Új Barázda, 1938. június (20. évfolyam, 23-26. szám)
1938-06-05 / 23. szám
2 jubileumi évébe léptünk. Milyen nagy messzeségben van már az 1038-as évszám. Kilencszáz év. Nagy idő még a nemzet életében is. Államalkotó király volt Szent István, akinek sikerült őseinket letelepíteni, a pogány vallástól eltéríteni és rávenni őket arra, hogy a keresztény vallást fogadják el. Annak idején a római pápa küldötte István királynak a szent koronát és az apostoli kettős keresztet, amely nemzetünk legszentebb kincse lett. A szent koronát és a kettős keresztet megőriztük. Alkotmányos érzésünk megerősödött. Az István királytól reánk maradt örökséget elődeink megvédelmezték és nem mi rajtunk múlott, hogy Szent István országát megcsonkították. 900 év után a római pápa ismét követet küldött hozzánk, hogy fájdalmas megcsonkítottságunkban vigaszt nyújtson nekünk és hódoljon Szent István királyunk épségben maradt Jobbja előtt. Ragyogó fényességek közepette, a pápa személyes küldötte jelenlétében és az ország egész népének együttérzése mellett kezdődött Szent István királyunk emlékére. Budapest után Esztergom és Székesfehérvár népe ünnepelte Szent Istvánt és borult le az áldott Szent Jobb előtt, hogy háladatos szívvel köszöntse a nagy király emlékét. Amikor megemlékezünk ebben az évben Szent Istvánról, nem lenne helyénvaló, ha megfeledkeznénk az ország népéről, akik kései utódai azoknak a magyaroknak, akik elfogadták Szent István alkotmányát. Akkor is küzdelmes volt a magyarok élete. Békés éveket nem élhettek. Mi, az utódok, ugyancsak harcos, gondokkal teli életet élünk. Ilyenkor, amikor ünnepet ülünk, egymás felé fordulva, szorítsuk meg a kérges kezeket, a munkásét, a tisztviselőét, mindnyájunkét és adjunk hálát az Istennek, hogy vagyunk és élünk! Az élet harcot jelent, amelyben nincs megállás, és ez így is jó. Mihelyt nincs harc, beáll a tespedés, az pedig hanyatlást jelent. A magyar élete mindig a harc volt. Talán jó, hogy harcos nemzet voltunk és vagyunk! Nem kesergünk, de a régi időkre emlékezünk, amikor azt kiáltjuk: Hol vagy István király? Téged magyar kíván! Önmagát támogatta, ha az Líj Barázdát olvassa ! UI BARÁZDA 1938 junius 5. Szent István király Imrédy Béla érdemeit jegyzőkönyvbe örökítette meg a Nemzeti Bank A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ülésén Somssich László gróf bejelentette, hogy Imrédy Béla dr. levélben lemondott a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségéről. Somssich László gróf kiemelte Imrédy Béla érdemeit, amelyeket a bank elnöki székében Magyarország pénzügyi talpraállításával és gazdasági életének biztos alapokra helyezésével szerzett. Javasolta, hogy Imrédy Béla érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg és a jegyzőkönyv kivonatát küldöttség nyújtsa át. Bejelentette egyúttal, hogy Baranyai Lipót dr.-t a kormányzó a Magyar Nemzeti Bank elnökévé az alapszabályszerű időtartamra kinevezte és az előírt ünnepélyes fogadást a kormányzó előtt letette. Ezután Baranyai Lipót dr.-t az ülésre meghívták. A főtanács elhatározta, hogy az alapszabályok tervezett módosításával kapcsolatban a Nemzeti Bank közgyűlését 1938 június 23-án, délután 5 órára rendkívüli ülésre összehívja. Az utolsó bekezdés látszólag csak szürke hír. Pedig mögötte húzódik meg talán a magyar mezőgazdaság sorsának teljes átalakulása. Sikerült egy nagyon régi óhajtást teljesülésbe vinni. A rövidlejáratú gazdahitelek a jövőben hathónaposak lehetnek. Nagy szó ez. Ezért köszönetet érdemel Imrédy Béla emelését a célszerűségnek és a köznek érdekében helyes mederbe tudja terelni. Olyan gazdagok vagyunk, hogy az ország legjobb gabonatermő területét így elhanyagolhatjuk? A mezőgazdasági termeléshez nem elég a jó szándék és egy kevés hozzáértés. A mai időkben nagy körültekintés és széleskörű ismeretekre van szükségünk, hogy a magyar mezőgazdaság meg tudjon felelni feladatának. A bennünket környező agrárállamok erejüket megfeszítve igyekszenek előretörni, a távolabbi ipari államok pedig ugyancsak fejlesztik mezőgazdaságukat. Ezek az okok kényszerítenek bennünket arra, hogy a modern tudás fegyvereivel felfegyverkezve, dolgozzunk mi is, nehogy a nagy nemzetközi versenyben lemaradjunk. Hódmezővásárhely és környéke búzatermelése Az ország egyik legjobb búzája terem itt A gazdák okszerű irányítása az ország érdekében szükséges A napokban Hódmezővásárhelyen jártam, hogy a híres vásárhelyi búzatermőhelyeket megtekintsem. Azt hallottam, hogy baj van ezzel a búzával. A malmok és a kereskedők panaszkodnak. Gondoltam, a legjobb, ha megtekintem a vásárhelyi határt. 150.000 kát. holdon termesztik az ország egyik legjobb minőségű búzáját. Csak az a baj, hogy ez a búzatermelés hibás, bár Hódmezővásárhely termelési lehetőségei elsőrendűek. A gazdálkodás maradt. Egyáltalán nem nevezhetjük okszerűnek. Az utóbbi időben nemesített búzát használnak, de nem úgy, ahogy azt kellene. A vályogtalajon az igénytelenebb fajtát, a szikes részeken pedig a vályogtalajra valót. Hiába vetnek nemesített búzát, akár Székács-félét, avagy Bánkutit, ezek elfajzanak, mivel a határmesgyés gazda nem használ nemesített magvat. Hihetetlenül elmaradtak a búza és más gabonavetőmagvak csávázási eljárásánál is. A meszezés divatos itt ezen a tájon. Ahol pedig rézgálicosat használnak, abban sincs köszönet, mert nem tartják be a szabályokat. Sajátságos, hogy a vásárhelyi határban nincs kévekötés, nincs keresztrakás és a gabona osztagbahordása. Itt aratáskor mindjárt a cséplőgéphez viszik a learatott gabonát. Sietnek a csépléssel, ezért nem tiszta a gabona és sok szem visszamarad a szalmában. Itt még mindig bevárják a gabona teljes érését és úgy aratnak. Pedig mennyivel célszerűbb viaszéréskor aratni a búzát. Soroljam még fel a többi sok-sok hibát? A hódmezővásárhelyieket nem akarom bántani azzal, hogy a való helyzetet így feltárom. Azonban nem szabad továbbra is így gazdálkodni. Érthetetlennek találjuk, hogy így hagyta a dolgokat a vármegyei gazdasági felügyelőség. Mit szól ehhez a földművelésügyi minisztérium? Miért nem lép közbe a szegedi gabona- és lisztkísérletügyi állomás? Hiszen a legszebb feladatkört jelenti a mezőgazdasági kísérletügyi tudománnyal foglalkozóknak, ha 150.000 kát. hold terület gabonatej Milyenek az idei akácmézkilátások? Az akác az áprilisi és május eleji fagyok miatt országszerte elfagyott. A tipikus akácvidékeken, óriási erdőségekben egyáltalában nincs virág. Egyes kivételes helyeken azonban elég szépen virágzik az akác és ezeket a területeket a vándorméhészek túlzsúfolták. A Magyar Méhészeti Egyesülethez befutott jelentések szerint az akác, bár már egy hete virágzik, érdemleges hordást eddig ezeken a helyeken sem adott. Mindezekre való tekintettel a méhpiacon igen élénk a kereslet s a kereskedők már hordás előtt igyekeztek lekötni a várható mézmennyiséget. Kínálat híjján azonban üzletkötés alig történik. A méhészek közlései szerint tavalyi tarlómézet mázsás tételekben a feladó vasútállomástól 125 pengőért, akácmézet 130 pengőért adtak el május hónap folyamán. A 92 pengős minimális mézár nem felel meg a piaci árviszonyoknak, a méhészek előreláthatólag kénytelenek lesznek az erre vonatkozó megállapodást felmondani, illetve a mai viszonyoknak megfelelően módosíttatni.