szövetkezet, akkor gondoskodni fognak arról, hogy ez a szövetkezet kapjon kiviteli részesedést. A burgonyakivitelnél egyelőre nem lehet a feladóállomáson eszközölni a minőségi vizsgálatot, mert nincs elegendő felügyelői szervezet. A borkivitelnél az osztrák piacot egyelőre nem lehet visszaszerezni. Inkább a cseh piac felé kell a megfelelő figyelmet fordítani. Ott van is 20.000 hl. beviteli kontingensünk. Tapolca, Badacsony, Sopron vidéke és általában a dunántúli bortermés nagy része szállítható Csehországba. Az elmúlt év decemberében közel 100.000 hl. bort vittünk ki, ami 10 év óta nem fordult elő. Kunder Antal, miként azt az Új Barázda már jóval előbb megírta, itt is rámutatott, hogy azt akarja, hogy a kivitel joga a gazdát illesse meg. A Külkereskedelmi Hivatal és a gazdák közötti rendszeres kapcsolat fenntartása érdekében bejelentette, hogy az öt vidéki mezőgazdasági kamara részéről a Külkereskedelmi Hivatal mellé beosztandó 11 tisztviselő fizetését a Hivatal átvállalja. Ezáltal biztosítva lesz az, hogy a Külkereskedelmi Hivatal közvetlenül értesül a gazdakívánságokról, viszont a gazdaközönség állandó tájékoztatást kap a piaci helyzetekről. Végül bejelentette, hogy a tél folyamán Máté Imre dr. és Bárányos Károly dr. társaságában sorra látogatja a vidéki mezőgazdasági kamarákat. Ezzel be akarja bizonyítani, hogy a Külkereskedelmi Hivatal működésében agrárszempontok vezetik. Világpolitika Oroszországban Sztálin, a „szovjet cár“ kivégeztette 13 ellenfelét. Az egész vád, a védelem és a kegyelmi tanácskozás csupa komédia volt. Sztálin megparancsolta, hogy az elítélteknek nem szabad megkegyelmezni. Az ítéletet, a kegyelmi kérvények elutasítása után egy órával, háromszoros sortűzzel, végrehajtották. A kivégzettek valamennyien Sztálin legközvetlenebb munkatársai voltak. A szovjet sajtó „cáfolja“ Lenin özvegyének letartóztatási hitét és azt állítja, hogy az özvegy szabadlábon van és vidéken gazdálkodik. Japánban a lemondott Nagasi tábornok helyett Hagasi tábornok lett a miniszterelnök. Az ő megbízatása a japán katonai körök teljes győzelmét jelenti az egész képviselőház és a császári házzal szemben is. Franciaországban Delbos francia külügyminiszter válaszolt Hitler vezér és német birodalmi kancellár szombati beszédére, melyben Hitler visszavonta Németország aláírását a versallgesi békeszerződésről. A francia külügyminiszter válaszából látszik, hogy a régi ellentétek ma is változatlanul fennállnak. Franciaország sokat hangoztatott „békés" szándékai ellenére is. Jugoszláviában Krek tárcanélküli miniszter bejelentette a szkupstina ülésén, hogy a kommunisták nagyarányú szervezkedése észlelhető egész Jugoszlávia területén és felszólította a kormányt, hogy ennek a gyilkos őrületnek minden eszközzel vessen véget. Belgrádban nagy felháborodást keltett az a hír, hogy a Prágában tanuló szerb egyetemi és főiskolai hallgatók közül kétszázat a csehek Spanyolországba szállítottak, hogy vörös hadseregben harcoljanak. Prágai pájtok állítása szerint a diákok