Új Barázda, 1938. június (20. évfolyam, 23-26. szám)

1938-06-05 / 23. szám

2 jubileumi évébe léptünk. Milyen nagy messzeségben van már az 1038-as évszám. Kilencszáz év. Nagy idő még a nemzet életében is. Államalkotó király volt Szent István, akinek sikerült őseinket letelepíteni, a pogány vallástól el­téríteni és rávenni őket arra, hogy a keresztény vallást fogadják el. Annak idején a római pápa kül­dötte István királynak a szent ko­ronát és az apostoli kettős keresz­tet, amely nemzetünk legszentebb kincse lett. A szent koronát és a kettős ke­resztet megőriztük. Alkotmányos érzésünk megerősödött. Az István királytól reánk maradt örökséget elődeink megvédelmezték és nem mi rajtunk múlott, hogy Szent István országát megcsonkították. 900 év után a római pápa ismét követet küldött hozzánk, hogy fájdalmas megcsonkítottságunk­­ban vigaszt nyújtson nekünk és hódoljon Szent István királyunk épségben maradt Jobbja előtt. Ragyogó fényességek közepette, a pápa személyes küldötte jelen­létében és az ország egész népé­nek együttérzése mellett kezdő­dött Szent István királyunk em­lékére. Budapest után Esztergom és Székesfehérvár népe ünnepelte Szent Istvánt és borult le az ál­dott Szent Jobb előtt, hogy hála­­datos szívvel köszöntse a nagy király emlékét. Amikor megemlékezünk ebben az évben Szent Istvánról, nem lenne helyénvaló, ha megfeledkez­nénk az ország népéről, akik kései utódai azoknak a magyaroknak, akik elfogadták Szent István al­kotmányát. Akkor is küzdelmes volt a magyarok élete. Békés éve­ket nem élhettek. Mi, az utódok, ugyancsak harcos, gondokkal teli életet élünk. Ilyenkor, amikor ünnepet ülünk, egymás felé fordulva, szorítsuk meg a kérges kezeket, a munká­sét, a tisztviselőét, mindnyájunkét és adjunk hálát az Istennek, hogy vagyunk és élünk! Az élet harcot jelent, amelyben nincs megállás, és ez így is jó. Mihelyt nincs harc, beáll a tespe­­dés, az pedig hanyatlást jelent. A magyar élete mindig a harc volt. Talán jó, hogy harcos nem­zet voltunk és vagyunk! Nem kesergünk, de a régi idők­re emlékezünk, amikor azt kiált­juk: Hol vagy István király? Téged magyar kíván! Önmagát támogatta, h­a az Líj Barázdát olvassa ! UI BARÁZDA 1938 junius 5. Szent István király Imrédy Béla érdemeit jegyzőkönyvbe örökítette meg a Nemzeti Bank A Magyar Nemzeti Bank főtanácsa ülésén Somssich László gróf bejelentette, hogy Imrédy Béla dr. levélben le­mondott a Magyar Nemzeti Bank elnöki tisztségéről. Somssich László gróf kie­melte Imrédy Béla érdemeit, amelyeket a bank elnöki szé­kében Magyarország pénzügyi talpraállításával­ és gazdasági életének biztos alapokra helye­zésével szerzett. Javasolta, hogy Imrédy Béla érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg és a jegyzőkönyv kivonatát küldöttség nyújtsa át. Bejelentette egyúttal, hogy Baranyai Lipót dr.-t a kor­mányzó a Magyar Nemzeti Bank elnökévé az alapszabály­­szerű időtartamra kinevezte és az előírt ünnepélyes foga­dást a kormányzó előtt letette. Ezután Baranyai Lipót dr.-t az ülésre meghívták. A főtanács elhatározta, hogy az alapszabályok tervezett módo­sításával kapcsolatban a Nem­zeti Bank közgyűlését 1938 június 23-án, délután 5 órára rendkívüli ülésre összehívja. Az utolsó bekezdés látszólag csak szürke hír. Pedig mö­götte húzódik meg talán a magyar mezőgazdaság sorsá­nak teljes átalakulása. Sike­rült egy nagyon régi óhajtást teljesülésbe vinni. A rövid­­lejáratú gazdahitelek a jövő­ben hathónaposak lehetnek. Nagy szó ez. Ezért köszönetet érdemel Imrédy Béla e­melését a célszerűségnek és a köznek érdekében helyes me­derbe tudja terelni. Olyan gazdagok vagyunk, hogy az ország legjobb gabo­natermő területét így elhanya­golhatjuk? A mezőgazdasági termelés­hez nem elég a jó szándék és egy kevés hozzáértés. A mai időkben nagy körültekintés és széleskörű ismeretekre van szükségünk, hogy a magyar mezőgazdaság meg tudjon fe­lelni feladatának. A bennünket környező ag­rárállamok erejüket megfe­szítve igyekszenek előretörni, a távolabbi ipari államok pe­dig ugyancsak fejlesztik me­zőgazdaságukat. Ezek az okok kényszerítenek bennünket arra, hogy a modern tudás fegyvereivel felfegyverkezve, dolgozzunk mi is, nehogy a nagy nemzetközi versenyben lemaradjunk. Hódmezővásárhely és környéke búzatermelése Az ország egyik legjobb búzája terem itt A gazdák okszerű irányítása az ország érdekében szükséges A napokban Hódmezővásár­helyen jártam, hogy a híres vásárhelyi búzatermőhelyeket megtekintsem. Azt hallottam, hogy baj van ezzel a búzával. A malmok és a kereskedők panaszkodnak. Gondoltam, a legjobb, ha megtekintem a vá­sárhelyi határt. 150.000 kát. holdon termesztik az ország egyik legjobb minőségű búzá­ját. Csak az a baj, hogy ez a búzatermelés hibás, bár Hód­mezővásárhely termelési lehe­tőségei elsőrendűek. A gazdálkodás maradt. Egyáltalán nem nevezhetjük okszerűnek. Az utóbbi időben nemesített búzát használnak, de nem úgy, ahogy azt kellene. A vályogtalajon az igénytele­nebb fajtát, a szikes részeken pedig a vályogtalajra valót. Hiába vetnek nemesített bú­zát, akár Székács-félét, avagy Bánkutit, ezek elfajzanak, mivel a határmesgyés gazda nem használ nemesített mag­­vat. Hihetetlenül elmaradtak a búza és más gabonavető­magvak csávázási eljárásánál is. A meszezés divatos itt ezen a tájon. Ahol pedig rézgálico­­sat használnak, abban sincs köszönet, mert nem tartják be a szabályokat. Sajátságos, hogy a vásár­helyi határban nincs kévekö­tés, nincs keresztrakás és a gabona osztagbahordása. Itt aratáskor mindjárt a cséplő­géphez viszik a learatott ga­bonát. Sietnek a csépléssel, ezért nem tiszta a gabona és sok szem visszamarad a szal­mában. Itt még mindig bevár­ják a gabona teljes érését és úgy aratnak. Pedig mennyivel célszerűbb viaszéréskor aratni a búzát. Soroljam még fel a többi sok-sok hibát? A hódmezővásárhelyieket nem akarom bántani azzal, hogy a való helyzetet így fel­tárom. Azonban nem szabad továbbra is így gazdálkodni. Érthetetlennek találjuk, hogy így hagyta a dolgokat a vár­megyei gazdasági felügyelő­ség. Mit szól ehhez a földmű­velésügyi minisztérium? Miért nem lép közbe a szegedi gabo­na- és lisztkísérletügyi állo­más? Hiszen a legszebb fel­adatkört jelenti a mezőgazda­­sági kísérletügyi tudománnyal foglalkozóknak, ha 150.000 kát. hold terület gabonatej­ Milyenek az idei akácméz­kilátások? Az akác az áprilisi és május eleji fagyok miatt országszerte el­fagyott. A tipikus akácvidékeken, óriási erdőségekben egyáltalában nincs virág. Egyes kivételes he­lyeken azonban elég szépen virág­zik az akác és ezeket a területe­ket a vándorméhészek túlzsúfol­ták. A Magyar Méhészeti Egyesü­lethez befutott jelentések szerint az akác, bár már egy hete virág­zik, érdemleges hordást eddig ezeken a helyeken sem adott. Mindezekre való tekintettel a méhpiacon igen élénk a kereslet s a kereskedők már hordás előtt igyekeztek lekötni a várható méz­mennyiséget. Kínálat híjján azon­ban üzletkötés alig történik. A méhészek közlései szerint tavalyi tarlómézet mázsás tételekben a fel­adó vasútállomástól 125 pengőért, akácmézet 130 pengőért adtak el május hónap folyamán. A 92 pengős minimális mézár nem felel meg a piaci árviszonyoknak, a méhészek előreláthatólag kény­telenek lesznek az erre vonatkozó megállapodást felmondani, illetve a mai viszonyoknak megfelelően módosíttatni.

Next